Magyarország, 1900. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1900-02-01 / 31. szám
4 után Lukács pénzügyminiszter magyarázta meg azt, hogy miért utalványozta ki az összeget a törvényhozás hozzájárulása nélkül. Az utolsó szónok a javaslat ellen Kossuth Ferencz volt, aki kijelentette, hogy Komjáthy egészen helyesen fejtette ki a függetlenségi párt álláspontját. Majd egy ellentmondásra utalt, mely a javaslat 1. és 2. §-a között van. A pénzügyminiszter felvilágosítása után a Ház a javaslatot általánosságban, mint részleteiben elfogadta. A követségi paloták építésénél Thaly Kálmán követelte a magyar czimer és zászló használatát a követségi épületeken s egy magyarul tudó egyén alkalmazását a követségeknél. A miniszterelnök rövid fölszólalása után, melyben utalt a külügyminiszternek a delegáczióban adott ígéretére, Polónyi Géza egy igen érdekes kérdést vetett föl. Azt kérte ugyanis a miniszterelnöktől, hogy mutassa elő a telekkönyveket, miként vannak eltelekkönyvezve a konzulátusi épületek, váljon Magyarország része, amelylyel hozzájárult a költségekhez, biztosítva van-e ? Erre nézve a kormánytól jelentést követelt. Széll Kálmán erre megjegyezte, hogy okmányokat ugyan nem mutathat elő, de kijelenti, hogy azok az épületek közösek, azoknak kell lenni a törvény értelmében. Kossuth Ferencz azonban még ezzel a kijelentéssel sem elégedett meg, hanem követelte, hogy tüntettessék ki a telelekkönyvben, mi Magyarországé és mi Ausztriáé. Különben sem helyesli a követségi paloták építését épp most, mikor egymásután annyi meg annyi magyar embert árvereznek. Komjáthy Béla és Lukács pénzügyminiszter rövid felszólalásai után a jelentést tudomásul vették. Az 1898. évi zárszámadásnál Polónyi Géza azt a kérdést vetette fel, hogy a bizottság mikép revideálja az alapítványok kezelését. Benke Gyula előadó rövid szóváltás után beismerte, hogy nem is revideálják, mi nagy derültséget keltett a szélsőbalon. Komjáthy és Lukács miniszter felszólalása után ezt a jelentést is tudomásul vették. Az ülés végén Molnár János interpellálta még meg a belügyminisztert az adóczenzus tárgyában, de a miniszter nem válaszolt. Részletes tudósításunk a következő: Perczel Dezső elnök megnyitván az ülést, felolvassák és hitelesítik a múlt ülés jegyzőkönyvét. Szabadságolás. Elnök jelenti, hogy Mócsy Antal három havi szabadságot kért. A Ház megadja. Harmadszori olvasás. A Ház ezután a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898 : XIV. t.-cz. végrehajtásához az 1899. Hogy mennyi veszélylyel járt azonban az átkelés, mutatja egy 1834-ből való, kezeim között levő napló, amely a január 30-iki budai redut-bálról emlékezik. «■-------süvöltve dúlt este az éjszaki szél, mintegy, diadallal csapkodván a fölzavart Duna hullámait. S Buda és Pest éji lámpái, mint ragyogó asszony homlokdísz, ezernyi fénypontokként csillámlottak a két városnak egymásnak szemközt néző parti épületein ; végre révészladikunk megtelve budai bálba menő pestiekkel, recsegve megindult, s azonnal a küzdő habok laptájává lön. A metsző szél ellen felleghajtóinkba burkolva magunkat, szivszakadva vágyódtunk ki a budai partra.» Aztán elmondja, hogy az épület tág udvara fényt lövött, a nagy lépcsőkön magyar gránátosok, vereshajtókás egyenruháikban, tornyosodott szőrös süvegeikkel álltak őrt. A terem zsúfolva volt krisztinavárosi sugár, szőke és ráczvárosi zömök, barna szépekkel, míg a vár a haute volét szolgáltatta. Lander keringőit játszották leginkább, és különösen divatos volt aFookstwn-keringő. Nagyszerű mulatságot rendezett február 12-én a dúsgazdag Krakker Fridisk budai patriezius, aki az egész redutot kibérelte és a farsang zárójául majdnem az egész város intelligencziáját megvendégelte. A régi budai redut hamvaiból ima Phönixként ■ kért ki az uj. Báli króikáinak könyvébe most írták be az első lapot .... Gróf —y. évre szükséges póthitel engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot és az egyetemi építkezésekre szükséges póthitelről szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadta. Közösügyi póthitel. Elnök: Következik az 1897. és 1898. évi közösügyi kiadásokra Magyarország által pótlólag fizetendő összegekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szabó Imre röviden ismerteti és elfogadásra ajánlja a javaslatot. Komjáthy Béla: Az országgyűlés egyetlen krajczárt sem szavazhat meg olyan költségek fedezésére, amelyeket nem ismer, amelyeket a delegáczió elé nem terjesztettek. Hiszen senkinek fogalma sincs arról, hogy ez a 30 milliós póthitel mikor, kinek és ki által költetett el. Olay Lajos : Tudja az előadó. Komjáthy Béla : Maga a deregáczió is önérzetlenül járt el, túllépte jogkörét. (Igaz! ügy van a szélsőbaloldalon.) A deregáczió mégis megszavazta a póthitelt, nem meggyőződésből, hanem mert a hadügyminiszter így parancsolta. Ez a párt évek hosszú sora óta mindig hangsúlyozta, hogy a delegáció intézménye Magyarországra káros. Foglalkozik a hadügyi albizottsággal. De ez sem tudja megmondani, hogy mire fordították a 30 milliót. Azt határozottan kétségbe vonja, hogy ezt arra fordították volna, amire megszavaztatott. 1898-ban a delegáczióban a hadügyminiszter előállt azzal, hogy 30 millióra van szüksége a rendkívüli helyzet következtében. Két dolog lehetséges. Vagy már régebben elköltötte a hadügyminiszter ezt az összeget. Ez esetben kijátszotta a delegácziót. 1870-ben még megtörtént, hogy kormánypárti részről tiltakoztak a póthitel ellen. A mai delegáczió minden szó nélkül szavaz meg mindent. Az egészből csak az a tanúság, hogy nálunk a hadsereg parancsol. Az a párt, amelyhez tartozik, hazaellenes cselekménynek tekinti ennek a hitelnek a megszavazását. Kérdi a pénzügyminisztert, hogy mi jogon költötte el ezt az összeget. A delegáczió, avagy az országgyűlés parancsol ? Azt hiszi, hogy az utóbbi. A pénzügyminiszter úgy bánik az ország vagyonával, mint Csáky szalmáival. (Így van a szélsőbalon.) A javaslatot nem fogadja el. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Itt a hadsereg kiadásairól van szó, melyeket a delegáczió megszavazott. Nem akar mentegetőzni, de Komjáthyval szemben kijelenti, hogy ezért a javaslatért ő vállalja el a felelősséget. Ami a javaslat pénzügyi részét illeti, arra felel majd a pénzügyminiszter, de a maga részéről kijelenti, hogy ez a törvényjavaslat törvényes formákkal bír. Komjáthy azt mondta, hogy a delegácziónak nem volt joga megszavazni a 30 milliót. A kompetenczia itt teljesen tiszta. A deregáczió a törvény alapján szavazta meg ezt a rendkívüli póthitelt. A deregáczió a büdzsé-jog alapján döntött s erre joga volt s van rendkívüli póthitelek megszavazásánál is. Ha póthitelről van szó, akkor mindig utólag kell fedezetet kérni erre. 1898-ban nem lehetett tárgyalni a Házban ezt a kérdést, 1899-ben sem s ezért kerüllt csak most rá a sor. Komjáthy azt is mondta, hogy a deregáczió vakon szavazta meg ezt az összeget. A delegáczió teljes részletességgel tárgyalta ezt a kérdést. Nem áll az, hogy senki nem tudott semmit arról, hogy mire költötték el. Elmondta ezt már ő is a pénzügyi bizottságban. A delegáczió hadügyi albizottsága nem titkosan szavazta meg a póthitelt. Ahol a véderő fejlesztéséről van szó, azt nem kell a világnak kikürtölni, elég, ha a kompetens testület minden tagja tudja. Tiltakozik az ellen, hogy a hadügyi albizottság hivatalos nyelve a német volna, mert a hivatalos nyelv a magyar s csak akkor beszél valaki németül, ha direkt kérdést akar intézni a hadügyminiszterhez. A 30 milliós póthitel a következő dolgokra kellett: Túlnyomó részt kézi fegyverek és tüzérségi szerek további beszerzésére összesen 22 millió 600,000 frt. 3.875,000 frt vonatszerekre, sátrakra, anyagi felszerelésekre kellett, maradt még 3 millió néhány százezer frt. Ez kellett a tiroli és galicziai erődítések nyomatékosabb és gyorsabb véghezvitelére. A hadsereget abba a helyzetbe kellett hozni, hogy esetleges mozgósítás esetén a tartalékosokat fel lehessen fegyverezni. Az, ami hivatalos zárszámadásokban kompetens tényezők által megvizsgálva van, le van fektetve, az ellen kifogást emelni nem lehet. (Zajos ellenmondás a szélsőbalon). . . Elnök : Csendre inti a szélsőbalt, különösen Kubik Bélát. Széll Kálmán miniszterelnök : Komjáthy a deregáczió szellemét is megtámadta. Ez nem helyes. A deregáczió tavaly is, az idén is kimondta, hogy az új flottarendszer tárgyalásába bele nem megy, mert ez nem tartozik hatásköréhez. Kérdi, jogos és méltányos támadni ilyképp a delegácziót ? Tessék bírálni, támadni a delegácziót, de így becsmérelni sem nem illő, sem nem méltó. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Komjáthy Béla: Ha a miniszterelnök az utolsó szavait politikából mondta, mosolyog rajta. Amiket mondott, ünnepélyesen fentartja. Hivatkozik Horánszky Nándorra, aki e delegáczióban felvetette azt a kérdést, hogy vakon akarunk szavazni, mikor ez sem alkotmányiig nem helyes, sem az ország anyagi erejének meg nem felel. (Zaj a volt nemzeti párton). Kubik Béla (egy volt nemzeti párti képviselőhöz): Most beszólj, pupák ! (Zajos derültség). Komjáthy Béla: A miniszterelnök nem cáfolt meg semmit. Hazafias álláspontot védelmez s az igazságot a miniszterelnökkel szemben. (Helyeslés a szélsőbalon.) ‘ Széll Kálmán: Nem tagadja, hogy Komjáthy ritka kitartással végezte ellenzéki szempontból az ellenőrzést a pénzügyi bizottságban. Mikor Komjáthy azt mondta, hogy a delegáczió vakon szavazta meg a harmincz milliót s hogy 1870-ben másképp beszéltek a delegáczióban, akkor tényleg áll az, amit szóló mondott, hogy ez talán nem illő, Komjáthy jóhiszeműségét, nem vonja kétségbe azzal, ha néhány tévedését helyreigazítja, mert hisz tévedni emberi dolog. (Helyeslés a jobboldalon.) Münnich Aurél: Tiltakozik az ellen, mintha a delegáczió nem tudná, mire szavaz meg valamit. Visszautasítja Komjáthy vádját. Lukács László pénzügyminiszter: Komjáthy kérdezte tőle, hogy mi jogon adta a pénzt a hadügyminiszter rendelkezésére, mikor az országgyűlés még nem szavazta meg. Erre a következőket mondja: A delegáczió megszavazta a póthitelt. A határozatot 1898 júniusában szentesítették. Az országgyűlés szeptemberben ült össze, de ekkor oly állapotok voltak, hogy ezt a kérdést itt a Ház előtt tárgyalni nem lehetett. Az összeg kiutalványozása pedig halasztást nem szenvedhetett. Miután a béke az időben nem volt biztosítva s miután a hadügyminiszter azt mondta, hogy az összeg ki nem utalványozása esetén nem vállalja el a felelősséget, kénytelen volt az összeget kiutalványozni a saját felelősségére. Most a törvényhozás feladata dönteni abban, hogy váljon helyesen járt-e el, vagy sem. (Helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Osztja Komjáthy fölfogását minden tekintetben. Szóba hozza a görög-török háborút, mely annak idején fenyegette Európa békéjét. Nagyon jól tudta, hogy a török oroszlán agyon fogja ütni a görög patkányt. Elnök: Ez, kérem, mégsem parlamenti kifejezés. (Zaj.) U... . Thaly Kálmán: A galicziai erődítések csak nem a törökök ellen kellettek? Hisz Galiczia északon van. Hát a tiroli erődítések kik ellen voltak szükségesek ? A mi jó szövetségesünk, Umberto király ellen. Olaszország ellen nem szükséges erődítéseket emelni. Maga megnézte a galicziai erődítéseket, barakkokat. A legnagyobb könnyelműséggel építették ezeket. Ugron Gábor a hadügyi albizottságban szóvá is tette, miért nem erősítik meg az erdélyi szorosokat. Mindig úgy van az, hogy minden téren, még az erődítések terén is mi húzzuk a rövidebbet. Nem fogadja el a javaslatot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Széll Kálmán miniszterelnök : Röviden válaszol Thalynak. Nem áll az, hogy a 30 millióval Törökország ellen akarunk valamit tenni. Csak azt mondta, hogy a Balkánon sok a gyúanyag, ami a békét fenyegeti. Ha erődítések készülnek az országban bárhol, azok senki ellen nem irányulnak, csak a monarchia védképességét emelik. Eszünk ágában sincs szövetségesünk, Olaszország ellen valamit tenni. Itt csak határerődítésekről van szó. (Helyeslés jobbfelől.) Thaly Kálmán: Örül, hogy úgy Törökországgal, mint Olaszországgal szemben tisztázta a helyzetet a miniszterelnök. Kossuth Ferencz: Csak azért szólal fel, mert a miniszterelnök szokatlan hévvel válaszolt Komjáthynak, aki a függetlenségi párt álláspontját fejtegette. Komjáthy felszólalása nagyon helyes volt, mert olyasmit a Ház nem vehet tudomásul, amiről fel nem világosították. Ezután megjegyzi még, hogy a javaslat 1. és 2. §-a közt ellenmondás van. Erre nézve kér felvilágosítást. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: A mondott helyen ellentmondás nincs, csak az történt, hogy külön ki kellett fejezni azt, hogy 4.710.000 Irt a közös aktívákból fedezendő, nehogy az állampénztár túlságosan legyen megterhelve. Elnök: Szólni senki sem kívánván, felteszi a kérdést. A többség általánosságban, majd részleteiben is elfogadta a javaslatot. Követségi paloták. Szabó Imre előadó referálta ezután a miniszterelnök jelentését a pekingi, tokiói és cetinjei követségi paloták építésére és berendezésére szükséges költségeknek a közös aktívák terhére való fedezéséről. Thaly Kálmán: Nem helyes, hogy itt is már megtörtént dologgal állunk szemben. Kifogásolja, hogy a magyar ipart nem pártolják eléggé a konzulátusi építkezéseknél; nincs magyar címer sehol a konzuli palotákon, ez közjogi szempontból is sérelmes. Egy öreg magyar arisztokrata özvegyasszony, MÄGYARORSZÄ® Budapest, 1960. csütörtök, február 1.