Magyarország, 1899. május (6. évfolyam, 120-151. szám)
1899-05-02 / 120. szám
Budapest, 1899. kedd, május 2. M MAGYARORSZÁG roncsoló szavát, hogy képviselői jogával éljen, hogy egyházáért, a lelkiismereti szabadságért ill e Házban szót emeljen. Orvoslatot remél a Háztól az által, hogy a szakaszokat törölni fogja. A rónika 111. egyház alapelve az, hogy sem a temploma, sem a szószékei, sem szentségei, sem papjai az állampolitikának eszközei nem lehetnek. E szakaszok sem helyes, sem alkalmas, de meggyőződése szerint még igazságos eszközei sem a szószéken való politizálás megszüntetésének. Hogy ezek a szakaszok a kath. egyház ellen irányulnak, annak Barabás Béla az igazságügyi bizottságban kifejezést is adott, s az egész országban, sőt az egész kath. egyházban ez a közérzet, a nézet róla. E sérelmes szakasznak csak folytatásai annak a kath. egyház ellen irányuló akcziónak, mely az egyházpolitikai alkotásokban érte el a tetőpontját, idézi Hodossynak e javaslat nöiki tárgyalása alkalmával elmondott beszédét, mely szerint a politikában a vallást izgató eszközül használni nem lehet s ezért a kanzelparagrafról azt mondta, hogy azt ne védje senki. Ezt teljesen magáévá teszi. Vájjon igazságos tehet-e oly törvényjavaslat, mely — mint ez — egyoldalúsága által tűnik ki? Vagy talán csak a kath. papságtól lehet a választások tisztaságát félteni ? Vájjon erre tanit-e ezeréves múltúnk, a kath. egyház működése hazánk fennállása óta ? Pulszky azt mondta, hogy" Angliában a papoknak sem aktív, sem passzív választójoguk nincs. A legszintébb út az lett volna Pulszkytól, ha a Ház asztalára leteszi az erről szóló törvényjavaslatot. A vallást és az életet különválasztani nem tudjuk, nem lehet, ez hitelvünk. Tehát bármely gyülekezetek lehet vallásosnak nevezni. Mik azok a kegyszerek? Mint kath. pap meg tudja adni a feleletet rá egyháza tanitásy szerint, de a többi keresztény felekezet -és zsidóságról már nem tudna feleletet adni. Ily plasztikus kitétel valamely törvényben tehát, nagyon végzetes. A büntető igazságszolgáltatás terén tudnia kell az egyénnek, mikor bűnös és mikor nem bűnös. Pedig e szakaszok szerint nem tudja ezt. Példát hoz föl a történelemből. Mikor O’Gormel, az izlandok híres, vezérének javaslata az írek fölszabadításáról a parlamentben szavazás alá került, O’Connel elővette az olvasóját és Isten kegyelmét kérte. .Nálunk azonban, ha e javaslat törvényerőre, emelkedik, nem szabad többé O’Connel példáját követni s a választás kedvezményes eredményéért Isten kegyelmét kérni, mert akkor befolyásoljuk a választást, vétkezünk e javaslat ellen. A javaslatban olyan nagy szertelenségek vannak, hogy ezek a javaslat kodifkátorának esze ágában nem voltak. Ilyen szertelenség pl. az, hogy a választást megelőző három hónap alatt is csak ki kell szolgáltatni a szentségeket, harangoznak, gyónnak, mivel a hívek figyelme a túlvilágra lesz irányítva. E szakaszok nem érik el azt a czélt, amire alkottattak, sőt éppen az ellenkezőt fogják eredményezni, volt a társaság. Rajtovics főhadnagy bűvészeti mutatványokkal mulattatta a vendégeket. Tele varázsolta az ezredorvos mindig üres szivargiárczáját, igaz, hogy csak ötös kukával: rózsát húzott elő egy pezsgők üvegből és udvarias hók kíséretében nyújtotta át a gyönyörű háziasszonynak . . . • — De most jön a java! — hirdette le azután. — A legnagyobb csoda, amire még Bosco sem képes. Kérek egy bankjegyet: egy ötöst, vagy egy tízforintost. Fojtást csinálok belőle, kilövöm az ablakon és azután — a következő pillanatban ott lesz a bankjegy az ezredorvos úr zsebében . . . Egypár tiszt meghökkenve húzódott hátra e szavakra, nehogy ő tőlük találjon öt vagy tíz forintot kérni a veszedelmes bűvész. Azonban maga a tábornok úr vette elő pénztárczáját és előhúzott belőle egy százast, mely szakadozott volt, mint egy ezred régi, golyóktól átlyukgatott zászlója. Melyet is az ezermester egy régi mordály csövébe gyömöszölt és a hölgyek nagy sikoltozása közepette kisütötte a fegyvert az ablakon.. A városban ugyan tilos volt a lövöldözés de hát ki törődnék egy jókedvű katona-társaságban azokkal a rendelkezésekkel, amiket a czivilerek összefirkálnak ? — Hérr Regimentsarzt! —1 fordult a lövés Idán a főhadnagy az öreg doktor felé. — Belieben nur hi der Westentasche nach zu sehen. . . A szájhős csakugyan előkerült az ezredorvos zsebéből : senki az öreg urat nem gyanította, hogy az övé volt. . . A bűvész diadala teljesvolt: aszázas kézről-kézre járt, csakugyan ugyanaz, amit a tábornok átadott: a széle éppen úgy be van hasadva. . . A tábornokáé odament Rajtovicshoz és faggatta : árulja el a csodás lövés titkát. Egyszer csak odalépett hozzájuk a tábornok és nevette mondta , kivált most, amikor a katholikus hitélet országszerteemelkedőben van. Ez a szakasz csak növelni fogja az izgatók számát, mert a fanatizmus legjobb ismertető jele a mártiromság után való vágy. Kéri a szakaszok törlését. (Helyeslés és éljenzés Ielfelöl.) Rakovszky István: Ezeket a szakaszokat olyan kormánynak köszönhetjük, melyről iég ma sem tudjuk, hogy nevetséges volt-e, vagy lelkiisíttetetlen. (Helyeslés a néppárton.) Ismerteti a német kulturharczot s összehasonlítást tesz a magyar és német kultúrharca között. Németországban egy hatalmas államférfi állt a küzdelem élére, míg nálunk, egy bukott államférfi, aki azt hitte, hogy minél nagyobb a zavar, minél több a kormánybukás, annál biztosabb sikere lesz, akciójának. Tisza Kálmán annak idején Rómáhozfordult azért, hogy a választásoknál akatholikus papság támogassa *. Ismerve az ő szent meggyőződését, igazságszeretetét, és hatalmi önzetlenségét, meg valt győződve, hogy Tisza akkorr is a bíróság elé ha vezette volna s azokat a papokat, a kik túllépték a határokat. (Derültség.) Ez az. egy egész tiszteletreméltó osztályt bélyegez még a nélkül, hogy perrendszerű bizonyítékok volnának ellene, amint az igazságügy-miniszter is elismerte." Különösnek találja, hogy a néppártiakon kívül egy világi férfiú sem szólalt föl a szakasz ellen, sem a régi, hogy Kubinyi terminológiájával éljen, sem az új szabadelvű párton. Ez csodálatos. Hiába fütyül Molnár képviselő úr. Molnár Béla : (Csak csodálkozom. Rakovszky István : Ezt a szakaszt kakuktojásként csempészték a Szeil-kohnány alá, azzal a, nem mondom hazugsággal, de a tényekkel való korlízióval, hogy a kauzelparagrafust a nemzeti párt, akarja. Abból, hogy most a volt nemzeti párt tagjai hallgatnak, arra a következtetésre jut, hogy :a. szabadelvű pártban a régi szellem megfojtja az újat. A.függetlenségi párttal is van számadása.) nem osztja azt a nézetet, hogy a vallási gyűlölet az oka, amiért a függetlenségi párt támogatja ezt a szakaszt. De Kossuth Ferencznek atyja iránti kötelessége volna azzal róni le háláját azok iránt a katholikus papok iránt, akik öt év előtt az is atyja szavára meghaltak, hogy tiltakozó szavát föl-, emelje e szakasz ellen. A miniszterelnök úrhoz is van szava. (Széll miniszterelnök a háta mögött lévő Tiadó Kálmánnal társalog. Szónok szünetet tart. Felkiáltások: Halljuk! Megvárom, míg a miniszterelnök figyelmét nekem szentelheti. Széll Kálmán minszterelnök : Kérem, ügyelek. Rakovszky István: Ez csak a miniszterelnök úr rendkívüli képességeit bizonyítja, mert egyszerre ügyelni és társalogni halandó ember, alig képes. Azt a kérést intézi a miniszterelnökhöz, tessék tiszta helyzetet teremteni. Vagy • a Tisza-rendszer • folytatása, vagy új rendszer. A Szabadelvű pártnak azt mondja, hogy lesz még idő, amikor folyamodni fognak ahhoz a szószékhez, amelyet most el akarnak frémitani, ha majd a pánczélos kasszák ellen indul meg az izgatás. Határozati javaslatot nyújt, be aziránt, hogy az. 50. il-ik pontja, a 170-ik és 171. §§. töröltessenek. (Helyeslés a néppárton.) Elnök : Az ülést ő perezre felfüggeszti. Szünet u áll. Olay Lajos : Tisza esete bizonyítja, hogy Rómának még mindig nagy befolyása van a papságra. Tehát, ha Róma érdeke összeütközik az ország érdekével, a papság Rómával fog tartani. Várossy Gyula : Ilyen papot nem ismerek, ez valótlanság! Vihar. Olay Lajos : Felhozza a Köss irth-gyalázó papok esetét. Csakis a kath. papok között vannak Kossuthgyalázók: Lepsényi, Zimándi, Zelényák, Reindi. (Hosszantartó? nagy zaj a néppárton. Felkiáltások: Rágalom! Ez nem áll!) . , Buzáth Ferenc/.: Nyolczezer katholikus pap van : miért, hoz fel egyeseket? (Nagy zaj és nyugtalanság balfelül.) Rakovszky István : És kinek nevében beszél ? Pártja nevében ? Olay LajosA magam nevében ! (Zaj.) Rakovszky István : És a Bánffyéban ? Hol van Bánffy ? (Folytonos zaj és nyugtalanság a balolfalon.) id . Várossy Gyula : Bánffy -«adósa vagy !r Olay Lajos: Czofci ! Czoki! (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások a baloldalon: Rendre! Rendre !) . Rakovszky István: A házszabályokhoz kérek szót! (Derültség és felkiáltások jobbfelöl: Nem lehet!-Ez most nem obstrakczió! Folytonos zaj és nyugtalanság a baloldalon.)" Várossy Gyula: Hát az, mondta az az úr, hogy tzoki ? (Zajos rendre! rendre! kiálltások half elől. Nagy zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek. (Nyugtalanság a baloldalon. Felkiáltások Ugyanott. Miért nem utasítja rendre! Micsoda elnöki erőszakoskodások ?• Nagy zaj! Halljuk! Halljuk!) Olay Lajos: Szavamnak ura vagyok! Meszlányi Pál: Úr ? Parasit! (Úgy van! bal" felöl.) Olay Lajos: Azt. képviselő úr nekem azt mondta, hogy én Bánffy pénzén jöttem be a házba. • A gyötreletes,pillanatoknak, a tábornokné vetett, véget. Egyszerre csak lehajolt a földre és aztán fölhangzott a vidám, triurpfáló kiáltás: — Hl. a százas ! Mindenki odasielett. mindenki szivéből ürült a dolog ilyen szerencsés kimenetelének. De azért a jókedv nem tért többé vissza a tábornokné zsurjára, ott ahol az imént még olyan csapongó kacsagástól visszhangoztak a vén kincstári épület falai. Sietett mindenki elbúcsúzni . . . Mert mindenki tudta, hogy a tábornokné ötlete vette elejét a kínos botránynak. Ő mentette meg a hadnagyot. Mert az a százas, amit a bájos, olasz asszony fölvett, a földről: nem a tábornok ócska, szakadozol! százasa volt. Hanem egy vadonatúj, ropogó bankjegy. • «' _ *-'• • 1 . -r— Mein lieber Schwartzkünstle.i’, ,ne tüntesse elvégképp a százasomat.' Adja vissza! — Bocsánat, — mondta kissé zavartan a főhadnagy. — Nálam már nincsen ... Odaadtam az uraknak, hogy nézzék meg : ugyanaz-e. A tábornokim kaczagott . . . — Szép dolog ! Ez ám az ügyes ■ Boseo ! Egészen eltüntette a százast! Mindenki tréfával'i 'fogta föl a dolgot. Azt hitték, valaki játékból eldugta 'a százast és egyszer csak előjel velé.' — A hadbíró fölkiáltott : — Meg kell indítani az eljárást!, Kutassuk ki mindenkinek a zsebét! Elsősorban az enyémet . . . Az asszonyok igenmulatságosnak találták a szigorú vizsgálatot, melyet a hadbíró vezetett a társaság megbízása alapján. Minden liszt készségesen engedte persze, hogy a vizsgálatot a zsebére kiterjeszszék és napvilágra hozzák a titkaikat : pénztárczát, szivartárczát s mindenféle virágos levélkét, sőt, egy-egy kis tolletletükröt is . . . Mulatságos dolog volt ez nagyon ! Akkor a hadbíró Marjay Dénes elé állott. A Kw Inagy pedig azt mondta neki sápadtan és határozottan : — Én népi engedem a zsebeimet kikutatni. . . . . . • A hadbíró nem tudta , nevessen-e vagy összevonja a szeműldéit. — Reid engedi . Mikor mindenki engedte : — Nem bánom. Kijelentem, hogy a százas nincs nálam. De a zsebeimbe, nem engedek nyúlni . . . A tréfás kaczagás minden ajkon elhallgatott. Kínos csönd állott be. És minden szem a hadnagyra tapadt. Mi ez? A gavallér önérzetének föllobbanása ? Vagy a bűnös kétségbeesett védekezése ? A ki meglopta a tábornokát, ’ a ki- nek vendége. . . Hl. . . . * Marjay hadnagy ur a kisvárosi, félreeső ul-, cza egy szűk földszintes lakásában lakott, már a minő lakásra egy hadnagy urnak telik, akit mindazonáltal önkéntelen bámulattal néz meg az egész ház népe, ha az udvaron végig halad. Két kis szobában, melyek közül az egyikben édesanyja lakott, a városi tisztviselő özvegye, a kinek a boldogult ura harmincz évi hivataloskodás után a számlisztségig tudta fölvinni a dolgát. A másik szobácskában, most napokon át leverten, betegen feküdt a hadnagy úr, a tábornokné végzetes zsurja után. Reszketve gondolt a gyötrelmes jelenetre. Mivel gyanúsították őt a fényes társaság, a hölgyek elött ? Nem köteles-e ő ezért a föltevésért elégtételt, kérni az egész tisztikartól ? Aztán arra gondolt, hogy, hiszen a rettenetes,gyanú rögtön eloszlott, hikor a tábornokné a százast megtalálta. Összeszedte magát. Kardot kötött és sétálni ment odújából a fiss téli levegőre? Ott találta a tiszteket a szokott kávéházakban. S megdöbbenve vetteészre, hogy, azok csodálatosképpen !