Magyarország, 1900. június (7. évfolyam, 149-177. szám)
1900-06-28 / 175. szám
V 10 — (Vendégszereplések) czímen előző számunkban megjelent közleményre vonatkozólag Makó Lajos színigazgató úr a következők közlésére kért fel bennünket: Mint olyan színház igazgatója, mely nem kap szubvencziót, rá vagyok utalva, minden becsületes eszközzel azon munkálkodni, hogy társulatom egzisztencziáját biztosítsam. A vendégszereplések, mint azt a czikkíró is elismeri, a pénztárra nézve előnyösek. Hogy a né.közönség is szívesen veszi, bizonyítják a tele házak. De ettől eltekintve, főként a temesvári téli szezon repertoárjának érdekében felette kívánatos, mert épp e miatt tanuljuk most öszsze e darabokat. Hogy ott vendég nélkül is előadjuk, az természetes. Másrészt pihenő énekes-személyzetem e vendégjátékok alatt készül a trinkör többi újdonságaira. Tagjaim közül egy sincs, akit a nagyérdemű közönség akár tavalyról, akár az idénről ne ismerne. Mindenki be lett mutatva s a kritika foglalkozott is érdeme szerint az illetőkkel. Sem Krémer úr, sem Papp Mihály ur szerepeiben még eddig senki fel nem lépett. Szerződést bontani csak közös megegyezéssel lehet, így történt Papp úrral. Krémer úr három évre van hozzám szerződve s feltételezem becsületességéről, hogy nem szerződésszegő. Hogy a vendégek így egymásután játszanak, ez tisztán az ő akaratuk, én is jobb szeretném megfordítva. Különben is még csak 5 hete játszunk és társulatom tagjainak még nagyon sok alkalmuk lesz magukat kitüntetni, amit a vendégek mellett is megtehetnek és meg is tesznek. Hogy társulatom kiválóságát czikkíró úr is elismeri, hálásan köszönöm. Minden egyéb annyira belügye a színháznak, hogy nem a nyilvánosság elé való. Szépen kérem megjegyzéseimet tudomásul venni és az audiatur et altera pars elvénél fogva közreadni. Maradtam szerkesztő urnak kitűnő tisztelettel hálás hive: Makó, igazgató. — (Szerződtetés.) Baróthy Irmát, a ki legutóbb a pécsi színtársulatnak volt naivája és előzőleg ugyanezen szerepkörben a kolozsvári Nemzeti Színházban játszott, Szendrey Mihály, a kassai színház igazgatója szerződtette. (Egy színésznő jubileuma.) A budai színkörben július 2-án lesz — mint jelentik — Erdélyi Mariettának, az egykor ismert primadonnának jubileuma. Ez alkalommal színre kerül Lumpáczius Vagabundus, melyben a következő művésznők és művészek vesznek részt: Kiké Lina, Margó Zelma, Kápolnai Irén, Pethes Imre. A darabban előforduló hangversenyen részt vesznek: K. Hegyesi Mari, Küry Klára, Hegyi Aranka, Sugár Aranka, Inkei Gizella, Gyöngyi Izsó, Mihályi Ernő stb. (Egyházi zene-egyesület Pécsett.) Pécsi levelezőnk írja, hogy ott vasárnap tartotta alakuló gyűlését a «Pécsi egyházi zene-egyesület» Sey László kir. tanácsos elnöklete alatt. Az egyesület az instrumentális zenés misék művelését tűzte ki czélul s Hetyey Sámuel megyés püspök engedélye folytán a székesegyházban először Péter-Pál napján szerepel. Az egyesületi alapszabályok elfogadása után az egyesület elnökévé Erreth János ügyvédkamarai elnököt választották meg; az elnöki tanács tagjai Ciglányi Béla kir. táblai biró, Bitter Illés főgimn.tanár és Dischka Győző főreáliskolai igazgató lettek. Végül választottak tíz választmányi tagot is. 3STRISTTER Ezen rovat alatt közléttekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Természetes PARADI ARSEN. és vastatalma könnyen emészthető GYÓGYFORRÁS SPECIFICUM. Legelőkelőbb orvosi szaktekintélyek által rendelve : sápkór, vérszegénység ellen, női betegségeknél, ideg- és bőrbajoknál, valamint görvélykóros esetekben. Gróf Károlyi Mihály, uradalmi felügyelősége Parád. Egy postaláda 7 palack parádiarsenástartalmú gyógyvize Magyarország összes postaálomásaira a korona 80 fullárért bérmentésen szállít Főraktár: Édeskuti L. cs. és kir. udvari szállító V., Erzsébet-tér 8 sz. Kapható minden gyágytartan és magbiziard fasarkaresküdtisben. Budapest MAGYARORSZÁG Budapest, 1900. csütörtök, június 28. Bártfa Gyógyfürdőben az igazgatóság kezelése alatt álló «Erzsébet Királyné», «Beák», és «Széchenyi» szállodákban, egész idényre, hónaponkint, hétszámra vagy egyes napokra rendkívül mérsékelt áron bérelhetők egyes szobák vagy lakosztályok. 6000 hold fenyőerül, 45 kilométer erdei sétaúttal. Ásványvíz ivókúra. Hidegvíz gyógyintézet. Ásványvízfürdők. Villámvilágítás. Kitűnő olcsó vendéglők. 11056 hólyag és egyéb bántalvaknál. Fölülmúlja az issues külföldi szereket. Meglepő gyors és biztos hatás. 1 Üveg 3 korona, a pénz előzetes beküldése után bírme-V'« 3.40 kor., 2 Üveg 6*40 tor., 3 üveg 0 kor. 1022? Főraktár: gyógyszertár a «Nádorhoz. Bpest, VL, Viczi-körút 17. Szenzácziós találmány. A szájpadlás nélküli fogak fölöslegessé teszik az ínylemez használatát. — Számos elismerő levél. — Felvilágosítás díjtalan. — Jótállás. WELLMER GYULA "SAit&aS!“ Budapest, VI. Andrássy-ut 33. sz. Kleinorwieg-Klysee » a legjobb pezsgő. TÖRVÉNYSZÉK. Véres leszámolás. — Saját tudósítónktól. — Budapest, junius 27. Nyuly Mihály bünpörét tegnap nem fejezhették be, a bizonyító eljárás késő este ért véget s az esküdtek elé terjesztendő kérdések szövegezése és a perbeszédek a mai napra maradtak. Tegnap délután még a védelem tanúit hallgatták ki s a vallomások Tettey Emilnét, Kovács Magdolnát terhelték, mert azt mondták, hogy atyja halála után összeszedte az értékpapírokat, a készpénzt s a szoknyájába varrta s úgy vitte el. Akadt olyan tanú is, Gömöry Ferencz, aki azt mondta, hogy Kovács Magdolna egy lakója elleni , perében hamis vallomásra akarta bírni. Pappl Árpád, Kovács Magdolna veje pedig azt vallotta, hogy az anyósa nem egyszer mondta, a családtagok pedig sokszor emlegették, hogy Kovács Magdolna megrövidítette Nyulyékat, s a perdöntő eskü sem felelt meg a valóságnak s a tényeknek. Azt is erősítette egy tanú, hogy Kovács Magdolna Horváth István dr. rábeszélésére esküdött hamisan, s amikor meghallotta, hogy Nyuly Mihály agyonlőtte az ügyvédet, ijedten kiáltott fel: Miattam halt meg! A tanuk után az orvosszakértőket hallgatták ki. Minich dr. a bonczjegyzőkönyv adatait ismertette , dr. Moravcsik Ernő egyetemi professzor pedig Nyuly beszámíthatóságáról adott véleményt. Dr. Moravcsik egy álló hónapig figyelte meg a vádlottat s az a meggyőződése, hogy a pörösködés miatt állandóan izgatott volt. Izgatott állapotban volt a kritikus napon is, ésannyira, hogy ez az állapot akarat-elhatározási képességét jelentékenyen csökkentette. Dr. Válsz védő kérte, hogy olvassák föl a Nyuly testvérhuga pereiben hozott ítéleteket, de a bíróság azt megtagadta. Az ügyész és védő az esküdtek elé terjesztendő kérdéseket átadták az elnöknek, s mert az idő nagyon előrehaladt, a tárgyalást ma reggelre halasztotta. (Második nap.) Ma, a tárgyalás második napján sem csökkent az érdeklődés, az esküdtszéki termet ma is nagyszámú közönség töltötte meg s a folyosókra rendőröket kellett állítani, hogy az életveszélyes, tolongást megakadályozzák. Tíz óra után nyitotta meg az elnök a tárgyalást s tudtára adta a bíróságnak, hogy Marzer Rezső esküdt Írásban jelentette, hogy ágyban fekvő beteg és bírói tisztét nem gyakorolhatja, mire az elnök az egyik pótesküdtet rendelte az esküdtek közé. A törvényszék által megszövegezett kérdéseket Lenk Gyula táblai bíró olvasta fel. A törvénysok három kérdést terjesztett az esküdtek elé. I. (Főkérdés.) Bűnös-e Nyuly Mihály abban, hogy 1900. márczius 30-án délelőtt Budapesten az Országház utczában dr. Horváth István ügyvédet ölési szándékból, de anélkül, hogy szándékát előre megfontolta volna, forgópisztolylyal akként sebesítette meg, hogy az sebeibe belehalt ? Ha igen : II. (Külön kérdés.) a szándék Horváth Istvánnal való szóváltás vagy a hosszú pörösködésből előállott izgatottság okozta erős fölindulásban keletkezett-e ? Ha igen : III. (Külön kérdés. az erős fölindulást az okozta-e, hogy Horváth István torkon ragadta Nyuly Mihályt, bántalmazta s szavaival becsületében mélyen megsértette ? Az elnök azután ismertette azokat az okokat, a melyek a bíróságot a kérdéseknek ily alakban való megszövegezésére indították s miután dr. Vaisz védői a kérdések szövegezése miatt semmiségi panaszt jelentett be, Zsitvay fölhívta az ügyészt, hogy mondja el vádbeszédét. Dr. Sélley Barnabás kir. ügyész azzal kezdte beszédét, hogy Nyuly Mihály, a ki a csaták mezején, a népek szabadságáért vívott harczokban tanulta meg a fegyverrel való bánást, jól megtanulta, hiszen Horváth István teteme mutatja, hogy minden golyóra talált. Kár volt megtanulnia, kár volt annyi brigantival szembeszállnia, mert csak a brigantik jellegzetes vonásait tanulta meg s sajátította el. Elismeréssel adózik az ügyész a vádlott vitéz tetteinek, fiatal korában szerzett dicsőségének, aztán azt a működését rajzolta meg, a mit ő húsz esztendőn keresztül nővérének mostoha leánya elleni pereiben kifejtett. A vádlott nővérének érdekével azonosította magát s a mikor látta, hogy utolsó reményük is romba dőlt, felkereste azt az embert, aki az áldatlan pereknek szellemi mozgatója volt, rátámadt durván, legazemberezte és agyonlőtte. Ezt a tényállást a vádlott beismerése állapítja meg, csak abban tér el a valóságtól, hogy ő azt állítja, hogy Horváth István megragadta, fojtogatta. Ez nem igaz. Az sem igaz, hogy csak kétszer lőtt rá, az elhalt holttestében három lövést találtak a bonczoló orvosok. Ha igaz volna is, hogy Horváth a vádlottra vetette magát, csak azért tette, hogy megvédje a vádlott által fenyegetett életét. A vádlott szándékát az a beszélgetés érlelte meg, mely közte és Horváth között lefolyt, s mert ez a találkozás az ő lelkére kétségtelen nagy befolyással volt, szándékát megérlelte. Azért emel vádat Nyály ellen, hogy Horváth Istvánt szándékosan, mely szándéka erős felindulásból keletkezett, megölte s kéri az esküdteket, hogy ebben mondják ki bűnösnek. Dr. Vaisz Sándor védő azt mondja, hogy Nyuly, Mihály áldozat s nem bűnös. Megölt egy embert s mégis akadt egy ember, a ki felfogja a pallost, mely a vádlottat fenyegeti: akadt egy ügyvéd, a ki megvédi azt, a ki az ügyvédet megölte. Ez forgott a fejében, amikor Nyuly védelmére kelt, de aggodalmait eloszlatja az, hogy az igazságot védelmezi. Az a meggyőződése, hogy Nyuly p ártatlan, ezt nemcsak a tények, de a bizonyító eljárás során kiderített körülmények is bizonyítják. Az elhunyt tagja volt az ügyvédi karnak s ő mégsem vét a kar ellen, amelynek a kötelékébe tartozik. Büszkén vallja ezt, mert a magyar ügyvédi kar mindig első volt abban a sorban, ahol harczoltak szabadságért, emberi jogokért. Nem is beszélt Horváth Istvánról, az ügyvédről, hanem arról az emberről, a kit utóiért végzett. A végzet Nyuly Mihály képében érte őt utól. A húsz esztendőn keresztül folytatott pereket nem mutathatja be — úgymond a védő — az esküdteknek, csak annyit ismertet meg velük, hogy Horváth István — a perben hamis vallomást tett s ezzel megvetette az alapját, hogy Kovács Magdolna az egész közszerzeményi vagyon háborittatlan birtokába juthatott. Ő volt az, aki először vádolta Nyuly Ágnest s Nyuly Mihályt azzal, hogy ők lopták el Kovács Ferencz vagyonát s ügyvédi működése nemcsak a perek sikeres vitelére irányult, hanem arra is, hogy Nyuly Ágnest minden vagyonából kiforgassa, földönfutóvá tegye, szegénységbe, nyomorba döntse. Kifejti ezután azt, hogy mi köze volt tulajdonképpen Nyuly Mihálynak a nővére dolgához. Ezután rátér a katasztrófa közvetetlen előzményeire s megható szavakkal rajzolja Nyuly Mihály lelki állapotát, aki elhatározza magát egy utolsó kísérletre: meghajtja daczos, szürke fejét az ügyvéd előtt, alázatos lesz, megkéri, csináljon valami egyezséget Kovács Magdolnával. Eleinte csendesen beszélgetnek, aztán felébred Horváthban az önzés, megtagadja Nyuly kérését, gorombán rátámad, torkon ragadja s a katasztrófa megtörtént. Ennek a jelenetnek csak egyetlen tanúja van : Nyuly Mihály. Ő mondta el védelmére, nem cáfolta meg senki, tehát el kell neki hinnünk. Ezután az esküdteket aposztrofálja, hogy ne csak a törvény rideg betűin építsék fel ítéletüket, hanem az igazságot is hívják segítségül, mert aki csak a törvény alapján ítél, az igazságtalanul ítél. Ítéljék meg, hogy Nyuly Mihály, akit Hoz