Magyarország, 1900. január (7. évfolyam, 1-30. szám)
1900-01-25 / 24. szám
Budapest, 1900. csütörtök, január 25. MAGYARORSZÁG SPORT. )_( Párisi birokverseny. Kara Achned birkózó világbajnokot — mint már megírtuk — Pytlasinsky Vladislav match-re hívta ki, megirigyelve tőle a szép czimet. Pytlasinsky mint orosz birkózó szerepelt és így egész Páris szimpathiáját bírta. A match napja 17-ére volt kitűzve. Óriási közönség nézte végig az érdekes küzdelmet, a magas helyárak daczára az egész helység megtelt Páris előkelőségével és szépeivel. Az első küzdelem, mely csak 7 perczig tartott, igen heves volt és mindjárt a második összecsapásnál a török bajnok mindkét válla a földet érte. Természetesen óriási volt a közönség öröme, a török bajnok pedig sírva fakadt és így távozott a küzdőtérről. A török bajnok nem nyugodott bele az eredménybe, hanem revans-mérkőzésre hívta ki legyőzőjét. Ezen küzdelem napja 20-ára volt kitűzve. Sajnos, hogy ez a mérkőzés már nem folyhatott le botrány nélkül. Az első összecsapásnál Kara Ahmed hatalmas vasmarkával torkon ragadta Pytlasinskyt, mire ez egy hatalmas ökölcsapást mért ellenfele szemére, erre Kara úgy ütötte Pytlasinskyt oldalba, hogy ez menten összeesett és az orra vére eleredt. A párisi közönség természetesen Pytlasinsky pártját fogta és a törökre valóságos látcső- és lorgnon esőt zúdított, úgy hogy kénytelen volt a kulisszák mögé rejtőzni. Miután a közönség heve ismét lecsendesült megkezdődött az újabb tusa, de az sem tarthatott sokáig, mivel Pytlasinsky orra annyira vérzett, hogy a jury kénytelen volt a birkózást beszüntetni. A match folytatását e hó 23-ára tűzték ki. Hogy Kara Ahmed ereje, mily emberfölötti, arról fogalmat alkothatunk magunknak abból, hogy egyik birkózó társát Laurant le Beaucarrois-t, ki egy meg nem engedett goromba fogással akarta földre dobni, megragadta és a korláton keresztül a közönség közé dobta. Megjegyezzük, hogy Laurant súlya 125 kilogramm. Kara Ahmed mikor Párisba ment, egyáltalában nem volt tisztában a franczia birkózók fortélyaival; ezt birkózás közben tanulta meg, csupán nagy erejével tartotta fenn magát társaival szemben. Öt óra hosszat képes egyfolytában birkózni; force-ja abban áll, hogy ellenfeleit hatalmas markával valósággal agyonmasszírozza. Pytlasinskynek viszont az az előnye, hogy sokkal intelligensebb társánál, amit a birkózásban igen előnyösen ki lehet használni. Pytlasinskynek küzdelme a magyar sportköröket is közelről érdekli, mivel ő volt az első mester, kit a M. A. G. szerződtetett a birkózás tanítása végett. Hogy Pytlasinsky mint mester is kitűnő, igazolja a nemrégen lefolyt országos amatőr birokverseny, melyben az ő tanítványai aratták a legszebb győzelmeket. (Z. P.) )—( Vivóestély. A Fővárosi Vívó Club sikerült vivóestélyt rendezett tegnap este saját helyiségében, melyre a Magyar Athletikai Clubot és Arlow mester tanítványait hívta meg. Az est sport-színvonalát nagyon emelte, hogy fővárosunk legjobb vívói állottak egymással szemben. Mind a három egylet mesterének valóban dicséretére válik tanítványaiknak fürgesége. Különösen jó formát mutattak Haas Tivadar (M. A. C.), Tasnády Endre (M. A. C.) és Penninger Antal (M. A. C.), Hoch H. Henrik (F. V. C.), Sátori Ernő (F. V. C.), Pálmai Andor (F. V. C.), Nagy Béla (A. C.), Hollósy Jenő (A. C.). Az amatőrök mérkőzése után Santelli és Volpini mesterek mutattak be ügyes tőrassaut és végül dr. Santelli vívott dr. Benyovszky Lajossal. Örömmel látjuk, hogy a vivóegyletek követik a Magyar Athletikai Club példáját s mind gyakrabban rendeznek vivóestélyeket. Belátták azt, hogy a vívóknak csak így van alkalmuk rutint elsajátítani, mely nélkül a nagyközönség a nagyközönség elé nem mehetnek. A sikerült estélyt társasvacsora követte. (Z. P.) )—( Az árkocsisok szövetkezete január hó 28-án Budapesten a Köztelek nagytermében (Üllői út 25.) délelőtt 10 órakor megbeszélés tárgyává kívánja tenni a gyors kocsi-lovak kipróbálására, tenyésztésének emelésére és értékesítésére szükséges teendőket. Magyarországnak nemcsak házas, de elsősorban kocsi lóra van szüksége. A tenyésztők és egyáltalán az ügetősport iránt érdeklődők figyelmeztetnek, hogy ha az értekezletre netán tévedésből meghívót nem kaptak volna, szíveskedjenek azért az Urkocsisok szövetkezetének titkárságához (Bpest, Dohány u. 20.) fordulni. Az Urkocsisok szövetkezetét fokozottabb tevékenységre serkenti az a meggyőződés, hogy czéljai elérésére a tenyésztők és érdeklődők széles körére támaszkodhatik. FŐVÁROSI ÜGYEK. Az ipartanács. A kereskedelemügyi miniszter nemrégen fölhívta az összes törvényhatóságokat, hogy alakítsák meg a régi ipartanácsot. Ezt az intézményt 1888-ban alakították, de eddig semmi különösebb eredményt nem mutatott föl, mindössze az lett volna a hivatása, hogy ipari dolgokban véleményt mondjon. A törvény szerint az ipartanács egyik részét a főváros, másik részét pedig a kereskedelmi- és iparkamara négy-négy tagjából alakítják meg. De eddig úgy volt, ha a főváros kiküldöttei jelentek meg, a kereskedelmi- és iparkamara tagjai maradtak el. Egyszóval, soha nem tudták azt elérni, hogy a teljes tanács együtt lett volna. A fővárosnak különben semmi szüksége sincs az ipartanácsra, mert ott van a közgyűlés által kiküldött iparigazolványi bizottság. Mindennek daczára a miniszter fölhívására megalakították az ipartanácsot; a főváros részéről bennvannak a polgármester elnöklete alatt: Csepregi János, Freyberger Pál, Kölber Alajos és Forgó István; a kereskedelmi- és iparkamara részéről pedig: Uhlmann Emil, Madary Gábor, Goldberger Berthold és Bausch Ferencz. Az ipartanács jegyzője Seregi Zoltán dr. tanácsjegyző. A Lipót- és Teréz-körút összekötő vasútja. Ma délelőtt ment végbe a Lipót- és Terézkörutat összekötő uj villamos-vasúti vonal mutanrendőri bejárása Söpkéz Sándor m. kir. államvasúti főfelügyelő elnöklése mellett. A bejárással összefüggő értekezleten megjelentek az összes érdekelt hatóságok képviselői, a két villamos vasút-társaság részéről haraszti Jelynek Henrik és botfai Hűvös József vezérigazgatók. Az elnök előadta, hogy az új villamos vasúti vonalnak az a czélja, hogy a két körutat közvetetlen összeköttetésbe vonja. A közönségre nézve kényelmi szempontból az a nagy előnye lesz ennek, hogy egyrészt a város villamos vasúti kocsik egészen a Vígszínházig fognak közlekedni, másrészt pedig az óbudai kocsik közvetetlenül a nyugati vasúti pályaházig haladnak s igy ehhez a két igen élénk forgalmú ponthoz nem lesz szükség ezentúl az átszállásra. A bizottság tagjai megtartották a helyszíni szemlét is s mivel semmiféle akadály nem mutatkozott, az elnök a vonal megnyitására az engedélyt megadta. A nagy vásárcsarnok. A tapasztalat folytonosan bebizonyítja, hogy a központi vásárcsarnok nem tud megfelelni annak a czélnak, amiért azt tulajdonképpen építették. Az igaz, a detailkereskedés forgalma elég kényelmes, de az áruforgalmat már csak nagy akadályokkal tudják lebonyolítani. A főváros és a M. A. V. igazgatóságával kötött szerződés szerint a vásárcsarnokban berendezett vasúti lerakodóhely kirendeltségi költségeit a M. A. V. fedezi. Bármelyik fél azonban minden félévben követelheti a szerződés pontjainak a revízióját, a kereskedelmi miniszter e mellett föntartotta magának azt a jogot, hogy ha nem tudnának a felek egymás között egyezségre jutni, a vitás kérdésekben ő dönt. A M. Á. V. most azzal a követeléssel állt elő, hogy a kirendeltség költségeinek egy részét a főváros viselje. A főváros a M. Á. V. követelését visszautasította, azt mondván erre, hogy ahhoz nincs joga. A M. Á. V. erre fölhozta kifogásaként, hogy a vásárcsarnokban a perron szűk, a helyiségek sötétek s ma már nem felel meg a vasút lerakodó helye annak a nagy forgalomnak, ami napról-napra növekszik a csarnokban. E vitás kérdésben értekezletet tartottak Marx János vasúti igazgató elnöklete mellett. A fővárost Almády Géza dr. helyettes tanácsos képviselte. A M. Á. V.-nak 36.000 korona költsége van a vásárcsarnoki vasútra s arra kéri a fővárost, hogy a világítást, a fűtést és a kirendeltség költségeiből 8000 forintot ő viseljen. A főváros először nem akart semmivel sem hozzájárulni a költségekhez, később azonban 5000 forintot ajánlott föl. A M. Á. Ú. nem fogadta el ez összeget, hanem ragaszkodott a 8000 forinthoz. Az értekezletnek az az ered-;tménye volt, hogy nyiltan kimondták, hogy a vásár- csarnok a mai állapotában nem maradhat fenn, újat kell építeni. A mostani csarnok megmarad a detail- -i kereskedésnek, míg a nagy kereskedelem lebonyolítására új csarnokot kell építeni. Tervbe vették egy időben, hogy a vásárcsarnok mögötti teret építik be, de ez az idén nem szolgálná azt a czélt, amit az épülettel meg akarnak oldani. A nagy kereskedelem forgalmára legalkalmasabb hely a közraktárak, hol úgy vasúti, mint hajózási szempontból minden kívánnivalót ki lehet elégíteni. A Margit-hidi vezeték fedőlemeze. Minthogy a káposztásmegyeri vízvezeték megbővítésével most már nincs szükség arra, hogy a Margit-hídon át vezessék a vizet, a főváros a csővezetéket fedő lemezeket átengedi az államnak abban az árban, amelyet a minisztérium fölajánlott. _ ^ a . ........ IRODALOM, MŰVÉSZET. A mai filharmóniai hangverseny. Budapest, jan. 24. A modern szimfóniába belevitt ujabbi irányzatok között ezidő szerint a nemzeti jelleg alegerősebb s hangadó szerepet játszik a nemzetiség kultuszában az uj orosz iskola. Ismerjük ennek az iskolának ideális reformtörekvéseit, erős nemzeti érzésre valló energikus akcióját. A szoros értelemben vett klaszszikus szimfóniás műfajt, hazai népies dallamok művészi feldolgozásával popularizálni, ebben kulminál az új orosz iskola nagyratörő mestereinek minden törekvése, munkásságának legszebb művészi czélja. És különös, hogy ennek az epochális irányzatnak tulajdonképpen nem is szláv, hanem dán művész vetette meg az alapját. Már Gade Niels szimfóniás műveiben érvényesülni látjuk a nemzeti aspirácziókat a zenében. Ma különösen az oroszok azok, akik ebben a nemzeti irányban mesés tevékenységet fejtenek ki s akik külömben már a Glinka erősen nemzeti karakterű zenéjében is követendő példaadást láthattak. — Tschaikovszky, Rimsky-Korsakoff, Borodin, Balakirev, Cui Cézár, Lindow és Antipov, mind meganynyi lelkes zászlótartói a nemzeti iránynak s tipikus kifejezői a szláv népjellemnek. Legújabban a Glazounov Sándor nevét emlegetik sünnen, mint olyant, a ki tehetségével, tudásával s a hazai melódiáknak mesteri átformálásában legközelebb áll a felejthetetlen Tschaikowszky zsenialitásához. Glazounov nevét, műveit nálunk még alig ismerik. Mindössze egyetlenegy kvartettjére emlékszünk, melyet Grünfeldék adtak elő egyik kamarai estélyükön. Pedig már több mint hatvan nyomtatott opuszszal dicsekedhetik a fiatal szerző, aki 1865. aug. 10-én született Szt.-Pétervárott. Kilenczéves korában Glazounov már jelesül zongorázott és Elenkovsky mesternek köszönheti, hogy a primavista olvasásban, valamint az összhangzattan szabályaiban már kora ifjúságában meglepő jártasságot sajátított el. 1879-ben már Balakirev gondozta az ő rendkívüli talentumát, a következő években pedig Rimsky-Korsakoff volt a tanítója a kontrapontban és hangszerelésben. 1881-ben előadásra készen állt a fiatal mester első szimfóniája. Hamarosan elő is adták azt Szt.-Péterváron, később azonban újra átdolgozta azt s ebben az alakjában jelent is meg a mű nyomtatásban opusz 5. alatt. Megjelentek többek között tőle: hat szimfonia, egy suite caracteristique, szimfóniás zeneképek, Stenka Razine, három nyitány, több kisebb zenekari darab, kvartettek, kvintettek, zongoradarabok stb. Mindezekben a szerzeményekben élénk tanúbizonyságát nyújtja a szerző jó ízlésének, izmos tudásának és meleg kedélyének. Túlságos originalitás nincs műveiben s ebben a tekintetben nem is helyezhető ő egy rangba Tschaikowszkyval, de technikai tudás és a formák kezelése dolgában messze túlszárnyalja a jelenleg élő honfitársait, nem is szólva arról a mesteri készültségről, melyet ő az instrumentáczió művészetében tanusít és arról a csudálatos ügyességről, melylyel a nemzeti elemet a legváltozatosabb ritmikai eltérésekkel, legtöbbnyire rövid vol