Magyarország, 1900. április (7. évfolyam, 90-118. szám)
1900-04-01 / 90. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1900. ÁPRILIS 1. VASÁRNAP. VII. ÉVFOLYAM 90. SZÁM BUDAPEST, 1900. ÁPRILIS 1.VASÁRNAP. VII. ÉVFOLYAM 90. SZÁM Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő: Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Teréz körút 19. szám Hirdetések nonpardiile számítással díjszabás szerint. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Atzél Béla, Budapest, márcz. 31. A fejedelmi Park-klub díszes ravatalán fekszik kiterítve Atzél Béla báró. Délszaki növényzet lombozata vet árnyékot férfias arczára. Az ajtószárnyakon friss levegő ömlik be a Rákos mezejéről, meg-meglebbentve a szemfedő csipkézetét és a komoly pálmák nehéz leveleit. Mikor itt ült valamelyik csoport közepén és csevegett és elbájolt nyelvének ragyogó színeivel és káprázatos virágaival , mintha napkeletről hozta volna minden mondatát, akkor is nehéz volt tőle a megválás. Pedig másnap megint eljött, megintcsevegett, olykor lágyan, andalítóan, mint füvek alatt rejtőző ér; zuhatag módjára gyakran, ha érezte, hogy sziklákat kell elgördíteni tervének útjából. Rábeszélő tehetsége valósággal veszedelnes volt. Érdeklődést kelteni, később meggyőzni, végre elragadni, senki sem tudhatott jobban, mint ő. Szívóssága, erélye, tettvágya páratlan volt. Rendelkezésére állott az argumentáczió minden neme. Kezei között gyöngeséged erővé, erőd engedelmességgé alakult. Cselekvésében az öntudatosság tervszerűséggel párosult. Tervét nemcsak kinagyolta, hanem fölbontotta végső elemeire. Eszméjét mikroskopikus sejtekké atomizálta. E végtelen részecskéket addig rakosgatta, illesztgette a rétegek fajsúlya, a színek összhangja és a hangulatok akkordjai szerint, míg végre tisztán és világosan állott a mű tervező lelke előtt, nemcsak alakjába, hanem hatására nézve is. E terveket azokhoz az anyagot, az anyagnak összeillesztését társaságban szerette kidomborítani, megrostálni, földolgozni. Itt küzdött meg a nehézségekkel, itt győzte le az ellenvéleményt és itt népszerűsítette tárgyát. Aki hallgatta könnyű csevegését s figyelemmel kisérte a csiszolt és érzékeny elmének szövését, fonását, játsziságát és mélységét, bizony nehezen tudott vonzó köréből megválni. Képei a hallgatóság szeme láttára születtek. Nagy körvonalak után jött a rajz, később a festék. Színgazdagabb ecsettel dolgozott-e valaki ? Szelleme igazi tékozlást vitt végbe. Merengő poézis váltakozott a számtani valósággal. Ha mesélt, láttad a tájat, szívtad a levegőjét, érezted alakjainak szívverését. Társalgása a legmagasabb rendű élvezetek közé tartozott. Csoda-e, ha megválni tőle egy napra is nehéz volt ?. Hát még örökre ? . .. Hát még annak, a kit szeretett? A kihez bizalma volt, a kit barátságával tüntetett ki; a ki ismerte a fenkölt lélek rejtekeit, vonzalmait, rugóit ? Ej ! A halál nem azt sújtja, a ki elköltözik, hanem azt, aki itt marad. Egy jó ember halt meg. Mondjak-e többet? Egy férfiút temetünk, akit az az ambíczió éltetett, hogy hasznos ember legyen. A köznek élt, de nem mindennapi értelemben. A czímeket lenézte, a nagyképűséget gúnyolta, a kitaposott ösvényt kerülte. Nem szeretett sem a fórum hulladékaival, sem kiczirkalmozott doktrínákkal táplálkozni. Nézett a saját szemével és járt a maga lábán. Figyelmét egy képtelenül elhanyagolt mező ragadta meg. A fővárosnak nincsen társadalma. Vannak politikai, gazdasági, irodalmi, hivatalnoki, főúri csoportok. Elhelyezkedési rétegek irány és kapcsolat nélkül. De valódi társadalma a nemzeti egység keretében nincs. Megérthetik-e egymást, akik nem ismerik egymást ? Feloldani a régzetek közfalait, de nem a választóvíznek maró savával, hanem a finom és előkelő stilü társaséletnek delejes fluidumával: im, ez volt az Atzél Béla báró életének nemes és nagyszabású czélja. Ezért jött létre a Park-klub. Ezért alakította át az Országos Kaszinót. Ezért akarta megindítani és keresztül vinni a Gellérthegy rendezését és ezért varázsolt volna játszókertet a sportnak minden nemével a főváros területére. Kora halál akadályozta meg a hatalmas erő továbbműködését. Terveibe beleszólott a végzet. A mi társadalmunk egy szétfolyó, lápos és zsombékos víztömeg. Aki oda lép , vagy keresztül gázol rajta, vagy elmerül benne. De nyomokat sem így, sem úgy nem hagy. Atzél Bélára nézve ez a társadalom feldolgozható, finom, tiszta agyag volt. Elméje, szive, akarata gyúrni, formálni tudta ezt a drága matériát. Itt hagyott. De míg mások fölött összecsap a lapos víz, az ő nyoma ott maradt az agyagban, mint pótolhatlan úr. Búcsúzzunk tőle igaz szeretettel, jó emlékezettel, nemes bánattal. Mert az ő lénye igaz, jó és nemes volt. Még most ott fekszik csodaszép alkotásának nagy társalgójában. Pár óra múlva elköltözik örökre. Körülre rendezgetnek, rakosgatnak, hogy a nagy költözésnél minden összevágjon. A komor pálmák nehéz levelei meg-meglebbennek, szép arcza fölött. Mintha csillapítanák a szenvedélyes rendezőt: ne nyugtalankodjál, zavartalanul és rendben foly minden. Ezt vagy azt talán másképp szeretnéd, de mi nem tudunk jobban. Imitt-amott könnyek. Mi csak ezt tudjuk. De Te megérted ugye? Mert mindig meleg szivet hordoztál férfias kebledben, s tudod, hogy a könny, mi érted hull, tisztább, becsesebb minden drágakőnél. Isten veled! Bartha Miklós. Lapunk mai száma 24 oldal. Budapest, márcz. 31. Széll Kálmán miniszterelnök, mint már jelentettük, az appropráczió letárgyalása után Bécsbe megy, hogy részt vegyen a külügyminisztériumban meginduló, a delegáczió elé terjesztendő javaslatok előkészítésében. Ugyanakkor lesz az új, ő felsége személye körüli miniszter eskütétele is. Az új miniszter. A hivatalos lap mai száma korábbi értesülésünk megerősítésében közli az őfelsége személye körüli minisztériumban beállott változásra vonatkozó következő kéziratokat. I. Kedves Széll! Előterjesztése folytán Önt a Személyem körüli magyar minisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésétől ezennel felmentem. Kelt Bécsben, 1900. évi márczius hó 29-én. Ferencz József, s. k. • Széll Kálmán, s. k. • II. Kedves gróf Széchenyi ! Magyar miniszterelnököm előterjesztésére Önt Személyem körüli magyar miniszteremmé ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1900. évi márczius hó 29-én. Ferencz József, s. k. Széll Kálmán, s. k. Egyházi választások. A görög-keleti román főegyházmegye, mint Nagy-Szebenből jelentik, még a következő tagokat választotta meg a zsinatra: a szászsebesi kerületben Metianu dr.-t és Hentes Jánost, a gyulafehérvári kerületben Cirleát és Bóloga dr.-t, a topánfalvai kerületben Chirtop és Préda dr.-t. Politikai dolgok. — A Magyarország tudósítójától. — Budapest, márcz. 31. A hivatalos lapban ma megjelent királyi kézirat, mely gróf Széchenyi Gyulának ő felsége személye körüli miniszterré történt kinevezését publikálja, kezdetét akarja jelenteni egy, majd rövid időn belül folytatandó sorozatnak, mely a nét kabinetnek rég várt rekonstrukcióját czélozza. A legközelebbi kinevezés, mely még április havában fog bekövetkezni, Gullner Gyuláé lesz, ki a belügyminisztérium politikai államtitkárságát foglalja el. Gullner kinevezésével megkezdődik a belügyminisztériumban a rendszerváltozásnak raczionálisabb keresztülvitele, melyet a szabadelvű pártba belépett nemzeti párt már Széll hivatalba lépése óta egyre sürgetett. Később, a nyár folyamán, a delegácziók és a kvóta megállapítása után, amikor a kabinetet már határidőhöz kötött «állami szükségletek» nem fogják feszélyezni, jönnek a többi kinevezések. A kultusztárca kétségtelenül megüresedik, és Lukács Lászlóról is elhiszik, hogy csak a kvótakérdés végleges elintézéséig akar megmaradni helyén, őt állítólag a családja nógatja, hogy hagyja ott a miniszteri széket.