Magyarország, 1899. szeptember (6. évfolyam, 241-270. szám)

1899-09-01 / 241. szám

, London, aug. 31. A «S­­orningpost»-nak jelentik Pretoriá­ból e hó 29-iki kelettel. Hivatalos tőzsdei körökben a háborút Chamberlain birminghami beszéde után elkerülhetetlennek tartják. A búrok, a johannesburgiakat kivéve, jól föl vannak fegyverezve. A hadiszerek, a­melyeknek a Fokföldön át való szállítását Schreiner miniszterelnök megengedte, egyenest Preto­­riába érkeztek. A «Standard»-nak Pretoriából kapott jelen­tése szerint föltehető, hogy Chamberlainnek Transvaal ellenjavaslataira adott tegnapi válasza nagyon okos javaslatot tartalmaz és ha a köz­társaság elfogadja, a válság háttérbe szorul. A Dreyfus-per revíziója, Budapest, aug. 31. A­mint azt már tegnap enunc­iálta az elnök, ma reggel titkos tárgyalót tartottak bizonyos tüzérségi szakkérdésekre vonat­kozólag beszerzett iratok megvizsgálására. Másfél óra alatt végigolvasták a zárt aj­tóig mögött az összes iratokat és 9 órára ismét a nyilvános tárgyalást lehetett meg­nyitni, melynek nagy érdekességet köl­csönzött Lebrun-Renauld kapitánynak ki­hallgatása és Dreyfussal való szembe­sítése. Az izgalmas részletekben bővelkedő tárgyalásról távirataink a következőket jelentik: A mai tárgyalás. Rennes, aug. 31. Ma tulajdonképp két tárgyalás volt. Az egyik titkos, a másik nyilvános. Az előbbi reggeli fél­ 7 órakor kezdődött és — természetesen — a nyilvánosságnak legszigorúbb kizárásával kevés­sel 9 óra előtt ért véget. Kilencz után Jovaust elnök újra nyilvánosnak mondotta ki a tárgya­lást, a­mely iránt ma nagyobb érdeklődés mu­tatkozott és így a rendőri intézkedések is szi­gorúbbak voltak. A bejárók mellé állított csendőrök és rendőrök megvizsgálták a belépő­jegyeket és csak azokat bocsájtottak be, a­kik­nek jegye teljesen «gyanútlan» volt. A titk­os tárgyaláson, a­melyen Demange védő határozott kíván­ságára Hartmann és Ducrot őrnagyok is jelen voltak, Delhise tüzérőrnagyot hallgatták ki, a­kinek már tegnapi, nagy szakavatottságról ta­núskodó fejtegetései is rendkívüli feltűnést kel­tettek. Az őrnagy ma előterjesztette a Canon 120 court, továbbá a hydropneumatikus féke­­zőre, a shrapnelekre, valamint a Robin-&gyura vonatkozó iratokat. Hogy ez iratoknak meg­vizsgálásából milyen benyomást szerzett magá­nak a bíróság, arra nézve egy árva betű se szivárgott ki. A nyilvános tárgyalás nagy és nem várt szenzáczióval kezdődött. Mert az első tanú, a­kit az elnök a sorompó elé szólított, Lebrun Renauld volt, az a kapitány, a­ki előtt Dreyfus, 1894- ben történt elítéltetése után, állítólag beismerte bűnösségét. Jonaust azt a kérdést intézte Lebrun-Renauld­­hoz, hogy ismerte-e régebben Dreyfust és hogy ellenséges indulattal viseltetik-e iránta ? Lebrun-Renauld mind a két kérdésre nemmel felel, aztán pedig a következőket mondja el: 1895 január 5-én, szombaton, parancsot kap­tam, hogy az elitélt Dreyfust a Cherche-Midi­­fogházból elhozzam egy katonai eszkadronnal. A lefokozásnak reggeli 9 órakor kellett meg­történnie a katonai iskola egyik udvarán. Mi reggeli 7 óra 15 perczkor indultunk út­nak és reggeli 7 óra 47 perczkor érkeztünk a fogházhoz. Az adjutáns irodáját jelölték ki oly czélból, hogy a proc­edura megkezdéséig oda internáljam a foglyot. Az irodába érkezve, Dreyfus előttem ártat­lanságát kezdte hangsúlyozni és közben tekin­télyes vagyonára és szép jövőjére utalt, és azt a megjegyzést is tette, hogy neki nem is lehe­tett oka az árulásra, majd így kiáltott föl: —■ Én ártatlan vagyok! Három év múlva ki fog derülni ártatlanságom, a­melyről a hadügy­miniszter is tud. Hiszen du Paty de Clam is nálam volt és kijelentette,­­ hogy a miniszter tudja ártatlanságomat. Itt Renauld pár pillanatig elhallgatott, a­mi a hallgatóság soraiban még növelte a lázas izgatottságot, mert mindenki tudta, hogy most érkezett el a válságos perez, a­mikor Renauld a legérdekesebb vallomását fogja tenni. Pár perez múltán megszólalt és igy foly­tatta : A miniszter tudja — igy szólt Dreyfus — hogy ha én okiratokat szolgáltattam ki Német­országnak, úgy azok jelentéktelenek voltak és azokat csak azért adtam ki, hogy értük cserébe még fontosabbakat kapjak ! Mikor Dreyfus e beismerő vallomásokat tette, D'Attét kapitány is a szobában volt, de fel és alájárkált. Pár perc­c­el kilencz óra előtt Dreyfus arra kért, hogy ama funkczionáriusok­­nak, kik a lefokozást fogják vezetni, magyaráz­zam meg, hogy a lefokozást oly gyorsan végez­zék, a­mint csak lehet, mert a czeremónia reá nézve fájdalmas. D’Attel kapitány még azt is hallotta, a­mikor Dreyfus így szólt: «Én ártat­lanságomat a nép előtt is fenhangon fogom kiáltani.» Midőn az öt tüzér megjelent, hogy Dreyfus lefokozását végezzék, én elhagytam az irodát és a­mint kiléptem, azonnal körülvett több tiszt, kik között több tartalékos is volt. Felis­mertem közöttük Guérin őrnagyot és Filipet parancsnokot. Én a tisztek előtt Dreyfusnak szavait ismé­teltem és midőn később reggelezni mentem, Dreyfus szavait Gremier és d’Etroy századosok előtt is idéztem. Egyes esti lapok, közöttük a Temps is, közöl­ték ezután, hogy Dreyfus a vizsgálattevő kapi­tány előtt beismerő vallomást tett. Mercier tábornok, az akkori hadügyminiszter, informáltatni kívánta magát Dreyfus vallomásá­ról. Másnap fél 8 órára Gonse tábornokot laká­somra küldte, a­ki azt kérdezte tőlem,­ mily természetűek voltak Dreyfus vallomásai. Én min­dent híven ismételtem előtte, mire Gonse tábornok engem a hadügyminiszter irodájába vezetett, a­hol a hadügyminiszter előtt is ismételtem Dreyfus vallomását. A hadügyminiszter parancsára az­után az Elyséebe mentem, a­hol Dupuy ak­kori miniszterelnök a köztársaság elnökéhez vezetett. Az elnök tőlem magyarázatot kért a vádlott magatartásának egyes részleteire nézve és súlyt fektetett arra, hogy meg­tudja, tőlem tudták-e meg a lapok a vallomásokat és érintkeztek-e velem a lapok riporterei ? Én azt válaszoltam, hogy én csak tisztekkel érintkeztem, de nagyon könnyen lehetséges, hogy a tartalékos tisztek közül az egyik vagy másik riporter is volt. 11 óra felé a hadügymi­niszter az Elyséebe jött és rövid ideig Dupuy­val társalgott, majd mindkettőnk jelenlétében jegyzeteket csinált magának, hogy majd az Agence Havas útján félhivatalosan közöltesse, hogy én a sajtóval semmiféle érintkezésben nem állottam. Mikor hazaértem e kihallgatás után, azt a parancsot kaptam, hogy Roysbourg ezredes­nél jelentkezzem. Ő még szigorúbban fo­gadott és élesebb szemrehányásokkal illetett, mint a köztársasági elnök. Megrovott engem, mivel a hírlapírókkal szemben indiszkrécziót követtem el azon közleményekkel, a­melyek a reggeli lapokban is megjelentek, végül meg­parancsolta, hogy a Dreyfus-ü­gyre vonatkozólag a legmélyebben hallgassak. — Hogyha önt kérdezni fogják, — tette hozzá Roysbourg — úgy ön azt mondja, hogy semmit sem tud. — Én ezt a formális hallgatási parancsot megtartottam és megfogadtam két évvel ezelőtt is, hogy ez ügyről senkinek sem fogok szólni, Gonse, Millet tábornokokat és Cavaignac had­ügyminisztert kivéve. 1896. október havában, midőn a revíziós kampány megkezdődött, Gonse tábornok értem küldött és azt követelte, hogy írásban ismétel­jem azt, a­mit vele már közöltem. Ezt én meg is tettem. 1898. július első napjaiban Cavaignac elkül­dött értem és ezt kérdezte tőlem, mik voltak azok a szavak, a melyeket Drey­fus lefokoztatása alkalmával mondott ? Én átküldtem neki egy jegyzéket, a melyen a kérdezett szavak fel voltak irva. Cavaignac ezeket a szavakat, a melyeket különben 1896. jan. 11-ikán Gonsenak is elmondtam, lemásolta és az én jegyzékemet visszaküldte. 1898. július 7-én azután a kamarában beszé-­­det tartott, a­mely alkalommal felolvasta azt a­ jegyzéket is, a melyet az én jegyzőkönyvem-­­ből irt ki. Ennek a másolatnak a helyességét­ igazolhatom most is. ■ Néhány nappal később azt hittem, hogy ezeket­ a lapokat megsemmisíthetem, mert feleslegesnek, tartottam azokat továbbra is megtartani, miután hadügyminiszter másolatot készített és olvasott fel, róluk. Nekem t. i. az a szokásom volt, hogy­­minden évben az­ előző év jegyzeteit megsem­­misítem. Keresztkérd­ések. Egy hadbíró Renátádhoz: Midőn a köztár­sasági elnök önt fogadta, miért nem szólott előtte is Dreyfus vallomásáról? Renauld: Nem jutottam hozzá! A hadbíró: Mi czélja volt tehát Mercier hadügyminiszternek, midőn önt az Elyséebe küldte ? Renauld: Hogy megtegyem a Dreyfus vallo­mására vonatkozó jelentést! Demange: És ön ezt mégsem tette! Renauld: Nem jutottam hozzá, mer Casimir'« Périer akkor nagyon izgatott volt, indiskréczióm­­­miatt meg is rótt és midőn az előszobában voltam, már hallottam e szavakat: «A nyomo­­mb­l A gazember!» Demange: És önnek magára kellett e szava­kat vonatkoztatnia? Renauld: Igen, Ezt tettem is! Demange: Dreyfus egyhuzamban beszélt ön előtt, vagy inkább szaggatott monológot tartott? Renauld: Beszélt, de én az ő szavaira nem válaszoltam! Demange: Ha Dreyfus ezeket a szavakat mondotta, a­melyekről ön később jelentést tett, akkor önnek feltűnhetett a nagy különbség e szavak között: »Én ártatlan vagyok ...»­­és «Ha okiratokat­­ szolgáltattam ki . „ MAGYARORSZÁG Budapest, 1899. péntek, szeptember 1.

Next