Magyarország, 1900. szeptember (7. évfolyam, 236-261. szám)
1900-09-01 / 236. szám
BUDAPEST, 1900. SZEPTEMBER 1. SZOMBAT. VII. ÉVFOLYAM 236. SZÁM Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. jcu&ter&tss&iu : Holló Lajos. Szerkesztőségi és kiadóhivatal: Teréz-körút 19. szám Hirdetések Tronparellenzámbussal dlís'&abás szerint* Kállay védekezése. Budapest, aug. 31. Kállay Benjámin közös pénzügyminiszter, Bosznia és Herczegovina legfőbb kormányzója, védekezik most azok ellen a támadások ellen, amelyek az ő boszniai politikáját a magyar sajtó egy részében érték. E czélből tanulmányt tetet közzé a Budapesti Szemlében, amely hivatva van a magyar közönség előtt a bosnyák ügy állását egész terjedelmében megvilágosítani. Őszintén szólva, nagy ideje volt. A delegáczióban elmondott, meglehetősen hiányos és különben is «bizalmas jellegű felvilágosítások éppen nem voltak alkalmasak a magyar nagyközönséget tájékoztatni és megnyugtatni. A magyar közönség köreiben meglehetős tájékozatlanság uralkodik a boszniai dolgok valódi mivolta felől, ez pedig éppen nem érdeke a kormányzatnak, mert hiszen a tájékozatlan közönséget igen könnyű félrevezetni, ami azután igen könnyen magán a kormányzaton bosszulhatja meg magát.. A Boszniában észlelhető, nyugtalanság legfőbb oka és kulcsa: a vallási kérdés. M mindenütt a vitágon, ahol különböző felekezetek érintkeznek egymással, kényes kérdés ez, hát még ahol nemcsak felekezetek, de egészen különböző vallások között oszlik meg a népesség! Boszniában félmillió mohamedánnal mintegy 900.000 keresztény áll szemben; a keresztények megint kétharmadrészben a görög-keleti, egyharmadrészben a római katholikus valláshoz tartoznak. Vegyük hozzá e megosztottsághoz, hogy Bosznia keleten fekszik, a vallási fanatizmus hazájában, és vegyük hozzá, hogy napjainkban a vallási érzékenység, féltékenység és elzárkózás majdnem mindenütt növekedőben van, és akkor belátjuk, hogy szinte csodás kivétel számba menne, ha a kedélyek éppen Boszniában maradnának teljesen nyugodtak, és csak éppen ezt a tartományt kímélné meg a sors a vallási villongások pusztító hatásától. Boszniában most, úgy tetszik nekünk, a legelégedetlenebb elem a mohamedán. Ennek az elégedetlenségre fontos, históriai okai vannak. A szultán birodalmában a mohamedán vallás államvallás, és mint ilyen, nagy jelentőségű előjogokat és kiváltságokat élvez és részesíti azokban a kebelébe tartozókat is. Bosznia de facto kikerülvén a szultán fönhatósága alól, ezek az előjogok, kiváltságok, a hozzájuk kapcsolt uralommal és gazdasági kiváltságokkal együtt összeomlottak. A boszniai mohamedánok lelkében tehát állandóan megvan az általános alapok az elégedetlenségre és az izgalomra; ilyen állapotban az emberek minden pozitív kormányzati intézkedést sérelmesnek éreznek, kivált ha az az annyira érzékeny vallási ponttal áll összeköttetésben. Ilyen pont a vakus, a mohamedán vallási és tanulmányi alapok kérdése. Ezeket az alapokat a boszniai kormány kumulálta, mert úgy találta, hogy a szeparált, autonómikus kezelésben gyümölcstelenül kallódnak el azoknak jövedelmei. Ennek az intézkedésnek a hatása volt az, hogy deputáczió deputácziót ért Budapesten, amelyek el voltak szánva, ennek a sérelmes intézkedésnek orvoslásáért elmenni egészen a királyig. De nemcsak a mohamedán vallási viszonyok dezoláltak Boszniában, hanem a keresztényeké is. A görög-keleti és a római katholikusfelekezetek kvalitása nagyon régi dolog a Balkán északi részeiben, sőt ugyanezt a jelenséget nagy mértékben föltaláljuk Horvátországban is. A két keresztény felekezetnek ez a viszálykodása okozta azt, hogy Boszniában a kereszténység az okkupáczió óta eltelt több mint két évtized alatt sem volt képes a mohamedánizmus fölé kerekedni, mert hiszen a mérleg nyelvének elhajlása éppen attól függött, hogy a mohamedán elem a maga döntő súlyával melyik keresztény felekezet felé hajlik. Most a görög-keletiek felé hajlik, és a bosnyák kormány éppen azt igyekszik ellensúlyozni, hogy a mohamedánok és görög-keletiek egyesített súlya által okozott elhajlás ne öltsön veszedelmes mérveket. Mert Boszniában mindegyik vallási iránynak megvan a maga politikai, iránya is : a görög-keleti a Szerbia és Montenegro felé való gravitácziót jelenti, a katholikus a Horvátországgal való egyesülés felé tendál, a mohamedán pedig a régi török uralom visszaállítása érdekében fejt ki meglehetős passzív, terméketlen, plátói ellenállást. Hát mi elhiszszük Kállaynak, hogy egy ilyen országot kormányozni nagyon nehéz , jól kormányozni, minden benne lakónak megelégedésére pedig szinte lehetetlen. Kivált amikor a kormányzatnak nincsen — és a mostani körülmén y szultán jubileuma. — A Magyarország eredeti tározója. — A nagy török birodalomban szokatlan ünnepet ülnek. II. Abdul Hamid, az Ozmánok családjából a harmincznegyedik szultán, holnap üli meg uralkodásának huszonötödik évfordulóját. Egészen pontosnak ez a jubileum nem nevezhető, mert a padisah csak 1876. augusztus 31-én, és így keresztény számítás szerint csak huszonnégy éve uralkodik, míg török számítás szerint a negyed évszázad csak a 12. sehabánon, azaz a mi számításunk szerint december 4-én fejeződik be. Mivel azonban a trónralépés ünnepére a sohase változó török pénzügyi esztendő, mely a görög naptárszámítással esik össze, volt mérvadó, e dátumra szánták el magukat a mérvadó körök. A jubiláló szultán deczemberben lesz 60 éves. (1842 szeptember 22-én, vagy török számítás szerint: 1258 shabai 16-án született.) Születésekor hárman álltak közelebb a trónhoz, mint ő: atyja, annak testvére s a későbbi Abdul Aziz szultán, továbbá a saját testvére, a későbbi V. Murad szultán. Ennek a körülménynek köszönhette, hogy sokkal szabadabban mozoghatott, mint más herczeg. Sokat forgolódott a perui társaságban és így bizonyos európai műveltségre tett szert, amitől tudvalevőleg a török fejedelmeket rendesen nagyon óvják. Trónrajutásának története ismeretes. 1876 május 30-án halva találták Abdul Asis szultánt. A kérdés még ma sincs eldöntve: gyilkosság vagy öngyilkosság volt-e Abdul Aziz halálának oka? A török néppel azt közölték, hogy a szultánnal szemben éltek azzal a joggal, melyet a sunna a nemzet képviselőinek nyújt azon uralkodókkal szemben, kik a Korán ellen vétenek. A trónra két fiatal herczeg volt jogosult. Murad, mint V. Murád, el is foglalta a trónt, de már rövid három hó múlva észrevették rajta elmebetegségét, mely őt a kalifa kötelességeinek teljesítésére képtelenné tette. Erről értesítették öcscsét, Abdul Hamid herczeget, ki késznek nyilatkozott a trón elfoglalására, ha a sejk-al-izlám ehhez kimondja a jóváhagyást. Ez megtörtént — és így lett Abdul Hamid a török birodalom padisahja. Az ő uralkodása sem volt mindig rózsás. Szerencsétlen kimenetelű háborúk, az európai török birodalom folytonos hanyatlása képezik uralkodása főbb jellemvonásait, de másrészt tagadhatatlan, hogy Abdul Hamid szultán még mindig nagy birodalmában tágas kapukat nyitott a kultúrának. Az írni-olvasni tudók száma, amely uralkodása elején alig 5 százaléka volt a lakosságnak, azóta rohamosan szaporodott. Az ország legrejtettebb tájékán is alapított iskolákat, melyek a Korán tanai mellett általános gyakorlati ismeretekre oktatják a fiatalságot. Konstantinápolyban technikai és ipari tanintézeteket alapított, amelyeknek sikerei eredményezték azt, hogy a tervbe vett, Damasból Mekkába vezető, zarándokoknak szánt egyházi jellegű vasutat tisztára mohamedán mérnökök, iparosok és munkások építhetik már. Az eddig külön fennállott jogi és orvosi főiskolák mellé teológiai és filozófiai fakultásokat létesít most, s ezzel megvalósítja a török egyetem eszméjét. Jótékonysága és bőkezűsége valósággal mesébe illő. Járvány vagy tűzvész által sújtott népéről atyailag szokott gondoskodni, és füveinek jutalmazásában a pazarlásig bőkezű. Rendes szokása, hogy a harczból vagy más küldetésből hazatérő basájának teljesen fölszerelt birtokot, vagy pompásan berendezett palotát ajándékoz, így a tesszáliai hős, Edhem basa is a befejezett hadjárat után remek konakot kapott, amelynek istállójáról és éléskamrájáról is előre gondoskodott a szultán. Belső embereit, kedvencz szolgáit gyakran jutalmazza, még pedig fejedelmi módon. Megtörtént egy izben, hogy méneséből tüzesvérű paripát vittek az udvarhoz. A ló már két embert vetett le magáról és nem volt, aki megülje. Egy Felhősi János nevű magyar lovászmester ugrott ekkor a nyeregbe , megrántotta a zablát és a tánczoló-prüszkölő paripát háromszor végigsétáltatta a tágas udvaron. A szultán megveregette a derék lovas vállát és rögtön száz arany fontot adatott neki. II. Abdul Hamid az óriási Yildiz-palotában pazar udvartartást visz, amelyhez tízezer tiszt, tisztviselő, iparos, szolga és katona tartozik. Ezek nap-nap után benn étkeznek a palotában. Lapunk mai száma 16 oldal.