Magyarország, 1900. április (7. évfolyam, 90-118. szám)
1900-04-01 / 90. szám
Budapest, 1900. vasárnap, április 1. MAGYARORSZÁG erélyesen sürgette ennek az illetéknek az egyszerűsítését és ha tovább is nyomást gyakorolnak a kínai kormányra, kedvező eredményre van kilátás. Egyetlenegy esetben sem kényszerítették Angliát az utóbbi években, hogy követeléseitől elálljon. Angliának sem kereskedelme, sem presztigense nem vallott szárt. A kormány tovább is ragaszkodni fog eddigi elveihez, vagyis nem fog újabb birtokszerzésre törekedni, hanem arra fogja irányítani figyelmét, hogy Kína vizi útjai nyitva maradjanak, hogy az angol engedélyeseknek kedvező alkalmat szerezzen a forgalom megnyitására és hogy megszerezze a többi hatalmaknál a nyílt ajtó politikájának elismerését. A kormány szívesen egyesülne a többi hatalmassággal a végre, hogy törvényes nyomást gyakoroljanak Kínára, azoknak a józan könnyebbségeknek az elérésére, amelyeknek megadását Kína érdeke, és előmozdítását Anglia érdeke kívánja. Grey azt hiszi, hogy Anglia befolyása a többi hatalmasság, különösen Oroszország befolyásához képest csökkent. Azután megelégedéssel veszi tudomásul az Egyesült Államok részéről tett előterjesztést és azt a kedvező fogadtatást, amelyben az Egyesült Államok körlevele a hatalmasságoknál részesült. Ezzel ez a tárgy elintéződött. Mi lesz a háború után ? Az angol közvélemény, úgy látszik, tisztában van azzal, hogy Délafrikában f a háború befejeztével, a politikai szétszakadás következtében nagy nehézségek fognak előállani. A Westminster Gazette erre nézve elég érdekes módon ■nyilatkozik: «Az ellenoldalon lesz egy egyesült hollandi pártunk, a mi oldalunkon lesz két vagy három angol párt, amelyeknek érdekei igen könnyen konfliktusba keveredhetnek. Itt vannak a natáli angolok a föderáczióra irányuló terveikkel, amelyekben a Fokgyarmatnak alárendelt szerep jutna; itt vannak a fokföldi angolok, akiknek helyi érdekeikre kell ügyelniük, végül itt vannak a pénzes angolok — a rhodesiek és uitlanderek — akik arra gondolnak, hogy az északot kizsákmányolják ,és a Transzvállal való kereskedést oly módon szabályozzák, amely a Fokgyarmatnak aligha volna tetszése szerint. E pártok mindegyikének fontos érdekeket kell megóvnia és végtelenül nehéz lesz olyan megoldási módot találni, amely az egyes pártok közt nem okoz elidegenedést. Mind a három párt megegyezik abban, hogy a hollandusok ellen drasztikus rendszabályokat kell alkalmazni. Szemére fogják vetni a kormánynak, hogy az egyenjogúsításnak sorinnen... csak azt nem értem, hogy tudott ezen a kis helyen annyi hatalmas portraitcsoportot megfesteni ? — Nehezen ment, de úgy megszoktuk már a feleségemmel ezt a házat, ahova még szegény Corot hozott bennünket, — hogy nem tudunk megválni tőle. Kezdetben mondogattuk: No, egy-két évig csak kibírjuk még itt is, — és igy elmúlt lassan, harmincz esztendő. — Mindent megszoktam én már, csak annak a Monsieur Arlin-nek az énekét és a hegedülését nem. (E név hallatára engemet is szent borzadályféle fogott el.) — Hát még most is itt lakik az a muzsikus piktor ? . . . — De itt ám! úgy látszik, teljesen át akarja az az úr dolgozni Wagner muzsikáját. Csak már elkészült volna vele s vinnék innen az operába, Wotan-nak vagy Farran-nak. A mester folytatta: — Ebbe az atelierbe van megörökítve az én történetem. Minden időszakból egy-egy kép, egy-egy vázlat. Négy éves korom óta vagyok Párisban, akkor hozott ide az apám Grenobleból, aki portréfestő volt. Korán kezdtem én is dolgozni ő mellette. Tizenöt évig kénytelen voltam kópiákat festeni a Louvreban, mert más képet akkortájt nem akartak venni. Végre belefáradtam. Kezdtem a saját arczképemet pingálni, ez volt a legolcsóbb modellem, — később, sokáig virágot meg gyümölcsöt festettem csak, — ezek sem drágán pozeáltak. Mikor megházasodtam, jó feleségem ült képeimhez a legtöbbet. Pedig maláját az angol gyarmatosok már e háború kitörése előtt, mint jogosulatlant, elvetették, és hogy az angoloknak, valamint a hollandusoknak lojalitását az önigazgatási joggal felruházott hollandi gyarmatok alapítása erősen veszélyezteti. A gyarmatosok tehát intézkedéseket fognak sürgetni a választói jog korlátozására. Ámde az angol kormánynak is két dolgot kell :szem előtt tartania. Az első az, hogy a Natalban és a Fokgyarmaton lakó hollandusok szintén angol alattvalók és hogy az ő óhajtásaikat, miután az utóbbi zavaroknál lojálisan viselkedtek, szintén figyelembe kell venni. Meggondolandó aztán, hogy a faji ellentét és a politikai válaszfal az angolok és a hollandusok közt, valószínűleg a kisebbségben levő angolok hátrányára továbbra is fenmarad, ha oly intézkedéseket teszünk, amelyek a hollandusokat mint pártot tartják össze az angolok elleni harcban. A Globe azt követeli, hogy azoktól a hollandusoktól, a kik a fölkelésben részt vettek, a választói jog mindenkorra elvonassék. TÁVIRATOK. Orosz terjeszkedés. godo-szigetnek valamely részét. Tegnap Pavlov kihallgatáson volt a császárnál és bizonyos meg nem nevezett, de sejthető okokból megváltoztatta előbbi követeléseit és Atkinson-Point helyett más területet kért a mazampói szerződéses határon belül, amely követelés ellen kifogást tenni nem lehet. Ugyanakkor még egyszer ismételte azt a követelését, hogy más hatalmasságnak ne engedjék át a Kojedo-sziget valamely részét. Pavlovnak az az eljárása — mondja tovább a Times — hogy Oroszország részére Irszigetet követeli, amelynek nagy stratégiai jelentősége van, mert a Koreába vivő utat dominálja és feleúton van Vladivosztok és Port-Arthur között, szükségképpen ellentállást idéz föl Japánban, ahol Oroszországnak azt a koreai politikáját, amelyet Pavlov követ, egyre fokozódó bizalmatlansággal kisérik. Az angol-búr háború, London, márcz. 31. A Morningpost jelenti Bloemfonteinből 29-iki kelettel. Kitchener lord az éjjel törzskarával és 3000 emberrel átkelt a Norwalspontnál vert ideiglenes hídon. Kitchener azt hiszi, hogy a lázadás le van verve. London, márcz. 31. (A Magyarország t. t.) Southamptongból jelentik, hogy Szent-Ilona-sziigetére 20 katonatiszt és 600 katona indult, hogy Cronje búr tábornokot és 4000 búr harcost ott őrizzék. London, márcz. 31. (A Magyarország 11.) Roberts lord jelenti Bloemfonteinből: Az ellenségnek arczvonalunk ellen intézett támadásai és ellenséges viselkedése ama burgherekkel szemben, akik proklamácziómnak megfelelő magatartást tanúsítanak, szükségessé tette, hogy az ellenséget elűzzem azokról a kopjékról, melyeket Brandfordtól délre 3 mértföldnyire Karren-Siding mellett megszállva tartottak. Ezt a hadműveletet a 7. hadosztály és két lovasdandár sikeresen végrehajtotta. Az ellenség visszavonult Brandfordtba. Csapataink megszállva tartják a kopjékat. Egy tiszt elesett, hét megsebesült, azonfelül száz embert vesztettünk, kik részben elestek, részben megsebesültek. Köln, márczius 31. (A Magyarország tud.táv.) A katonai körök a délafrikai csapatok legújabb diszlokáczióját nepi veszik annak hogy elismerjék a mit csinált, jónak és nagynak! Ehhez nincs joga semmiféle medaille-i osztogatható kotteriának... Egyszer beválasztottak engem is a zsűribe, de amit ott láttam az arra késztetett, hogy összevesszek velük és lemondjak arról a tisztségről örökre. Azóta elvből ellene vagyok a nagy hivatalos kiállításoknak, a mi úgynevezett Szalonjainknak és nem is küldök oda semmit. Majd belátja nemsokára a műértő közönség is, hogy neki van joga egyedül kitüntetni vagy visszautasítani itt is, mint minden más művészi téren. London, márczius 31. (A Mag t. t.) Oroszország Koreától engedélyt kér arra, hogy Masimpóban csapatokat szállíthasson partra. Az orosz flották, mozdulatai fenyegetőek. Korea követeli, hogy a hatalmak lépjenek közbe. Tokióban a hadügyminisztériumban értekezleteket tartottak. Japán már négy hete el van készülve Oroszország ez eljárására. Február 22-én már parancsot kapott négy hadihajó, hogy Jokosukaból Kurebe menjen, ahonnan Koreát tizenkét óra alatt elérhetik. London, márcz. 31. A Times-dk jelentik Szjöulból 29-iki kelettel. Néhány nappal ezelőtt Pavlov orosz ügyvivő azt kívánta, hogy Korea az Ifsziget nyugati részén lévő és a maranpói kikötőt domináló Atkinson Pointnál új területet engedjen át az orosz gőzhajózási társaságnak kőszénraktárul vagy egyéb czélokra. Hogy Japán ne támaszthasson ellenkövetelést az Íf-szigettel szomszédos területre nézve, azt kívánta Pavlov, hogy Korea más hatalmasságnak sem iyen formában ne engedje át a Kojedo vagy Karnehezére eshetett, mert hisz ő is szeretett festeni, fest most is. A Dubourg név alatt még mindig kiállít a Salonban is. Én már nem. Most ugyan kérnek tőlem képet a zsűris kollégáim, nagyban mondják: Neked ott kell lenned! — hanem azelőtt, mikor létkérdés volt reám nézve, hogy egyik vagy másik (kevés pénzért) megrendelt képem ott lógjon a catou-jukban, akkor én nekik gyenge voltam. Visszautasítottak egy párszor, a saját arczképemet például, most ott van a Florenzi Uffizi-gallériában, Dani Vitelier képemet, mely most a brüsszeli múzeumban van, a feleségem arczképét, mely a berlini múzeumba került, és több más képemet is, amelyeket most nagy szakértők dicsérnek — nagyon! Megnézheti őket, ott lesz a legtöbb régen kivetett, most a világkiállításunk új műcsarnokának dísztermében. Ez az én boszom, látja, így fizetek én nekik húsz évi küzdelmemért ... Belepirult a mester arcza, ezekbe az emlékekbe. — Meg akarom mutatni a világ igazi műértőinek, akik az idén majd hozzánk sereglenek Párisba, hogy milyen igazságtalan és jogtalan is az az eljárás, hogy egy pár érdekelt ember, — akik összeállanak zsűrizni, — ítélhessen kizárólag és végérvényesen egy másik művész munkái fölött. Megértik majd az én példámból és azokból a képekből, hogy nem lehet semmiféle refuzálással kisebbíteni az igazán művészi dolgot — feltámad az biztosan akárhol is — magától! De nagy baj az, hogy azt a fiatal, teremteni tudó embert, — anyagilag biztosan, erkölcsileg gyakran — tönkre tudják tenni és ha nincs elég erélye és szívóssága, meg kell előbb halnia. " Éreztem, hogy Fantin Latomnak minden szava igazság, mert mindaz, amit mondott, nagy tapasztalataiból és jó szívéből eredt. Őt nem keserítette el az a hosszadalmas, egyenlőtlen küzdelem! Ő ma már a franczia művészetnek egyik ideális büszkesége! Nemcsak bámulják, szeretik, de meg is veszik a képeit. Pedig bármely kicsike vászon, amelyiken ott a keze vonása, húszezer frank — kérem! Ámde ő ma közeledik a hetvenedik évhez ! Mennyivel többet alkothatott volna hazája és a művészet dicsőségére, ha fiatal korában hagyták volna őt már érvényesülni Ott függ az atelierben egy harmincz év előtt festett arczképcsoport, melyen a feleségének családját örökíté meg. Milyen hatalmas tudással, mennyi jellemző erővel, mily érzéssel és hű színekkel van az a négy alak örök életre híva! Ebben a képben ott van a nagy művésznek, a nagy megfigyelőnek és a fiatal teremtő léleknek minden tökéletes kvalitása. Akkor ő a szi- 3 .