Magyarország, 1899. július (6. évfolyam, 179-209. szám)
1899-07-01 / 179. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1899. SZOMBAT, JULIUS 1. VI. ÉVFOLYAM 179. SZÁM Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megnyitása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. A bank-kérdés: Budapest, június 30. II. A bank-kérdésről szóló első czikkemben megemlítettem, hogy 1869-ben a Deák-párt által kiküldött országos bizottság azt írta jelentésében, hogy az idegen országban székelő bank ennek az idegen országnak piacza, ipara és kereskedelme által vezéreltetik. A közös banknak székhelye Bécs ; a bank egy idegen részvényesekből álló közkereseti részvénytársaság, melynek részvényesei részben osztrák, részben pedig bajor polgárok, és így részben nem tartoznak a monarchia egyik államának kötelékébe sem. Ez az idegen részvényesekből álló, idegen országban székelő, részvényeseinek érdekeit megvédeni tartozó és ezeket szolgáló magánrészvénytársaság tartja kezeiben Magyarország hitelügyeinek szálait. , Okos dolog-e, hazafias dolog? egy idegen részvénytársaságra bízni az egész ország anyagi helyzetét ? Okos dolog-e, hazafias dolog-e föltétlen urává tenni az országnak a közgazdasági téren egy idegen részvényesekből álló társaságot, amely tönkre teheti az országot akkor, amikor akarja, minden kinevezett alkormányzók, helyettes alkormányzók és kormánybiztosok daczára ? Nem akarok rámutatni arra az egyetlen válaszra, mely e kérdésekre adható ; megadja a választ minden elfogulatlan magyar elme. És a válasz csak egy lehet: az, amely nekünk ad igazat, nekünk, a függetlenségi és 48-as pártnak, amely harminckét év óta követeli az önálló nemzeti bank felállítását. Az Osztrák-Magyar Bank mint részvénytársaság szükségszerűleg nyerészkedésen alapszik, nem tekintheti a közérdeket annyira mérvadónak, hogy határozataiban a közérdeknek elsőbbséget adjon a részvényesek érdeke fölött. Nemcsak természetes, de kötelességszerű és szükségszerű az, hogy azoknak az érdekét mozdítsa elő, akik a társaságnak a pénzt adták, vagyis a részvényesek érdekeit, — ezek pedig osztrákok és bajorok. Azon csodálatos alkotás folytán, melyet 67-es kiegyezésnek neveznek és a melyben nagyon sikeresen vitték keresztül Kolonics elvét, mely az volt, hogy adjatok a magyaroknak formákat s a lényeget vegyétek el tőlük, — a 67-es kiegyezés folytán, mi vagyunk az egyetlen állam a világon, a mely nem bir önálló nemzeti bankkal, hanem olyannak pinczéibe halmozzuk fel az állam millióit, amely egy más országgal közös s amely mint közös szerv, nem elégítheti ki egyformán a két állam érdekeit, minthogy ezek sokszor ellentétesek, így például határozottan érdekében volna Magyarországnak az ipart fejleszteni ; ha ezt nem teszi, rövid idő alatt tönkre fog menni, mert az egész világon minden közgazdasági tényező a nyerstermények árainak csökkenését idézi elő. De amilyen határozottan érdekében volna Magyarországnak iparát fejleszteni, épp ily határozottan érdekében van Ausztriának meggátolni azt, hogy a magyar ipar fejlődjék. Miképp lehetséges az, hogy e két ellentmondó érdeket szolgálja ugyanaz a hitelforrás ? Magyarország kereskedését a külfölddel az osztrákok közvetítik, e közvetítés érdekében áll az osztrák kereskedelmi- és pénzvilágnak, miképp lehetséges az, hogy a közös bank a magyar kereskedelmet előmozdítsa és ezzel az osztráknak ártson ? Természetes, hogy a közös bank, mikor a két állam közgazdasági érdekei összeütköznek, annak az érdeknek kedvez, amelyből több hasznot ,tűz, márpedig, amint megemlítettem első czikkemben, összes nyereségeinek kétharmadát Ausztriából veszi a bank és csak egyharmadát veszi Magyarországból. Abból, amit előadtam, világosan kitűnik, hogy lehetetlenség a közös bankra nézve a magyar ipart és a magyar kereskedelmet támogatni oly esetben, amelyben ez az osztrákkal versenyez ; és minthogy ez az eset a hozzánk importált iparczikk-mennyiség átlagos 80 százalékánál előfordul, mert az összes behozatal 80 százaléka Ausztriából jön, ennélfogva a magyar ipar és magyar kereskedés föllendítésére édeskeveset tehet a közös bank, anélkül, hogy részvényeseinek érdekét sértené. De tesz-e és tehet-e valamit az országnak legfőbb termelési ága segítésében , a mezőgazdasági hitelben ? Keveset tesz és nem is tehet sokat, mert egész szervezete kizárja a mezőgazdának szükséges hosszabb lejáratú hitelt . Így tehát sem a mezőgazdaság, sem az ipar, sem a kereskedés önállósítása és föllendítése ügyében nem veszi az ország a banknak oly nagymérvű hasznát, mint amilyen hasznát vehetné egy nemzeti banknak. Sajnos és elvitathatatlan igazság az, hogy a mezőgazdasági hitel mostohája a közös banknak. Általánosan ismert tény az, hogy a mezőgazda-váltók nem bankképesek nála. A közös bank arra az elméleti elvre alapítja műveleteit, hogy hosszú lejáratú kölcsönt nem ad, tehát ilyen váltót sem fogadhat el. Az ipari és kereskedelmi váltók rövid lejáratúak, mert az ipar és kereskedelem évenként többször forgatja meg tőkéjét. Ellenben a mezőgazdaság csak egy évben egyszer forgatja meg, egész éven át folyik a befektetés. Az a tőke, amely így be van fektetve, kamataival s esetleges nyereségével csak egyszer egy évben (az aratás idején) szabadul föl. Tudjuk azonban, hogy Magyarország elsősorban mezőgazda-állam, és hogy a lakosság 75 százaléka ebből él. Nagyon terhes állapot tehát az, hogy az állam által szabadalmazott jegybank éppen azt a termelési ágat már elvi szempontból sem támogathatja, amelyből az ország lakosságának 75 százaléka él. E megjegyzésre a doktrinér bankelmélet azt felelné, hogy egy önálló magyar nemzeti banknak is abból az elvből kellene kiindulnia, hogy ne kösse le hoszszabb időre tőkéjét. " A gyakorlat azonban ellentmondana e megjegyzésnek, mert kimutatná, hogy az iparczikkeket, melyeket az ipar, a kereskedelem s a tőke behoznak Magyarországba, a mezőgazdaságból élő lakosság veszi meg, úgy hogy ezeknél CTKKMSZ csak akkor szabadul föl tényleg, mikor a mezőgazdaságból élő lakosság fizet és fizetni képes , addig az érték csak látszólag szabadul föl és többször átmegy a bank kasszáján; tényleg az élvezett hitelért hitel igénybevételével, a lejáró adósságért új adóssággal, a váltóért ismét váltóval fizet a pénzt forgató iparos és kereskedő mindaddig, míg befektetett tőkéje föl nem szabadul, ami csak a tényleges fizetéssel történhetik meg, a tényleges fizetést pedig a fogyasztó és így a mezőgazdalakosság eszközli. Mikor ? Akkor, amikor a saját tőkéje fölszabadul, így tehát oly banknak, mely Magyarországban dolgozó iparnak, kereskedelemnek, tőkepénznek ad hitelt, a rövid lejáratú hitel csak teoretikus látszat, mert a véglebonyolítást a mezőgazda fogyasztó eszközli. Ebből a tényből kiindulva könnyen elképzelhető oly bankműveleti elmélet, melynek keretébe a mezőgazdasági hitel beillenék és ilyennek kellene lennie esszenczialiter a magyar nemzeti banknak. Abból, amit elmondtam, kitűnik, hogy az Osztrák-Magyar bank önhibája nélkül nem felelhet meg egy magyar nemzeti bank hivatásának, mert nem mozdíthatja elő kellőleg a nemzeti termelést, és kivált nem a mezőgazdaságot, amely kénytelen másod-harmadkézből kapni a hitelt azért, hogy beleilleszkedhessék az Osztrák-Magyar bank hiteladási kautéláiba, ezért oly drága a mezőgazdasági hitel, hogy aki rászorul, tönkre megy, mert sokkal nagyobb a fizetendő kamat, mint Szerkesztőség: Teréz körút 19. sz. Előfizetési ár:negyedévre esfész évre 3 írt 60 fer. 14 írt — ki. Egyes számára: Kiadóhivatal: Teréz-körút 19. sz Lapunk mai száma 16 oldal.