Magyarország, 1899. július (6. évfolyam, 179-209. szám)

1899-07-31 / 209. szám

4 MAGYARORSZÁG Budapest, 1899. hétfő, július 31. 1 tanácsnok, Rényi Dezső főjegyző, Hahóthy Sándor fővárosi bizottsági tag, Kármán Lajos fővárosi bi­zottsági tag és dr. Eulenburg Salamon fővárosi biz. tag. A kir. magyar tudományegyetem nemzeti szinű­ szalagos, élővirág koszorúját dr. Herczegh Mihály egyetemi prorektor helyezte le. A szalag felirata a következő volt: «Petőfi dicső emlékének — a k.­­hr. tudományegyetem.» A Magyar Tudományos Akadémia babérkoszorú­jának nemzeti szinti szalagján e szavak állottak : «Petőfi emlékére — a M. Tud. Akadémia. A koszo­rút Rákosi Jenő és Bayer József akadémiai tagok tették le. Az Akadémia koszorújának letevésénél Rákosi Jenő ezt mondta: T. ünneplő közönség! A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából koszorút tettem Petőfi érczalakjának lábához. Nekünk, a­kik e tisztet teszszük, dicsőség, hogy az Akadémia tagjai va­gyunk. Az Akadémia önöngyászának tartja, hogy Petőfi nem lehetett a tagja. Jókai Mór élővirág koszorújának nemzeti szinü szalagján ez állott: «Petőfi S. emlékének» — Jókai Mór. Az «Otthon» írók és hírlapírók körének élő- és művirágból készült remek koszorúját Bródy Sándor helyezte el. A koszorú nemzeti szinü szalagjának felirata ez volt: Az «Otthon» írók és hírlapírók köre — Petőfi dicső szellemének. A Budapesti Újságírók Egyesületének élővirágból készült koszorújának nemzeti szinü szalagján ez a felirat volt: A Budapesti Újságírók Egyesülete — 1849 július 31. — 1899. július 31. A koszorút vivő küldöttség tagjai voltak: Hollóssy Géza, dr. Bán Zsigmond, Soltész Adolf dr. és Lyka Károly. Az országos függetlenségi és 48-as (Kossuth)­­párt élővirág, piros-fehér-zöldszalagos koszorúját Ráth Endre és a párt titkárja tették le. A szalagon ez a felirat állott: Petőfi Sándor emlékének — országos függetlenségi és 48-as párt. Koszorúkat tettek még le: Az egyesült asztaltársaságok, — a kereskedelmi alkalmazottak, — az országos köz­ponti katholikus legényegyesület, — a székesfővárosi V. kerületi munkáskaszinó, Emich Gusztáv, — a Magyar Földrajzi Társaság, — a Budapesti Ügyvédi Kör, — a Magyar Egyetemi Ifjú­ság, — az Országos Nemzeti Szövetség Rá­kosi Jenő társelnök vezetése alatt Rhé Rudolf igazgató titkár és Balassa Antal igazgató tagból álló küldöttsége három élővirág koszorút tett le. A nemzetiszin szalagos koszorúk felirata a kö­vetkező volt: 1. Az Országos Nemzeti Szövetség — megdicsőült szellemének. — 2. A Szász-sebesi Nemzeti Szövetség — Halhatatlan költőnknek. — 3. Magasfalu (Pozsonymegye) hölgyei — A nagy költőnek. — Eztán koszorút tettek le : A Magyar Kereskedelmi Csarnok, — az Országos Pázmány- Egyesület, — a Magyar Könyvkereskedők Egyesülete, — az Athenaeum irodalmi részvénytársaság, — a Saskör, — a Lipótvárosi Kaszinó, — a Ferencz­­városi Polgári Kör, — a Neptun Evezős Egylet, — a Budapesti Függetlenségi és 48-as Polgárok Kö­rének küldöttsége Schaffer János, a kör főjegyzőjé­nek vezetésével Kertész Imre, dr. Mihályik Izidor, Seffer László, Simay János, Szabó László, Guitho István, Tury Ádám, Rudics Péter és Biró Ják­os ta­gokból állott. A babérkoszorú nemzeti szinű szalag­ján ez a felirat állott: A Bpesti Függetlenségi 48-as Polgárok Köre — Petőfi emlékének. A további koszorutevők ezek: A Hazafias Szövetség, — a Budapesti Építőmesterek stb. ipartestülete, — a Bpesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata, — a Bpesti Hentesipartestület, — a székesfővárosi ószeres ipartársulat, — a buda­pesti III. ker. egyesült körök, — az újpesti közmű­velődési kör, — Palencsár Andor gépszijt­­gyára stb. A koszorúkon kívül számos virágcsokrot he­lyeztek el a kegyeletes utódok a szobor ta­lapzatára Tizenkét órát harangoztak, a mikor az ünnep vé­get ért s az ünneplők sokasága a legnagyobb rend­ben lassanként szétoszlott. Egész nap tömegek­ben vonult a nép a szobor elé, hogy kegyeletét lerójja m­ unkások Petőfi szobránál. (Délután.) Impozáns, mintegy tizenötezer főből álló munkás­csapat gyülekezett ma délután fél 2 óra tájban a Múzeum háta mögött, a Nemzeti Lovarda előtt, hogy Petőfi szobra elé vonuljon és megkoszorúzza a szobrot. Az összes budapesti munkásszervezetek és szak­mák vettek részt a megkoszorúzásban. A menet háromnegyed három órakor indult el és húsz perczig tartott a Múzeum-körút sarkán az el­vonulása. A Kossuth Lajos-utcza túlsó végén lehet­tek már, a­mikor az utolsó szervezet is elhagyta a Múzeum-kert sarkát. Különböző szinű zászlók tarkí­tották a fekete tömeget. A legtöbb zászló fehér színű volt vörös szegélylyel (a tiszta vörös zászlók használatát nem engedte meg a rendőrség), de volt közöttük több rózsaszínű zászló is vörös betűkkel, sőt egy zöldszínű és veres szalaggal. Két hatalmas babérkoszorú tűnt ki a munkássereg fekete színéből veres szalagjaival: a szoczialista párt vezetősége és a budapesti nyomdászok és betű­öntőké. A szoczialista pártvezetőség szalagján ez volt olvasható : «A budapesti szocziáldemokrata mun­kások — Petőfi Sándornak.» A nyomdászokén ez állott: «Az Egy gondolat bánt engemet költőjének — a nyomdászok szakegylete.­ Az elindulás előtt botrány keletkezett a Múzeum­­kert mögött. Egy munkás lobogtatta kezében az elkonfiskált lapot, mire az egyik rendőrtisztviselő le akarta őt tartóztatni. Az összegyűltek nagy fölhábo­­rodással nekirontottak a rendőrnek és torkaszakadtuk­­ból kiabáltak : — Nem engedjük letartóztatni! . . . A rendőrség az izgatott tömeg láttára jónak látta az illető munkást szabadon bocsátani. Ezután már semmi sem zavarta meg a menetet. A munkások a Kossuth-utczán, a Kigyó-utczán, Városház téren és a Kötő-utczán vonultak a szobor elé, a­hol egyik szónokuk rövid beszéd kíséretében elhelyezte a koszorúkat a szobor talapzatára a­ z újvárosházán. A fővárosi Petőfi-ünnep sorrendjét tulajdonképpen a Hazafias Szövetség díszülése nyitotta meg, mely reggel a Lipót­ utczai újvárosháza közgyűlési termé­ben folyt le. A városatyák helyeit egészen elfoglalta a közönség, különösen a nyáriruhás úri hölgyek sokasága. A főpolgármesteri emelvény körül a díszmagyarba öltözött rendezők és szónokok forgo­lódtak. Pont féltízkor a Budapesti Polgári Dalkör Gyön­­gyössy Sándor alelnök vezetésével rázendítette a Himnuszt, melyet a közönség állva hallgatott meg. Komár István, a Hazafias Szövetség elnöke, mon­dott ezután megnyitó beszédet, a­melyben dicsőí­tette Petőfit, mint költőt és mint szabadsághőst.­­ Utána Stefler Lajos joghallgató szavalta el Petőfi­nek «Rab» czimü költeményét. Prázovay Kálmán joghallgató beszéde következett erre. Szent fogadást tett az egyetemi ifjúság nevében, hogy Petőfi emlé­két mindenka tiszteletben tartja. Lampérth Gézának «Petőfi» czimü költeményét nagy tetszés közt sza­valta el Solymosy Márton. A szép vers egyik sza­kasza igy szól: Petőfi ... Te Isten örök lelkének Elszakadt zengő része voltál, Áldása csak s dicsősége e népnek, Hogy mezői fölött daloltál . . . A dalok ősforrása éli be hőn Szerethető földünk göröngyét, Pazar kedvvel, hogy épp hozzánk vetett Téged, dús méhe leggazdagabb gyöngyét. Ezután dr. Kacziány Géza kereskedelmi akadé­miai tanár, írótársunk olvasta föl ünnepi beszédét, mely remek tanulság Petőfi költészetéről és kor­szakalkotó hatásáról. Szűnni nem akaró taps és él­jenzés követte e beszédet. Dura Máté szavalta el ezután alkalmi versét. Majd Zempléni Árpád adta elő «Petőfi halála» cz. költeményét. A megsebesült, haldokló költő deli­­riumának képe ez a költemény. Különösen zajos hatást keltettek a rapszódia alábbi sorai: Elő ! Segít Isten vagy nem segít, Föl, harczra föl, a végítéletig. Ott döntse akkor el két férfikar, Szabad lesz-e, vagy elvész a magyar ? A kárhozatba küldjük ellenünk, Vagy oda mind egy szálig elmegyünk! Az indulót ma hősök kardja Írja : Elő, a csatába ! Utánam a sírba ! Végül a dalárda elénekelte a Szózatot és az ünneplő sokaság a Lipót-utczán át zászlók alatt a Petőfi­ térre vonult, kerepesi­ temetőben. A Budapesti Egyesült Asztaltársaságok Központja a kerepesi­ úti temetőben rótta le az ünnep adóját Petőfi iránt: megkoszorúzta Petőfi szüleinek és fiá­nak, Petőfi Zoltánnak a sírját. Az ünneplő társaság délután fél 4 órakor vonult ki a temetőbe a Kerepesi-úton végig, a­mely vonalon nagy közönség csatlakozott hozzájuk. A temetőben először Petőfi szüleinek a sírját koszorúzták meg. Először a sütősegédek dalárdája énekelt, a­mely után Seer László mondott emlékbeszédet. A koszorú elhelyezésének nemes hangulata után Petőfi Zoltán sírjához vonultak­, a­hol Mészáros Dániel, lapunk belső munkatársa mondta el emlék­beszédét, s ugyancsak ő helyezte a sírra a ko­szorút. A társaság este egyik Baross-utczai vendéglőbe gyűlt egybe, a­hol gyönyörű Petőfi-estét tartottak. A szép ünnep Bokross főrendezőnek az érdeme. A vidéken. A mai ünnepből kivette részét az országnak min­den városa, minden faluja. Lobogó hirdette az ün­nepet a legkisebb községben is és ünnepi beszédek hangzottak el szerte az országban. Légiószámra megy a sok távirat, melyek az ünnepségekről be­számolnak. Adjuk belőlük egyelőre a következőket ! Sopronban a középületek a Petőfi-ünnepély al­kalmából föl vannak lobogózva. Este a «Petőfikor» fényesen sikerült ünnepet tartott, melyen a himnusz eléneklése után Vécsei Lajos elnök szép ünnepi be­szédet mondott s utána Rosta Ferencz tanár Petőfi soproni tartózkodásáról tartott fölolvasást. Az ünnep után társasvacsora volt. Mezőberényen a békésmegyei közművelődési egyletnek mezőberényi ünnepe fényesen sikerült. Lukács elnök és Jeszenszky Károly beszéltek. Abafi Aigner Lajos a Petőfi-Társaság nevében mon­dott beszédet. Rahny Margit Jókai «Apotheozisát» s Szabolcska alkalmi költeményét szavalta el. Az em­léktábla előtt lelkes s nagy közönség gyűlt össze. Szepes-Szombaton az ünnepély két részből ál­lott. Délelőtt a főtéren leleplezték a szabadság-emlé­ket ; itt Sax Ágoston dr. szavalta az ünnepi beszé­det, Ábrányi Emil saját költeményét szavalta, Haskoss Károly ügyvéd és Brosz János tanító beszé­det mondott és a szepesszombati és markóczi dal­kör hazafias dalokat énekelt. Este 8 órakor a szálló nagytermében folyt le az ünnepség második része, Ábrányi Emil ünnepi beszédet mondott, Ábrányiné Wein Margit, az Opera művésznője Petőfi-dalokat énekelt, a daloskörök a Honfidalt adták elő és az estét ragyogó szépségű, Petőfi halálát feltüntető élő­kép fejezte. Végül 100 terítékű lakoma volt. Aradon délben a városházán tartották a Petőfi­­ünnepet. Jelen voltak a hatóságok, egyletek, az agg honvédek zászlókkal. Az ünnepet a dalárda éneke vezette be. Azután Varjassy Árpád mondott meg­nyitó beszédet, Gál Gyula, a Vígszínház tagja sza­valt, Csécsi Imre ref. pap és Nikolics Döme alkalmi beszédeket mondottak, mire a városi dalárda a himnuszt énekelte. Délután a Baross-parkban Monori színtársulata rendezett ünnepélyt, este pedig a­ Kossuth-társaság és az iparosítják. Erdődön a nagykárolyi Kölcsey-egyesület által rendezett emlékünnep kitűnően sikerült. Mintegy 150 résztvevő indult Károlyból különvonaton Erdődre, hol bandérium fogadta őket. Erdőd sváb lakosai éljenezve fogadták a hosszú kocsisort, mely dísze­sen föllobogózott házak között haladt. A várkert bejáratánál emelt szép diadalkapunál Prohászka Lajos uradalmi erdőmester, gróf Károlyi Lajos és uradalmi tisztikara nevében lendületes beszéddel fogadta a közönséget, mire Nagy László alispán, egyesületi elnök válaszolt. A restaurált vártoronyban, Petőfi szobájában levő Petőfi-szobrot Nagy László megkoszorúzván, a 11 órakor kezdődő ünnepélyt a károlyi dalárda Kölcsey himnuszával nyitotta meg. Utána Nagy László mondott lelkes megnyitó be­szédet. Bandisz Jenő, Andrásy Ilona, a nagykárolyi dalárda, Nagy Sándor, Demider Ignácz beszélt és szavalt. Nagykárolyi Kölcsey-egyesület, «Petőfi Sán­dor és Szendrey Julia 1846 szeptember. Emlékül emelte a nagykárolyi Kölcsey-egyesület» feliratú em­léktáblát helyezett Szendrey Júlia egykori lakására. A leleplező beszédet Szuhányi Ferencz ország­gyűlési képv. mondotta. Az ünnep után 200 terítékű ebéd volt. Békés­ Csabán. A nemzeti szövetség hölgybizott­sága a társadalmi szakosztálylyal együtt a Széchenyi­­ligetben fényes Petőfi-emlékünnepélyt rendezett. Be­­liczey Géza társelnök gyönyörű megnyitó beszéde után Majoros József tanár mondott emlékbeszédet, utána Lesziek Endre tanár elszavalta Jókai Apo­theozisát. Ezután a szövetség hölgytagjai 100,000 példányban szétosztották a szövetség emléklapját, mely szép kiállításban Petőfi 10 költeményét tartal­mazza. Balassa-G­yarmaton a Petőfi-ünnepélyt az esős idő következtében a megyeház nagytermében tartot­ták meg. Komor Lajos a «Talpra magyar»-t sza­valta, Kossatzky Arnold dr. beszédet mondott, Küllő György alkalmi költeményt szavalt. Este az Iparegylet szintén ünnepélyt rendez, énekkel, szava­lattal­ és tánczmulatsággal egybekötve. Szatmáron a város lobogódíszt öltött. A «Köl­csey» egyesület által rendezett Petőfi-ünnepélyen úgy a város, mint a közelfekvő falvak lakosai nagy számban vettek részt. A Petőfi-Tár­saság képviselője, Rákosi Viktor nagyszabású beszédben méltatta a mai nap jelentőségét; beszél­tek még Fechter János és Mátray Lajos tanárok. Ezután szavalat következett, végül az iparos-dalkör éneke fejezte be a szépen sikerült ünnepélyt. Szombathelyen a tornacsarnok udvarán ma fé­nyes emlékünnepély volt. Megjelent ezen Reiszig főispán, Károlyi alispán, Ernuszt Kelemen, Éden polgármester, az összes hatóságok, testületek és egyletek zászlókkal, valamint sok ezerre menő kö­zönség s M A A

Next