Magyarország, 1900. május (7. évfolyam, 119-148. szám)
1900-05-01 / 119. szám
Budapest, 1900. kedd, május MAGYARORSZÁG A török vámemelés. Budapest, április 30. A Dardanelláknál meg a Boszporus bejárója előtt a sziklás partokon vén ágyuóriások öblös torkai merednek az alant járó hajók felé. Egyiket-másikat erősen megmarta már a rozsda, de mért állnak ők erősen, büszkén és jól vigyáznak, hogy ne férkőzhessék ellenség a padisah székvárosához Sztambulhoz. Most, hogy az Egyesült Államok flottatüntetéssel fenyegetődznek, eszembe jutnak a jó öreg ágyuk is az Aranyszarvban horgonyzó rozzant hadihajók, amelyeknek aljára millió csiga rakódott le, aztán az arzenál, amelynek milliós berendezését már ócskavasnak akarják eladni. Eszembe jutott mindez, amikor nagyhangú táviratok hirdették, hogy az amerikaiak a végsőig akarnak menni és fölizgatott képzeletükben sokan ott látták már Konstantinápoly alatt a hadihajókat, amelyeknek ágyúi a császári palota felé vannak irányítva. Ezalatt pedig nyugodtan pipálnak a Yildiz-palota meg a fényes porta lakói, mert ők értik a csíziót és nem féltik azt az életfogytiglan való penziót, amelyet a nagyhatalmak státuslvó címen biztosítottak nekik. Azt hiszem éppen, hogy az amerikai fenyegetődzés sem szól nekik. Aztán meg, ha Törökország olyan nagyon megijedt volna, elő tudta volna keríteni azt az összeget, amelylyel az örmény zavargások óta az amerikai misszionárusoknak tartozik. De az, hogy Törökország nem siet fizetni, arra mutat, hogy Amerika fenyegetődzéseit nem veszik túlságosan komolyan. Sőt vannak, akik a nagy jegyzékváltást az amerikai nagyhatalmi törekvések megnyilatkozásának tartják csak. Az Egyesült Államok Spanyolország levezetése óta tényleg minden követ megmozdítanak, hogy a nagyhatalmak közé felvétessenek és azt hiszik, hogy a keleti kérdés gyakori bolygatása közelebb viszi őket céljukhoz. Sőt már emlegették, hogy Törökországot, amely néhány százezer dollárt nem tud kifizetni, terüljék a nagyhatalmak közül és helyébe Amerikát vegyék be. Vannak végül olyanok is, akik az egész török-amerikai konfliktust kortesfogásnak hajlandók tekinteni, amelyet odahaza a legközelebbi elnökválasztásnál akarnak ügyesen felhasználni. Bármint is áll azonban a dolog, biztosra vehető, hogy az az ügy nem fogja nagyon megzavarni Törökország nyugalmát. Sokkal közvetetlenebbül érdekel bennünket a török vámemelés kérdése. A porta nemrég tudatta a Konstantinápolyban székelő diplomáciával, hogy a behozatali vámot három és fél százalékkal emelni fogja vagyis a behozott áruk után az eddigi nyolc százalék helyett tizenegy és fél százalékot fog szedni. A nagykövetek együttes jegyzékben tiltakoztak az egyoldalú vámemelés ellen, sőt ugyanez alkalommal egyéb a vámkezelés tekintetében ígért reformokra emlékeztették a portát. A porta a vámemelést az ország súlyos anyagi zavaraival indokolja és hangsúlyozza, hogy a behozatt vám az egyetlen indirekt adó, amelyet a Török birodalomban élő európaiakat terhelik. Az adófizető nép elszegényedése mellett a vámjövedelmek a fő bevételi forrásai az államkincstárnak. Ez az oka annak is, hogy a török kormány lehetőleg elnyom minden olyan törekvést, amely az iparnak az országban való fejlesztésére irányul és amely esetleg a behozatali vámok csökkenését okozhatná. Az ország gazdag fémbányái, s különösen a Feketetenger mentén levő mesés tartalmú széntelepei kiaknázatlanul hevernek, mert a kormány lehetőleg megakadályozza vagy legalább megnehezíti a bányászást, sőt az utolsó időben alig ad ki ilyen irányú koncessziót. A vámok nagy fontossága mellett azt várhatná az ember, hogy a vámhivatalok ügykezelése, ha nem is éppen mintaszerű, de legalább becsületes legyen. Nos hát sehol a világon nem virágzik úgy a baksis-rendszer, mint a török vámhivatalokban. Ha magánfél jelentkezik a cigarettázó, lustálkodó hivatalnoknál, avval utasítja el, hogy jöjjön holnap, mert ma dolga van s ezzel tovább cigarettázik. Ha a szerencsétlen ember másnap is baksis nélkül jelentkezik, addig küldözgetik egy hivatalból a másikba, egyik asztaltól a másikhoz, amíg végre megunja a dolgot és igénybe veszi a körötte lebzselő, tolakodó courties szolgálatát, aki aztán megmagyarázza neki, hogy mennyi baksist kell adnia egyik vagy másik hivatalnok úrnak, ha áruit meg akarja kapni. Kisebb csomagoknál, például postai szállítmányoknál a baksis persze maga meghaladja a vámot és a köteles irás- és bélyegdíjat. A nagyobb kereskedők közül akárhányan fiksz havi díjazással vásárolják meg a hivatalnokok barátságát, a legtöbben azonban bizományosaikat küldik a vámhivatalba, akik aztán a tiszta vám másfélszereséért szállítják a raktárba az árukat. A kereskedő tehát nyolc százalék helyett úgyis tizenkét százalékot fizet vám fejében. Ennél a korrupciónál azonban még sérelmesebb az, hogy minden Törökországba érkező gyógyáru vagy élelmiszer külön vegyi vizsgálatnak van a vámhivatalban alávetve. Nem szólva arról, hogy a vizsgálóvegyészek tudatlanok, eszközeik rosszak, hasznavehetetlenek, de tarthatatlan az állapot azért, mert ezek az urak nem pontokba foglalt utasítások alapján, vagy észszerű tudományos vizsgálódások alapján hoznak határozatokat, hanem saját belátásuk szerint korlátolt vagy elavult, a gyakorlati viszonyokkal nem törődő felfogásokból kiindulva bocsátanak be, esetleg utasítanak vissza árut Egy gyártelep tulajdonosa például ipari célokcra romlott zsiradékot vásárolt egy közeli kikötőben. A vámhivatalban a zsiradékot élelmiszerképpen vizsgálták meg és mint «romlottat» be nem bocsájtották. Épp úgy megtörtént, hogy egy előkelő cég a rossz ízű és olcsó belföldi és amerikai liszt helyett durvább fajta magyar liszttel akart kísérletet tenni Rendelt is néhány kocsirakomány goromba lisztet egy budapesti gőzmalomtól. A liszt megérkezett, ámde a vegyész urak rossz minőségűnek találták (úgy emlékszem, hogy a sikertartalmát keveselték), és a malom örült, hogy áruját a közel Görögországban tudta elhelyezni. Evvel az egyetlen kudarccal meg is akadt a magyar durvább lisztnek Törökországba való kivitele, mert konstantinápolyi képviselőségeink nem tartották érdemesnek, ezért a kis ügyért, sorompóba lépni. Ellenben amikor a vegyészek egy amerikai hajó lisztrakományát hasonló okból nem akarták kihordatni, Strausz Oszkár amerikai követ rögtön felment a Yildizbe és egy kisebbméretű flottademonstráczióval fenyegetődzött Nem is tartják vissza azóta a legdohosabb amerikai lisztet sem. E vegyi vizsgálat nélkül ma már talán virágzó lisztkivitelünk volna Kelet felé, úgy tudom továbbá, hogy az újabban Törökország felé irányuló magyar vajkivitelnek is nehézségeket okoz ez a vámhivatali zaklatás. Az illetékes körök nálunk csak a közelmúltban látták be, hogy Magyarország ipari termékeinek egyetlen és természetes piaca a Kelet Oda kell tehát törekednünk, hogy ezt a piacot a magunk számára minél könnyebben megközelíthetővé tegyük és elhárítsunk minden olyan bajt, amely a fogyasztást ott nagyobb mértékben csökkenthetné. Fejlődő külkereskedelmünknek tehát nagyon is érdekében áll, hogy a törökországi beviteli vámot ne emeljék fel, ellenben vessenek már véget a török vámhivatalok szégyenletes korrupciójának. Illés H. Zsigmond: Katasztrófa a párisi világkiállításon. Budapest, április 30. A párisi örömbe, a nemzetek munkájának ünnepi hangulatába már egy kis üröm is vegyül. Szerencsétlenség történt, nagyszabású szerencsétlenség, amely — amint már reggeli számunkban jelentettük — mégsem öltött olyan arányokat, amilyeneket ölthetett volna. Hiszen ezren és ezeren jártak tegnap azon a gyalogjárón, amely a Mars-mezőt áthidalva, a kiállítási épületekhez és a mulatóhelyekre vezet és mégiscsak kilenc halott. Persze az áldozatoknak ez a kis száma nem változtatott azon, hogy a katasztrófa vádlójává ne legyen annak a könynyelműségnek, amelylyel a kellőkép nem biztosított gyalogjárót a közlekedésnek megnyitották. A párisi lapok hol a várost, hol a kormányt okozzák. Bárki legyen is,a bűnös, ez a katasztrófa rossz ómen. 3 múg A mai távirataink a katasztrófának a következő, újabb részleteit jelentik: Párig, április 30. Picard kiállítási főbiztos ma reggel megtartotta a járást a gyalogjárón. A gyalogjáró leszakadásának áldozatai közt egy Nebout nevű embert is találtak, akiről eleinte azt hitték, hogy magyar ember. Később kiderült róla, hogy nem magyar, hanem franczia, de gyakran Budapestre utazott. A nála talált iratokból következtették, hogy magyar ember. Két ember és pedig egy L’Homme nevű, férfi és Cottais nevű asszony a kórházban belehalt sérüléseibe. Az áldozatok száma most már nyolc. Sok sebesültnek az állapota aggasztó. A romok eltakarításán még egyre dolgoznak. Párig, április 30. A tegnapi szerencsétlenség áldozatai közül még egy asszony smit bele a kórházban sérüléseibe. A romok eltakarítását éjfélig befejezték. Több embert nem találtak a romok alatt. A katasztrófának tehát mindössze kilencz emberélet esett áldozatod. Az az asszony és leányka, akiknek kilétét tegnap nem tudták kideríteni, mint most jelentik, Danardné, akinek férje szintén életét vesztette a szerencsétlenség alkalmával és öt éves leánykája. Pária, ápr. 30. Több újság, különösen a naczionalisták, keményen kikelnek a kormány ellen az Avenue Suffrenen történt katasztrófa miatt, amelyért különösen Millerand minisztert teszik felelőssé, aki állítólag ragaszkodott ahhoz, hogy a nem kész kiállítást megnyissák a közönség előtt A Millerandhoz közel álló lapok arra utalnak, hogy a leszakadt gyalogjáró a kiállításon kívül van, a felelősség tehát egyes-egyedül a várost terheli, amelynek szigorú felügyeletet kell gyakorolnia. A Matin azt követeli, hogy azonnal hívjanak össze bizottságot a mulatóhelyek és panorámák hevenyében készült gyalogjáróinak, megvizsgálására, mert ezek a helyek nem nyújtanak elég biztosítékot a közönség biztonságára. Párig, ápr. 30. (Saját tud.) Ma foganatosították a szerencsétlenség helyén a technikai vizsgálatot. Ennek eredménye, az, hogy a szerencsétlenség szerkezeti hiba következtében történt. A híd ugyanis czementből készült, s a híd pillérei nem voltak elég erősek, hogy a súlyos anyagot kellőképpen megtámaszszák. A Figaro megintervieválta Caleron műépítészt, aki az égboltozatot és a hidat szerkesztette. Az építész úgy nyilatkozott, hogy az égboltozat összes tervei már jóvá voltak hagyva, de a híd terve nem. A katasztrófát ő nem tudja megmagyarázni. A czementhíd Matree rendszere szerint épült, aki jelenleg Párisban, van. E rendszer abban áll, hogy a czement vasszélek által van sűrítve. E rendszer újabb keletű, melylyel ő már több ízben tett kísérletet és jónak talált, így ő a rendszert nem okozhatja, sőt egyáltalán nem tudja megmagyarázni a katasztrófa okát. Párig, április 30. (Saját tud.) A halottak közt Sámuel házaspár is volt kék gyermekükkel, kik elől mentek s igy megmenekültek a haláltól. A férjet és feleségét teljesen betemette a törmelék. A gyermekek szivszaggatóan jajgattak, mikor meglátták szüleik el roncsolt holttestét. Egy kerékpárosnak sikerült megmenekülni a halál elől. Mikor a híd alatt volt, gyanús ropogást hallott, gyorsan leugrott kerékpárjáról s elmenekült, ott hagyva gépét. Egy pillanat múlva történt a katasztrófa, s a kerékpárt darabokra zúzva, találták meg. A halottak és a sebesültek az utczai közönséghez tartoztak, nem pedig a kiállítási közönséghez. Az égboltozat pavilonja magánvállalat és a kiállítás területén kívül fekszik, de megengedték a vállalkozónak, hogy