Magyarország, 1900. április (7. évfolyam, 90-118. szám)

1900-04-01 / 90. szám

Budapest, 1900. vasárnap, április 1. MAGYARORSZÁG erélyesen sürgette ennek az illetéknek az egyszerű­sítését és ha tovább is nyomást gyakorolnak a kínai kormányra, kedvező eredményre van kilátás. Egyet­lenegy esetben sem kényszerítették Angliát az utóbbi években, hogy követeléseitől elálljon. Angliá­nak sem kereskedelme, sem presztigense nem vallott szárt. A kormány tovább is ragaszkodni fog eddigi elveihez, vagyis nem fog újabb birtokszerzésre törekedni, hanem arra fogja irányítani figyel­mét, hogy Kína vizi útjai nyitva maradjanak, hogy az angol engedélyeseknek kedvező alkalmat szerezzen a forgalom megnyitására és hogy meg­szerezze a többi hatalmaknál a nyílt ajtó politikájá­nak elismerését. A kormány szívesen egyesülne a többi hatalmassággal a végre, hogy törvényes nyomást gyakoroljanak Kínára, azoknak a józan könnyebb­ségeknek az elérésére, a­melyeknek megadását Kína érdeke, és előmozdítását Anglia érdeke kívánja. Grey azt hiszi, hogy Anglia befolyása a többi hatalmasság, különösen Oroszország befolyásához képest csökkent. Azután megelégedéssel veszi tudo­másul az Egyesült Államok részéről tett előterjesz­tést és azt a kedvező fogadtatást, a­melyben az Egyesült­ Államok körlevele a hatalmasságoknál ré­szesült. Ezzel ez a tárgy elintéződött. Mi lesz a háború után ? Az angol közvélemény, úgy látszik, tisztában van azzal, hogy Délafrikában f a háború befejeztével, a politikai szétszakadás kö­vetkeztében nagy nehézségek fognak előállani. A Westminster Gazette erre nézve elég érdekes módon ■nyilatkozik: «Az ellenoldalon lesz egy egyesült hollandi pár­tunk, a mi oldalunkon lesz két vagy három angol párt, a­melyeknek érdekei igen könnyen konfliktusba keveredhetnek. Itt vannak a natáli angolok a föde­­ráczióra irányuló terveikkel, a­melyekben a Fok­­gyarmatnak alárendelt szerep jutna; itt vannak a fokföldi angolok, a­kiknek helyi érdekeikre kell ügyelniük, végül itt vannak a pénzes ango­­­lok — a rhodesiek és uitlanderek — a­kik arra gondolnak, hogy az északot kizsákmányolják ,és a Transzvállal való kereskedést oly módon sza­bályozzák, a­mely a Fokgyarmatnak aligha volna tetszése szerint. E pártok mindegyikének fontos érde­keket kell megóvnia és végtelenül nehéz lesz olyan megoldási módot találni, a­mely az egyes pártok közt nem okoz elidegenedést. Mind a három párt megegyezik abban, hogy a hollandusok ellen draszti­kus rendszabályokat kell alkalmazni. Szemére fogják vetni a kormánynak, hogy az egyenjogúsításnak sor­innen... csak azt nem értem, hogy tudott ezen a kis helyen annyi hatalmas portrait­­csoportot megfesteni ? — Nehezen ment, de úgy megszoktuk már a feleségemmel ezt a házat, a­hova még sze­gény Corot hozott bennünket, — hogy nem tudunk megválni tőle. Kezdetben mondogattuk: No, egy-két évig csak kibírjuk még itt is, — és igy elmúlt lassan, harmincz esztendő. — Mindent megszoktam én már, csak annak a Monsieur Arlin-nek az énekét és a hegedülését nem. (E név hallatára engemet is szent borzadály­­féle fogott el.) — Hát még most is itt lakik az a muzsikus piktor ?­­ . . . — De itt ám! úgy látszik, teljesen át akarja az az úr dolgozni Wagner muzsikáját. Csak már elkészült volna vele s vinnék innen az operába, Wotan-nak vagy Farran-nak. A mester folytatta: — Ebbe az atelierbe van megörökítve az én történetem. Minden időszakból egy-egy kép, egy-egy vázlat. Négy éves korom óta vagyok Párisban, akkor hozott ide az apám Grenoble­­ból, a­ki portré­festő volt. Korán kezdtem én is dolgozni ő mellette. Tizenöt évig kénytelen voltam kópiákat fes­teni a Louvreban, mert más képet akkortájt nem akartak venni. Végre belefáradtam. Kezd­tem a saját arczképemet pingálni, ez volt a legolcsóbb modellem, — később, sokáig virágot meg gyümölcsöt festettem csak, — ezek sem drágán poze­áltak. Mikor megházasodtam, jó feleségem ült képeimhez a legtöbbet. Pedig maláját az angol gyarmatosok már e háború kitö­­rése előtt, mint jogosulatlant, elvetették, és hogy az angoloknak, valamint a hollandusoknak lojalitását az önigazgatási joggal felruházott hollandi gyarmatok ala­pítása erősen veszélyezteti. A gyarmatosok tehát intéz­kedéseket fognak sürgetni a választói jog korlátozá­sára. Ámde az angol kormánynak is két dolgot kell :szem előtt tartania. Az első az, hogy a Natalban és a Fokgyarmaton lakó hollandusok szintén angol alatt­valók és hogy az ő óhajtásaikat, miután az utóbbi zavaroknál lojálisan viselkedtek, szintén figyelembe kell venni. Meggondolandó aztán, hogy a faji ellen­tét és a politikai válaszfal az angolok és a hollandu­sok közt, valószínűleg a kisebbségben levő angolok hátrányára továbbra is fenmarad, ha oly intézkedése­ket teszünk, a­melyek a hollandusokat mint pártot tartják össze az angolok elleni harc­ban. A Globe azt követeli, hogy azoktól a hollandusok­tól, a kik a fölkelésben részt vettek, a választói jog mindenkorra elvonassék. TÁVIRATOK. Orosz terjeszkedés. godo-szigetnek valamely részét. Tegnap Pavlov kihallgatáson volt a császárnál és bizonyos meg nem nevezett, de sejt­hető okokból megváltoztatta előbbi köve­teléseit és Atkinson-Point helyett más területet kért a mazampói szerződéses határon belül, a­mely követelés ellen ki­fogást tenni nem lehet. Ugyanakkor még egyszer ismételte azt a követelését, hogy más hatalmasságnak ne engedjék át a Kojedo-sziget valamely részét. Pavlov­­nak az az eljárása — mondja tovább a Times — hogy Oroszország részére Ir­­szigetet követeli, a­melynek nagy straté­giai jelentősége van, mert a Koreába vivő utat dominálja és feleúton van Vla­­divosztok és Port-Arthur között, szükség­képpen ellentállást idéz föl Japánban, a­hol Oroszországnak azt a koreai politi­káját, a­melyet Pavlov követ, egyre fo­kozódó bizalmatlansággal kisérik. Az angol-búr háború, London, márcz. 31. A Morningpost jelenti Bloemfonteinből 29-iki kelettel. Kitchener lord az éjjel törzskarával és 3000 emberrel átkelt a Norwalspontnál vert ideigle­nes hídon. Kitchener azt hiszi, hogy a lázadás le van verve. London, márcz. 31. (A Magyarország t. t.) Southamptongból jelentik, hogy Szent-Ilona-szi­­i­getére 20 katonatiszt és 600 katona indult, hogy Cronje búr tábornokot és 4000 búr har­­c­ost ott őrizzék. London, márcz. 31. (A Magyarország 1­1.) Roberts lord jelenti Bloemfonteinből: Az ellen­ségnek arczvonalunk ellen intézett támadásai és ellenséges viselkedése ama burgherekkel szemben, a­kik proklamácziómnak megfelelő magatartást tanúsítanak, szükségessé tette, hogy az ellenséget elűzzem azokról a kopjékról, me­lyeket Brandfordtól délre 3 mértföldnyire Karren-Siding mellett megszállva tartottak. Ezt a hadműveletet a 7. hadosztály és két lovas­dandár sikeresen végrehajtotta. Az ellenség visszavonult Brandfordtba. Csapataink meg­szállva tartják a kopjékat. Egy tiszt elesett, hét megsebesült, azonfelül száz embert vesztettünk, kik részben elestek, részben megsebesültek. Köln, márczius 31. (A Magyarország tud.­táv.) A katonai körök a délafrikai csapatok legújabb diszlokáczió­ját nepi veszik annak hogy elismerjék a mit csinált, jónak és nagynak! Ehhez nincs joga semmiféle medaille-i osztogat­ható kotteriának... Egyszer beválasztottak engem is a zsűribe, de a­mit ott láttam az arra kész­tetett, hogy összevesszek velük és lemondjak arról a tisztségről örökre. Azóta elvből ellene vagyok a nagy hivatalos kiállításoknak, a mi úgynevezett Szalonjaink­nak és nem is kül­dök oda semmit. Majd belátja nemsokára a műértő közönség is, hogy neki van joga egye­dül kitüntetni vagy visszautasítani itt is, mint minden más művészi téren. London, márczius 31. (A Mag t. t.) Oroszország Koreától engedélyt kér arra, hogy Masimpóban csapatokat szállít­hasson partra. Az orosz flották, mozdulatai fenyegetőek. Korea követeli, hogy a hatal­mak lépjenek közbe. Tokióban a hadügy­minisztériumban értekezleteket tartottak. Japán már négy hete el van készülve Orosz­ország ez eljárására. Február 22-én már parancsot kapott négy hadihajó, hogy Jokosukaból Kurebe menjen, a­honnan Koreát tizenkét óra alatt elérhetik. London, márcz. 31. A Times-­­dk jelentik Szjöulból 29-iki kelettel. Néhány nappal ezelőtt Pavlov orosz ügyvivő azt kívánta, hogy Korea az­ If­­sziget nyugati részén lévő és a maranpói kikötőt domináló Atkinson­ Pointnál új területet engedjen át az orosz gőzhajózási társaságnak kőszénraktárul vagy egyéb czélokra. Hogy Japán ne támaszthasson ellenkövetelést az Íf-szigettel szomszédos területre nézve, azt kívánta Pavlov, hogy Korea más hatalmasságnak sem iyen for­mában ne engedje át a Kojedo­ vagy Kar­nehezére eshetett, mert hisz ő is szeretett fes­teni, fest most is. A Dubourg név alatt még min­dig kiállít a Salonban is. Én már nem. Most ugyan kérnek tőlem képet a zsű­ris kollé­gáim, nagyban mondják: Neked ott kell lenned! — hanem azelőtt, mikor létkérdés volt reám nézve, hogy egyik vagy másik (kevés pénzért) megrendelt képem ott lógjon a c­atou-jukban, akkor én nekik gyenge voltam. Visszautasítottak egy párszor, a saját arcz­képemet például, most ott van a Florenzi Uffizi-gallériában, Dani Vitelier képemet, mely most a brüsszeli múzeumban van, a feleségem arczképét, mely a berlini múzeumba került, és több más képemet is, a­melyeket most nagy szakértők dicsérnek — nagyon! Megnézheti őket, ott lesz a legtöbb régen kivetett, most a világkiállításunk új műcsarnokának dísz­termében. Ez az én boszom, látja, így fizetek én nekik húsz évi küzdelmemért ... Belepirult a mester arcza, ezekbe az em­lékekbe. — Meg akarom mutatni a világ igazi műér­­tőinek, a­kik az idén majd hozzánk sereglenek Párisba, hogy milyen igazságtalan és jogtalan is az az eljárás, hogy egy pár érdekelt ember, — a­kik összeállanak zsűrizni, — ítélhessen kizárólag és végérvényesen egy másik művész munkái fölött. Megértik majd az én példámból és azokból a képekből, hogy nem lehet semmi­féle refuzálással kisebbíteni az igazán művészi dolgot — feltámad az biztosan akárhol is — magától! De nagy baj az, hogy azt a fiatal, terem­teni tudó embert, — anyagilag biztosan, erkölcsi­leg gyakran — tönkre tudják tenni és ha nincs elég erélye és szívóssága, meg­ kell előbb halnia. " Éreztem, hogy Fantin Latomnak minden szava igazság, mert mindaz, a­mit mondott, nagy tapasztalataiból és jó szívéből eredt. Őt nem keserítette el az a hosszadalmas, egyenlőtlen küzdelem! Ő ma már a franczia művészetnek egyik ideális büszkesége! Nem­csak bámulják, szeretik, de meg is veszik a képeit. Pedig bármely kicsike vászon, a­melyiken ott a keze vonása, húszezer frank — kérem! Ámde­ ő ma közeledik a hetvenedik évhez ! Mennyivel többet alkothatott volna hazája és a művészet dicsőségére, ha fiatal­ korában hagyták volna őt már érvényesülni Ott függ az atelier­ben egy harmincz év előtt festett arczképcsoport, melyen a feleségének családját örökíté meg. Milyen hatalmas tudással,­ mennyi jellemző erővel, mily érzéssel és hű színekkel van az a négy alak örök életre híva! Ebben a képben ott van a nagy művésznek, a nagy megfigyelőnek és a fiatal teremtő lélek­nek minden tökéletes kvalitása. Akkor ő a szi- 3 .

Next