Magyarország, 1899. december (6. évfolyam, 332-360. szám)

1899-12-01 / 332. szám

2 MAGYARORSZÁG Budapest, 1899. péntek, deczember 9. A képviselőh­ás ülése, Budapest, nov. 1O. A Ház mai ülésének legfontosabb mozza­nata az volt, mikor Neményi Ambrus beter­jesztette a pénzügyi bizottság jelentését a kvóta-javaslatról. Az elnök javasolta is mindjárt, hogy már a hétfői ülés napirendjére tűzzék ki a tárgyalását. Ezzel szemben Komjáthy Béla azt indítvá­nyozta, hogy a kvóta­j­avaslat tárgyalását csak mához egy hétre, csütörtökön kezdjék. Ezt az indítványt pártolta Madarász József is, hivat­kozva a régi alkotmányos szokásra, mely szerint előbb nem határoztak valami tárgynak napirendre tűzése iránt, míg az kinyomtatva és szétosztva nem volt. Az elnök már fel akarta tenni a kérdést, mikor Hentaller Lajos kérte a Ház határozat­­képességének a konstatálását. A jegyzők össze is olvasták erre a képviselőket, de mivel nem voltak százan, az elnök kénytelen volt az ülést a házszabályok értelmében fél órára felfüggesz­teni. A szünet alatt megindult a telefonálás az egyes képviselők után, úgy hogy a félóra eltel­tével 103 képviselő került össze. A szünet után azután megejtették a szava­zást. Az elnök javaslatát fogadták el. Most már a napirendre tértek. Elfogadtak harmadszori olvasásban két törvényjavaslatot, tudomásul vettek két jelentést vic­inálisokról . Végül 11 mentelmi ügyet intéztek el. Az ülés már fél 12 óra után véget ért. A mai ülésről szóló részletes tudósításunk a következő: Bérczes Dezső elnök megnyitván az ülést, fel­olvassák és hitelesítik a múlt ülés jegyzőkönyvét. A kvótajavaslat. A kérvények előterjesztése után Reményi Ambrus benyújtja a pénzügyi bizott­ság jelentését a kvótajavaslatról. Elnök javasolja, hogy hétfőre tűzzék napirendre a kvótajavaslatot. Komjáthy Béla: Ma nem határozható el még az, hogy hétfőre tűzessék ki ez a javaslat, hisz a jelen­tés­ még ki sincs nyomtatva. Indítványozza, hogy mához egy hétre tűzzék napirendre. (Helyeslés a szélsőbalon.) Madarász József: Támogatja Komjáthy indítvá­nyát. Az előtt úgy volt, hogy míg bizonyos irat ki nem volt nyomtatva és ki nem volt osztva, nem határoztak napirendretű­zése iránt. Annyira beleélte már magát ebbe az alkotmányos eljárásba, hogy más szokáshoz nem járulhat hozzá. Tűzzék tehát mához egy hétre napirendre a kvótajavaslatot. (Úgy van­ a szélsőbalon.) Vannak egyes függetlenségi képviselők, a­kik mélyebben és behatóbban foglal­koztak a kvóta­kérdéssel s képesek kimutatni azt, hogy ez a javaslat nemcsak az 1867 : XII. tczikkel ellenkezik, hanem az országra túl nagy terhet képez. Ezért támogatja Komjáthy indítványát. Elnök: A jelentést még ma kinyomják s legké­sőbb holnap, reggel 9 órára minden képviselőnek kezei közt lesz. A Házszabályok csak 3 napot köt­nek ki, hétfőig pedig 4 nap van. Az ügy sürgős is, hisz holnap már deczemberben leszünk. Ezért java­solta a hétfői ülésre való kitűzést. Másrészt a dele­­gáczió tagjai a jövő héten itthon lesznek s részt ve­hetnek a tárgyalásokon. Szavazás alá akarja bocsá­tani a kérdést. Hentaller Lajos: Kijelenti, hogy nincs jelen száz képviselő, ezért tehát kéri a határozatképesség konstatálását. Elnök elrendeli a képviselők megszámlálását. Ferczel Béni és Major Ferencz jegyzők össze­olvassák a képviselőket, melynek eredményeképpen elnök konstatálja, hogy nincs jelen száz képviselő, tehát a Ház nem határozatképes s így az ülést fél­órára felfüggeszti. Szünet után elnök szavazás alá bocsátotta a kérdést. A Ház többsége a hétfői ülésre tűzte ki a kvóta­javaslatot.­­ Harmadszori olvasás. A Ház ezután harmadszori olvasásban elfogadta a hazai iparnak állami kedvezményekben való része­sítéséről és a szatmári erdődi vasút engedélyezéséről szóló javaslatokat. Vic­inálisok. Kovács Pál referálása alapján ezután tudomásul vették a czinkota—kerepesi h. é. vasút engedélyezésé­ről és a zágráb—podsusaci—samobori keskenyvágányu h. é. vasút engedélyezéséről szóló jelentéseket. Mentelmi ügyek. Következett a mentelmi ügyek tárgyalása. Karoós Ferencz, a mentelmi bizottság előadója referálja az egyes mentelmi ügyeket. A Ház sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsü­letsértéssel vádolt Lepsényi Miklós, párviadal vétsé­gével vádolt Kotonczy Gedeon, csalás és okiratha­­m­isítás miatt vádolt Sima Ferencz, párviadal vétsé­gével vádolt Bónis István, a «Pest-Szent-István családi házakat építő egyesület» feljelentésével sikkasztás miatt vádolt Sima Ferencz, párviadal vétségével vá­dolt Károlyi Sándor gróf és Gajári Ödön, izgatás vétségével vádolt Sima Ferencz, párviadal vétsége miatt vádolt Vészi József, becsületsértés miatt pana­szolt Sima Ferencz, a csalárd bukás bűntettével terhelt «Vörösmarty nyomdai és kiadói részvény­­társaság» elleni ügygyel kapcsolatosan Sima Ferencz Ruggiero Conradi (Olaszországi történet.) I. Ha akad valamikor egy bolond historikus, a­ki megírja az élete történetét, a gazemberségét bizonyára a családnak fogja fölróni, a­melyből származott. Ez a bizonyos historikus azonban nem hiába lesz bolond: tévedni fog. Igaz ugyan, hogy az apja csakis abból élt, a­mit a Piómát látogató idegeneken kereshetett, s hogy foglal­kozásának jövedelmezősége egyenes arányban állott ugyanezen idegenek nagyfokú tapasztalat­lanságával, gyakran n­égyügyűségével. Mindazon­által úgy gondolom s határozottan állítom is, hogy ennek daczára épp úgy lehetett volna Ruggiero Guaradiból jó, mint a­hogy lett — mondjuk — rossz ember. Ez tisztán a véletlen dolga. Életünknek sohasem lehetünk önön­magunk a kormányzói. A­kik az ellenkezőjét állítják, azok — higgyék el — vagy ostobák, vagy fönhéjázók. Vagy ostobák is, meg fön­­héjázók is egyszerre. A mi még rosszabb ... * Mondtam is már föntebb, hogy az öreg Cun­radi a Rómát ezrével ellepő idegeneket kop­­pasztotta meg, ebből élt. Hivatásához képest ott ácsorgott egész nap a pályaudvarok körül s ha valamelyik idegennek elég bamba arcza volt arra, hogy megfessék neki, azt rögtön ki­kezdte. S ha a nyájas arezu idegen netalán­tán lépre is ment, hát fölvezette a Janiculusra, meg­mutatta neki Szent Péter templomát és meg­­bámultatta vele Michel Angelo Mózesét. Sőt olykor-olykor kegyesnek akarván mutatkozni, átal is vezette Róma korzóján, egészen a Piazza del Popolo-ig. Ott azután, ha az ipse nem akart fizetni, ordítani kezdett, a­mi persze mindig hatott. A pénzzel azután beült valame­lyik osteriába, szidta a kormányt és tökrészegen vánszorgott haza. A felesége gyönge teremtés volt. Azt, ha nem volt, készen az ebéd, mindannyiszor megverte. Csodálatosképpen csak a fiát nem bántotta soha. Még szóval se. Ellenben tisztán járatta és fizette érte az iskolapénzt.^ — () belőle — mondogatta — hadd legyen tudományosan képzett férfiú, így nőtt föl a mi Ruggiero Guaradink. Lassan-lassan, hogy fölnyílt a szeme, megutálta a szegénységet és mindazt a sok szennyet és Mint, a­mi abban születik. Ekkor föltette magában, hogy addig nem nyugszik, a­míg fölébe nem jut a tömeg­nek, a fény, a pompa, a hatalom magaslatára. És szinte beteges vágy támadt benne azok közé jutni, a­kik szőnyegen járnak és csillá­rokkal teli termekben szórakoznak. Ám csakis azért, hogy segíthessen a szánalmas, nyomo­rult, ostoba tömegen, a fennmaradottakon. .. . Tizennyolczéves volt ekkor. II. Tizenkilenczéves korában­ mintha mindezt elfelejtette volna. Hallgatag lett és hanyag. Miként ha valaminek a hiányát érezné, de még nem tudja, hogy minek. Terjedelmes könyvei szanaszét, hevertek az asztalon, a­nélkül, hogy beléjük is tekintett volna. E helyett átaludta a délutánt és hat óra tájt, hogy alkonyodni kez­dett, kijárogatott, a csöndesen folyó Tiberis partjára. És fejét a hűvös alkony­­szellőben fázósan a nyakába húzta és zsebbe dugott kéz­zel nézte azt a vérvörös csíkot, a­mely a le­nyugvó nap bucsfacsókjai nyomán végigvibrál a sötétzöld vizen . . . úgy, volt, hogy egy kicsike leány is érdekes­nek találta a Tiberis partját, szépnek a locsogó habokban fürdő vérvörös csikót és megismer­kedtek. A leány szép­ volt: széke, kékszemű és halovány arczu. A tizenkilenc­éves Ruggiero Conradi, mikor először meglátta, esküt mert volna rá tenni, hogy soha szebb teremtéssel ez életben még nem találkozott. Tehát meg­szerette. Nem tagadom, ebben a szerelemben sok része volt a csodálatos tisztaságú kék égnek, a narancsillattól terhes alkonyi levegőnek, no meg a lágyan tovasiető Tiberisnek , a sejtel­mesen ringó, ravasz és mosolygó Tiberisnek. — Az enyém vagy ugy­e és az enyém is maradsz. •— suttogta egyszer az ifjú, a­mikor kart karba fűzve, lassan lépkedtek, hogy to­vább élvezzék a fűszeres esti levegőt. — Igen, — vallotta be a lányka és közelebb húzódott hozzá. — Szeretlek, mert olyan jó vagy . . . Azután nevetett, mikor kiderült, hogy még a nevét sem tudja. — Oh te kis bolond! — válaszolta boldo­gan az ifjú. — Engem Ruggieronak hívnak, Ruggiero Conradinak. ..s téged ? — Teresinának, Teresina Fiorillionak. És egymáshoz hajolva nézték a habokat, a­mint szelíd loccsanással a parthoz ütődnek.. . III. Bolond dolog, de már úgy van, — hiába, — hogy az ember idővel mosolyogni szokott az efajta idilleken, kicsinylő kézlegyintéssel mondván: — Eh, ostobaság ! . .. És nem gondolja meg, hogy életének ez volt az egyetlen időszaka, a­mely szép volt és poé­­tikus és igaz, mint maga az Isten. A leány ... eh a leány, az egészen más, és végül sikkasztás vétsége miatt vádolt Sima Fe­rencz mentelmi jogát felfüggesztette. Elnök a legközelebbi ülés napirend­jének megálla­pítása után az ülést fél 12 óra után­ berekesztette. Jelentés a kvótajavaslatról. Budapest, nov. 30. A képviselőház mai ülésén nyújtotta be Re­­ményi Ambrus a pénzügyi bizottság jelentését a kvóta-törvényjavaslatról. A jelentés egész terjedelmében a következő: A képviselőház tárgyalás és előzetes jelentéstétel végett hozzánk utasította a kormányelnök által be­nyújtott azon törvényjavaslatot, mely szól arról az arányról, melybe Magyarország a közelebbi 10 esz­tendőben a közös kiadásokhoz hozzá fog járulni. A törvényjavaslathoz csatolva vannak a kormányelnök jelentésén kívül a kvóta megállapítása c­éljából ki­küldött országos bizottságnak jelentése, valamint ennek a bizottságnak jegyzőkönyvei s azok a táb­lázatok, melyek a bizottság tárgyalásainak alapjául szolgáltak; meghallgattuk továbbá a kormánynak ezen ügyre vonatkozó szóbeli, részletes előterjeszté­seit s kiterjesztettük vizsgálódásainkat a fontos ada­toknak azon bő gyűjteményére, mely a régebben hozzánk utasított és a törvényhozás által időközben elfogadott kiegyezési javaslatoknak terjedelmes meg­­okolásában és számos mellékleteiben foglaltatik. A törvényjavaslat tárgyalása alkalmával mindenekelőtt megelégedéssel konstatáltuk, hogy a javaslatnak utolsó szakasza értelmében hatályát veszti, az 1872 : IV. terv, mely a határőrvidékért vállalt külön hozzájárulási arányról szól. A határőrvidék külön járulék megszüntetésére leginkább közjogi okoknál fogva, helyezünk súlyt, mert törvényeinkből kiküszö­böljük utolsó maradványát egy oly korszaknak, mely­ben a határőrvidék a magyar állam mellett mint külön test szerepelt. Annál inkább helyeseljük, hogy ezen különállásunk nyomai a törvényben megszűn­jenek, mivel az új rendet pénzügyileg is —­ külö­nösen a jövő szempontjából — a legmegfelelőbbnek ítéltük. Megelégedéssel fogadtuk továbbá, hogy a hozzá­járulási arány ezúttal is 10 esztendei cziklusra lesz megállapítva, valamint készségesen elismerjük, hogy a fogyasztási adók terén a Ház részéről korábban elfogadott törvények a köztünk és Ausztria között e részben évek hosszú sora óta függő kérdéseket oly

Next