Magyarország, 1899. május (6. évfolyam, 120-151. szám)

1899-05-02 / 120. szám

MAGYARORSZAG BUDAPEST, 1899. KEDD, MÁJUS 2. VI. ÉVFOLYAM I2Q. SZÁM A trónörökös látogatása. Budapest, május 1. Őszinte szívvel óhajtja a nemzet, hogy Ferencz Ferdinánd föherczeg ur jól érezze magát a magyar székesfővárosban. A gondviselés nagy föladatokkal fogja megterhelni ezt a férfiút. E feladatok végzésénél magyar és osztrák előkelősé­gek támogatását, fölvilágositását, tanácsát veszi majd igénybe. De a magyar érdek nem mindig azonos az osztrák érdekkel. Olykor még ellentétes is. Ezen érdekek elegyengetése — a hol lehet, egyensúlyozása — a hol szükség, kielégítése — a hol kell: közel jár az emberfölötti, feladathoz és olyan kötelessé­gek elé sodorja az uralkodót, a milyene­ket más trón nem ismer. A tisztánlátás, a gondos mérlegelés és az igazságszere­tet nagyobb szerepet játszik itt, mint bárhol a világon. Két egyenjogú' állam áll szövetségben az uralkodó alatt. Ez a szövetség, ha őszinte és természetes : nagy erőnek a forrása ; ha visszás és erőltetett: elége­detlenség és gyöngeség származik belőle. A probléma, mely ehhez az állításhoz fűződik, közel négyszáz év óta kisért. Véglegesen megoldva mai napig sincs. Úgy vonni meg a határokat, hogy az érintkezési pontok egyszersmind az ér­dektalálkozás pontjai legyenek és hogy azok a kapcsok, melyek szembenálló ér­dekeket bilincselnek össze, az államok testéről leoldassanak : ez lenne a meg­oldásnak egyetlen történelmileg, közjogi­­lag, földrajzilag igazolható módja. Ki nem mondható eröpazarlás megy yégbe abban a torzsalkodásban, melyet Magyarország, és Ausztria egymással szemben folytat. Pedig ez a torzsalkodás nem szűnik meg, mert természetes kö­vetkezménye annak a politikai és gazda­sági helyzetnek, mely a két államot köl­csönös kihasználási versengésre utalja. Viszonyunk az, hogy mi örvendünk, ha Ausztria gyengül; megfordítva : Ausztria is örül, ha mi gyengülünk; mert mind­két szövetséges a másik letörésében re­méli boldogulásának föltételeit megtalálni. Pedig egy helyes alapon nyugvó szö­vetség természetes karakter-vonása a kölcsönös eröfokozás. Ha valódi érdek a szövetség: . akkor mindenik félnek az is valódi érdeke, hogy a másik erős legyen. Kivétel ez alól az elnyelés czélzata. De ez a czélzat immár csak a politikai zsibá­­rusok hasznavehetetlen raktárkészletében létezik. Igen egyformák vagyunk arra, hogy egyikünk a másikát elnyelhetné. Sem mi nem férnénk el Ausztria gyom­rában, sem Ausztria a mienkben. A szövetség : támasz. Értéke csak úgy van, ha az állami lét biztosítása terén megnyugvással számíthatnak a felek egy­másra és gond nélkül számíthat a trón mindkettőre. Ezt a számítást dugába dönti egyfelől az a szörnyű gyűlölködés, melyet irántunk Ausztriában még a hi­vatalos körök is szítanak, másfelől az a ragályosan terjedő jelszó, mely a «Los von Rom !« igét hirdetve a végleges elszaka­dásnak és felbomlásnak csiráját rejti ma­gában. Az a gyülölség mindaddig megmarad és az'a jelszó mindaddig terjed, mig Ausztria azt a kiváltságos faktumot él­vezi, hogy a közjogi egyenlőség csak Írott mai ászt, mert a dinasztia, a hadsereg, a külképviselet nyelvben és szellemben az ö kebelén él. Ez a kiváltságos helyzet nem megelégedést szül náluk, hanem kapzsiságot. Politikájukban az elkényez­tetett gyermek önzése nyilvánul meg, a ki nem elégszik meg azzal, hogy jóllakott, hanem megköveteli, hogy a lenézett és elhanyagolt testvér éhezzék is. Álljon mindkét fél a maga talpára. Óvakodjunk attól, hogy nyűg legyünk Ausztria nyakán, viszont Ausztria is szokja meg, hogy ne tekintsen minket elnye­lendő gyarmatnak. Éljünk önerőnkből. Ne akadályozzuk ■ egymást a belső képességek kifejtésében. Mindenik tartsa meg a tu­lajdonát. A mi közös, azt oszsziik meg. NTe igyekezzék Ausztria a mi szárnyaink­kal röpülni. Keresse boldogulását abban a tevékenységben, melyet saját életeszkö­zeinek hatalmas kifejtésére fordít. Az ilyen tevékenység edzöleg hat a népek izmaira és fokozza az erőt. Ellenben a rajtunk való élésnek gazdasági rendszere és az a kiváltság, melyet ajándékképpen élvez a közös intézmények révén : renyhe álmo­dozást és ki nem elégíthető falánkságot ébreszt benne. Mihelyt Ausztria arra lesz utalva, hogy önerején, saját testi-lelki tulajdonainak okos és erélyes fölhasználásából éljen meg: azonnal megszűnik az a marako­dás, mely alkotmányos életüket most le­hetetlenné teszi s népeinek tetterejét föl­emészti. A vágynak és akaratnak, a re­ménynek • és- tevékenységnek eddig nem ismert és elhanyagolt mezői tárulnának az osztrák népek elé. Az önbecsérzet nagy erőpróbái mutatkoznának a köz­­munkásság minden vonalán. Minden idegszál megfeszülne s minden lelkiisme­ret abban keresné megnyugvását, hogy híven szolgált egy nagy közérdeket. Ausztriából csak akkor válhatik Haza az ott lakó népekre nézve, ha egyszer érezni fogják, hogy a történelmi közös­ségnek ők maguk a fentartói, gondozói és fejlesztői. Ez az érzület pedig csak úgy verhet gyökeret a néplélekben, ha külön állami zárt egészét képeznek, külön intézményiekké], külön véderővel, külön gazdasági területtel.. Ehhez hasonló gondolatok és igazsá­gok ébrednek sok magyar ember elméjé­ben a Ferencz Ferdinánd fh. ur itt tar­tózkodása alkalmával. É.. magas. látogatást lapjaink c szóval jelzik : „itthon“. Némelyik ezt is Írja : „haza jött“. Ezek a szólásmődok nem rideg udvariasságot, nem is fényes való­ságot jelentenek, hanem őszintén gyer­mekes vágyat. A....nemzet utógondolat nélkül éj abban a loyális hitben, hogy hazánk a trónörökösnek otthona. Súlyt helyez a nemzet nemcsak a tör­vények kapcsaira, hanem a szeretet és ragaszkodás kötelékeire is. Nemzetünk minden tagja hiszi, hogy ezek a kötelé­kek amiül erősebbek lesznek, minél jobban megismeri ö fensége vágyainkat, reményeinket és képességeinket. Mikor jól megismerte jogainkat és érdekeinket s azoknak istápolását czélul tűzi ki elkö­vetkező uralkodásának sürü gondjai kö­zött : majd akkor bizonyára fölmerülnek lelkében azok az igazságok, melyek a két állam szövetségi problémájának ki­elégítő megoldására vezetnek. Bartba Miklós. Budapest, május 1. A képviselöház holnap, kedden délelőtt 10 órakor ülést tart, a melyen folytatják a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat rész­letes tárgyalását, A 170. §.hoz még föl vannak jegyezve szólásra Meszlény Pál és Pácler Rezső. Az igazságügyminiszter is fog beszélni még e szakasznál, hogy az egyes szónokoknak feleljen. A többi szakasznál előreláthatólag nem lesz fölszólalás s igy a Ház még ezen ülésben részleteiben is letárgyalja a kúriai bíráskodás­ról szóló javaslatot. Ez esetben még ugyan­azon ülésben «az állami elemi népiskolák megfelelő elhelyezésével fölmerülő kiadások fedezéséről» szóló törvényjavaslatot veszik tár­gyalás alá. Püspökök tanácskozása. A király és a trónörökös budapesti tartózkodása alkalmából Budapesten nagyobb számban összejött püs­pökök, mint értesülünk, ezt az alkalmat föl­használták, hogy egymással tanácskozzanak. Különösen a lámái bíráskodásról szóló törvény­­javaslatnak u. n. szószék-paragrafusáról volt szó, s kitűnt, hogy bár ezeket a püspökök valamenyien ellenzik, mégis e miatt élesebb barezba keve­redni a kormánynyal nem akarnak. A javaslat főrendiházi tárgyalása tehát nem fog nagyobb emóeziókat okozni. Szóba került még az az igazságügyminiszteri jelentés is, a mely a bíró­ságok és ügyészségek kötelességévé teszi, hogy a lelkészek elleni bibivádi följelentéseket nyom­ban a kultuszminiszter tudomására hozzák. Értesülésünk szerint a püspöki kar, nem ugyan hivatalos utón, közben fog járni a rendelet mó­dosítása iránt. A. kiegyezés akadályai. A N. Fr. Presse értesülésé szerint a magyar kormány az osz­trák kormányhoz jegyzéket intézett, a melyben azt a kívánságát fejezi ki, hogy a múlt évi augusztus hó folyamán a gazdasági kiegye­zésre vonatkozólag a Bánffy és Thun-kormá­­nyok közt létrejött megállapodásokból hagyas­sák ki az állandósító záradék, a mely közön­ségesen iscJili klauzula néven ösmeretes. Az osztrák kormány, mint a nevezett bécsi lap irja, két minisztertanácsban foglalkozott a jegy­zékkel s megállapodását szintén jegyzékben tudatta a magyar kormánynyal. E szerint Thunéknak aggodalmaik vannak az augusztusi Szerkesztőség!: Teréz-Körút 19. sz. Előfizetési ár: uopfyed övre 3 írt 50 kr. e&esz évre 14 ízt — kr1 áfa ■ bo’iybea 4 kr. oLCVA ÚIC! - vidéken 5 kr. Kiadóhivatal: Teréz-kőrút 19. sz Lapunk mai száma SO oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék