Magyarország, 1900. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-16 / 74. szám
Budapest, 1900. péntek, márczius 10. If MAGYARORSZÁG " A küzdelem, melyet őseink a rendi alkotmány institucziói ellen folytattak, a vagyon, a születés és kinevezés ellen folyt. S a főrendiházban a népbizalmat mégis a születés, vagyon és kinevezés pótolja. Szinte bámulatos, hogy csak Magyarországon sikerült egy alkotmányt fölállítani az ő rendiségének hátramaradottságával, melyben az üldözött elméletek közül nemcsak egyet, hanem azok közül mind a hármat föntartotta. De vájjon Magyarország törvényhozásának képviselete az egyenlőség alapján választatik-e meg? Nos, hölgyeim és uraim! Magyarország az egyetlen állam, mely 1898 óta a politikai jogosultság táborát nem hogy emelte, nem hogy szaporította volna, hanem csökkentette. Míg 1848-ban az egy milliót meghaladta a választók száma, addig a legutolsó választások alkalmával Magyarországon csak 800 ezret tett ki azok száma, kik politikai jogokkal bírtak a cselekvő választóképesség alakjában. (Igaz, úgy van!) Ez legyen az az egyenlőség, melyet a márcziusi bajnokok a nemzet követelménye gyanánt felállítottak ? Nem. Ez rut megtagadása a nemzet és a 48-as közvélemény követelményeinek; de még 48 előtt a régi korban, a midőn a nemesség vitte és hordozta ennek a nemzetnek sorsát, azon korban, midőn még a vármegye fönnállott, akkor még tán volt mentsége az ilyen szűk keretekre szabott választói jog gyakorlatának. Mert mi volt a vármegye ? A vármegye a közszabadságnak és a nemzet életszükségletének védelmére fejlődött és fejlesztett intézmények iskolája volt; iskolája volt a szabadságnak, őstámasza az alkotmányosan uralkodó királynak, és a nemzet és az uralkodó közötti ragaszkodásnak. Nemzeti volt és azért más, mint magyar, nem is lehetett. Része volt az alkotmánynak és hatalmas szervezetében az idők viszontagságainak viharai alatt végvára és menedéke lett az egyéni és közszabadságnak. Előharczosa volt a vallásfelekezetek közötti türelmességnek és biztos szerepe minden túlcsapongó nemzeti aspiráczióknak. Ezer év óta megtartotta és magyarnak őrizte meg a hazát. (Igaz! ügy van!) De, hölgyeim és uraim, a legutóbbi időkben a vármegyei rendszernek minden biztosítékát megbénították. A vármegye ma nem tölti be azon feladatot, melyet ezeréves alkotmányunkban mindig biztosan betöltött. Vissza kell hódítani az önkormányzat számára azt a területet, amelyet tőle a hatalom parancsszava és az erőszak elvett. De ez nem elég. Azoknak, akik az egyenlőség alapján nyugvó képviseletnek igaz hívei, a röpke szóvá lett: mélyebben szántsunk, jelige alatt követelni kell az emberi jogoknak teljes érvényesülését. Elérkezett Magyarországon az az idő, hogy a polgártársak közötti különbségek és válaszfalak ledöntessenek és a hazaszeretet templomában oltárt kell emelni, melynek homlokzatára az legyen felírva: Jogot a munkásnak, szorgalomnak és becsületességnek ! Az általános választói jog az, amely egyedül vezetheti be a magyar nemzetet az európai népcs acsaládok táborába. De ismerek az általános választói jog területén is korlátokat. Aki a magyar hazában jogot követel, az elsősorban legyen magyar. (Lelkes, perczekig tartó éljenzés, taps.) • A haza jótéteményeiből nem követelhet részt az, a ki megtagadja a hazát, mint ahogy a vallásnak vigasztaló bölcseségében nem szerezhet írt az, a ki nem hisz a vallás igazságaiban. A 12 pont nemzeti követelmény gyanánt állította föl, hogy a hadsereg esküt tegyen a magyar alkotmányra, a magyar ezredek jöjjenek haza és az idegenek távozzanak. Vájjon végre van-e hajtve ez is? (Fölkiáltások: Nincs! Elég baj !) Ki ne tudná, hogy a közös hadsereg a magyar alkotmányra még csak meg sem esküszik, tőle tehát joggal annak védelmét várni sem lehet. (Igaz! Úgy van!) Idegen tisztek, mert hiszen az osztrákok reánk nézve idegenek. (Taps, éljenzés) vezérlik a nemzetnek ifjúságát, melynek még saját édesen zengő anyanyelvét is meg kell tagadnia. Íme előttünk a 48-iki idők politikai végrendeletének nagy követelményei, amelyek tőlünk, az utódoktól várják érvényesülésüket. Én egy jobb jövendőbe vetett hitnek vigasztaló reményével várom e feladatok megoldását, mert hiszek a magyar nemzet erejében és bízom ifjúságának honszerelmében, 1870-ben történt. Midőn Horn Ede a magyar szabadságharcz számüzöttjeinek egyik jelese, száműzetéséből visszatérve, az ország határán a pozsonyi ifjúság által üdvözöltetett, első szava a magyar ifjúság üdvözletére ez volt: — A hol az ifjúság, ott az erő és a hol az erő, ott a győzelem. Itt látjuk a magyar nemzeti önállóság és függetlenség táborában a nemzetnek azt az ifjúságát, amelynek erejére támaszkodva hiszünk és remélünk e magasztos eszmének igaz és teljes győzelmében. Midőn egy hanyatló század mesgyéjén megállva, visszapillantok az 1848. márczius 15-ének megdicsőült nagy alakjaira, arra kérem esdekelve és hihászkodva a magyarok nagy istenét, engedje meg, hogy közöttünk viraszszon szellemük, hogy legyenek a magyar nemzet ifjúságának őrangyalai és akkor lesz, de legyen is Magyarországon szabadság, testvériség és egyenlőség. (Perczekig tartó éljenzés, taps. Fölkiáltások : Éljen Polónyi Géza !) Ezután Sántha Mihály nagy hatást keltve elszavalta a «Talpra magyar»-t. Utána Horváth Zoltán mondta el lelkesen a magyar szabadságharct, különösen pedig a szabadság napjának történetét. Amíg magyar szív lesz, amíg egy magyar ifjú lesz, mindig meg fogjuk ünnepelni márczius 15-ikét, amely a mi szabadságunk talpköve. Lelkes éljezés követte a beszédet, mely után Köpösdy Dezső ígéretet tett az ifjúság nevében, hogy szent czélja lesz az ifjúságnak Kossuth Lajos politikai végrendeletének végrehajtása. Ezután a Kossuth-nóta hangjai mellett szétoszlott a közönség. A Petőfi-emlékábra leleplezése. Az egyetemi ifjúság délutáni ünnepségeinek sora az Egyetem téren kezdődött Va3 órakor. Itt gyülekeztek újból az aula előtt zászlójuk mellé. A teret egészen ellepte már a közönség, mikor az aula erkélyén szólásra jelentkezett Brázovay Kálmán joghallgató, aki sajnálkozással jelentette, hogy e napnak hagyományos ünnepi szónoka, Madarász József országgyűlési képviselő beteg s igy nem jelenhetett meg, hogy e helyről méltassa a mai nagy évforduló jelentőségét. Helyette ő kér erre engedelmet s az egybegyült közönség feszült figyelme mellett rövid, de lelkes szavakban ecsetelte márczius idusának emlékezetét. Hangos éljenzés követte beszédét, a mely után Horváth Zoltán joghallgató a Talpra magyart szavalta el, nagy hatást keltve. A lelkes közönség ezután menetté alakulva az egyetem zászlaja után megindult a Kecskemétiutczán, hazafias dalokat énekelve. Mire a Múzeumkert elé ért, már azt is ellepte az ünneplő sokaság, melynek nagy része a körúton foglalt állást. A menet a kitárt kapun át teljes rendben sorakozott a Múzeum lépcsője elé, míg az előkelő hölgyközönség onnan hallgatta az ünnepi sorrend számát, melyet Onody Jenő joghallgató nyitott meg a Nemzeti dallal. Viharos lelkesedés kisérte szavalatát, amely után Vöröss Béla bölcsészethallgató, a Petőfi-emléktábla-bizottság titkára lépett arra az emlékezetes helyre, honnan ötvenhárom évvel ezelőtt Petőfi Sándor gyújtó dala először hangzott el. Hosszabb beszédben méltatta e helynek jelentőségét és az ifjúság mozgalmát, melyet három évvel ezelőtt Beöthy Zsolt kezdeményezésére megindítottak, hogy a magyar főiskolák ifjúságának adakozásából megörökítsék ezt a helyet. Az eszmét az egyetem bölcsészeti fakultása tette magáévá és fölhívásának meg is lett a kívánt eredménye. Beszédét az emléktáblát fedő nemzetiszínű lepel lehullásakor az emléktábla szövegével végezte, — a mennyiben — úgymond, — hadd lássa a világ, hogy • A magyar ifjúság állította e táblát az ifjú magyarság lánglelkű énekesének és örök dicsőségének, Petőfi Sándornak, ki 1848 márczius 15-ikén délután a magyar szabadság első szabad dalát e helyről szavalta el. — 1900 márczius 15. — Az egybegyült óriási ünneplő sokaság kitörő lelkesedéssel kisérte az emléktábla leleplezését, a mely után Banzséros Bálint joghallgató saját szerzeményű Ünnepi ódáját szavalta el gyújtó hatással. Az időközben még jobban felgyülemlett közönség az egyetemi ifjúsághoz csatlakozva ezután a Múzeum-körúton, Kossuth Lajos utczán át a Petőfitérre vonult, hogy megkoszorúzza a halhatatlan költő szobrát, A Petőfi téren. Hosszú sorokban vonult végig az ünnepi menet a Múzeum kertjéből a Belváros utczáin Petőfi szobrához, melyet a rendőrség még kora délután kordonnal vont körül. Díszmagyar ruhába öltözött egyetemi polgárok vitték a babérkoszorút, melynek nemzeti szinti szalagján ez a felrás volt. Petőfi emlékezetének Az egyetemi ifjúság. A szobor előtt álló szószékről Sántha Mihály elszavalta a Talpra magyart, mely után Gebhard Károly joghallgató Petőfi emlékezetéről mondott lelkes beszédet, azután Horváth Zoltán záróbeszéde következett. Ugyanekkor tette le koszorúját a VII. ker. állami főgimnázium tanuló-ifjusága nevében Kürthy Nándor VIII. oszt. tanuló — Petőfi szobrára. Ezzel a fővárosi nagyobbszabásu ünnepségek véget értek s az azokon résztvett közönség példás rendben oszlott szét. Tüntetés azonban mégis volt a Kossuth Lajosutczában, ahol a Petőfi-térről hazatérő tömeg nem látott lobogót a Nemzeti Kaszinó épületén. Zajosan követelték a zászló kitűzését s ettől csak akkor állottak el, mikor értésükre adták, hogy nincsen kéznél nemzetiszinü zászló. Azután az Országos Kaszinó elé vonultak, ahol zajosan megéljenezték az erkélyen álló kaszinó-intézőséget, mert a balkon mindkét oldalán egy-egy zászlót lengetett a szél. Rendőri beavatkozásra nem volt szükség. Az iskolákban. Impozánsabban alig nyilatkozhatik meg a nemzeti kegyeletes érzület, mint ahogyan megünnepelte a márcziusi napok emlékét fővárosunk tanuló-ifjusága. Majdnem valamennyi középiskolai önképzőkör tartalomdús programmal rendezte ünnepségét Annál jobban ri ki egy-egy iskolának közömbössége, melylyel elsurran e nap jelentősége mellett. Sajnálandó kivétel ezek között a magy. áll. nőipariskola a Szentkirályi utczában, mint olyan, hol a mai nemzeti szent napon is tanítottak. De megjegyezhetjük egyúttal, hogy ez az intézet egészen magában áll e tekintetben. Egyöntetű ünneplés csakis a székesfővárosi községi polgári- kereskedelmi- reál- és felsőbb leányiskolákban ment végbe. Ezekben az iskolákban hivatalos volt az ünnep ; közgyűlési határozat értelmében maguk az iskolaigazgatók méltatták megnyitójukban a nagy nap emlékét. Az elemi- és az iparostanoncz-iskolákban nem ünnepeltek. Örömmel jegyezzük fel, hogy egynéhány iskolában, hol sem tavaly, sem azelőtt márcziusi emlékünnep nem volt, ez idén matinét tartott. Ilyen a Festészeti- és rajztanárképző iskola. Zeneszámok, szavalatok, előadások közben történt utalás a mai nap jelentőségére. Hévvel szavalta el Szávay Gyula Márczius Idusát. Nagy hatást keltett Várady Antal melodrámája: Petőfi a Hortobágyon. Szép kurucz dalok emelték a lelkes hangulatot. Ugyancsak új szokást vett fel az Erzsébet-nőiskola, midőn a tavalyi passzivitás helyett ünnepet rendezett. Volkovszky Irén szép szavalatával megnyitván az ünnepélyt, igen szépen ecsetelte Duzs Erzsi emlékbeszédében a márcziusi napokat. Jakab Ödön: «Márczius tizenötödike» czímű költeménye zárta be az ünnepséget. Több iskola szünetet rendezett ugyan növendékeinek, de ünnepélyt nem tartott. Ilyenek: Markó-utczai kereskedelmi, a Lovag-utczai állami gimnázium, az Andrássy-úti zeneakadémia, a Népszínház-utczai állami felső ipariskola, az Üllői-úti orsz. iparművészeti iskola és a Hársfa-utczai állami leánygimnázium. Szépen emlékeztek meg a nap jelentőségéről. A II. ker. áll. reáliskolának önképző köre. Az ün- s népi beszédet Ujvárossy F. mondotta el hatásosan. Szavalat és énekszámok tarkították a 10 pontból álló műsort. II. ker. kir. egyet. kath. főgimnázium Vörösmarty önképző köre és a Ferencz József nevelőintézet Báró Eötvös József önképző köre szintén tartott matinét. Az ünnepi beszédet Nagy András, a Vörösmartykör elnöke tartotta. Melodrámák, szavalat, zeneszámok szerepeltek. Az V. ker. főgimnázium önképző köre testületileg vonult ünnepségének lefolyása után a Petőfi-szoborhoz. A VII. ker. Szentkirályi-u. Tanárképző intézetben és a VI. kerületi Király-u. Vakok intézetében maguk az igazgatók lelkesítették az ifjúságot lélekemelő beszéddel. A VIII. kerületi állami főgimnázium ifjúsági önképző köre az intézet dísztermében délelőtt fél 11 órakor ünnepélyt rendezett a következő programmal: 1. Himnusz; énekelte az ifj. énekkar, Kontor Elek énektanár vezetésével. 2. Megnyitó beszéd; tartotta Bochkor Elek ifj. elnök. 3. Márcziusi dal; Ábrányi Emiltől, szavalta Böngérfi Géza. A szabadság napja; irta Pachl Kálmán, felolvasta Földes Miksa. 6.Nemzeti dal; szavalta: Lázár Ferencz. 6. a) Kurucz dalok; előadta a zenekar, Csomafáy Sándor vezetésével. b) Bihari kesergője; hegedűn előadta: Csomafáy Sándor. c) Klapka induló; előadta az ifj. zenekar. 7. Előre: Tóth Kálmántól, szavalta Gottlieb .