Magyarország, 1900. január (7. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-25 / 24. szám

Budapest, 1900. csütörtök, január 25. MAGYARORSZÁG SPORT. )_( Párisi birokverseny. Kara Achned birkózó világbajnokot — mint már megírtuk — Pytlasinsky Vladislav match-re hívta ki, megirigyelve tőle a szép czimet. Pytlasinsky mint orosz birkózó szerepelt és így egész Páris szimpathiáját bírta. A match napja 17-ére volt kitűzve. Óriási közönség nézte végig az érdekes küzdelmet, a magas helyárak daczára az egész helység megtelt Páris előkelőségével és szé­peivel. Az első küzdelem, mely csak 7 perczig tar­tott, igen heves volt és mindjárt a második össze­csapásnál a török bajnok mindkét válla a földet érte. Természetesen óriási volt a közönség öröme, a török bajnok pedig sírva fakadt és így távozott a küzdő­térről. A török bajnok nem nyugodott bele az eredménybe, hanem revans-mérkőzésre hívta ki legyőzőjét. Ezen küz­delem napja 20-ára volt kitűzve. Sajnos, hogy ez a mér­kőzés már nem folyhatott le botrány nélkül. Az első összecsapásnál Kara Ah­med hatalmas vasmarkával torkon ragadta Pytlasinskyt, mire ez egy hatalmas ököl­csapást mért ellenfele szemére, erre Kara úgy ütötte Pytlasinskyt oldalba, hogy ez menten összeesett és az orra vére eleredt. A párisi közönség természete­sen Pytlasinsky pártját fogta és a törökre valóságos látcső- és lorgnon esőt zúdított, úgy hogy kénytelen volt a kulisszák mögé rejtőzni. Miután a közönség heve ismét lecsendesült megkezdődött az újabb tusa, de az sem tarthatott sokáig, mivel Pytlasinsky orra annyira vérzett, hogy a jury kénytelen volt a birkózást beszüntetni. A match folytatását e hó 23-ára tűz­ték ki. Hogy Kara Ah­med ereje, mily emberfölötti, arról fogalmat alkothatunk magunknak abból, hogy egyik birkózó társát Laurant le Beaucarrois-t, ki egy meg nem engedett goromba fogással akarta földre dobni, megragadta és a korláton keresztül a közön­ség közé dobta. Megjegyezzük, hogy Laurant súlya 125 kilogramm. Kara Ah­med mikor Párisba ment, egyáltalában nem volt tisztában a franczia birkózók fortélyaival; ezt birkózás közben tanulta meg, csupán nagy ere­jével tartotta fenn magát társaival szemben. Öt óra hosszat képes egyfolytában birkózni; force-ja abban áll, hogy ellenfeleit hatalmas markával valósággal agyonmasszírozza. Pytlasinskynek viszont az az elő­nye, hogy sokkal intelligensebb társánál, a­mit a birkózásban igen előnyösen ki lehet használni. Pytlasinskynek küzdelme a magyar sportköröket is közelről érdekli, mivel ő volt az első mester, kit a M. A. G. szerződtetett a birkózás tanítása végett. Hogy Pytlasinsky mint mester is kitűnő, igazolja a nemrégen lefolyt országos amatőr birokverseny, melyben az ő tanítványai aratták a legszebb győ­zelmeket. (Z. P.) )—( Vivóestély. A Fővárosi Vívó­ Club sikerült vivóestélyt rendezett tegnap este saját helyiségében, melyre a Magyar Athletikai Clubot és Arlow mes­ter tanítványait hívta meg. Az est sport-színvonalát nagyon emelte, hogy fővárosunk legjobb vívói ál­lottak egymással szemben. Mind a három egylet mesterének valóban dicséretére válik tanítványaiknak fürgesége. Különösen jó formát mutattak Haas Ti­vadar (M. A. C.), Tasnády Endre (M. A. C.) és Pen­­ninger Antal (M. A. C.), Hoch H. Henrik (F. V. C.), Sátori Ernő (F. V. C.), Pálmai Andor (F. V. C.), Nagy Béla (A. C.), Hollósy Jenő (A. C.). Az ama­tőrök mérkőzése után Santelli és Volpini mesterek mutattak be ügyes tőrassaut és végül dr. Santelli vívott dr. Benyovszky Lajossal. Örömmel látjuk, hogy a vivóegyletek követik a Magyar Athletikai Club példáját s mind gyakrabban rendeznek vivóes­­télyeket. Belátták azt, hogy a vívóknak csak így van alkalmuk rutint elsajátítani, mely nélkül a nagy­­közönség a nagyközönség elé nem mehetnek. A si­került estélyt társasvacsora követte. (Z. P.) )—( Az árkocsisok szövetkezete január hó 28-án Budapesten a Köztelek nagytermében (Üllői­ út 25.) délelőtt 10 órakor megbeszélés tárgyává kívánja tenni a gyors kocsi-lovak kipróbálására, tenyésztésé­nek emelésére és értékesítésére szükséges teendőket. Magyarországnak nemcsak házas, de első­sorban kocsi lóra van szüksége. A tenyésztők és egyáltalán az ügető­sport iránt érdeklődők figyelmeztetnek, hogy ha az értekezletre netán tévedésből meghívót nem kaptak volna, szíveskedjenek azért az Urkocsi­­sok szövetkezetének titkárságához (Bpest, Dohány­ u. 20.) fordulni. Az Urkocsisok szövetkezetét fokozot­tabb tevékenységre serkenti az a meggyőződés, hogy czéljai elérésére a tenyésztők és érdeklődők széles körére támaszkodhatik. FŐVÁROSI ÜGYEK.­ ­ Az ipart­anács. A kereskedelemügyi miniszter nemrégen fölhívta az összes törvényhatóságokat, hogy alakítsák meg a régi ipartanácsot. Ezt az intéz­ményt 1888-ban alakították, de eddig semmi külö­nösebb eredményt nem mutatott föl, mindössze az lett volna a hivatása, hogy ipari dolgokban véleményt mond­jon. A törvény szerint az ipartanács egyik részét a fő­város, másik részét pedig a kereskedelmi- és iparkamara négy-négy tagjából alakítják meg. De eddig úgy volt, ha a főváros kiküldöttei jelentek meg, a kereske­delmi- és iparkamara tagjai maradtak el. Egyszóval, soha nem tudták azt elérni, hogy a teljes tanács együtt lett volna. A fővárosnak különben semmi szüksége sincs az ipartanácsra, mert ott van a köz­gyűlés által kiküldött iparigazolványi bizottság. Mindennek daczára a miniszter fölhívására megala­kították az ipartanácsot; a főváros részéről benn­vannak a polgármester elnöklete alatt: Csepregi Já­nos, Freyberger Pál, Kölber Alajos és Forgó István; a kereskedelmi- és iparkamara részéről pedig: Uhlmann Emil, Madary Gábor, Goldberger Berthold és Bausch Ferencz. Az ipartanács jegyzője Seregi Zoltán dr. tanácsjegyző.­­ A Lipót- és Teréz-körút összekötő vas­útja. Ma délelőtt ment végbe a Lipót- és Teréz­­körutat összekötő uj villamos-vasúti vonal mutan­­rendőri bejárása Söpkéz Sándor m. kir. államvasúti főfelügyelő elnöklése mellett. A bejárással össze­függő értekezleten megjelentek az összes érdekelt hatóságok képviselői, a két villamos vasút-társaság részéről haraszti Jelynek Henrik és botfai Hűvös József vezérigazgatók.­­ Az elnök előadta, hogy az új villamos vasúti vonalnak az a czélja, hogy a két körutat közvetetlen összeköttetés­be vonja. A közönségre nézve kényelmi szempont­ból az a nagy előnye lesz ennek, hogy egyrészt a város villamos vasúti kocsik egészen a Vígszínházig fognak közlekedni, másrészt pedig az ó­budai kocsik közvetetlenül a nyugati vasúti pályaházig haladnak s igy ehhez a két igen élénk forgalmú ponthoz nem lesz szükség ezentúl az átszállásra. A bizottság tagjai megtartották a helyszíni szemlét is s mivel semmiféle akadály nem mutatkozott, az elnök a vonal megnyitására az engedélyt megadta.­­ A nagy vásárcsarnok. A tapasztalat folyto­nosan bebizonyítja, hogy a központi vásárcsarnok nem tud megfelelni annak a czélnak, a­miért azt tulajdonképpen építették. Az igaz, a detailkereskedés forgalma elég kényelmes, de az áruforgalmat már csak nagy akadályokkal tudják lebonyolítani. A főváros és a M. A. V. igazgatóságával kötött szerző­dés szerint a vásárcsarnokban berendezett vasúti lerakodóhely kirendeltségi költségeit a M. A. V. fe­dezi. Bármelyik fél azonban minden félévben köve­telheti a szerződés pontjainak a revízióját, a keres­kedelmi miniszter e mellett föntartotta magának azt a jogot, hogy ha nem tudnának a felek egymás között egyezségre jutni, a vitás kérdésekben ő dönt. A M. Á. V. most azzal a követeléssel állt elő, hogy a kirendeltség költségeinek egy részét a főváros viselje. A főváros a M. Á. V. követelését visszautasította, azt mondván erre, hogy ahhoz nincs joga. A M. Á. V. erre föl­hozta kifogásaként, hogy a vásárcsarnokban a perron szűk, a helyiségek sötétek s ma már nem felel meg a vasút lerakodó helye annak a nagy forgalomnak, a­mi napról-napra növekszik a csarnokban. E vitás kérdésben értekezletet tartottak Marx János vasúti igazgató elnöklete mellett. A fővárost Almády Géza dr. helyettes tanácsos képviselte. A M. Á. V.-nak 36.000 korona költsége van a vásárcsarnoki vasútra s arra kéri a fővárost, hogy a világítást, a fű­tést és a kirendeltség költségeiből 8000 forintot ő viseljen. A főváros először nem akart sem­­­mivel sem hozzájárulni a költségekhez, később azonban 5000 forintot ajánlott föl. A M. Á. Ú. nem fogadta el ez összeget, hanem ragaszkodott a 8000 forinthoz.­­ Az értekezletnek az az ered-;t­ménye volt, hogy nyiltan kimondták, hogy a vásár-­­ csarnok a mai állapotában nem maradhat fenn, újat­­ kell építeni. A mostani csarnok megmarad a detail-­ -i kereskedésnek, míg a nagy kereskedelem lebonyolí­tására új csarnokot kell építeni. Tervbe vették egy­ időben, hogy a vásárcsarnok mögötti teret építik be, de ez az idén nem szolgálná azt a czélt, a­mit az épülettel meg akarnak oldani. A nagy kereskedelem­­ forgalmára legalkalmasabb hely a közraktárak, hol úgy vasúti, mint hajózási szempontból minden kí­vánnivalót ki lehet elégíteni.­­ A Margit-hidi vezeték fedőlemeze­. Mint­hogy a káposztás­megyeri vízvezeték megbővítésével most már nincs szükség arra, hogy a Margit-hídon át vezessék a vizet, a főváros a csővezetéket fedő lemezeket átengedi az államnak abban az árban, a­melyet a minisztérium fölajánlott. _ ^ a . ........­­ IRODALOM, MŰVÉSZET. A mai filharmóniai hangverseny. Budapest, jan. 24.­­ A modern szimfóniába bele­vitt ujabbi irányzatok között ezidő szerint a nemzeti jelleg a­­legerősebb s hangadó szerepet játszik a nemzetiség kultuszában az uj orosz iskola. Ismerjük ennek az iskolának ideális reformtörekvéseit, erős nemzeti érzésre valló energikus akc­ióját. A szoros értelemben vett klasz­­szikus szimfóniás műfajt, hazai népies dallamok mű­vészi feldolgozásával popularizálni, ebben kulminál az új orosz iskola nagyratörő mestereinek minden törekvése, munkásságának legszebb művészi czélja. És különös, hogy ennek az epochális irányzatnak tulajdonképpen nem is szláv, hanem dán művész vetette meg az alapját. Már Gade Niels szimfóniás műveiben érvényesülni látjuk a nemzeti aspirácziókat a zenében. Ma különösen az oroszok azok, a­kik ebben a nemzeti irányban mesés tevékenységet fejtenek ki s a­kik külömben már a Glinka erősen nemzeti karak­terű zenéjében is követendő példaadást láthattak. — Tschaikovszky, Rimsky-Korsakoff, Borodin, Balaki­rev, Cui Cézár, Lindow és Antipov, mind megany­­nyi lelkes zászlótartói a nemzeti iránynak s tipikus kifejezői a szláv népjellemnek. Legújabban a Glazou­­nov Sándor nevét emlegetik sünnen, mint olyant, a ki tehetségével, tudásával s a hazai melódiáknak mesteri átformálásában legközelebb áll a felejthe­tetlen Tschaikowszky zsenialitásához. Glazounov nevét, műveit nálunk még alig isme­rik. Mindössze egyetlenegy kvartettjére emlékszünk, melyet Grünfeldék adtak elő egyik kamarai estélyü­kön. Pedig már több mint hatvan nyomtatott opusz­­szal dicsekedhetik a fiatal szerző, a­ki 1865. aug. 10-én született Szt.-Pétervárott. Kilenczéves korában Glazounov már jelesül zongorázott és Elenkovsky mesternek köszönheti, hogy a prima­vista olvasás­ban, valamint az összhangzattan szabályaiban már kora ifjúságában meglepő jártasságot sajátított el. 1879-ben már Balakirev gondozta az ő rendkívüli talentumát, a következő években pedig Rimsky-Kor­sakoff volt a tanítója a kontrapontban és hangsze­relésben. 1881-ben előadásra készen állt a fiatal mester első szimfóniája. Hamarosan elő is adták azt Szt.-Péterváron, később azonban újra átdolgozta azt s ebben az alakjában jelent is meg a mű nyom­tatásban opusz 5. alatt. Megjelentek többek között tőle: hat szimfonia, egy suite caracteristique, szimfóniás zeneképek, Stenk­a Razine, három nyitány, több kisebb zenekari darab, kvartettek, kvintettek, zongoradarabok stb. Mindezekben a szerzeményekben élénk tanúbizony­ságát nyújtja a szerző jó ízlésének, izmos tudásá­nak és meleg kedélyének. Túlságos originalitás nincs műveiben s ebben a tekintetben nem is helyezhető ő egy rangba Tschaikowszky­val, de technikai tu­dás és a formák kezelése dolgában messze túlszár­nyalja a jelenleg élő honfitársait, nem is szólva arról a mesteri készültségről, melyet ő az instrumentá­­czió művészetében tanusít és arról a csudálatos ügyességről, melylyel a nemzeti elemet a legváltoza­tosabb ritmikai eltérésekkel, legtöbbnyire rövid vol­

Next