Magyarország, 1899. december (6. évfolyam, 332-360. szám)
1899-12-01 / 332. szám
2 MAGYARORSZÁG Budapest, 1899. péntek, deczember 9. A képviselőhás ülése, Budapest, nov. 1O. A Ház mai ülésének legfontosabb mozzanata az volt, mikor Neményi Ambrus beterjesztette a pénzügyi bizottság jelentését a kvóta-javaslatról. Az elnök javasolta is mindjárt, hogy már a hétfői ülés napirendjére tűzzék ki a tárgyalását. Ezzel szemben Komjáthy Béla azt indítványozta, hogy a kvótajavaslat tárgyalását csak mához egy hétre, csütörtökön kezdjék. Ezt az indítványt pártolta Madarász József is, hivatkozva a régi alkotmányos szokásra, mely szerint előbb nem határoztak valami tárgynak napirendre tűzése iránt, míg az kinyomtatva és szétosztva nem volt. Az elnök már fel akarta tenni a kérdést, mikor Hentaller Lajos kérte a Ház határozatképességének a konstatálását. A jegyzők össze is olvasták erre a képviselőket, de mivel nem voltak százan, az elnök kénytelen volt az ülést a házszabályok értelmében fél órára felfüggeszteni. A szünet alatt megindult a telefonálás az egyes képviselők után, úgy hogy a félóra elteltével 103 képviselő került össze. A szünet után azután megejtették a szavazást. Az elnök javaslatát fogadták el. Most már a napirendre tértek. Elfogadtak harmadszori olvasásban két törvényjavaslatot, tudomásul vettek két jelentést vicinálisokról . Végül 11 mentelmi ügyet intéztek el. Az ülés már fél 12 óra után véget ért. A mai ülésről szóló részletes tudósításunk a következő: Bérczes Dezső elnök megnyitván az ülést, felolvassák és hitelesítik a múlt ülés jegyzőkönyvét. A kvótajavaslat. A kérvények előterjesztése után Reményi Ambrus benyújtja a pénzügyi bizottság jelentését a kvótajavaslatról. Elnök javasolja, hogy hétfőre tűzzék napirendre a kvótajavaslatot. Komjáthy Béla: Ma nem határozható el még az, hogy hétfőre tűzessék ki ez a javaslat, hisz a jelentés még ki sincs nyomtatva. Indítványozza, hogy mához egy hétre tűzzék napirendre. (Helyeslés a szélsőbalon.) Madarász József: Támogatja Komjáthy indítványát. Az előtt úgy volt, hogy míg bizonyos irat ki nem volt nyomtatva és ki nem volt osztva, nem határoztak napirendretűzése iránt. Annyira beleélte már magát ebbe az alkotmányos eljárásba, hogy más szokáshoz nem járulhat hozzá. Tűzzék tehát mához egy hétre napirendre a kvótajavaslatot. (Úgy van a szélsőbalon.) Vannak egyes függetlenségi képviselők, akik mélyebben és behatóbban foglalkoztak a kvótakérdéssel s képesek kimutatni azt, hogy ez a javaslat nemcsak az 1867 : XII. tczikkel ellenkezik, hanem az országra túl nagy terhet képez. Ezért támogatja Komjáthy indítványát. Elnök: A jelentést még ma kinyomják s legkésőbb holnap, reggel 9 órára minden képviselőnek kezei közt lesz. A Házszabályok csak 3 napot kötnek ki, hétfőig pedig 4 nap van. Az ügy sürgős is, hisz holnap már deczemberben leszünk. Ezért javasolta a hétfői ülésre való kitűzést. Másrészt a delegáczió tagjai a jövő héten itthon lesznek s részt vehetnek a tárgyalásokon. Szavazás alá akarja bocsátani a kérdést. Hentaller Lajos: Kijelenti, hogy nincs jelen száz képviselő, ezért tehát kéri a határozatképesség konstatálását. Elnök elrendeli a képviselők megszámlálását. Ferczel Béni és Major Ferencz jegyzők összeolvassák a képviselőket, melynek eredményeképpen elnök konstatálja, hogy nincs jelen száz képviselő, tehát a Ház nem határozatképes s így az ülést félórára felfüggeszti. Szünet után elnök szavazás alá bocsátotta a kérdést. A Ház többsége a hétfői ülésre tűzte ki a kvótajavaslatot. Harmadszori olvasás. A Ház ezután harmadszori olvasásban elfogadta a hazai iparnak állami kedvezményekben való részesítéséről és a szatmári erdődi vasút engedélyezéséről szóló javaslatokat. Vicinálisok. Kovács Pál referálása alapján ezután tudomásul vették a czinkota—kerepesi h. é. vasút engedélyezéséről és a zágráb—podsusaci—samobori keskenyvágányu h. é. vasút engedélyezéséről szóló jelentéseket. Mentelmi ügyek. Következett a mentelmi ügyek tárgyalása. Karoós Ferencz, a mentelmi bizottság előadója referálja az egyes mentelmi ügyeket. A Ház sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértéssel vádolt Lepsényi Miklós, párviadal vétségével vádolt Kotonczy Gedeon, csalás és okirathamisítás miatt vádolt Sima Ferencz, párviadal vétségével vádolt Bónis István, a «Pest-Szent-István családi házakat építő egyesület» feljelentésével sikkasztás miatt vádolt Sima Ferencz, párviadal vétségével vádolt Károlyi Sándor gróf és Gajári Ödön, izgatás vétségével vádolt Sima Ferencz, párviadal vétsége miatt vádolt Vészi József, becsületsértés miatt panaszolt Sima Ferencz, a csalárd bukás bűntettével terhelt «Vörösmarty nyomdai és kiadói részvénytársaság» elleni ügygyel kapcsolatosan Sima Ferencz Ruggiero Conradi (Olaszországi történet.) I. Ha akad valamikor egy bolond historikus, aki megírja az élete történetét, a gazemberségét bizonyára a családnak fogja fölróni, amelyből származott. Ez a bizonyos historikus azonban nem hiába lesz bolond: tévedni fog. Igaz ugyan, hogy az apja csakis abból élt, amit a Piómát látogató idegeneken kereshetett, s hogy foglalkozásának jövedelmezősége egyenes arányban állott ugyanezen idegenek nagyfokú tapasztalatlanságával, gyakran négyügyűségével. Mindazonáltal úgy gondolom s határozottan állítom is, hogy ennek daczára épp úgy lehetett volna Ruggiero Guaradiból jó, mint ahogy lett — mondjuk — rossz ember. Ez tisztán a véletlen dolga. Életünknek sohasem lehetünk önönmagunk a kormányzói. Akik az ellenkezőjét állítják, azok — higgyék el — vagy ostobák, vagy fönhéjázók. Vagy ostobák is, meg fönhéjázók is egyszerre. A mi még rosszabb ... * Mondtam is már föntebb, hogy az öreg Cunradi a Rómát ezrével ellepő idegeneket koppasztotta meg, ebből élt. Hivatásához képest ott ácsorgott egész nap a pályaudvarok körül s ha valamelyik idegennek elég bamba arcza volt arra, hogy megfessék neki, azt rögtön kikezdte. S ha a nyájas arezu idegen netalántán lépre is ment, hát fölvezette a Janiculusra, megmutatta neki Szent Péter templomát és megbámultatta vele Michel Angelo Mózesét. Sőt olykor-olykor kegyesnek akarván mutatkozni, átal is vezette Róma korzóján, egészen a Piazza del Popolo-ig. Ott azután, ha az ipse nem akart fizetni, ordítani kezdett, ami persze mindig hatott. A pénzzel azután beült valamelyik osteriába, szidta a kormányt és tökrészegen vánszorgott haza. A felesége gyönge teremtés volt. Azt, ha nem volt, készen az ebéd, mindannyiszor megverte. Csodálatosképpen csak a fiát nem bántotta soha. Még szóval se. Ellenben tisztán járatta és fizette érte az iskolapénzt.^ — () belőle — mondogatta — hadd legyen tudományosan képzett férfiú, így nőtt föl a mi Ruggiero Guaradink. Lassan-lassan, hogy fölnyílt a szeme, megutálta a szegénységet és mindazt a sok szennyet és Mint, ami abban születik. Ekkor föltette magában, hogy addig nem nyugszik, amíg fölébe nem jut a tömegnek, a fény, a pompa, a hatalom magaslatára. És szinte beteges vágy támadt benne azok közé jutni, akik szőnyegen járnak és csillárokkal teli termekben szórakoznak. Ám csakis azért, hogy segíthessen a szánalmas, nyomorult, ostoba tömegen, a fennmaradottakon. .. . Tizennyolczéves volt ekkor. II. Tizenkilenczéves korában mintha mindezt elfelejtette volna. Hallgatag lett és hanyag. Miként ha valaminek a hiányát érezné, de még nem tudja, hogy minek. Terjedelmes könyvei szanaszét, hevertek az asztalon, anélkül, hogy beléjük is tekintett volna. E helyett átaludta a délutánt és hat óra tájt, hogy alkonyodni kezdett, kijárogatott, a csöndesen folyó Tiberis partjára. És fejét a hűvös alkonyszellőben fázósan a nyakába húzta és zsebbe dugott kézzel nézte azt a vérvörös csíkot, amely a lenyugvó nap bucsfacsókjai nyomán végigvibrál a sötétzöld vizen . . . úgy, volt, hogy egy kicsike leány is érdekesnek találta a Tiberis partját, szépnek a locsogó habokban fürdő vérvörös csikót és megismerkedtek. A leány szép volt: széke, kékszemű és halovány arczu. A tizenkilencéves Ruggiero Conradi, mikor először meglátta, esküt mert volna rá tenni, hogy soha szebb teremtéssel ez életben még nem találkozott. Tehát megszerette. Nem tagadom, ebben a szerelemben sok része volt a csodálatos tisztaságú kék égnek, a narancsillattól terhes alkonyi levegőnek, no meg a lágyan tovasiető Tiberisnek , a sejtelmesen ringó, ravasz és mosolygó Tiberisnek. — Az enyém vagy ugye és az enyém is maradsz. •— suttogta egyszer az ifjú, amikor kart karba fűzve, lassan lépkedtek, hogy tovább élvezzék a fűszeres esti levegőt. — Igen, — vallotta be a lányka és közelebb húzódott hozzá. — Szeretlek, mert olyan jó vagy . . . Azután nevetett, mikor kiderült, hogy még a nevét sem tudja. — Oh te kis bolond! — válaszolta boldogan az ifjú. — Engem Ruggieronak hívnak, Ruggiero Conradinak. ..s téged ? — Teresinának, Teresina Fiorillionak. És egymáshoz hajolva nézték a habokat, amint szelíd loccsanással a parthoz ütődnek.. . III. Bolond dolog, de már úgy van, — hiába, — hogy az ember idővel mosolyogni szokott az efajta idilleken, kicsinylő kézlegyintéssel mondván: — Eh, ostobaság ! . .. És nem gondolja meg, hogy életének ez volt az egyetlen időszaka, amely szép volt és poétikus és igaz, mint maga az Isten. A leány ... eh a leány, az egészen más, és végül sikkasztás vétsége miatt vádolt Sima Ferencz mentelmi jogát felfüggesztette. Elnök a legközelebbi ülés napirendjének megállapítása után az ülést fél 12 óra után berekesztette. Jelentés a kvótajavaslatról. Budapest, nov. 30. A képviselőház mai ülésén nyújtotta be Reményi Ambrus a pénzügyi bizottság jelentését a kvóta-törvényjavaslatról. A jelentés egész terjedelmében a következő: A képviselőház tárgyalás és előzetes jelentéstétel végett hozzánk utasította a kormányelnök által benyújtott azon törvényjavaslatot, mely szól arról az arányról, melybe Magyarország a közelebbi 10 esztendőben a közös kiadásokhoz hozzá fog járulni. A törvényjavaslathoz csatolva vannak a kormányelnök jelentésén kívül a kvóta megállapítása céljából kiküldött országos bizottságnak jelentése, valamint ennek a bizottságnak jegyzőkönyvei s azok a táblázatok, melyek a bizottság tárgyalásainak alapjául szolgáltak; meghallgattuk továbbá a kormánynak ezen ügyre vonatkozó szóbeli, részletes előterjesztéseit s kiterjesztettük vizsgálódásainkat a fontos adatoknak azon bő gyűjteményére, mely a régebben hozzánk utasított és a törvényhozás által időközben elfogadott kiegyezési javaslatoknak terjedelmes megokolásában és számos mellékleteiben foglaltatik. A törvényjavaslat tárgyalása alkalmával mindenekelőtt megelégedéssel konstatáltuk, hogy a javaslatnak utolsó szakasza értelmében hatályát veszti, az 1872 : IV. terv, mely a határőrvidékért vállalt külön hozzájárulási arányról szól. A határőrvidék külön járulék megszüntetésére leginkább közjogi okoknál fogva, helyezünk súlyt, mert törvényeinkből kiküszöböljük utolsó maradványát egy oly korszaknak, melyben a határőrvidék a magyar állam mellett mint külön test szerepelt. Annál inkább helyeseljük, hogy ezen különállásunk nyomai a törvényben megszűnjenek, mivel az új rendet pénzügyileg is — különösen a jövő szempontjából — a legmegfelelőbbnek ítéltük. Megelégedéssel fogadtuk továbbá, hogy a hozzájárulási arány ezúttal is 10 esztendei cziklusra lesz megállapítva, valamint készségesen elismerjük, hogy a fogyasztási adók terén a Ház részéről korábban elfogadott törvények a köztünk és Ausztria között e részben évek hosszú sora óta függő kérdéseket oly