Magyarország, 1900. július (7. évfolyam, 178-209. szám)

1900-07-01 / 178. szám

Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyor­san szíveskedjenek intézkedni, nehogy a lap szétküldése fönnnaradást szenvedjen. Lapunk mai száma 24 oldal.­ ­ BUDAPEST, 1900. JULIUS 1. VASÁRNAP. Vili ÉVFOLYAM 178. SZÁM .Előfizetési ár: negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Íí­őszerkesztő: Holló Alajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz­ f­örút 19. szám Hirdetések nonpareille számítással díjszabás szerint« HHOMHH1­­­ 7' ----------- ' A Házi törvény. Budapest, junius 30. Arról a rendszabályról, mely ő felsége beszédében »Házunk, szocsai^-nak, a trónörökös nyilatkozatában »a felséges ausztriai házban régtől fogva fennálló szo­kásénak, az eskümintában »házi törvé­nyekének van mondva, nem tudjuk, mit tartalmaz, mikor keletkezett, minő hatály­­lyal bír, melyik területre nézve érvényes, kitől származik és ki a végrehajtó közege ? Csak azt láttuk, hogy a magyar publi­­c­isztika olyan biztossággal beszélt róla egy hétig, mintha az összes paragrafusok disznóborkötésben jelentek volna meg va­lamely szellemidéző szeánszon. Most már a nem-spiritiszták előtt is föl van tárva a Házitörvénynek egy kis rész­lete. Ezelőtt vaktában beszélt róla min­­­denki. Én a magam részéről arról be­széltem, a­mire a magyar trónörökösödési törvény hivatkozik. Tudniillik a III. Károly alatt történt 1712-ki április 19-én aláírt megállapodásról. Mert az elsőszülöttségi rendet ez határozza meg, s mert a magyar törvény ezt, és csakis ezt tette magáévá. Ebben pedig, ismétlem, szó sincs egyen­rangú vagy nem egyenrangú házasságról. A magyar törvény pedig csak törvényes házasságról beszél. A föltárt részlet ijesztőleg kegyetlen. Fogalmainkat a család erkölcsi alapjai felől össze-vissza zavarja. Arra képes kény­szeríteni egy férfit, hogy menyasszo­nyát, a­kit szeret és becsül, mielőtt az oltárhoz vinné, ország-világ előtt meg­alázza. Hogy megoszsza vele szívét, haj­lékát, de ne oszthassa meg állásának fé­nyét, kiváltságát, rangját. Hogy legyen első a férfiak között, de neje ne lehes­sen első az asszonyok között. Egyszerű polgárember nem tudná el­viselni, hogy nejét kevesebb tisztelet kör­nyezze és kevesebb méltóság illesse meg, mint őt. Elnézheti-e egy császár és ki­rály, hogy az a nő, a­kivel az élet leg­szentebb közösségére lépett, egész életén át vérezzék, mint hátratolt személy a czeremóniák tűszulásainak sokaságától ? És egy nő, a­kinek császár és király a férje, viselheti-e megadással azt a bilin­cset, mely a megtűrt helyzet nehéz kö­vetkezménye ? Fokozza a házi törvény kegyetlenségét, hogy olyan kényszerhelyzetbe hozta a trónörököst, a­melyből csak úgy szaba­dulhatott, ha esküt tesz arra, hogy szüle­tendő gyermekeit nem illeti meg az a hang és kiválóság, a­mely apjukat meg­illette. Ha egy fejedelmi nő az orfeu­mok deszkájára sülyed s a fölkorbácsolt vérsejtek ösztönei arra a ballépésre ra­gadnák a trónörököst, hogy ilyen nővel lépjen házasságra, akkor az egyen­rangúság kvalitása meg­volna; az orfeumhölgyet megkoronázná a vesz­prémi püspök s a leendő gyermekek kétségtelen jogot formálhatnának a csá­szári és királyi trónhoz. De mivel Chotek Zsófia csak nemes grófkisasszony, nagy neveléssel és hajadoni bájakkal, ennél­fogva nem lesz helye az udvar páholyá­ban, nem ülhet az aranyküllős kocsiba, nem öltöztetheti cselédségét udvari min­ták szerint, nem tiszteleg neki a diszőr­­ség s nem hajolnak meg előtte a vérbeli asszonyok, hanem ő fog előttük haj­­longani. A gyermekei pedig kapnak majd valami nevet. Kiszakíttatnak abból a történelmi sorozatból, hol a Habsburgok vannak följegyezve. Megirigyelhetik minden kis nemes gyermekét, mert az viselheti apja nevét s örökli annak rangját és czimerét. Mit tudtunk még meg abból a házi törvényből ? Azt, hogy ő felségétől mint­­­­alddfétől függ a Ház tagjainak házas­sága. ..bele­egyezését ki kell kérni és meg kell kapni. Különben­ nincs házasság. A családfőnek ez a meglehetősen ter­mészetellenes joga féke és szabályozója a trónöröklési rendnek. Ezzel a joggal a dinasztia feje az elsőszülöttségi jogot előtérbe is tolhatja, háttérbe is szo­ríthatja. A­ népeknek az a biztosítéka, hogy uralkodót számukra a gondviselés bölcsesége jelöljön ki, merőben megsem­­misíthető egyes fejedelmek személyes akarata által. Az a törvény, melyet érint­hetetlen fundamentumnak tekintünk, in­gataggá van így téve. Ezen fundamentális törvény alapján Chotek Zsófia császárné és királyné lesz, ha Ferencz Ferdinánd­ trónra lép. Chotek Zsófiának törvényes urától származó gyer­mekei pedig jogszerű várományosai lesz­nek az osztrák császári és a magyar királyi trónnak. Új törvény megváltoztat­hatja a régi törvényt. De sem ismeretlen, sem ismert Házi szokás meg nem vál­toztathatja azt a szent és kétoldalú szer­ződést, mely az uralkodó és nemzet kö­zött létrejött és mint egyoldalúlag meg nem másítható kötés mindkét félre nézve egyenlően kötelező. A trónörökös nagy esküt tett le arra, hogy ő házasságát úgy a nejére, mint leendő gyermekeire nézve nem egyen­rangúnak tekinti. Ez az eskü őt kötelezi. Mást azonban nem kötelez. Nem kötelezi a nemzetet, nem kötelezi Chotek Zsófiát és nem kötelezi a születendő gyermekeket. A nemzet nem nézheti el, hogy trón­­öröklési törvényét valamely udvari­ aktus akár módosítsa, akár magyarázza. És nem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy ma­gyar főnemes-kisasszony fejéről is árad­hasson hazánkra a királynéi korona fénye. B. XX. A reichstadti esküvő. — Tudósítónk távirata. — Leichstadt, junius 30. Ferencz Ferdinánd főherczeg menyasszonyá­val együtt ma délután 114 órakor megérkezett Reichstadtba, ebbe a kis észak-csehországi vá­roskába, melyet most az egész világ emleget. Maga a városka miben sem árulja el a nagy esemény közeledtét, mely itt holnap le fog ját­szódni. Kolostori csend uralkodik az utczákon és az ember szinte kérdi, hát itt nem tudják mi készül. A főherczeg esküvőjéhez, me­lyet a világtól visszavonultan, szűk családi körben akar megtartani, igazán nem vá­laszthatott volna csendesebb és romantiku­sabb helyet. A kastélyból, mely az egész város­kát dominálja, semmi zaj sem hallatszik. Ha a reichstadtiak az újságokból nem tudnák, hogy itt holnap a monarchia trónörököse há­zasságra lép Chotek Zsófia grófnővel, a kas­­télyból ugyan meg nem tudnák, mert ott mély titoktartásra van mindenki utasítva. A főher­­czeg unokahuga, Mária Theresia főherczegnő a legnagyobb csöndben adja meg az utolsó intézkedésekhez a parancsokat, ő maga őrkö­dik a lakosztályok díszítési munkálatai fölött. A vendégek fogadtatására huszonegy szoba van berendezve. A kastély, mely már annyi törté­nelmi nevezetességű eseménynek volt színhelye, most ismét azzá lett. Ezúttal talán a legfonto­sabb eseményé. A holnapi ünnep szigorúan családi ünnepély jellegével bír. A főherczeg azt az óhajtását nyilvánította, hogy minden ováczió és minden ünnepélyes fogadtatás elmaradjon. Ennek daczára a rechstadtiak után-útfélen ipar­kodni fognak spontán módon ragaszkodásuknak kifejezést adni. A főherczeg tudvalevőleg Drezdában volt, hol a Chotek család ott időző tagjaival talál­kozott, majd pedig­­elutazott Cros-Priesenbe menyasszonyához, kivel ma délután megérke­zett Reichstadtba. A boldog párt udvari vonat hozta, melyet az aussig-tepliczi vasút felügyelője Osmosy, Chili vonalfőnök és Westenreber sűtőházi főnök vezetett. A pályaudvaron minden hivatalos fogadtatás elmaradt, daczára ennek, az iskolai ifjúság, a hadastyán-egylet és kiszolgált katonák sorfalat állottak. A főherczeget láthatólag megörvendez­tette a perczekig tartó szívélyes fogadtatás. Itt jelent meg Mária Terézia főherczegnő is a leányaival, kik a legszívélyesebb rokoni ér­zelmekkel fogadták a főherczeget és bájos aráját. A találkozás fölötte szívélyes volt. A pályaudvarról a márkapár egy gyönyörű fasoron keresztül a kastélyba vonult, hol Keil­­iverth jószágigazgató, Liebig polgármester, Hi­­kisch esperes és Lamel páter, a főherczeg gyón­tatóatyja üdvözölték. A főherczeg a kastélynak úgynevezett püs-

Next