Magyarország, 1900. augusztus (7. évfolyam, 210-235. szám)
1900-08-01 / 210. szám
1, 2 MAGYAROKSZAG Budapest, 1900. szerda, augusztus I irály ellenfelének magasztos tette, hogy ő imádkozott elsőnek az elhunytért, ő mondta az első misét a megdicsőültért! A tragédiának ez az apoteózisa. # Mai távirati jelentéseink a következők : Ifjabb részletek a merényletről. Milano, július 30. (éjjel.) Monzában tegnap nagy tomaünnep volt. Margit királyné, aki talán sejtette, hogy a férjét baj fogja érni, arra kérte, hogy ne menjen el az ünnepre, de a király erre azt felelte, hogy megígérte, hogy a díjakat személyesen fogja kiosztani, ezért el kell mennie a záróünnepre. Az a tér, ahol a tornázók összegyűltek, csak 300 lépésnyire van a királyi villától. Umberto király este 9 óra 20 perckor érkezett meg kocsijával, amelyen két kocsis és két szolga ült. Vele volt Ponziovaglia tábornok, a királyi ház minisztere és Avogadro táryánok főhadsegéd. A király fekete ruhát visel rendesen, ez alkalommal is czilindet vert a fején. A terembe való belépésekor a sok ezenni tömeg onetikus tapssal fogadta. Mihelyt a kocsipáholy előtt megállott, a király kiszállt s a künn várakozó urakkal kezet fogott. Azután bement a királyi páholyba. Umberto nagyon jókedvű volt s igy szólott a polgármesterhez: : — Ez a látvány igazán gyönyörű és nagy örömömre szolgál, a mikor látom, hogy a fiatal emberek ily szép, ily gyönyörű sporttal foglalkoznak. A király maga adta át a monzai tornász-egyesületnek az aranyérmet és a szabadságot ábrázoló gyönyörű szobrot. A merényletet 10 óra 35 perczkor követték el. A királyi fogat alig 10 percznyi ilat tett meg a terem kijárásától. A király a kocsiból kissé jobbra kihajolva és czilinderét kezében tartva, folytonosan köszöngetett a tüntető tömegnek. Egyszerre a taps és az evolvázás közben gyorsan egymásután három lövés dördült el A királyi fogathoz közel levők azt hitték, hogy valahol rakétákat gyújtottak meg. Az első golyó a király mellébe fúródott. A király jobb karját köszönésre emelte, amikor a merénylő az első lövést tette. Umberto azonnal visszafordult, hogy megtudja, honnan jön a lövés. A második lövés szintén a király mellét érte, a harmadik lövés keresztülfúrta Umberto bal hónalját s ebben a pillanatban látni lehetett, amint a király jobb karját gyorsan fölemelte, hogy a további lövéseket elhárítsa magától. Azután visszahanyatlott kocsijába. A hátulsó ülésen levő szolgák egyike nyomban leugrott és rávetette magát a merénylőre, akit e közben egy karabélyos tiszt megfogott. A nép ordítva és tombolva vetette magát a gyilkosra, akit meg akart lincselni. A kocsi eközben gyors vágtatással robogott a villához. A nép nyomban meg akarta ölni a gyilkost és a csendőröknek csak minden erejük megfeszítésével sikerült a több sebből vérző merénylőt kocsin a rendőrséghez szállítani. A királyi fogat eközben elérkezett a villához. Ponziovaglia tábornok, aki a király megüvegesedett szemét látta, azt kérdezte tőle, várjon meg van-e sebesülve, amire Umberto ezt felelte: — Nem, hiszem. Éreztem ugyan egy ütést, de nem hiszem, hogy meg vagyok sebesülve. De alig egy-két pillanat múlva a király a fájdalom miatt nyöszörgött s a kocsi jobb oldalára hanyatlott. S alighogy a fogat a kastély rácsához érkezett, Umberto összerogyott és kiszenvedett. Ekkor pontban tiz óra 45 percz volt. A két tábornok és a villából kiözönlő szolgák a király holttestét egy földszinti terembe vitték s ott egy pamlagra tették. A tábornokok azonnal orvosokért küldtek. Legelsőnek érkezett Erba udvari orvos, utána jöttek Dacio és Vergelli orvosok, akik már csak a beállott halált konstatálták és azt, hogy a halált a szivbe nyomult golyó okozta. Alighogy a holttestet a pamlagra tették, besietett Margit királyné, a ki nagy toaletben volt s az imént udvarhölgyekkel és urakkal cerklet tartott. Értésére adták, hogy a király visszajött, mert nincsen egészen jól. A királyné azt kérdezte Erbától, vájjon a király rosszulléte komolyabb-e? Erba nem felelt erre a kérdésre. A királyné rémülve kérte az orvosokat, hogy mondják meg neki az igazat és minden izében reszketve mondta: "Mentsék meg, doktor urak, mentsék meg! Az udvarhölgyek ki akarták vinni a királynét a teremből, de ő mindent akart tudni. Erre Erba megmondta neki, hogy a király ellen merényletet követtek el és hogy ő felsége meghalt. A királyné mintegy kővé válva hallgatta az orvos szavait és csak hosszabb idő múlva sikerült őt rábírni arra, hogy a holttesttől távozzék. A királyné igy szólott: — Tegyétek az ágisra ő felsége holttestét. Az éjjelt imádkozva fogom nála tölteni. Ezután az orvosok megvizsgálták a meggyilkolt király sebeit, a holttestet fekete ruhába öltöztették és ágyra fektették. Az ágy köré égő gyertyákat állítottak és virágot hintettek. Tizenegy órakor már egész Monza tudta, hogy Umberto király meghalt. Ezidőtájt a csendőrök a — i --------- T—i----------i r" gyilkossal a csendőrségi kaszárnyába érkeztek, ahol a törvényszéki bizottság már együtt volt. A gyilkos erős testalkatú, szimpatikus arczu ember, barna arczcal és bodros hajjal. Tisztességesen van öltözködve. Kihallgatásánál a következőket mondta: — A nevem Brescia Gaetano, harminczegy éves vagyok, Pratóban, Firenze mellett születtem. Ezelőtt két hónappal érkeztem vissza Amerikából és két nap óta vagyok Monzában. Testvérem a 11. gyalogezredben szolgál, mint hadnagy. A gyilkos azután elmondta, hogy ő anarkista forradalmár s csak azért ölte meg Umbertót, mert ő is egy a sok uralkodó közül. A kihallgató tisztviselő megjegyzésére, hogy Umberto királyi, mindenki szerette, a gyilkos ezt jegyezte meg: — Nem tesz semmit, én nem szerettem őt Egy rendőrügynök negyedórával a merénylet elkövetése előtt Bresciát egy fiatal nővel látta a merénylett színhelyén, ahol többektől francziául tudakozódott akirályról és kíséretéről. Az illető nőt ma reggel a Via San Pietro del’Ortón letartóztatták. Framella Cezáriának hívják. « Umberto király akkor lehelte ki életét, a mikor az udvari fogat a villa kapujához érkezett. Margit királynét mér előbb értesítették a merényletről, a melynek szomorú kimeneteléről természetesen sejtelme sem lehetett. A királyné a villa kapuja előtt várta a fogatot és midőn ismeretlen embereket látott, a kocsi körül, forgolódni, igy szólott ezekhez . — Az urak orvosok? — Igen, felség! — felelték az ismeretlenek. — úgy hát segítsenek Isten nevében! — rimánykodott a szerencsétlen asszony. — Felség, a mi tudományunk már nem segíthet többé! — mondták erre az orvosok. Margit királyné erre a szóra sirógörcsöt kapott, amelytől egész éjjel nem tudott szabadulni. • - t. f "v ’ Mikor a király megsebesült, igy szólt: — Nincs semmi baj/ A kocsi három percz alatt tette meg a tornaversenytér és a királyi villa között levő utat. A király még lélegzett, mikor a villába vitték. Rögtön az ágyba fektették. Az orvos csakhamar ott volt, de a király már kiszenvedett. Mikor a királyné megjelent és a király halálát megtudta, szivetindító jelenet játszódott le. Umbertó király utolsó szavai ezek voltak: — Oh jaj nekem!. Margit királyné, akit telefonon értesítettek arról, hogy férje megsebesült, a villa kapuja előtt várta a pert meg az osztrák lovasság. Nápolyban 1878-ban, amikor Passanante tőrrel támadott rá, amint kocsijában a királyné mellett ült, kellőképp tudta életét megvédeni úgy, hogy hatalmas lapos kardvágást mért a merénylő fejére. Viselkedése, melyet szintén Nápolyban, a kolera idején tanúsított, a vitézségnél és önfeláldozásnak mintája volt. I . umbertó királyt valósággal zavarba hozhatta volna sok székhelye, ha a politika elvben nem követelte volna, hogy királyságának fővárosában, Rómában lakjék. Államainak minden részében volt egy-egy palotája: Turinban, Milánóban, Velenczében, Firenzében, Nápolyban, Casertában. Ide bármikor váratlanul is érkezhetett. Ez a sok palotája részben örökség, részben hódítás útján szállott rá és ezek akaratlanul is eszébe juttatták hajdani tulajdonosaikat. Várjon igazán otthon érezhette-e magát a firenzei Pitti palotában és nem gondolta-e, hogy csak ideiglenes vendége a toszkánai nagyherczegnek; nem úgy gondolta-e, hogy csak látogatóban van a nápolyi királynál, amikor az ő kastélyában lakott, és magában Rómában is nem a pápa palotája volt-e az ő lakása ? Piemontban, Torinóban, az ő szülővárosában, az uralkodó csakis kellemes családi emlékeket talált, ámde épp azért, hogy királyságának többi részei ne féltékenykedjenek, csak nagy időközökben jelentitt meg. Hogy megfeleljen a helyi érdekeknek is, hogy kielégítse a hajdani államok.. arisztokrácziáját, amelyet az udvar fénye nem csábíthatott Rómába, Umbertó úgy intézkedett, hogy családjának herczegei képviseljék őt Itália főbb városaiban: Turinban lakik az aostai herczegi pár, Velenczében a genuai herczeg, Nápolyban, Firenzében lakik a trónra jutott nápolyi herczegi pár. Maga a király sokat utazott a királynéval. Évenkint elment Nápolyba, kis időt töltött Firenzében és sohasem feledkezett meg Velenczéről, erről a vízre épített városról, mely iránt Margit királyné különös előszeretettel viseltetett. A szoborleleplezések, kiállítások, földművelési díjkiosztások, minden egyes ünnepség, minden legkisebb alkalom elég volt arra, hogy népének mutogassa magát és sohasem maradt el az ünnepségek sorozatából, sohasem mulasztotta el, hogy palotájának erkélyén meg ne jelenjék, amikor népe ott tüntetett ablaka alatt. Az örökös költözködésben fáradhatatlan királyi pár valóságos becsvágyat helyezett abba, hogy egyre fárasztották az udvarhölgyeket, a szárnysegédeket, de azután mindenütt, ahol megfordultak, a legkedvesebb emléket hagyták maguk után. Egyedül Monza volt, ahol a király és királyné minden nyáron júliusban megérdemelt nyugalmukat élvezték. A Milánóval szomszédos királyi székhelyre, amelyet rengeteg park övez,d ő felségeik a római nap heve elől menekültek. Ámde e pihenés nem volt elég a királynénak, a kinek a magány iránt érzett vágyát csak Gressomey üdítő völgye elégítetta ki a Monte Rosa hatalmas hegyhát lábánál. Itt levő kaczér kis házában, amelyet zöld gyep övezett, teljesen magába szállt. Ha a királynét meglepte itt a király, elment vele zergét űzni a hegyek közé, gyakran elkísérte hegyi sétái alkalmával, melyek akárhányszor igen veszélyesek voltak; az örökös hó e tájának tiszta levegője, az a fenséges csend, amely a jégvidékek között honos, mindenkor visszaadta nekik testi és lelki egyensúlyukat, amire a fejedelmeknek még nagyobb szükségük van, mint az alattvalóiknak.* Az év hat hónapjában az udvar Rómában székelt, mely 1870 szeptember 20-ika óta a czézárok és pápák országának hivatalos fővárosa. Itt ülésezik a parlament, itt van központja a kormánynak és itt van állandóan a király mellé kirendelt diplomácziai testület. Rómában zajlottak le a monarkiának hivatalos ünnepélyei és itt ünnepelték a király születésének és az állam megalakulásának évfordulónapjait, tiszteletben tartva a nemzeti érzést, amely nem engedte volna meg, hogy eltérjen Viktor Emánuel hagyományaitól. Umberto király a Quirinalban lakott, ahová 1871. június havában tette be első ízben a lábát Amikor a felséges hitvesek november vége felé visszatértek Rómába, újra megkezdték egyszerű életmódjukat, melynek úgyszólván minden perezében el voltak foglalva. Mint majdnem minden fejedelemnek idejét az övékét is lefoglalta az a sokféle kötelesség a mely épp a királyi hivatással jár együtt Elég ritkán látták egymást. A király, a ki naponta fél 7 órakor kelt fel, lóra ült, vagy jelen volt lovai idomitásánál: ez okból igen sokat eljárt az istállóba is, ahol naponta megbámulta e kis oroszlánt, a mely ott született és melyben a királynak nagy kedve telt Délután a sétakocsizás következett a korzón, a Borghese villa és a Pincio parkjától kezdve, ahol a népnek is bőséges alkalma nyílt a felség: * —- -....................... - a —A