Magyarország, 1899. július (6. évfolyam, 179-209. szám)

1899-07-12 / 190. szám

Budapest, 1899. szerda, julius 12. MAGYARORSZÁG Nyitramegyében szülemthetett meg, melylvel az uj rendszer vezérének, Széll Kálmánnak politikai integritását megmételyezni igyekeznek az által, hogy sógorának a mandátumot egy ilyen inkarnátus Bánffy-féle választási elnök által akarják átnyuj­­tatni. A nyitramegyei janicsárhad ezen legújabb stiklije reményt nyújt — s ez némileg megnyugtatja a föl­izgatott kedélyeket — hogy az amúgy is már bukott főispán helyzetét még tarthatatlanabbá fogja tenni s mihamarább el fogja söpörni oda, a hová való ... a meg nem érdemelt nyugdíjba. . .­­ . . lg. Arad vármegye közgyűlése. Aradról írja tudó­­sítónk: Arad vármegye köztörvényhatósági bizott­sága ma tartotta meg nyári közgyűlését Fábián László főispán elnöklete alatt. Ezen az ülésen jelent meg először mint egyszerű törvényhatósági tag Szathmáry Gyula, a volt alispán. Mindjárt az ülés elején választásokra került a sor. A Schill József főjegyzővé történt választása következtében megürült első aljegyzői állást Mladin Miklós horossebesi szolgabíróval töltötték be. Ennek a helyére pedig egy itt teljesen idegen embert, Popa Györgyöt vá­lasztottak be. .Mindkettő román s így az oláhok emberei kerültek be, a­min egynehányan nagyon el vannak keseredve, mert van olyan aljegyző is a vármegyénél, a­ki már 4 év óta aspirál a szolga­­biróságra. Csermő község elöljárósága elhatározta, hogy az állami iskola czéljára 10 ezer forint köl­csönt vesz fel. Suciu János dr. (oláh) különösnek tartja, hogy a­mikor állami iskoláról van szó, a község ily adósságokba megy bele. Kéri a közgyűlést, h­ogy utasítsák el a határozatot, mert ő az iskolák ilyesféle gyors és egészségtelen fejlesztésének ellene van. vásárhelyi László és Suhajda Béla fölszólalá­­sai után Dálnoky alispán kijelenti, hogy a 10 ezer forint az államkincstárt fogja terhelni- s a község csak megszerzi a pénzt; a románok nagy elégület­­lenségére a határozatot jóváhagyták. A gyámoltak és gondnokoltak tulajdonában levő, vagy gyám­pénztári kölcsönök jelzálogául szolgáló épületek tűz­kár elleni biztosítását továbbra is az Első magyar általános biztosító társaságra bízták. — Hát a Kriványok ellen hol biztosit a vár­megye ? — kérdezte egynéhány aggódó bizott­sági tag. — Sehol! — volt rá a felelet. NYÍLT-TÉR. Ezen rovat alatt közléttekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Saroktelek, Virányos-uton Budán a Laszlofszky vámnál, villamos megállóhely mellet egy szép 600 LJ-es terjedelmű sarok­háztelek elálló. Emelkedett, remek kilátása ítélvén. Bővebb értesítés nyerhető: d. u 2—3-ig. 8882 ■ ’ Almás­sy-tér 15.1. em. 3. Nyilatkozat. A „Magyarország“ folyó hó 8-iki számában En­gel Mihály ur által közétett nyilatkozattal szemben kijelentem, hogy miután a fenforgó ügy bünfenyető útra tereltetett, annak útjába vágni nem akarok. Nyi­latkozatom tehát a ténybeli állítások rektifikácziójára szorítkozik. I. Az Engel úrnál talált okiratok a borhamisításra vonatkozólag nagy fontossággal bírnak. II. Engel úr nemcsak, hogy nem keresett engem a kritikus alkalommal, hanem rendőr által tartóztattam le, az aktákat pedig úgy vettem el tőle. III. Hogy örömömnek adtam kifejezést a nagy fon­tosságú okiratok kézrekerítésekor, az nagyon érthető, mert azok czélbavett eltüntetésével felette kellemetle­nül lettem volna érintve úgy hivatalos minőségemben, mint polgári becsületemben. IV. Hogy Engel úr a vonatról le­ fog késni, azt a tárgyaláson a vonatnak indulása előtt már 3/4 órá­val előbb tudta. S azért hivatalos helyiségemből távozása sietős nem volt, legföljebb talán azért, hogy­­ aktáimmal mielőbb összekerüljenek, s hogy mi módon szórakozott üres óráiban, mialatt én őt órákig fárad­ságos keresés tárgyává tettem, arról tudomásom nin­csen, de nem igazolhatom azt sem, hogy ő engem ke­resett, sőt ettől merőben elütőleg tény gyanánt fel kell említenem, hogy a nevezett milliomos urat Gombos Márton rendőröm ebédelés közben tartóztatta le a Rózsa­féle szálloda éttermében. V. Hogy Engel Mihály urat a fent előadott tény­állás daczára nem tartottam fogva hosszabb időre, s nem szolgáltattam be személyesen a fenyitó hatóság­nak, annak oka abban rejlik, hogy akkor még nem állottak rendelkezésemre azon mimueziózus bizonyitékok, melyekkel Engel urnak megismerkedni a könpör folya­mán elég alkalma lesz. Tisztelettel Nagy-Becskerek, 1899. julius 8-án. Keitter Oszkár, rendőrkapitány: A betörés művészete. Pánczélos szobáinkról, pénzes-szekrényeinkről és mindazokról a berendezésekről, melyek pénz és pénz­értékek megőrzésére szolgálnak, habozás nélkül állít­hatjuk, hogy a legtöbb esetben csak utána sántikál­­nak a kipróbált betörők találmányainak és csak a legritkább esetekben sikerül azokat megelőzniük. Először a betörő készíti el a betörés tervét, melyet véghez kell vinnie, vagy legalább megpróbálnia, migten a technika rájön arra, hogy az ismétlést hogyan akadályozhatja meg. A pénzes emberek és a betörők között tehát ugyanolyan verseny van, mint nagyban — bocsánat a hasonlatért — a pánczélvért és az ágyú között. Mert mind a kettőnél ugyanazt az alapot találjuk , amit az egyik meg akar semmi­síteni, azt a másik meg­ akarja oltalmazni és mind­kettő a legmodernebb technikai eszközöket használja fel czélja elérésére. Alig talált fel Grúzon új gyé­­mántkeménységű pánczélvértet, Krupp rögtön olyan ágyút állított elő, mely azt keresztüllövi. Megtörtént nem egyszer, hogy alig terjedt hire annak, hogy egy iráni­ betörés ellen teljesen biztosított szekrényt szer­zett be, nyomban rá hallatszott, hogy a híres szekrényt feltörték. Hogy minő ravaszsággal és szakavatottsággal kell a betörőknek eljárnia, megítélhetjük abból, ha szem előtt tartjuk egyrészt a gyárosok előnyeit és másrészt azokat a nehézségeket, melyekkel a betörőknek meg­­küzdeniök kell. A gyárosok tanácskozhatnak műszerelőikkel, nyugodtan és bátran próbálgathatnak, kísérletezhet­nek fényes napvilág mellett és ismerik a tolvajok fortélyait. A betörő ellenben lassan és elővigyázattal, az éj leple alatt foghat munkába, folyton veszélytől remegve és minden pillanatban kitéve annak, hogy titkos csengetyű vagy más vészjel elárulja őt. Ennek daczára gyorsan és óvatosan kell végeznie, ámbár az előtte álló pénzes-szekrény mechanizmusát és szerkezetét nem ismeri. Egyes-egyedül ügyességére és szerencséjére van utalva. Azt képzelnénk tehát, hogy a gyáros és a pén­zes-szekrény tulajdonosai túljárnak a betörő eszén, de nem úgy van. Mert az olvasztó láng újabb ha­talmas fegyver a «modern» betörő kezében. De nem csak egyedül az eszközök biztosítják a betörőknek az eredményt, hanem még inkább az átgondolt és bátor szökés és a zsákmánynak föl­­tű­nés nélkül való értékesítése is. Nemrég raboltak ki Londonban egy aczélszekrényt oly biztossággal és e mellett olyan gyorsan, hogy mindenkit ámulatba ejtett. Vastag, vasoszlopokkal megerősített falakat törtek át és a két legerősebb pánczélos szekrényt törték föl. Húszezer font esett a rablóknak martalékul. A pénznek és a rablóknak máig sincs semmi nyoma. A rablók eljárása hihetetlen éleselműséget, ravaszságot és ügyességet árult el. A két nagy szekrény­­a pinezében volt elhelyezve. Szinte érthetetlen, hogy ilyen czélra miért használ­ják olyan gyakran a pinezéket. Mert a föld, a­me­lyen alapja pihen, ha még olyan erős is, nem biz­tosíthatja azt teljesen mindaddig, a­míg emberek vannak, a­kik előszeretettel foglalkoznak a föld­munkával. Ennek köszönhetik a tolvajok, hogy észre­vétlenül a pénzes­ szekrényhez juthattak. Egy föld­alatti folyosó a szomszédos ház pinczéjéből egye­nesen a pánczélos kamara alapja alá vezetett, mely különben három aczélajtóval volt kifelé elzárva. Az alapzat áttörése sok időbe került. Gyémántfúrót, robbanógázt és feszítővasat alkalmaztak a munká­hoz. A gyémántfúró aczélból készített kőfúró, mely­nek hegye gyémántban végződik. Rendkívül gyorsan forog és a legkeményebb grániton oly könnyen át­hatol, mintha vaj volna. A robbanókészülék két, zsebben kényelmesen elhelyezhető vasüvegből áll, melyek komprimált élenynyel, illetőleg könenyűyel vannak megtöltve. A két gázt külön tömlőben a Daniel-féle csavarhoz vezetik, melyben egyesülve a képzelhető legforróbb láng létesül, úgy olvad benne a platina, mint a viasz. Ha már most ezt a pokoli lángot egy aczél pán­czélos szekrény bármely pontjára irányítják, pár pillanat alatt lyukat olvaszt rajta, melyet könnyű szerrel ki lehet tágítani. Figyelemre méltó a feszítő­­vas is, a legrégibb betörő eszköz, mely azonban a modern betörési művészetben a nélkülözhetetlen eszközök közé tartozik, a­melyek tökéletességének a legerősebb falak és a legvastagabb vaslemezek sem képesek ellentállani. Ily eszközökkel a betörők legelőször is az alapot törték át, mely munkára azonban legalább nyolcz napot kellett fordítaniok. Ugyanazon az éjszakán, a­melyen az utolsó falréteget áttaszították, végezték az olvasztási munkát is a két hatalmas pánczél­­szekrényen. Ugyanekkor a ház és a szomszédház telefondrótját átvágták, mely munkánál szintén nagy szak­avatottságot mutattak. Ez tette lehetővé, hogy a rabolt értékeket még idejekorán, mindjárt a reggeli órákban beválthatták. Megemlítendő még, hogy a betörőknek nemcsak a zsákmányt kellett azonnal megosztaniuk, hanem kölcsönösen meg kellett­­jelölniük azokat a bankházakat is, ahol bankjegyeket váltottak. Mert egyetlen egy banknál sem jelent meg több mint egy betörő ellopott bank­jegygyel. A vizsgálat kiderítette, hogy azt a pinczét, a­hon­nan a földalatti út a pénzesszekrényhez vezetett, egy házaspár bérelte zöldséggel való kereskedésre és hogy ugyanaz a házaspár az egyik külvárosban kertet bérelt, így tehát kis szekerükön észrevétlenül szállíthatták el a kiásott földet. Egy másik bűntár­suk aczélfiókot bérelt abban a bankban, hogy ily módon megállapíthassa az általános helyzetet, egy­ben pedig informácziót szerezhessen a legértékesebb szekrényekről. A zsákmánynyal való szökést a legapróbb részle­tekig meg kellett állapítani és úgy látszik, meg is állapították, mert a rendőrségnek a legkisebb tám­­­pontot sem sikerült szereznie. A rablók semmit sem hagytak ott, a­mi árulójukká válhatott volna és a vasúti, valamint a gőzhajóállomások szemmeltartása sem vezetett eredményre. A banknak tehát nemcsak a pénze veszett el, de még az a reménye sem ma­radt, hogy a rablókat bűnhődni lássa. A károsultak pedig épp ezt viselik el oly nagy nehezen. Ilyen betörés pedig világos példa arra, hogy az ipar legmagasabb fellendülése és a technika folyto­nos haladása nemcsak a védelemnek, hanem a támadásnak is hasznos szolgálatot kénytelen tel­jesíteni. KÜLÖNFÉLÉK. Nemzeti himnuszok. Egy angol folyóirat érde­kes tanulmányt közöl az egyes népek nemzeti him­nuszairól. Kitűnik ebből, hogy ezeknek a himnuszok­nak nagy része nem foglalkozik a nemzettel, hanem egyedül az uralkodó személyével. Némely országban, pl. Svédországban egy történeti vagy inkább legenda­­szerű királyt énekelnek meg, a­­ki hosszú idő előtt halt meg és a­kinek utódai nem szűnnek meg Is­tent bizonyos poszthumus hűséggel kérni, hogy tartsa meg a királyt. Újabb, vagy élő uralkodókat dicsőí­tik a dánok, angolok, portugálok, poroszok és oroszok himnuszai. Olyan himnuszai, a­melyek a nemzettel foglalkoznak, tehát valódi nemzeti himnuszok, van : Magyarországnak, az Egyesült­ Államoknak, Hollan­diának, Norvégiának. Egy harmadik faja a himnu­szoknak a forradalmi énekek, a­melyeknek típusa a Marseillaise, továbbá a belgák Brabangonne-ja és a God save Ireland.­­ A nemzeti himnuszok nagyob­­bára újabb eredetűek és majdnem valamennyi ebből, vagy legfölebb a múlt századból származik ; szer­zőik általában ismeretlenek. Nagy költő csak a ma­gyar himnuszt és a norvég Ja­vi­elsker kezdetű himnuszt írta, mely utóbbinak szerzője nem más, mint Björnsterne Björnson és csak az osztrák him­nusz zenéjét irta nagy komponista, t. J. Haydn. Mint unikumot megemlítjük, hogy a portugál nem­zeti himnusz szerzője császár volt: I. Dom Pedro, Brazília császára. * • 2 Hogyan szórakozott Nagy Péter? 1711-ben meglátogatta Nagy Péter a szász királyt, erős 13

Next