Magyarország, 1900. január (7. évfolyam, 1-30. szám)
1900-01-07 / 6. szám
81 MAGYARORSZÁG Budapest, 1900. vasárnap, Január 7. / Üiuszonötöd®0í.)--Csütörtökön: Szulamit. Pénteken: Névtelen levelek (először.) Szombaton: Névtelen levelek (másodszor.) Vasárnap délután: Az asszonyregement. Élte:,Névtelen levelek. Uránia-Smirhaz. Hétfőn : Transzvál, Magyarország, Finnországjól kedden: Transzvál, Magyarország. Finnország. Szerdán: Transzvál, Magyarország, Finnország. Csütörtökön Először A vas. Pénteken: Másodszor A vas.if Szombaton: Harmadszor A vas. Vasárnap 1%:listán fél 3 órakor: Transzvál és Finnország. '4iNatán, fél 5 órakor: A vas. fél 8 órakor: A vas. .. ..........-■ : A taniták kaszinójának közgyűlése. (Saját tudósítónktól.) Budapest, jan. 6. Ma tartotok évi közgyűlését a Magyar Tanítói Kaszinója. Olyan egyesületi év után, melynek elején erős volt a küzdelem azért, hogy ki vezesse a kaszinót; nagy számmal gyűlt össze a tanítóság, hogy Verédy Károly intéző-igazgatónak érdemeit elismerje és zajosan kifejezett ragaszkodásával tüntessen hivatali főnöke és a társadalmi mozgalmak terén is vezetője mellett. A közgyűlés közfelkiáltással Heinrich Gusztáv egyetemi tanárt hívta meg a gyűlés elnöki székébe. Heinrich Gusztáv elnök üdvözli az egybegyűlteket s két század mesgyéjén felveti a kérdést : miképpen fejlődött hazánk közoktatása az elmúlt évszázad folyamán ? Ezt a nagy kérdést csak a részletekre adott feleletek dönthetik el. Azonban itt az általános felelet is tanulságos, ami két pontban foglalható össze: először igaz, hogy hazánk nagy haladást tett az elmúlt században, másodszor nem kevésbbé igaz, hogy óriási számú az eldöntetlen kérdések tömege, amit az elmúlt század örökségképen hátrahagyott. Semmiképen sem mondhatjuk, hogy megelégedettek lennénk, mert anarkiával határos az az állapot, amiben oktatásügyünk kérdései leledzenek. A tanügyi problémák millió kérdések komplexumai. Ezekből a kérdésekből e helyen a tanítóság kérdését emeli ki, ennek is csupán anyagi és erkölcsi oldalát akarja megvilágítani. Magyarország tanítóinak sorsa, még ma is csak olyan, hogy tisztességes ember nem tekinthet a nélkül a magyar tanítóra, hogy szíve el ne szoruljon. Olyan férfiak, akik más sorsra érdemesek, akik alapot raknak közművelődésünkhöz, akik önmegtagadással dolgoznak ; nem egyszer egy cseléd anyagi helyzetét megirigyelhetnék. Nem az éhenhalás ellen kívánja a tanítót biztosítani, de olyan anyagi helyzetbe hozni, hogy a családalapítás és a gyermeknevelés terheit viselni tudja. Amit e tekintetben az Eötvös-alap segít, az mindenesetre fényes eredmény, de mégis csak expediens. Az anyagiak rendezése után beszélhetünk csak az erkölcsiekről. Ne is várja a tanítóság a társadalomtól megbecsültetését. Megtanulhatta már, hogy a társadalomtól ezt ki kell erőszakolni. Ki kell erőszakolni, hogy a tanítóban frivol módon ne az éhenkórászt nézzék. (Éljenzés, taps.) A tanítók kaszinójának előtte fekvő jelentése mutatja, hogy jó úton van a tanítóság. Nem szabadna olyan tanítónak lennie a fővárosban, aki a tanítók kaszinójának küzdelmét e téren, mint tag ne támogatná. Csak úgy érhető el, hogy a társadalom botrányos és alávaló fölfogása tanítójáról megkorrigáltassék. Ezzel a kívánsággal nyitja meg a gyűlést. Bardócz Pál titkár terjeszti elő a kaszinó igazgatóságának jelentését, amit a következőkben ismertetünk : Elsősorban megfelel az igazgatóságnak arra, hogy létért vállalkozott a kaszinó vezetésére. Adminisztratív és pénzügyi szempontból rendezni kívánta a kaszinó ügyeit. Kikerülni törekedett azokat a botlásokat, amik e tekintetben előfordultak és konstatálta, hogy tervszerű gazdálkodás mellett a kaszinó, adósságai törleszthetők. Társadalmi szempontból ..áj?", volt igyekvése, hogy a társegyletekkel jó’viszonyt honosítson meg. Az Eötvösalap érdekeit is szolgálni kívánta, a vidékről is ■ ‘íhih'd sűrűbben jelentkeznek a tagok. Isko 1a figye -skulcspontból a kaszinónak két szakosztálya ,figyelemferhéltó eredményről számolt be. A könyvtárral és a szamaritánus alappal tartós új alkotást provokáltak. A vitaesték egyes aktuális kérdések iránt felkeltötték az érdeklődést. A külföld tanügyének tervszerű, ismertetése alkalmat adott a modern áramlatok jellemzésére. Egyszóval az igazgatóság a kaszinót anyagilag rendezte, szellemileg erősbítette ,és ez által garancziát nyújtott fentartásához. Gondosan bekímél a korteskedő taggyűjtést és mégis megszaporodott a tagok létszáma. Tartózkodtak a társadalmi előkelő rétegek segítségétől s pusztán a maguk erejére támaszkodtak. A fővárosi tagok száma 574, a vidékieké 2429. Az előterjesztett és elfogadott jövő évi költségvetés szerv a tagdíjakból 16 ezer koronát, a szamaritánus alapíozéljaira 2838 koronát, házalapjára 1367 koronát remél bevételezni. Kiadási tételei kö. ■ —'bi IhA -dról nevezetesebbek: lakásbér 6000 korona, beruházás és gazdasági kiadás 4734 korona, a bizottságok dotácziója 1800 korona, az adminisztráczió 3070 A költségvetéshez hozzászólott Brandtner Albin volt pénzügyi igazgató, aki védelmébe vette a több év előtti pénzügyi kormányzatot egynémely váddal szemben és bírálja az új érát. Szabó B. László egy küzdelem végső akkordjának szeretné minősíteni az elhangzott panaszokat. Ágotai Béla, az elmúlt év pénzügyi igazgatója, válaszolt Brandtner kritikájára. Verédy Károly indítványára mindkét igazgató megjegyzéseit jegyzőkönyvbe vétették. Bardócz titkár előterjeszti a kaszinó névváltoztatásának kérdését abban az alakban, hogy egy bizottság küldessék ki az alapszabályainak revideálására. Szabó B. László és Móra István fejtegeti, hogy a kaszinó névváltoztatása czéljából még bizottságot sem kíván kiküldeni. Verédy Károly szerint inkább az alapszabályok egynémely intézkedéseinek megváltoztatásáért szükséges a bizottság kiküldése. Nagy László a tanítók otthonát otthon mak kívánja neveztetni. A közgyűlés végre úgy határozott, hogy az alapszabályok esetleges megváltoztatása czéljából kiküldi a bizottságot. Végül Verédy Károly intéző-igazgató megköszönte Heinrich Gusztáv elnöknek, a tanítók rokonszenves barátjának a gyűlés vezetését, mire perczekig tartó éljenzéssel és tapssal tüntetett a tanítóság elnöke mellett. Ezzel a gyűlés véget ért. A kisorsolt igazgatótanácsi tagok helyébe megválasztották a következőket: Arányi Krisztina, Bachát Dániel, Barna Jónás, Brandtner Albin, Csáky Elek, dr. Csíky Kálmán, Deák Jenő, Gáti György, Gozsdu Mária, Guttenberg Pál, Hart Flóris, dr. Heinrich Gusztáv, Hindy Kálmán, Jenny József, Kis Ildebert, Kovalovszky József, Kugler János, Laczkovich Károly, Láng Józsa, Martos Ágoston, Nagy László, dr. Neményi Imre, Nohn Nándor, Radnay Sarolta, dr. Serédy Lajos, Schmiedt Albin, Szabó István, Szabó B. László, Szende Antal, Szervey György, Szőts András, Vajdafy Gusztáv, Vendler Irma. IRODALOM, MŰVÉSZET. — (Nemzeti Színház.) Főpróbától előadásig mily hosszú az út. Úgy látszik, mégsem lehet fölösleges ez intézmény, mely módot ad szerzőnekés rendezőnek, hogy a hozzáértők okszerű megjegyzései alapján még utoljára javítsanak. Sok minden elmaradt tegnap este, amit a főpróbán fejcsóválva szemléltünk. De még így is maradt elég, amiről lemondtunk, volna szívesen mi is, a színészek is, a közönség is, a közönség is. A közönség! Régóta nem láttuk ily nagy számban s ily fénynyel, megtöltötte ,az utolsó zugig a kis nézőteret és feszült várakozással leste az szellemes novellista első drámai kisérletét. A kezdet minden jókat ígért. Hatott, érdeket keltett a jól megszerkesztett első fölvonás s a függöny ötször emelkedett föl, hogy Malonyai, az ifjú szerző, megjelenhessen. De már a második fölvonásban megcsökkent a tetszés. Braun és Lola ízléstelen jelenete aztán visszaadta a premiere közönségnek szokott képét : az ellenségeset, a gúnyolódót. Ezentúl kárörvendve lesték, hol botlik a szerző, hogy nevethessenek rajta. A rettentő váltólovaglás hosszas és fárasztó fázisait türelmetlenül fogadták és némelyek nagy zajjal keltek föl a vég előtt . . . Oly érdekes megfigyelni ezt az ezerfejű szörnyeteget az izgalom és újság nagy estéin! A mi kitűnő megfigyelőnknek, Malonyaynak, ki Radóban vitte önmagát színpadra, nagyon gyümölcsöző lehet e megfigyelés. A következő drámáján örömmel fogjuk a már szemlélni tapasztalásainak megérett, teljes gyümölcseit. — Azelőadás fényes volt, csupa elsőrendű művész játszott, a tiszteletreméltó Tránfi úr kivételével, ki ábrázolásában egybekeverte Nérót Kende Ádi — Klein Adolffal. «De hogy is keverhetne tiszta szint a palettáján, a kinek ilyen temperamentuma van.» Császár Radót finoman, jellemzetesen játszotta, száz apró kis vonás gondos szintézisével. Náday már maszkjával is kellemesen tűnt föl: a korán vénült, sokat tapasztalt festőt éles biztossággal ábrázolta. Zilahi sokat komédiázott, Kende Adik vannak, fájdalom, nagy számmal. De nem hiszszük, hogy ilyenek volnának. Sír végre hord Zilahi úr bibornoki vörös kertyűt e szerepben, meg nem foghatjuk. Bercsényi és Mihályit csekély szerepükben helyükön voltak. Mihályi csodás diszkréczióval siklott el hosszú hitvallomásában felekezetűnek népszerűtlen nevén. De az uraknál nemcsak a drámában, hanem a színpadon is sokkal különbek voltak a hölgyek. Márkus Emilia Illosvayné szerepében oly nemes, finom volt, annyi fensőbbség minden szavában, minden mozdulatában, hogy föllázadtak mindenek azon a komisz bánásmódon, melyet vele szemben tanúsítottak. Cs. Alszegiiy Irma háládatlan szerepét saját költői bájával, gyengédségével, sugárzó intelligencziájával tette vonzóvá. Ligeti Juliska egyszerű volt, keresetlen, s ezzel betöltötte ma esti hivatását. — A rendezés fényét volt már alkalmunk dicsérni. A közönség bámuló elismeréssel fogadta Kun Béla szalonjának gyönyörű villamos világítását. Malonyai meg lehet elégedve a «Félemberek» sikerével. Azt hiszszük, első művet rég nem fogadtak ennyi barátsággal, biztató bátorítással, hogy : csak tovább, fiatal ember, a második vagy legföljebb a harmadik már egész emberek egész sikere lesz a félemberek e félsikere után. A. K. — (A Magy. Tud. Akadémia) I. osztálya 1900. január 8-ikán, hétfőn d. u. 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai: 1. Asbóth Oszkár 1.1.1 .A magyar nyelvbe került, szláv szók átvételének helye és kora*. 2. Ifj. Szinnyei József r. t.: «Egy alanyi személyragunk eredete». — (Hölgyek kamara-hármasa.) A kamarazene kultiválására az exekutiv zeneművészet hölgy-képviselői nem igen szövetkeznek. Ezt a különféle hangszerek művésznői inkább a férfiaknak engedik át, míg ők a szóló-produkcziók sokkalta hálásabb terrénumán vágyakoznak sikereket s babért aratni. Most legújabban három fiatal hölgy: Patay Berta (zongora), Békey Józsa és Camerra Bianka hegedű és gordonkaművésznők, szövetkeztek arra, hogy koronként bemutassák a zongora, hegenda és gordonkára írt hármasokat. Mint hézagpótló vállalatot e szerint örömmel üdvözöljük a hölgyek szövetségét, kívánván nekik, hogy derék vállalkozásukat tartós siker kisérje. A trió tegnap mutatkozott be először a Royal hangversenytermének pódiumán s mindjárt első föllépésével megnyerte a közönség tetszését. Noha sohasem játszottak együtt a nyilvánosság előtt, máris kedvező tanújelét adták korrekt, fegyelmezett összjátékuknak, szabatos és gondos előadásuknak. Ami még játékukból hiányzik: a lendület, a magával ragadó szenvedély és művészi elmélyedés, ezt mind meghozza az idő és szorgalmas összegyakorlás. A tegnapi programra elég alkalmat nyújtott a művésznők képességeinek megítélhetésére. Bevezető számul a Beethoven b-dúr trióját (op. 11.) hallottuk. Ennek az utolsó tételét játszották különösen szépen. Majd szóló-produkciók következtek. Camerra Bianka két gordonka-darabot adott elő : Corelli és Popper szerzeményeit. Patay Berta a Rubinstein és Moszkovszky egy-egy darabjában produkálta sikerrel a már többször méltatott jeles technikai készültségét s finom billentését, Békey Józsa pedig a Chopin— Sarasale-féle nocturné-t és a Wieniawszky «Scherzo- Tarantellá»-ját játszotta érett művészettel. A szólóelőadások után Mendelssohn d-moll hármasával fejezték be az élvezetes estét, mely után hatványozott érdeklődéssel nézünk a hölgy-trió további szereplése elé. (m. a.) — (Mihalovich Ödön) «Toldi»-jára nagyban készülnek a prágai német színházban. Az onnan érkező hírek szerint az opera valószínűleg már február folyamán kerül színre. Piroska szerepét Ney Hermina, Név Dávidunk széphangú leánya kreálja, a dalműt pedig Márkus Dezső hazánkfia. Operánk volt korrepetitora tanítja le és dirigálja. A premieren a szerző is jelen lesz. Hát a budapesti repriz hol késik ? Hiszen most hirdeti az Operaház a magyar cziklust. Miért nem kebelezték be az előadandók sorába a Mihalovich nagyszabású dalművét is ? (A Carreno hangverseny), tekintettel a zenekedvelők által rendezett «Évszakok» előadására, nem mint hirdetve volt, hétfőn, hanem végképp kedden, január 9-én lesz a Royalteremben. Méry Béla rendező elég korlátolt számban 2 koronás állóhelyeket is bocsájt ki. (Bessehaert-Röntgen.) Messchaert János tanár amsterdami balladaénekes, a jelenkori legünnepeltebb énekesek egyike, ki múlt évben nálunk tartott 2 hangversenyén az ő csodás előadásával oly óriási meglepetést keltett, ez idén hozza magával először az ő hires kísérőjét, Röntgen Gyula tanárt Budapestre, kit nemcsak a legideálisabb kísérőnek, hanem hatalmas a zongoraművésznek hire is előz meg. Messchaert tanár egyetlen dalestélye