Magyarország, 1900. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1900-03-01 / 59. szám

egy nép létéről és nemlétéről van szó. Európának hozzá kell szólnia a békefel­tételekhez, bármikor következzék is el ezek megállapításának napja, mert most arról van szó, hogy Anglia hatalmi köre ne növekedjék nagyobbra a vereségek so­rozata után nagynehezen kierőszakolt győ­zelemmel, mint amilyen a háború megindí­tásakor volt. Afrika nem lehet Angliáé, mert ezzel világuralmát alapítaná meg. Az a világuralom pedig a soha ki nem fogyó veszedelmeknek végtelen lánczolatát rejtené magában. A világ békéje függ at­tól, hogy Anglia többre ne értékelhesse Cronje meghódolását, mint a­mennyit igazán megér. I mpl. Budapest, február 28. A képviselőház holnap, csütörtökön, már­­czius 1-én, d. e. 10. órakor ülést tart, melynek napirendjén a belügyi tárc­a költségvetésének még hátralévő tételei állanak, aztán esetleg a kereskedelmi tárc­a kerül sorra. A miniszterelnök a királynál, Széll Kálmán miniszterelnököt ma délelőtt ő felsége hosszabb magánkihallgatáson fogadta. A mi­niszterelnök ez alkalommal ő felsége elutazása előtt referált az összes politikai kérdésekről. A külügyminiszter Budapesten. A király ma az itt időző Golub­oivszki Agenor gróf külügyminisztert szintén kihallgatáson fogadta. A külügyminiszter tegnap Széll Kál­mánnal is konferált hosszabban és még­­a hét végéig itt marad. Politikai körökben elterjedt hírek szerint a külügyminiszter mostani hosszabb budapesti tartózkodása összefüggésben áll a a delegációknak május havában való egybe­­hivásával. Széll és a volt nemzeti párt. A Pester Lloyd ma vezérczikkben foglalkozik a volt nemzeti párt körében mutatkozó türelmetlenséggel és czikkében erre a konklúzióra jut: «Széll Kálmán egyengette a nemzeti párt útját a liberális pártba és sem neki, sem a szabadelvű pártnak, sem az országnak nincs életük boldogságának legtitkosabb forrását: az a bizonyosság ez, hogy tudja, miszerint férjének szívét ő osztatlanul birja . . . De vájjon csakugyan így van-e? Nem fér­­kőzött-e oda egy más asszonynak a képe ? Hiszen végre is — három éves házasok már... Mély sóhaj tört fel melléből. — De hát mi van velem ? — kérdezte önma­gától. — Féltékeny lennék? De kire, mire? Chimerákra ! Mert még sohasem volt a leg­kisebb okom sem kételkedni benne ! De várjon nem azt bizonyítja-e ez, hogy ő már gyakorolt a tilos dolgok eltitkolásában ? Az utóbbi időben mintha szórakozott lett volna, gyakrabban ment el hazulról, és mintha egy kis hidegséget is tapasztaltam volna nála . . . Hiszen a szerelem nem egyszerre száll el, mint a madár, melynek szabadságát visszaadták, az agónia sokáig tart, az isteni illúzió néha még él az egyik szívben s a másiknak végig kell néznie annak minden kínját, szenvedését . . . Abban a perezben pedig, mikor a szerelem meghal — a mi együttmaradásunk elvesztette a raison d’ êtret — hiszen nincsenek gyerme­keink ... Ha ő megszűnt szeretni,­­ az én szerelmem is elvész magától, mert létfeltétele az ő szerelme volt... és mert én sem akarom átélni a haldokló szenvedélyeknek szomorú keserveit, a léleknek és húsnak lázadását, a szabadság utáni vágynak szédületét, mident, mit egy megunt kényszeregyüttlét nehéz rabsága ad... De hát mit is vétett­­, hogy ily hirtelen vége legyen boldogságának, miért méri reá az isten ezt a csapást ? Talán azt a szeszélyes, inkon­zekvensül gondolkodó, ingerlékeny leányt sze­rette benne az az ember, s most bosszantja ez a nyugodt, csendes asszony . . . De hiszen ő tette azzá, a­mi, hogy neki tessék, azért változott meg. Odaadása, gyön­gédsége : ez ugyebár mindennapi, unalmas dolog; hogy egész életét neki szenteli, az osto­baság, — ahhoz pedig, hogy kaczérkodással hódítsa őt vissza magának, sem ereje, sem bá­torsága nincsen. De még ha lenne is, ki tudja, nem-e vallana kudarczot . . . Agyában bódult összevisszaságban kergették egymást a képek, az emlékezések, az aggodal­mak. Izgatottan ugrott fel helyéről s gyors lép­tekkel mérte végig a szobát. A lelke tele volt romantikával, a vágyakozása, a reményei, az egész érzésvilága a metafizika honából valók voltak, de filozófiai nézetei is a meg nem értett modernség zűrzavaros keverék-esz­mékké váltak benne. Nagyon kevés jelentőséggel bírónak tartotta azt, hogy váljon a végtelenben csakugyan va­­lóság-ez egymás iránti szerelmük — reá nézve elég volt az, hogy valóságnak látszik még akkor is, ha csak álom az, melynek mindketten bo­londjai. Hiszen az alvónak is épp oly igazán létezik az a csodás világ, melyet képzelete szül, mint az a másik, a­melyet akkor talál meg, ha felébred. Abban éppen csak úgy érzi az öröm­nek, fájdalomnak, gyűlöletnek, félelemnek és bátorságnak egész intenzitását, és ha valaki — a­nélkül, hogy az alvót felébresztené —­ képes volna vele tudatni, hogy azok a lények, a­kikkel álmában beszél, csak fantomok — úgy bizo­nyára meggyűlölné azt a valakit . . . És őt most bűvös-bájos édes álomból ébreszti fel a férje, tudtára adva neki, hogy csókjai, forró ölelése : hazugság ; szerelmi esküi: csalás; örökös otthon ülése ; puszta megszokás. Összeszorította az ökleit. De meg is mondja neki, ha hazajön, hogy mindennek vége van közöttük, hogy nem hajlandó a mártír szerepét elvállalni, hogy nem bánja, ha kaczagni fog is felettük az egész világ — de megmutatja neki, hogy meg tud élni nélküle is . . . igen, nagyon jól meg tud élni.­­ Mégegyszer izgatottan ment végig a szobán. Feltépte az ablakot, mert azt hitte, hogy kü­löncben megfullad ebben az illatokkal, emlé­kekkel teli irtózatos súlyú atmoszférában. Az idegzete gyorsan, lüktetve hullámzott, a szíve lázasan vert, az érzékei szomjasan lesték a benyomásokat. Fájdalmának közepette tisztára érezte, hogyan elegyedik össze az érzése a csalódásból, a vesztesége szomorúságából s a támasz nélkül való gyengeség aggodalmából. Valami egyenletes nehéz nyomást érzett testében, a­mely fáradttá tette, elzsibbasztotta. Az utczáról egyforma, zörgő lárma hatott fel hozzá. A tekintete beleakadt a csenevész fák szürkés lombjába, — de nem látott semmit. Egyre azon gondolkodott, hogy a megszokott tó mind messzebb és messzebbre távozik tőle és hogy azok a kötelékek, melyek a boldogságá­hoz fűzték, — meglazultak. Egyszerre valami keserűséggel vegyes energia támadt fel benne : fájdalmat okozni annak az embernek, a ki hitét tönkre tette — most, azonnal, rögtön, — megalázni hiúságát a porig. Megvárni, a­mig visszatér s akkor nyíltan, fele­melt fővel kilépni éjnek idején azon az ajtóm a melyet ő nyitva hagyott maga után s elhagyni ezt a házat örökre . . . Az előszobából ajtónyitás hallatszott, s nyomá­ban reá férje hangja, a mint a szolgától felőle kérdezősködött. A fiatal asszony szinte futva haladt végig azon a két szobán, mely őt az előszobától el választotta s lihegve — egész testében resz­ketve — félájultan roskadt a férje karjaiba : J — Édes ! édes . . . csakhogy hazajöttél már ! . . ----------------' 1 . -------'..... l'X MAGYARORSZÁG Budapest, 1900. csütörtök, márczius 1.­4. oka ezt megbánni. Mert tényleg egy súlyos anomá­liának vettetett ezzel vége, megszűnt a parlamentá­ris rend és munkaképesség folytonos veszélyeztetése. Ez a negatív momentum egymagában is eléggé je­lentőségteljes és értékes, de még nagyobb értéket és jelentőséget nyer azáltal, hogy a volt nemzeti párt tagjai mind, kivétel nélkül, legálisan és korrekten levonják az új tények és alakulások konzekvencziáit. Nem jut eszükbe programmokat, elveket és törvé­nyeket diktálni, ők tudják, hogy erre a vezérlő államférfi a párt összességével egyetemlegesen van hivatva. És nem jut eszükbe személyes jellegű aspi­­rác­iókat képviselni,­­ nagyon jól tudják, hogy ilye­nek nem erőszakolhatók, de nem is kell őket erősza­kolni, mert a pártproc­essus természetes folyamatá­ban amúgy is biztosítva van azoknak kielégítése... Syrcon kiutasításához. A budapesti orosz fő­konzul a Syrcon kiutasítása tárgyában lapunkban múltkor megjelent közleményre vonatkozólag a magyar kormány részéről hozzá intézett kérdésre a következő felvilágosító jegyzéket intézte: Miniszter úr! Hivatkozással nagyméltóságod folyó évi február hó 23-án kelt levelére, a­melyet hozzám intézni méltóztatott, sürgős kötelességemnek tartom tudomá­sára hozni, hogy miután a «Magyarország» czímű napilapnak sem közvetlenül, sem közvetve semmi­nemű közleményt"­ nem adtam, és azon entrefilet közzététele, a­melyre figyelmemet felhívni méltózta­­tott, tőlem teljesen távol áll, nem tartom magamat hivatva arra, hogy ezen lapnak állításait, a­melyek előttem ismeretlen forrásból erednek, helyesbítsem. Egyébként teljesen való, hogy én Syrcon urat sohasem láttam, sem nem ismertem, mert szabad­ságom ideje alatt jelentkezett és a főkonzulátusnak távollétemben vezetője volt az, a­ki múlt évi július 5—17-én kelt jegyzékével nagyméltóságodhoz for­dult, hogy nevezett részére ajánlóleveleket eszközöl­jön ki. A­mit exczellencziád mondott a parlamentben, az a valóság, teljes összhangban a tényekkel. Helyettesem egyébként egyszerűen csak köteles­ségét teljesítette, mert a császári kormány megbízta a főkonzulátust, hogy nevezett Syrcon urnak tudomá­nyos tanulmányait megkönnyítse, nem lévén tudo­mása a királyi kormány által ellene tett elővigyázati intézkedésekről. Később, midőn szabadságomról visszatértem, múlt évi szeptember hó 9-én 150. sz. a. kelt jegyzékem­mel volt alkalmam a kir. belügyminisztériumhoz fordulni, hogy Syrcon úr panasza folytán kérdést intézzek aziránt, mert érezték az újvidéki hatóságok magukat arra indíttatva, hogy vele mint gyanús egyénnel bánjanak. A­mi pedig Franzes urat illeti, őt sem láttánk soha, és a főkonzulátusnak nem is volt alkalma az ő érdekében lépéseket tenni.­­ A­midőn ezeket nagyméltóságodnak tudomására hozom, még megjegyezni kívánom, hogy nem volna ellenvetésem az ellen, hogy ezen levelet nagyméltó­­ságod valamely alkalmasnak vélt módon felhasz­nálja. Fogadja stb. : Tserczeg Lvov. Mi csak azt jegyezzük meg az orosz főkonzul e jegyzékére, hogy mi nem is állítottuk, hogy a köz­­leményt a főkonzultól kaptuk, hanem egy politikus-­­tól, a­ki előtt a főkonzul, mielőtt a miniszterelnök beszédének hiteles szövegét ismerte volna, a lapunk­ban megjelent módon nyilatkozott, s ezt az illető­ politikus most is határozottan fentartja.Egyébként kon­­­statáljuk, hogy a miniszterelnök és a főkonzul­ nyilatkozatai között semmi lényeges eltérés nincs. 1s Az osztrák képviselőhöz ma délelőtt 11 óra­kor folytatta ülését Fuchs dr. elnöklete alatt. Napi­renden vannak a bányász­sztrájk ügyében beadott sürgősségi indítványok. Az első szónok Remel tescheni polgármester volt, a­ki erősen megvédte a bányatulajdonosok állás­pontját. Demel a szocziáldemokraták heves közbe­kiáltásai daczára folytatta beszédét. A következő szó­nok Cingr szocziáldemokrata és volt szénbánya­munkás gyakorolt erős kritikát a bányatulajdonosok felett. :­ Cingr után Boser dr. (szabadelvű) beszél és rész­ben igazat ad a munkásoknak. Élénk színekkel festi a bányákban és a bányászlakásokban általában vivő, rossz egészségügyi viszonyokat. Ebben a tekintetbezi, kéri a kormány intézkedését. Utána a vita befejezését indítványozták. Schecker a sürgősségi indítványoknak a bizottságokhoz való­ utalását javasolja, utána Kaftán dr. ugyanezt kéri.­A Ház ebben az értelemben határoz. Ezután elé tértek a kormány kijelentései feletti vitára. Legközelebbi ülés holnap 11 órakor lesz. Az osztrák helyzet. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon. A jobb oldalon újabb alakulás van kilá­tásban. Ma este az ifjú­ csehek klubja, a konzervatív nagybirtokosság klubja és a dél­szláv-ruthén klub képviselői tartanak közös konferencziát. Erre vonat­kozólag a Narodny Listy jelenti: E pártok a jobb­

Next