Magyarország, 1900. június (7. évfolyam, 149-177. szám)

1900-06-28 / 175. szám

V 10 — (Vendégszereplések) czímen előző számunk­ban megjelent közleményre vonatkozólag Makó La­jos színigazgató úr a következők közlésére kért fel bennünket: Mint olyan színház igazgatója, mely nem kap szub­­vencziót, rá vagyok utalva, minden becsületes esz­közzel azon munkálkodni, hogy társulatom egzisz­­tencziáját biztosítsam. A vendégszereplések, mint azt a czikkíró is elismeri, a pénztárra nézve előnyö­sek. Hogy a n­­é.­közönség is szívesen veszi, bizo­nyítják a tele házak. De ettől eltekintve, főként a temesvári téli szezon repertoárjának érdekében fe­lette kívánatos, mert épp e miatt tanuljuk most ösz­­sze e darabokat. Hogy ott vendég nélkül is előadjuk, az természetes. Másrészt pihenő énekes-személyze­tem e vendégjátékok alatt készül a trinkör többi újdonságaira. Tagjaim közül egy sincs, a­kit a nagy­érdemű közönség akár tavalyról, akár az­ idénről ne is­merne. Mindenki be lett mutatva s a kritika foglalko­zott is érdeme szerint az illetőkkel. Sem Krémer úr, sem Papp Mihály ur szerepeiben még eddig senki fel nem lépett. Szerződést bontani csak közös meg­egyezéssel lehet, így történt Papp úrral. Krémer úr három évre van hozzám szerződve s feltételezem becsületességéről, hogy nem szerződésszegő. Hogy a vendégek­ így egymásután játszanak, ez tisztán az ő akaratuk, én is jobb szeretném meg­fordítva. Különben is még csak 5 hete játszunk és társulatom tagjainak még nagyon sok alkalmuk lesz magukat kitüntetni, a­mit a vendégek mellett is megtehetnek és meg is tesznek. Hogy társulatom kiválóságát czikkíró úr is elismeri,­­ hálásan kö­szönöm.­­ Minden egyéb annyira belügye a színháznak, hogy nem a nyilvánosság elé való. Szépen kérem megjegyzéseimet tudomásul venni és az audiatur et altera pars elvénél fogva közre­adni. Maradtam szerkesztő urnak kitűnő tisztelettel há­lás hive: Makó, igazgató. — (Szerződtetés.) Baróthy Irmát, a ki legutóbb a pécsi színtársulatnak volt naivája és előzőleg ugyanezen szerepkörben a kolozsvári Nemzeti Szín­házban játszott, Szendrey Mihály, a kassai színház igazgatója szerződtette.­­ (Egy színésznő jubileuma.) A budai szín­körben július 2-án lesz — mint jelentik — Erdélyi Mariettának, az egykor ismert primadonnának jubi­leuma. Ez alkalommal színre kerül Lumpáczius Vagabundus, melyben a következő művésznők és művészek vesznek részt: Kiké Lina, Margó Zelma, Kápolnai Irén, Pethes Imre. A darabban előforduló hangversenyen részt vesznek: K. Hegyesi Mari, Küry Klára, Hegyi Aranka, Sugár Aranka, Inkei Gizella, Gyöngyi Izsó, Mihályi Ernő stb.­­ (Egyházi zene-egyesület Pécsett.) Pécsi levelezőnk írja, hogy ott vasárnap tartotta alakuló gyűlését a «Pécsi egyházi zene-egyesület» Sey László kir. tanácsos elnöklete alatt. Az egyesület az instrumentális zenés misék művelését tűzte ki czélul s Hetyey Sámuel megyés püspök engedélye folytán a székesegyházban először Péter-Pál napján szerepel. Az egyesületi alapszabályok elfogadása után az egyesület elnökévé Erreth János ügyvédkamarai el­nököt választották meg; az elnöki tanács tagjai Ciglányi Béla kir. táblai biró, Bitter Illés főgimn.­tanár és Dischka Győző főreáliskolai igazgató lettek. Végül választottak tíz választmányi tagot is. 3STRIST­TER Ezen rovat alatt közléttekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Természetes PARADI ARSEN. és vastatalma könnyen emészthető GYÓGYFORRÁS SPECIFICUM. Legelőkelőbb orvosi szaktekintélyek által rendelve : sápkór, vérszegénység ellen, női betegsé­geknél, ideg- és bőrbajoknál, valamint gör­­vélykóros esetekben. Gróf Károlyi Mihály, uradalmi felügyelősége Parád. Egy postaláda 7 palac­k parádi­arsen­­ástartalmú gyógyvize Magyarország összes postaálomásaira a ko­rona 80 fullárért bérmentésen szállít Főraktár: Édeskuti L. cs. és kir. udvari szállító V., Erzsébet-tér 8 sz. Kapható minden gyágytartan és magbiz­iard fasarkaresküdtisben. Budapest MAGYARORSZÁG Budapest, 1900. csütörtök, június 28. Bártfa Gyógyfürdő­ben az igazgatóság kezelése alatt álló «Erzsébet Ki­rályné», «Beák», és «Széchenyi» szállodákban, egész idényre, hónaponkint, hétszámra vagy egyes napokra rendkívül mérsékelt áron bérelhetők egyes szobák vagy lakosztályok. 6000 hold fenyőerül, 45 kilométer erdei sétaúttal. Ásványvíz ivókúra. Hidegvíz gyógyintézet. Ásvány­vízfürdők. Villámvilágí­­tás. Kitűnő olcsó vendéglők. 11056 hólyag és egyéb bántalvaknál. Fölülmúlja az issues külföldi szereket. Meglepő gyors és biztos hatás. 1 Üveg 3 korona, a pénz előzetes beküldése után bírme-V'« 3.40 kor., 2 Üveg 6*40 tor., 3 ü­veg 0 kor. 1022? Főraktár: gyógyszertár a «Nádorhoz. Bpest, VL, Viczi-körút 17. Szenzácziós találmány. A szájpadlás nélküli fogak fölöslegessé teszik az íny­lem­ez használatát. — Számos elismerő levél. — Felvilágosítás díjtalan. — Jótállás. WELLMER GYULA "SAit&aS!“ Budapest, VI. Andrássy-ut 33. sz. Kleinorwieg-Klysee » a legjobb pezsgő.­ ­ TÖRVÉNYSZÉK. Véres leszámolás. — Saját tudósítónktól. — Budapest, junius 27. Nyuly Mihály bünpörét tegnap nem fejezhették be, a bizonyító eljárás késő este ért véget s az esküdtek elé terjesztendő kérdések szövegezése és a per­­beszédek a mai napra maradtak. Tegnap délután még a védelem tanúit hallgatták ki s a vallomások Tettey Emilnét, Kovács Magdol­nát terhelték, mert azt mondták, hogy atyja halála után összeszedte az értékpapírokat, a készpénzt s a szoknyájába varrta s úgy vitte el. Akadt olyan tanú is, Gömöry Ferencz, a­ki azt mondta, hogy Kovács Magdolna egy lakója elleni , perében hamis vallo­másra akarta bírni. Pappl Árpád, Kovács Magdolna veje pedig azt vallotta, hogy az anyósa nem egyszer mondta, a családtagok pedig sokszor emlegették, hogy Kovács Magdolna megrövidítette Nyulyékat, s a perdöntő eskü sem felelt meg a valóságnak s a tényeknek. Azt is erősítette egy tanú, hogy Kovács Magdolna Horváth István dr. rábeszélésére esküdött hamisan, s a­mikor meghallotta, hogy Nyuly Mihály agyonlőtte az ügyvédet, ijedten kiáltott fel: Miattam halt meg! A tanuk után az orvosszakértőket hallgatták ki. Minich dr. a bonczjegyzőkönyv adatait ismertette , dr. Moravcsik Ernő egyetemi professzor pedig Nyuly beszámíthatóságáról adott véleményt. Dr. Moravcsik egy álló hónapig figyelte meg a vádlottat s az a meggyőződése, hogy a pörösködés miatt állandóan izgatott volt. Izgatott állapotban volt a kritikus na­pon is, ésannyira, hogy ez az állapot akarat-elhatá­rozási képességét jelentékenyen csökkentette. Dr. Válsz védő kérte, hogy olvassák föl a Nyuly testvérhuga pereiben hozott ítéleteket, de a bíróság azt megtagadta. Az ügyész és védő az esküdtek elé terjesztendő kérdéseket átadták az elnöknek, s mert az idő na­gyon előrehaladt, a tárgyalást ma reggelre ha­lasztotta. (Második nap.) Ma, a tárgyalás második napján sem csökkent az érdeklődés, az esküdtszéki termet ma is nagyszámú közönség töltötte meg s a folyosókra rendőröket kellett állítani, hogy az életveszélyes, tolongást meg­akadályozzák. Tíz óra után nyitotta meg az elnök a tárgyalást s tudtára adta a bíróságnak, hogy Marzer Rezső esküdt Írásban jelentette, hogy ágy­ban fekvő beteg és bírói tisztét nem gyakorolhatja, mire az elnök az egyik pótesküdtet rendelte az esküdtek közé. A törvényszék által megszövegezett kérdéseket Lenk Gyula táblai bíró olvasta fel. A törvénysok három kérdést terjesztett az esküdtek elé. I. (Főkérdés.) Bűnös-e Nyuly Mihály abban, hogy 1900. márczius 30-án délelőtt Budapesten az Országház­ utczában dr. Horváth István ügy­védet ölési szándékból, de anélkül, hogy szán­dékát előre megfontolta volna, forgópisztolylyal akként sebesítette meg, hogy az sebeibe bele­halt ? Ha igen : II. (Külön kérdés.) a szándék Horváth István­nal való szóváltás vagy a hosszú pörösködésből előállott izgatottság­ okozta erős fölindulásban keletkezett-e ? Ha igen : III. (Külön kérdés.­ az erős fölindulást az okozta-e, hogy Horváth István torkon ragadta Nyuly Mihályt, bántalmazta s szavaival becsüle­tében mélyen megsértette ? Az elnök azután ismertette azokat az okokat, a melyek a bíróságot a kérdéseknek ily alakban való megszövegezésére indították s miután dr. Vaisz védő­i a kérdések szövegezése miatt semmiségi panaszt jelentett be, Zsitvay fölhívta az ügyészt, hogy mondja el vádbeszédét. Dr. Sélley Barnabás kir. ügyész azzal kezdte beszédét, hogy Nyuly Mihály, a ki a csaták mezején, a népek szabadságáért vívott harczokban tanulta meg a fegyverrel való bánást, jól megtanulta, hiszen Horváth István teteme mutatja, hogy minden golyóra talált. Kár volt megtanulnia, kár volt annyi brigan­­tival szembeszállnia, mert csak a brigantik jelleg­zetes vonásait tanulta meg s sajátította el. Elisme­réssel adózik az ügyész a vádlott vitéz tetteinek, fiatal korában szerzett dicsőségének, aztán azt a működését rajzolta meg, a mit ő húsz esztendőn keresztül nővérének mostoha leánya elleni pereiben kifejtett. A vádlott nővérének érdekével azonosította magát s a mikor látta, hogy utolsó reményük is romba dőlt, felkereste azt az embert, a­ki az áldatlan pereknek szellemi mozgatója volt, rátámadt durván, legazemberezte é­s agyonlőtte. Ezt a tény­állást a vádlott beismerése állapítja meg, csak ab­ban tér el a valóságtól, hogy ő azt állítja, hogy Horváth István megragadta, fojtogatta. Ez nem igaz. Az sem igaz, hogy csak kétszer lőtt rá, az elhalt holttestében három lövést találtak a bonczoló orvo­sok. Ha igaz volna is, hogy Horváth a vádlottra vetette magát, csak azért tette, hogy megvédje a vádlott által fenyegetett életét. A vádlott szándékát az a beszélgetés érlelte meg, mely közte és Horváth­ között lefolyt, s mert ez a találkozás az ő lelkére kétségtelen nagy befolyással volt, szándékát meg­érlelte. Azért emel vádat Nyály ellen, hogy Horváth Istvánt szándékosan, mely szándéka erős felindulás­ból keletkezett, megölte s kéri az esküdteket, hogy ebben mondják ki bűnösnek. Dr. Vaisz Sándor védő azt mondja, hogy Nyuly, Mihály áldozat s nem bűnös. Megölt egy embert s mégis akadt egy ember, a ki felfogja a pallost, mely a vádlottat fenyegeti: akadt egy ügyvéd, a ki meg­védi azt, a ki az ügyvédet megölte. Ez forgott a fejében, a­mikor Nyuly védelmére kelt, de aggodal­mait eloszlatja az, hogy az igazságot védelmezi. Az a meggyőződése, hogy Nyuly p ártatlan, ezt nem­csak a tények, de a bizonyító eljárás során kiderí­tett körülmények is bizonyítják. Az elhunyt tagja volt az ügyvédi karnak s ő mégsem vét a kar ellen, a­melynek a kötelékébe tartozik. Büszkén vallja ezt,­ mert a magyar ügy­védi kar mindig első volt abban a sorban, a­hol harczoltak szabadságért, emberi jogokért. Nem is beszél­t Horváth Istvánról, az ügyvédről, hanem arról az emberről, a kit utóiért végzett. A végzet Nyuly Mihály képében érte őt utól. A húsz esztendőn keresztül folytatott pereket nem mutathatja be — úgymond a védő — az esküdtek­nek, csak annyit ismertet meg velük, hogy Horváth István — a perben hamis vallomást tett s ezzel megvetette az alapját, hogy Kovács Magdolna az egész közszerzeményi vagyon háborittatlan birtokába juthatott. Ő volt az, a­ki először vádolta Nyuly Ágnest s Nyuly Mihályt azzal, hogy ők lopták el Kovács Ferencz vagyonát s ügyvédi működése nemcsak a perek sikeres vitelére irányult, hanem arra is, hogy Nyuly Ágnest minden vagyonából kiforgassa, földön­futóvá tegye, szegénységbe, nyomorba döntse. Ki­fejti ezután azt, hogy mi köze volt tulajdonképpen Nyuly Mihálynak a nővére dolgához. Ezután rátér a ka­tasztrófa közvetetlen előzményeire s megható szavakkal rajzolja Nyuly Mihály lelki állapotát, aki elhatározza ma­gát egy utolsó kísérletre: meghajtja daczos, szürke fejét­­ az ügyvéd előtt, alázatos lesz, megkéri, csináljon valami egyezséget Kovács Magdolnával. Eleinte csende­sen beszélgetnek, aztán felébred Horváthban az önzés, megtagadja Nyuly kérését, gorombán rátámad, torkon ragadja s a katasztrófa megtörtént. Ennek a jele­netnek csak egyetlen tanúja van : Nyuly Mihály. Ő mondta el védelmére, nem c­áfolta meg senki, tehát el kell neki hinnünk. Ezután az esküdteket aposztrofálja, hogy ne csak a törvény rideg betűin építsék fel ítéletüket, hanem az igazságot is hívják segítségül, mert a­ki csak a törvény alapján ítél, az igazságtalanul ítél. Ítél­jék meg, hogy Nyuly Mihály, a­kit Hoz­

Next