Magyarország, 1899. június (6. évfolyam, 149-178. szám)
1899-06-01 / 149. (152.) szám
Budapest, 1899. csütörtök, junius 1. MAGYARORSZÁG is vágytál semmire, csak a ted azt is jókorán. Nem féltél nyugalomra. Eléra haláltól, szeretted, hívtad, úgy képzelted, mint mikor egy zajos, színes képekkel teli nap után beteszi az ember maga után szobája ajtaját és a zavartalan csendben lassan, mélyen lélekzi be újra emlékeit, amelyek akkor a boldogságnak hangulatát adták meg. Hát megkérdeném tőled, Noémi, mit álmodo most a hűvös, sötét kriptában ? Lekísérnek-e ragyogó, szép álmaid, aranysugártól reszkető emlékeid ? Megcsókolja-e halott alakadat a boldogság és megremeg-e fölötted lebegő lelked, ha lehallik hozzád a te dalod ? Nem felel rá senki sem, csak itt, az íróasztalomon mozdulnak meg a szellőtől a madonnámnak szánt gyöngyvirágok, és mintha azt csilingelnék, zokognák ezek is : toujours ou jamais . . . Egy arab hitrege szerint, mikor a teremtő egy-egy lelket alkot, mielőtt a földre bocsátana, kettészakítja s az egyik felét jobbra, a másikat balra hajítja el, hogy aztán a földön testet ölt genek. Ezek az ikerlelkek. Minden embernek megvan a maga ikerlelke, csakhogy gyobb ritkaság az, ha egymásra lelnek, a legnaA kik megtalálják egymást, azok a kivételesek, a boldogok, akik soha még csak nem is találkoznak, azok a szerencsétlenek. Vannak aztán, akik — járván az élet utait — egymásra ismernek, tudják, hogy egymásnak kiegészítői, egymás oldalán volna a helyük, de későn volt a találkozásuk, hogy először dobbant egyet a szívük, már közöttük állt a kötelesség, a becsület. Ezek a boldogtalanok. Közéjük tartozott Noémi is. 3 ponton akadtak meg mind a mai napig a tárgyalások. Széll Kálmán nemcsak minisztertársaival, hanem több itt időző magyar politikussal, köztük gróf Andrássy Gyulával is érintkezett. Osztrák politikai körökben pozitíve állítják, hogy Kaid dr. pénzügyminiszter egy Prágában tartózkodó képviselőtársának azt táviratozta, hogy szerdán (vagyis ma) mind a két latinét leadja lemondását. Széll Kálmán ismét már pénteken azonban magyar miniszterelnök lenne, Ausztriában pedig egy új hivatalnokminisztérium állana az ügyek élére. Más forrásokból eredő értesülések szerint az újonnan kinevezendő osztrák minisztériumnak az volna az első feladata, hogy a 14. § alapján életbeléptetné a kiegyezést, egy másik rendelettel pedig hatályon kívül helyezné a nyelvrendeletet és így oly helyzetet teremtene, amely az osztrák parlament egybehívását is lehetővé tenné, amely aztán jóváhagyná az így teremtett kiegyezést. (Csakhogy akkor a csehek obstruálnák azt meg. Szerk.) Mindez azonban csak informáczió és híresztelés, amely megközelítheti a valóságot, a pozitív valót azonban a politikai világ csak holnap fogja megtudhatni. Az új tárgyalások. Bécs, május 31. Pontban 5 órakor közös tanácskozáson gyűltek a Bankgassei magyar palotában. Osztrák részről Thun gróf miniszterelnök, Kaizl pénzügyminiszter, Dipauli kereskedelemügyi miniszter, Kállay közös pénzügyminiszter, hogy megbeszéljék a tanácskozások tárgyát. Magyar részről a szakminisztereken kívül Fejérváry báró honvédelmi miniszter is megjelent. A tárgyalásokat valószínűleg holnap is folytatják, bár hire jár, hogy Széll miniszterelnök már holnap hazautazik. A válsághírek tehát ezzel a közös tanácskozással — legalább egyelőre — tárgytalanokká váltak. Bécsi lapok hírei. A .V. W. Abendblatt lapja élén «Kiegyezési válság» czím alatt a következőket közli : Az a remény, hogy tán mégis sikerül egyezményt létesíteni a két kormány közt és ezzel a kiegyezési válságot elhárítani, úgy látszik, már a beavatott körökben is elvesztette hitelét. A hozzánk érkezett informácziók szerint, tekintettel arra, hogy a Thun-kormány formális engedményekkel nem elégszik meg, hanem oly követeléseket támaszt, amelyeket Széli olyanoknak tart, amelyek az ellenzékkel kötött paktumát megváltoztatnák, Széli és Thin közt egyezmény többé nem létesíthető és így a kiegyezési válság még a mai nap folyamán miniszterválsággá változik át. Az a kérdés már* most, hogy vájjon egyszerű, vagy kettős miniszterválság lesz-e és hogy az utóbbi meddig húzódhatik. A nehézség nemcsak abban van, hogy milyen legyen a felülről várt döntés, hanem fokozott mérvben abban, hogy e döntés egymagában még nem hárítja el a kiegyezés akadályait. Mert mindenekelőtt arra kell kell garanczia, hogy a kabinetválság a kiegyezés vitás pontjaira nézve a megegyezést maga után vonja. Ettől eltérőiig a Wiener Abendblatt igy ír. A két kormány közti differencziák elsimítására Than és Széli ma délután mégegyszer tanácskoznak. A laibachi «Hovener»-nek írják Bécsből. Than gróf utódjaként Mateiski lovagot emlegetik, akivel az ellenzék meg volna ugyan elégedve, de akivel szemben a jobboldal erős ellenállást fejtene ki. A Vaterland jelenti: A Thun lemondásáról elterjedt hírek nem felelnek meg be lemondását a valóságnak. Thun nem adta A N. Fr. Pr. esti lapja abból a tudósítónk által már megczáfolt hírből indulva ki, hogy a két miniszterelnököt együtt fogadta a király, a következőket írja : A külső tényből az következik, hogy a király még mindig azon fáradozik, hogy mindkét miniszterelnököt engedékenységre és további tárgyalásokra bírja. Ennek a közös kihallgatásnak eredménye lesz döntő a krízis további lefolyására. Újat nem igen tud a lap. Szerinte Széll ma este visszautazik Budapestre, ami szintén nem felel meg a valóságnak. A lap konstatálja, hogy Széli állása szintén erősen megrendült. Daczára annak, hogy Budapesten a Széli lemondásáról beszélnek folyton, valószínű. Soha, soha nem beszéltünk erről, de azért tudtam mégis. Hisz úgy összeillettek, úgy egymásnak voltak teremtve és néha úgy összekapcsolódott a tekintetük, hogy én reszkettem értük. A Noémi véréből való asszonyok előtt idegen fogalom a fürt, ők csak szenvedni tudnak, de kárpótlást szeretnek, csak nem keresnek az elvesztett édenért. Én hitet mernék rá tenni, hogy ezek az emberek soha egymás kezében nem feledték a kezüket. Talán csak álmaikban tüzelte alakokat egymás csókja és ez a csodálatosan szép, eszményi szerelem tiszta, szent maradt. Egyetlen szabadságot engedtek meg maguknak, ha egyedül voltak s néha előttem is, hogy keresztnéven szólították egymást. Ha aztán társaság volt náluk vagy máshol találkoztak, valahányszor így intézte hozzá a szót: «Nagyságos asszony» — Noéminek akkor egy kicsit, alig látszólag megrándult az ajka szöglete. Mikor magukban voltak, az egyszerűen kimondott név, amikor máshol jöttek össze, a czimezés, egy-egy szellemi csók volt mindig, ami aztán sokáig ott röpdösött arczukon, ajkukat, szemeiket, elkísérte, őket megsimogatta magányukba és belenevetett álmaikba is. . . Néha boldog volt Noémi, vidám és könnyű, mint a kinek egy mennyország van a szivében, máskor meg fáradt, szomorú, nyugalmat vágyó, mint a kinek ott a boldogsága a lábai előtt, de le nem hajolhat érte. És az az ember, Noémi ikerlelke, férfi volt a szó legnemesebb értelmében. Ha Noémi zongorajátékát hegedűvel kisérte, ahogy ott állt mellette magas, daliás alakjával, ahogy a szép, szőke fejét ráhajtotta hegedűjére, olyanok hogy kettős válság van küszöbön. Tény az, hogy eddig egyik kormány sem adta be lemondását. A mai közös kihallgatás fogja eldönteni, hogy váljon akut módon, vagy lassan folyik-e le a válság. Budapest, május 31. A kúriai bíráskodásról szóló törvény szentesítésének késedelméről beszélnek a politikai körökben. Néppárti részről azt a hírt terjesztették, hogy a késedelem oka abban a lépésben keresendő, melyet a katholikus püspöki kar szándékoznék tenni a szentesítés meggátlására. Hiteles forrásból értesülünk, hogy ez a hír valótlan. A püspöki kar a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat főrendiházi tárgyalása idején megállapodott abban, hogy annak előrelátható volt megszavazása után megnyugszik a változhatatlan tényben és sem a királynál nem fog remonstrálni ellene, sem pedig közös pásztorlevélben nem fogja nyilvánosságra hozni tiltakozását. Az egyes főpásztorok egyenkint s rendes körlevelükben fogják papságuk tudomására hozni a sajnálatos tényt, de egyúttal oly utasítást is fognak adni, melynek szigorú betartásával elejét kívánják venni a még sajnálatosabb összeütközéseknek a szóban lévő törvény ismeretes rendelkezéseivel. Amint értesülünk, egyes egyházmegyékben a főpásztorok már most is gondoskodtak arról, hogy az alpapság egy része által a kúriai bíráskodás ellen tervbe vett tiltakozások abbanmaradjanak, minek következtében az itt-ott szándékba vett népgyülések is elmaradnak. Az alsó-ausztriai tartománygyülés mai ülésén a bejelentések között van Lueger dr.-nak az a sürgős indítványa, hogy a község- és alkotmányügyi bizottság tegyen javaslatot arra nézve, hogy milyen rendszabályok alkalmazandók az Arbeiter-Zeitung ellen a tartománygyűlési többség megsértése miatt. Lueger megokolja indítványát és cáfolja az Arbeiter-Zeitung támadásait. Philippovich azt mondja, hogy a tartománygyűlés nem hivatott arra, hogy egyes lapok támadásaival szembeszálljon. A közigazgatási bíróság után meg akarják rendszabályozni a sajtót és szólásszabadságot. (Nagy zaj. Heves ellentmondások.) A szónok azt mondja, hogy az új választási eljárás megrabolja a munkásosztályt, ami megmagyarázza az Arbeiter-Zeitung támadásait. Gessmann polemizál Philippovich-csal. Az új választási eljárás — úgymond — törvényesen jött létre. A tartománygyűlésnek nincs oka, hogy a szocziáldemokratáknak kedvében járjon. Auersperg herczeg ellenzi az indivoltak, hogy én néha kérdve néztem fel az égre: Istenem, hát a te akaratod volt, hogy ez a kettő elkésve találkozzék ? . . . És játszották vidáman, szomorún a sok összetanult dalt, de eggyel végezték mindig s abba belesáppadt rajongó, átszellemült arczuk, sírtak a hurok, Noémi fehér ujjai szinte fájdalmasan simogatták a billentyűket, míg zokogva halt el a hang: toujours ou jamais. . . Egyszer Táborait utána a zongorára és úgy sírta tovább. A férfi meg összeszorított ajakkal, mereven nézett el maga előtt.. . . Még abban az évben történt, hogy Noémi megbetegedett. Betegsége rövid, de halálos volt. Az ura mindennap egy teljes órát ott töltött ágya mellett, aztán , mint aki egészen eleget tett kötelességének beillatosította magát heliotroppal és ment a szórakozásai után. Egyik napon figyelmeztette az orvos, hogy jó lesz folyton vele lenni, mert minden perez veszteség. Akkor otthon maradt. Lehozta volna neki az eget csillagostól, de sokkal többet tett ennél: otthon maradt. Vele voltam én is azon az utolsó Láz-almában annyit beszélt, el-elröppenő napon, lelke vízióiban egyre sürgetett, kért, rimánkodott, míg végre megértettük őt. Maga a férje robogott el érte kocsin, hogy hozza magával őt és a hegedűjét. Oh, hiszen a haldoklóknak annyi érthetetlen kívánságuk van! Az ágyát tele kellett szórni gyöngyvirággal, és párnákkal magasra támasztani derekát. Úgy hallgatta mégegyszer, utoljára : toujours ou jamais . . . Mikor elhalt az utolsó hang, megpattant egy húr. Akkor hunyódott le örökre a szeme. Akkor hallottam életemben először férfizokogást. Azt a napot nem is tudom elfelejteni sohasem.