Magyarország, 1899. november (6. évfolyam, 302-331. szám)

1899-11-01 / 302. szám

Budapest, 1999- szerda, november 1. MAGYA­RORSZÁG -­ lata által nem akarta a felekezet­ érdekeit sér­teni. Az ügyet­­bővebb megfontolás tárgyává teszi és a módosított javaslatot nyilvánosságra fogja hozni, hogy az érdekelt tényezők megbírálhassák. Szükség esetén az illetőket ebben az ügyben ankétre is meg fogja hívni. A küldöttség megköszönte a miniszter válaszát. A minisztertől Zsilinszky Mihály államtit­kárhoz ment a küldöttség, a­ki szintén megígérte támogatását ez ügyben. A nemes­ ócsai választás. A képviselőház he­tedik bíráló bizottsága Barcsay Kálmán elnöklésé­­vel­ tartott tegnapi ülésében folytatólagos tárgyalás alá vette a Zámory Béla, Komárom megye nemes­­ócsai választókerületében megválasztott képviselő kérvénynyel megtámadott választásának ügyét. A kérvényezők képviseletében Günther Antal dr., a vá­lasztást védők képviseletében Balk­ay Béla dr. ügy­véd jelent meg. A vizsgálat terjedelmes aktáinak felolvasása után Günther Antal dr. a vizsgálat hiányait és a választóbizottság egyoldalúságát bizo­­nyította számos példával. Több szavazót, úgymond, visszautasítottak pár évi korkülönbség miatt, vagy csak azért, mert az állandó névjegyzékbe hibásan volt a keresztnevük feljegyezve. A vizsgálat kiderí­tette azt is, hogy a Molnár Ákosra szavazók közül, egyet kivéve, valamennyinek volt választói jogosult­sága. Egyenlő s igazságos mérték alkalmazásával kétségtelen, hogy a megválasztott képviselőnek egy szótöbbsége elesik s legalább is a szavazatok egyen­lősége ál elő, vagyis egyik jelöltet sem lehet megválasztott képviselőnek kijelenteni. Kéri a válasz­­lás° megsemmisítését. — Bátkay Béla, a választást védő ügyvéd csak a vizsgálat által felhozott té­­nyekre reflektál s ezek alapján kéri a választás iga­zolását. A bizottság erre visszavonul. Félórai tanács­kozás után az elnök kihirdette a bizottságnak — mint halljuk, hat szavazattal egy ellenében hozott — ítéletét, a­mely szerint Zámory Béla képviselőt végleg igazolták. A vizsgálat költségét 470 írt 39 krban állapították meg, a­melyet felerészben a kér­vényezők, felerészben a megválasztott képviselő visel. Ez az igazolás képviselői körökben nagy feltű­nést keltett. Az egész vizsgálat már olyan mederben folyt, hogy a bizottság az igazolás mellett már előre is instruálatott. Ennek daczára a választást meg­támadók képviselője, dr. Günther kimutatta az egyik kérdőpontra nézve, hogy Komáromban éppenséggel nem utal a szavazatszedő­ kü­ldöttségek összevonása, úgy, a­hogy az Nemes-Ócsán történt. Itt tehát nyilván törvénytelenség történt. Ennek daczára a bizottság többsége igazolta Zámory Béla mandátumát. A bi­zottság holnap fogja hitelesíteni a maga ítéletét és ezt a Ház tudomására fogja hozni. Az indemnity a bizottságban. • Budapest, okt. 31. A képviselőház pénzügyi bizottsága Fálk Miksa elnöklésével tartott mai ülésében, melyen a kormány részéről Széll miniszterelnök, Lukács és Hegedűs miniszterek voltak jelen, tárgyalás alá vette az indemnitási törvényjavaslatot, melyet Keményt elő­adó elfogadásra ajánlott, ama körülményekre való utalással, melyek megakadályozták azt, hogy a költ­ségvetési előirányzat még az év vége előtt törvény­erőre emelkedhessék. A törvényjavaslat egyébként mindenben megfelel a Ház által korábbi években elfogadott hasonló természetű javaslatoknak. Kossuth Ferenct eltek­intve a miniszterelnöknek és a kormány tagjainak személyétől, politikailag sem maga, sem pártja, nem viseltetik bizalommal a jelen kormány, valamint a 67-es alapon álló bármely kor­mány iránt s ennélfogva nem is szavazza meg a törvényjavaslatot. Komjáthy Béla kijelenti, hogy a párt, a­melyhez tartozik, az indemnitást bizalmi kérdésnek tekinti s nem szavazhatja meg. Ezt indokolni csaknem fölös­leges ; inkább szorulna indokolásra az, hogy a­ kor­mány pártja miért viseltetik a mostani viszonyok közt bizalommal a kormány iránt. Személyes mo­mentumokat nem vegyít szóla a kérdésbe, mert itt nem személyeket, hanem politikai tényezőket lát és személyi tekintetekkel nem tartja, enyhíthetőnek a politikai bizalmatlanságot. Nem szavazza meg az in­demnitást azért sem, mert nem látja annak szüksé­gét. A bökkenő azonban az, hogy a kormány nincs tisztában a közös költségekkel. De azért ettől füg­getlenül tárgyalhatja a parlament a költségvetést. Az indemnitási javaslatban a kormány nemcsak a jelen állapot fentartását kéri, hanem ki akar terjeszkedni később hozandó törvényekre és intézkedésekre is, a mihez szóló már nemcsak bizalmatlanságból, hanem jogkör hiánya miatt sem járulhat hozzá. Hakfalvay Géza tényekből meggyőződvén arról, hogy a jelen kormány az 1867 : XII. törvényczikkben lefektetett alapokat képes is, akarja is megvédeni, hogy a belügyi kérdésekben is oly programmot vall, a­mely a haza javára szolgál s hogy a kormány nem oka annak, ha a költségvetési törvény esetleg kellő időben nem lesz megalkotható, mindezekre való tekintettel hozzájárul a törvényjavaslathoz. Farbaky ugyanily értelemben nyilatkozik, teljes megnyugvást találván abban, hogy a törvényjavaslat csakis oly törvényekre hivatkozik, a­melyeket maga a törvényhozás fog időközben megalkotni. Széll Kálmán miniszterelnök megérti és respek­tálja azt, hogy Kossuth és Komjáthy pártállásuknál fogva nem szavazzák meg az előterjesztést s nem is megy bele bővebben annak vitatásába, hogy az indemnitás bizalmi kérdés-e vagy nem. Szóló soha sem tekintette ezt bizalmi kérdésnek, hanem a tör­vényhozás egyszerű megnyilatkozásának arra, hogy a kormány tovább vihesse az ügyeket. Kiterjeszkedik azonban azokra, a­miket Kossuth és Komjáthy a bizalmatlanságuk motiválására felhoztak. Az ország gazdasági helyzetét nem látja szóló bizonytalannak. Ez irányban is biztosítottaknak látja az ország ér­dekeit, csak­is az elintézés mikéntje van még Ausztriában függőben. Szóló teljesen bízik abban s azon az állásponton áll, hogy maguk a megállapo­dások, a­mint a törvény előírja, január elsejével életbe lépnek. Ha ez nem történnék meg, meg van óva minden jogunk s azokkal élhetünk minden irányban. Arra a kérdésre, hogy miért kell az imdemnitás, azt válaszolja szóló, hogy még ez évben elvégzendő a kvótakérdés s elintézendők a delegácziókhoz utalt teendők. A­mi­kor negyven tagja a Háznak hivatalból távol lesz, csak természetesnek kell tartaniuk, hogy ugyanabban az időben nem tárgyalhatja a Ház a költségvetést. Hozzávéve a karácsonyi szünetet is, könnyű kimu­tatni, hogy a magyar képviselőháznak rendelkezésére álló pár hét alatt, nem lehet a költségvetést elintézni. Az, hogy az indemnitási törvényjavaslat időközben megalkotandó törvényekre hivatkozik, nem új dolog, egészen természetes. Így történt mindig s nem­ is történhetik másként, mert ha januártól áprilisig maga a törvényhozás valamit spec­iális törvénynyel elhatároz, vajjon nem kell-e azt végrehajtani, akár említi ez a törvény, akár nem ? Akár ki is hagyhat­nák ezt a passzust, mert ha időközben a törvény­­hozás valamit elrendelne, annak e nélkül is meg kellene történnie. Kéri, tekintsék e törvényjavaslatot úgy, mint a mely az adott viszonyok közt elkerül­hetetlen s a melyet a kormány akaratától nem függő külső körülmények tettek szükségessé. Komjáthy ismétli, hogy a m­íg nem látja a meg­alkotandó törvényeket, azok végrehajtására nem ad­hatja meg a felhatalmazást s erre nézete szerint a még többségnek sincs joga. Örül egyébiránt, hogy a miniszterelnök nem ellenzi az illető kifejezés kiha­gyását s reméli, hogy ezt meg is teszi. Kossuth megjegy­zi a miniszterelnök által mon­dottakra, hogy miután az ország jogainak a reczip­­roc­itás megtagadása esetére való érvényesítésére bizonyos előkészületek szükségesek, ő pedig nem látja azt, hogy ezek az előkészületek megtörténtek, lehetetlen, hogy aggodalmakat ne érezzen. Széll miniszterelnök kifejezést adott már azon hitének és meggyőződésének, hogy a Kossuth által említett eshetőség nem fog bekövetkezni, s ezért nem is látott szükségeseknek más irányban való elő­készületeket. Ma is ebben a meggyőződésben van, de ha az a nem várt eset még­is bekövetkeznék, az ország jogai teljesen fönn vannak tartva s a tör­vényben föntartott jog alapján és a mellett igen sok fegyver van az ország kezeiben, a­melyekkel ezek­nek a jogoknak érvényt szerezhet a rec­ziproc­itás meg­sértése esetében. A bizottság ezek után általánosságban s részletei­ben is elfogadta a törvényjavaslatot. Ezzel az ülés véget ért. — A philadelphiai nemzetközi keres­kedelmi kongresszus. , — A Magyarország eredeti tudósítása. — Philadelphia, okt. 18. A fogadtatás arányaihoz méltóan, a kongresszus alkalmával rendezett, minden ünnepség valóban fé­nyesnek, igazán «amerikainak» mondható. A kong­resszus megnyitása alkalmából, a delegátusok a városháza dísztermében gyülekeztek, a­honnan díszes h­intókon vonultak a kiállítás területén levő tanácskozási terembe. A kocsik hosszú sora, a leg­szebb utczákon haladt a nép sorfala között. Midőn valamennyi delegátus elfoglalta helyét, óriási ame­rikai zászlót vontak föl és a zenekar valamennyi nem­zet himnuszát eljátszotta. A zenekar játékát az egész gyülekezet állva hallgatta végig. Több, hosszabb beszéd után a kongresszus hivatalosan meg volt nyitva. Ugyanaznap estéjén a polgármester adott egy tev­­eszélyt hivatalos fogadó helyiségében. A delegátusokat bemutatták a hivatalos körök képviselőinek, és rövid idő múlva a legélénkebb társalgásba eredtek. E pil­lanatokban csaknem minden élő nyelv képviselve volt, és rendkívül érdekesnek mutatkozott ez a sok nyelvű társalgás. Igen dús buffet is volt felállítva, a­melyre annyiban volt szükség, a­mennyiben jelenleg itt 24 fok Reaumur a levegő hőmérséklete. Éjfél után ez az érdekes társaság is oszladozni kezdett. A meghívások között érdekes volt még a filadel­­fiai nagyiparosoké. Ezek ugyanis a dohányzó estély”­ezimén hívták meg a delegátusokat. Minden egyes vendég, a megjelenésnél egy igazi amerikai fapipát és egy tömött dohányzacskót kapott. Rövid idő múlva csaknem kivétel nélkül valamennyien ameri­kai módra szívták a «yankee pipát». A­mi a helyi­séget magát illeti, hát az igen kényelmes. Van benne minden, a­mi a hasznos és kellemes időtöltéshez szükséges. Könyvtár, dohányzó, játszószoba, tár­­salgóterem. Négy emelete van és az egész ház csu­pán a kör czéljainak van berendezve. Később az­után különféle mutatványokkal szórakoztatták a vendégeket, a­melyeket énekesek, ezermesterek, zene­­bohóczok mutattak be. Már reggelre járt az idő, a­midőn a társaság szétoszlott. A­mi magát a tárgyalásokat illeti, eddig Európát érdeklő témák nem igen fordultak elő. Legtöbbnyire Ausztrália és Kanada képviselői beszéltek saját or­száguk kereskedelméről. Csupán Kína meghatalma­zott minisztere keltett szónoklatával feltűnést. Szé­pen érthető, tiszta angol nyelven beszélt saját hazájáról, és közbe-közbe humoros megjegyzéseivel még kaczajt is kellett. Igen sokszor tapssal jutal­mazták meg fejtegetéseit. Beszédét olvasva mondta el és sokszor nemcsak kezével, de arczvonásaival is nagyobb nyomatékot igyekezett adni kijelentéseinek. Ruházata teljesen kínai volt. Zöldes szoknyában és sötétzöld, bő kabátban jelent meg. Czopfja jó hosszú volt, talán méltóságának jeléül? ... Fejét kis hegyes sapka födte, mely azonban oly kicsi volt, hogy koponyája nagy részét el sem takarta. Külöm­­ben modora olyan volt, mint akármelyik más európai delegátusé. Élénken társalgott mindegyikkel. A meg­jelent japániakat, ruházatuk után ítélve, meg sem lehetett külömböztetni az európaiaktól. Mindenben európaiakká lettek. Csupán ferde szemük árulta el, hogy japániak. A megjelent exotikus vendégek közül még csak az indiai követ említésreméltó. Fekete arcbőréhez, szürke, európai mintájú ruhája nem igen illik. Hosszú fehér szalag van csípőjén átgön­­gyölítve és a vége csaknem földig ér. Fején az indiai turbánt viseli, mely hegyben végződik. A­mi tehát az etnográfiai tanulmányt illeti, arra busásan nyílik alkalom ezen a kereskedelmi kong­resszuson. A­mi a gyülekezet tevékenységét a világkeres­kedelem érdekében illeti, az mindeddig pozitív ered­ményekkel nem dicsekedhetik. Talán nov. 1-éig meg lesz ez az óhajunk is. T. i. az európai napokat leg­végére tették, pedig a fele a delegátusoknak európai, és merem állítani, hogy van ennek az elrendezésnek e célzata, mondjuk, hogy mellőzés. . . Amerika ma már nagy előnyben hiszi magát Európa felett. A német birodalom képviselői már nyíltan kifejezést adtak rosszalásuknak az amerikaiak nagyzási irányzata miatt, melyet éppen a vendégekkel szemben tanúsítanak. Sze-

Next