Magyarország, 1899. június (6. évfolyam, 149-178. szám)

1899-06-01 / 149. szám

MAGYARORSZAG BUDAPEST, 1899. CSÜTÖRTÖK, JUNIUS I. VI. ÉVFOLYAM 149. SZÁM A béke lehetősége. Budapest, május 31. Schlesinger és Lueger összeölelkeztek Alső-Ausztria tartománygvülésén. A mo­dem szabadelvüség embere, kinek azért kell szabadság, hogy azt tehesse, a mit másnál tilt az erkölcs — és a modern keresztény, ki a fölszabadult emberiség nagy jelvényét, a keresztet, arra hasz­nálja, hogy azzal mások jogait agyon­üsse : az elfajult gondolatvilágnak ez a két sarka, az egyik piszkosan, a másik nyavalyásán. .. a szabad ég alatt csatan­goló farkas és a barlang sötétjében ólál­kodó medve arra szövetkeztek, hogy ha­zánkat megrontsák. Együtt mormog, nyávog, üvölt és bőg ezekkel az éhes bestiákkal egész Ausztria. Külömb látvány még sohasem volt mena­­zsériában. Thun gróf, a föetetö, izgatja őket minden szerrel. És azon veszszük észre magunkat, hogy Ausztria, mely még az imént százfelé mászott mint a nvüves sajt, kezd alakot ölteni és egybeforradni annak a százados gyűlöletnek a konyhá­jában, a honnan a kórságnak és sorva­dásnak már annyi méreglevét öntötték nemzetünkre. A szertelen gyűlölködés e pillanatában foglalkozzunk azzal, hogy miként lehet Ausztria és hazánk között jó békességet létesíteni. Thun hiába mondana le, mert Ausz­triában nem akad ember, a ki vállalkoz­nék megcsinálni a kiegyezést. Jgy Írják. Ki hiszi ezt el ? Van-e képzelhető alakzata a politikai életnek, a mire osztrák ember ne lett volna kapható ? Hiszen keresztül­estek ok már minden árkon, minden bokron, minden kerítésen. «A mi volt és a mi lesz; a mi nem volt s nem le­szen» : ez mind megtörtént náluk, De Széli érzékeny. Ö nem vállalkozik mindenre. Hazafiságát, becsületét többre nézi, mint a hatalmat. S miután Széli sem enged: ennélfogva ö fog lemondani, némelyek hite szerint. Ez a számítás arra van alapítva, hogy Magyarországon majd csak akad ember, a ki Thunnak, Luegernek, Schlesingernek enged. Ha ez a számítás alapos: akkor a becsapás is alapos. Nemzeti párt immár nincs. A függet­lenségi párt egyik csapatja hirlapilag becsmérli ugv Kossuth Ferenczet, mint Ugront. Módosítva van a házszabály. A választások tisztaságát biztositó javas­lat nincs szentesítve. A költségvetés meg­szavaztatott. Ha tehát Széli lemond a Báníly-rend­­szer fokozott mértékű föléledéséhez nem kell egyéb, mint..................egy gazem­ber a Széli helyére, hét más gazember az elsőrendű gazember mellé és kétszáz­ötven szavazó gazember a nyolcz intéz­kedő gazember támogatására. Csakhogy az osztrák számitás nem Szerkesztőség: Teréz-körút 19. sz. alapos. Kicsi ahhoz a mi hazánk, hogy ennyi árulót lehessen benne kapni. A Széli lemondásával tehát operáján nem lehet. Ilyenformán Magyarországnak nincs más útja, mint ragaszkodni a pártközi egyezményhez. Aláírásukkal pecsételték meg azt a szabadelvűek, a disszidensek, a nemzetiek, a néppártiak és a függet­lenségiek — Vagyis az egy és oszthatat­lan magyar nemzet a maga teljes egész mivoltában, úgy a mint szervezve van a népképviselet keretei között. Ezt a szer­ződést elfogadta, helybenhagyta, megerő­sítette a nemzeti közvélemény egyhangú­sága. Mikor aláírtuk, Széli Kálmán azzal nyújtott kezet, hogy Bécsbe viszi a szer­ződést, hogy kikérje hozzá a korona he­lyeslését, jóváhagyását, megerősítését. Ha ezt megnyeri: sürgönvözni fog a pártok­nak. Megtörtént. Ezek szerint a pártközi békeszerződés kötelezi a magyar királyt és a magyar nemzetet. Mind a kettőt a történelmi felelősség magasztos erkölcsi álláspontja övedzi. Ebből a szentséges övezetből egyik sem léphet ki. Ez egy meg nem másítható tény, melynek szilárdságot a ki­rály és a nemzet együttes becsülete nyújt. Ki tehet arról, ha ez a kötés az osz­trákot nem. kötelezi ? Thun gróf urat ugyan kötelezi, mert hiszen ugyanaz a kiegyezés fekszik előtte, a melyet Badeni gróftól átvett. Különbséget okoz, igaz, az schli klauzula elejtése. De Thun g»f ismerte a dolgok folyását. Tudta, hogy iSzéll a koronánál lépést tett a klauzula elejtésére. Azt is tudta, hogy e lépés si­kerrel járt. Megakadályozni ezt a sikert nem tudta. Mégis a helyén maradt. Talán nem is akarta megakadályozni akkor. Most mégis cselt vet, fondorkodik, izgat, és a mihez semmi köze sincs : beáll a bank érdekképviselőjének és vállalkozik arra a határtalan tolakodásra, hogy bele­ártsa magát Magyarországnak és egy rész­vénytársaságnak egymásközt folyó szerző­déses ügyébe. Válságosnak a helyzetet mégsem isme­rem el. Kormányunk útja, kötelessége, tennivalója: szabva van. Megkísérelni a Badeni-féle kiegyezést a Széli-formulával az önálló rendelkezés alapján. Ez az első lépés. Ezt már meg is tette. A dolog fönnakadt, mert Ausztria a bankügy miatt nem vállal viszonosságot. Az akadály tehát a bankügy.. Jól van. Ám a bankügy csak egyik al­katrésze a kiegyezési komplexumnak, de nem föltétele. Ezt az akadályt tehát félre lehet tolni a kiegyezés többi részének minden sérelme nélkül. Rajta hát! Távo­lítsák ■ el az akadályt. Mi fölállítjuk a ma­gunk bankját; ők is állítsák föl a magukét. Azonnal tárgytalanná válik ez a vita. Az alku pedig folyjon tovább. Uj üt­közési pont lesz a fogyasztási adók át­utalása. Helyes. Ezt is el kell hárítani. Önálló rendelkezéssel nem kényszerithe­­tünk Ausztriára közös dolgokat. De ön­álló rendelkezéssel megszüntethetjük a fogyasztási adók közös rendszerét. Ez tiszta sor és egyszerű eljárás. Fölállítjuk a fogyasztási vámvonalakat s minden polgár adózni fog a maga hazájának. Nein rontjuk, csaljuk többé egymást s élhetünk pompás békességben, mert ez a vitaanyag is megszűnik. És folyjon az alku tovább. Önrendel­kezési jogunk alapján alkalmazkodunk 1903-ig a vámunió tarifáihoz. Ez ugyan fa-väskarika, de igy rendeli a paktum. Itt is csak viszonosságot várunk Ausztriá­tól. Ha megadja : szent a békesség. Ha nem adja meg: elhárítjuk a jő békes­ségnek ezt az akadályát is. Vagyis meg­szüntetjük a vámuniót és meghúzzuk a közbenső vámsorompókat. Ekkor aztán megkínáljuk Ausztriát egy becsületes, testvéries, legtöbbkedvezmé­nyes szerződéssel. Ha rááll: éljen a béke ! Ha nem: megállapítjuk az autonóm vám­tarifát, helyesebben: alkalmazzuk azt a tarifatörvényt, melyet Ausztria is elfoga­dott s in i is elfogadtunk. Tehát ezen a téren is kikerüljük a háborúskodást. A ki hive a pragmatika szankcziőfiak : csak ilyen politikát követhet. Mert ez az alaptörvény kizárja a háborús állapotot Magyarország és Ausztria között s mert a jő békesség köztünk csak úgy tartható fenn, ha gondosan elhárítunk minden vitaanyagot és békeakadályt. Ne beszéljünk tehát válságról, Széli lemondásáról és egyéb mende-mondáról. A helyzet kulcsa a paktum. Ezt kelt foganatosítani. Ha nem lehet: vizsgálni kell az okát. Ha ezt megtaláltuk: el kell az okot távolítani. Nem Széli az ok; mert a mihez ö ragaszkodik, ahhoz a nemzet és a király is ragaszkodik. Tehát Szélinek távozni nem lehet. Az ö távozása végze­tes komplikácziókra vezetne. Hanem távozni kell az oknak. Mi az ? Első sorban a bankközösség. Hát távoz­zék és jöjjön az önálló bank. Másod­sorban a fogyasztási adóközösség. Hát távozzék az is és jöjjön az önálló fo­gyasztási terület. Harmadsorban a vám­közösség. Isten nevében távozzék az is. Hadd jöjjön a vámsorompó. így béke lesz. Akarjátok-e föntartani a Habsburgház számára a monarchia két államának együttes és közös birtoklását az 1723. évi 1., 2., 3. t.-cz. értelmében ? Ép akarom. Mivel akarom, tehát keresem a jő békesség föltételeit Ausztria és Magyar­­ország között. Mert ha jó békességben élünk : a két állam szövetsége értékes. De ha háborús állapot van köztünk : szétmállik az együttbirtoklásnak előbb az elve, azután a ténye. Béke pedig csak úgy lehet, ha megszűnik a természetellenes gazdasági közösség. Bariba Miklós. Előfizetési ár: Iliiéi: iS III 6° Sí;Egyes szám ára:h9,yben 4 kr-vidéken S kr. Kiadóhivatal: Teréz-körút 19. $z Lapunk mai száma 24 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék