Magyarország, 1899. április (6. évfolyam, 91-119. szám)

1899-04-25 / 114. szám

33. Kovács Gyula, Rákosi Viktor, Szász Feró s több Petőfi-társasági tag előadásai töltik ki. .-.-'t. . . A színházi előadást disz­lakoma fogja követni, melyet az ünnepély befejezéseid gróf Bélán Ákos főispán ad. az Emke elnöke. :XX- - .,Ötven év múltán.“ . .Jókai Mór levele a kolozsvári Petőfi-ünnepélyre.) . Jókai Mór, a Petőfi-társaság elnöke, a következő levelet küldte Bartók Lajos alelnökhöz. ■ú Budapest, 1899. ápr. 22.­­•­­ Kedves Barátom! !­ Szives maghivásodra személyesen nem jelenhetek meg­ a kolozsvári ünnepélyen. Két hónap óta beteg vagyok, megszoktam már, normális állapot lett hálám, nem is gyógyítom magam, nem változtatok klímát, tűröm a hajt. Nem is valami nagy baj ez,­­csakhogy éppen örömünnepeken nem vehetek részt vele. úgy hiszem, hogy A kolozsvári emlékünnep is .Örömnapok évfordulója lesz, a 49-iki április csupa viadalnapokat jegyzett fel a magyar történelem fabula eraticájára (sít venia verbo!) s e triumfális Aurora, a mi Tortaeusunk alakját is körülragyogta. •Ti a babérkoszorúzott hőst ünnepelitek e napokban Kolozsvár dicsőséges közönségével együtt. Óh­, mint Irigylem én ezt tőletek! Óh, mint szeretném m mégegyszer Kolozsvárt látni, óh, mint szeretnék még egyszer alkonysugárt látni abból a dicső­ségből ! - -Csaknem valamennyi kortársam mind itt hagyott ■ már. .Két-három ősz költőpajtásom segít még tolni­­a nap szekerét előre. 1" Legelső volt az eltűntek között Petőfi Sándor.­­ Pedig ő már a tavaszi diadalnapok alatt letette­­a kardot. Oka volt egy nyakravaló, melyet nem­­akart viselni. (Lám én most kettőt is viselek.) A­­Budavár visszavételének örömünnepén már polgári gubában találkoztam vele. Bár maradt volna meg a lemondásnál. De őt nem hagyta nyugodni a saját szava: «Egy gondolat bánt engemet!» Az oda­­húzta, kergette, kényszerítette a csatatérre, hogy álljon szembe hát a dicső halállal, melyet magára kívánt. Majd ezt a napot később ünnepeljük meg. 1: Öbven év múlt el azóta s Petőfi azóta nemcsak a mienk, hanem az egész mivelt világé lett. Vezérlő­­csillaga lett minden újabb nemzedéknek s az is­­marad, mig a magyar ég magyar földet takar.­­ Kérlek, üdvözöld nevemben a szép ünnepély ren­dezőit s első­sorban kedves házigazdádat, régi ked­ves barátomat, az ünnepélyben résztvevőket s a hasonlíthatatlan lelkes közönséget. Isten áldása -szálljon reájuk!' - ;'X X' " : " Maradok szerető barátod , í­ró Jókai Mór. i. r ... ■ ■ -'A Taik­usminiszter lev­­e. i.'!. W Wlassics Gyula kultuszminisztert a Kolozsvárott tartott Petőfi-ünnepélyre a Petőfi-Társaság meghívta, a­mely alkalomból Wlassics a következő levelet intézte Bartók Lajoshoz, a Petőfi-Társaság alelnö­kihez : . . v . ..X X vró- • Nagyságos Uram 1 X '• '-’'XXX fi- ' I' Hálás köszönettel vettem Nagyságodnak, mint a Petőfi-Társaság alelnökének a Társaság nevében hozzám intézett levelét, melyben meghívni méltóz­t­atik engem a f. hó 24-én Kolozsvárott az E. M. K. E. javára tartandó Petőfi-ünnepélyre. a Halhatatlan költőnk emléke, az ő nevéhez s ha­gyományaihoz híven működő társaság, valamint a kiváló hivatást teljesítő közművelődési egyesület: há­rom oly tényező, mely a készülő ünnepélyt minden magyar legnagyobb figyelmére érdemessé teszi. Gon­dolatban, lélekben én sem fogok onnét hiányozni, de nagymérvű hivatalos elfoglaltságom miatt leg­őszintébb sajnálatomra lehetetlenség az ünnepélyre reutaznom. " /XX . Ezt Nagyságodnak tudomására hozva, ujból ké­rem, fogadja s tolmácsolja a Társaságnak a szives m­eghivásért legmelegebb üdvözletemet. Igaz tisztelettel Wlassics, Petőfi szelleme, " A mai színházi díszelőadásnak egyik kiváló pontja és zenéjét gróf Zichy Géza irta. A grófi szerző már tegnapelőtt Kolozsvárra érkezett. Művének előadását személyesen vezeti, a­mint az Összpróbát is sze­mélyesen vezette. A szép versből adjuk a következő sorokat: •- :-C x !XxI S megindul másnap reggelén . - . .. A lassú gyászmenet: úr, szolga, béna, ép együtt Temetni jöttének.; • r . . Egy közös simák mélyibe L.­.­­Hősök testit teszik, 'X Cafe egy áldott hiányzik, azt. Hiába keresik — — «Petőfi» tán nem.is halott!? . . . 4..,* Karddal kezükben alszanak i;._, A bátor hősök ott: x Petőfi lelke szerte száll — Iv,., Ah, csak nem nyughatott! Bujáról néma dalt susog A lomberdő — magány:­­X. Pásztor tüzében Ő ragyog S szól ajkon, furulyán ; Hiába jönnek évszakok; XX. ' . .;XX E bon bus, elhagyott! X ■?? ; „ Hányszor virult ki völgy", halom, Engedi az ér s fagyott, 8 hányszor vonult felette át­­ ; Csillagsereg s a hold;­Leányajak s dalos madár X...... Már hányadizbe’ szólt! . . De csitt! Mi cseng ? .y; - •tv- De csitt­! Mi zeng? x 1 ■ .. '• y.. ^ x-v A slép remélni fél; -«•••.. Éjszak felül ,.XiX Egy hír körül: ,Ő él, Petőfi élX ;••• .z .% . A sötét sírnak mélyében \-Xx -• Két csodás hangzavar, -|?X Csörögnek rozsdás fegyverek. Mozdul sok béna kar! De csakhamar Csendet takar XC. X A sík­ éjszaka, ' 8 mint halk sckellel hangzik a - ■ fi'* Hősök szellemszava: ' Meghalt X. '.*­• -a Sötét bérezek fölött mi zug? . Egy nemzet sóhaja. . ... ví.­.... •' Mi tölti be a síkokat? -yXXXX Egy ország bús faja. •' S mitől leszen nedül a föld ? Nem eső az, nem harmat az : 1. magyar nemzet kömje hull ! Mely a mily ritka, oly­ igaz: Petőfi meghalt! Dalos Petőfi lelke zeng: r Viratni látom e hazát !­­A múlt viszályt, ne lássa szem, Miként az én szivem porát? — És hogy Petőfi szelleme Ne szálljon égbe egymaga, f honvédlelkek körülveszik, Mint diszőr-angyalok hada . . . . Oh, szép honunk, dicső honunk, Ne sújtson több veszély! Térdünkön igy imádkozunk­ .."X „ Hazánk, örökre élj X . MAGYARORSZÁG Budapest, 1899. Kedd, április 25. A kúriai bíráskodás. Budapest, április 24. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma terjesz­tette be jelentését «az országgyűlési választások fe­letti bíráskodásról» szóló 600. sz.­­ törvényjavaslat tárgyában. Ez így hangzik : ...•*“...... ^ ' y Tisztelt képviselőház ! * ‘ .“­ Az igazságügyi bizottság « javaslattá! szelóBan Egészen kivételes helyzetben volt, a­mennyiben állás­pontját nem a javaslat alapelvei, hanem ennek par­lamenti előzményei szabták meg s így feladatát is nem a javaslat egészében való megbírálására, hanem csupán arra irányozta, hogy annak mostani szöve­gezése megfelel-e" a közismert pártközi egyezmény­nek, a­mely tudvalevőleg kimondotta,­ hogy ezen javaslat általában a képviselőház által 1896-ban el­fogadott szövegben s illetőleg az ebbe fölveendő , külön is formulázott módosítványokkal kiegészítve lesz mielőbb törvényerőre emelendő. A bizottság kö­telességének tartotta tehát szakszempontból való megvizsgálását annak, hogy a pártközi egyezmény vonatkozó pontozatai egyrészt az 1896-ban elfoga­dott szöveggel összhangzatos egészéé, olvas­ztassanak ügybe, s aztán másrészt, hogy az ekképp kiegészi-Mfd­SEMtfl _&J$?39Stk .JPgSfLi jogunk rendszere közt az egység és szükséges összhang meglegyen és . igy a törvény végre­hajtása e tekintetben nehézségekbe majd ne üt­közzék. Ekképp vonván meg feladatunk körét, tartózkod­tunk azon nagy elvi kérdések újbóli megvitatásától, melyek az ily, habár részleges parlamenti reform­­műtől máskülönben úgyszólván elválaszthatatlanok, de a­melyek egyébként kifejezésre lettek juttatva már az ezen javaslatra vonatkozólag többszörösen be­nyújtott bizottsági jelentésekben s azonkívül az elvi viták a Ház plénumában is oly behatóak voltak, hogy alig van a javaslatnak oly rendelkezése, a­mely ne képezte volna már a legellentétesebb megvitatás tárgyát, s ugyanezen okból tartózkodunk jelenté­sünkben is ily terjengős elvi fejtegetésektől, annyi­val is inkább, mert a bizottság sem zárkózik el azon közóhaj elől, mely e javaslatnak mielőbbi életbelép­tétől közéletünk egész irányára nézve üdvös hatást vár s azért azt semmivel és igy fölösleges jogviták felidézésével sem akarja hátráltatni. Azonkívül arról is meg van győződve a bizottság, hogy az ú. n. pártközi egyezmény pontozatainak egész természete nem jogi, hanem politikai s azok súlypontja első­sorban ezen pontozatok egész szelle­mében s ezeknek a politikai életre gyakorlandó át­alakító következményeiben fekszik, s ezért is ezek­nek apprecziálása csak másodsorban képez jogi fel­­adatot. Irányoztuk tehát bírálati működésünket főleg arra, hogy a paktumbeli pontok — lényegük szoros meg­tartása mellett jogi szabatossággal ijesztessenek bele a javaslatnak 1896-iki szövegébe és ebbeli működé­sünk fonalán, — midőn az átdolgozott útj szöveget az alábbi módosításokkal mutatjuk be, a főbb pon­tok közül a következőket tartjuk ki­emelendőknek: Fölvettetett a bírói fórum tekintetében azon kér-­­dés, hogy tekintettel arra, miszerint a javaslat leg­utóbbi tárgyalása óta életbe lépett a közigazgatási bíróság — és pedig a kir. Curiához hasonló szerve­zettel, a bíráskodás szakszerűségének és független­ségének minden biztosítékával, — vajjon nem lenne-e czélszerűbb a választások feletti bíráskodást erre bízni, mint a mely összeállításánál s tárgyi ügykö­rénél fogva a politikai élethez közelebb állván — nem látszik kevésbbé alkalmasnak, sőt czélszerűségi szem­pont szól amellet, hogy ezáltal a Curia új nagy te*­hertől s a politikai élet harczaiba való bevo­ nástól lenne megóvható ? Ennek ellenében hivatkozás történt arra, hogy a­ pártközi egyezmény csúcspontja éppen azon ga­­rancziában van, mely szerint — ha már kiadja a Ház kezéből e jogát — akkor azt bízza azon tes­tületre, a­mely úgy összeálltása, mint bírói ügykö­rénél fogva a politikai élettől a legtávolabb áll, te­hát a­ legobjektívebb bíráskodásra képes, s a mellett éppen a félt terhelés ellen keresünk remediumot e javaslat szigorú preventív intézkedéseiben. Ezen és ehhez fűzött további indokok alapján a bizottság megtartotta a Curiát, mint már a politikai tradíc­ió által is erre állandóan kijelölt bírói hatóságot. Általában konstatáltatott még, hogy az u. n. pak­tumbeli rendelkezések már az 1896-iki szövegben is elvileg méltatva lettek, a mostani szöveg azonban mindazokat élesebben, határozottabban s főleg a visszaélések megtorlása tekintetében sokkal, szigo­­­rabban fejti ki.­ ­ TÁVIRATOK. Antiszemita tüntetések Algírban. Paris, április 24. Algirban egy antiszemita cso­port tegnap a Sidi Ferrach-fogház elé vonult, a­hol Max Regist fogva tartják. A városba visszamenet a kormányzó palotája előtt tüntettek, a­mely alkalom­mal Drumont-t, továbbá Voinot algíri polgármestert, Jeandrouet-t, a Libre Parole szerkesztőjét és Lion­­ties községtanácsost letartóztatták. A kormányzó megengedte a foglyok szabadon bocsátását az esetre, h­a a­ tüntetést abbahagyják, mire a tüntetők szét­oszlottak. A hatóság azonban csak Drumont-t és Veinet-t bocsátotta szabadon. Az est nagyon moz­galmas volt. A tüntetések ismétlődtek. A rendőrség szétoszlatta a tömeget és 22 embert letartóztatott. Egy rendőrbiztos és egy rendőrügynök megsebesült. A nyugalmat helyreállították. A Dreyfus-ügy. Pária, április 24. A Havas-ügynökség írja: Több lap azt kérdezi, mi történt azzal az ügyirat­tal, a­melyet Picgue fogházigazgató St. Martin de Rében Dreyfas-nak egy ruhadarabjában talált. Ezt az ügyiratot a hadügyminiszter a titkos iratcsomó­hoz csatolta és­ a többi irattal együtt közölte a sem­­mitőszékkel.­­ Pária, április 24. A Figaro mai számában Strong újságíró és Billot volt hadügyminiszter vallomásait közli. Strong vallomása szerint Wahnn-Ester­zy azt m­ondta neki, hogy a bordereau­ Sandher ezredes paranc­sáró­l irta. A /D3zé­rfernalv­. anyagi bókra

Next