Magyarország, 1900. szeptember (7. évfolyam, 236-261. szám)

1900-09-01 / 236. szám

BUDAPEST, 1900. SZEPTEMBER 1. SZOMBAT. VII. ÉVFOLYAM 236. SZÁM Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. jc­u&ter&tss&iu : Holló Lajos. Szerkesztőségi és kiadóhivatal: Teréz-körút 19. szám Hirdetések Tronparelle­nzámb­u­ssal dlís'&abá­s szerint* Kállay védekezése. Budapest, aug. 31. Kállay Benjámin közös pénzügyminisz­ter, Bosznia és Herczegovina legfőbb kormányzója, védekezik most azok ellen a támadások ellen, a­melyek az ő bosz­niai politikáját a magyar sajtó egy részé­ben érték. E czélből tanulmányt tetet közzé a Budapesti Szemlé­ben, a­mely hivatva van a magyar közönség előtt a bosnyák ügy állását egész terjedelmében megvilágosítani. Őszintén szólva, nagy ideje volt. A delegáczióban elmondott, meglehetősen hiányos és különben is «bizalmas jellegű­ felvilágosítások éppen nem voltak alkalmasak a magyar nagy­­közönséget tájékoztatni és megnyugtatni. A magyar közönség köreiben meglehetős tájékozatlanság uralkodik a boszniai dol­gok valódi mivolta felől, ez pedig éppen nem érdeke a kormányzatnak, mert hiszen a tájékozatlan közönséget igen könnyű félrevezetni, a­mi azután igen könnyen magán a kormányzaton bosszul­hatja meg magát.. A Boszniában észlelhető, nyugtalanság legfőbb oka és kulcsa: a vallási kérdés. M mindenütt a vitágon, a­hol különböző felekezetek érintkeznek egymással, kényes kérdés ez, hát még a­hol nemcsak fele­kezetek, de egészen különböző vallások között oszlik meg a népesség! Boszniá­ban félmillió mohamedánnal mintegy 900.000 keresztény áll szemben; a ke­resztények megint kétharmadrészben a görög-keleti, egyharmadrészben a római katholikus valláshoz tartoznak. Vegyük hozzá e megosztottsághoz, hogy Bosznia keleten fekszik, a vallási fanatizmus ha­zájában, és vegyük hozzá, hogy napjaink­ban a vallási érzékenység, féltékenység és elzárkózás majdnem mindenütt növeke­dőben van, és akkor belátjuk, hogy szinte csodás kivétel számba menne, ha a ke­délyek éppen Boszniában maradnának teljesen nyugodtak, és csak éppen ezt a tartományt kímélné meg a sors a vallási villongások pusztító hatásától. Boszniában most, úgy tetszik nekünk, a legelégedetlenebb elem a mohamedán. Ennek az elégedetlenségre fontos, his­tóriai okai vannak. A szultán birodalmá­ban a mohamedán vallás államvallás, és mint ilyen, nagy jelentőségű előjogokat és kiváltságokat élvez és részesíti azok­ban a kebelébe tartozókat is. Bosznia de facto kikerülvén a szultán fönhatósága alól, ezek az előjogok, kiváltságok, a hozzájuk kapcsolt uralommal és gazda­sági kiváltságokkal együtt összeomlottak. A boszniai mohamedánok lelkében tehát állandóan megvan az általános alap­ok az elégedetlenségre és az izgalomra; ilyen állapotban az emberek minden pozi­tív kormányzati intézkedést sérelmesnek éreznek, kivált ha az az annyira érzé­keny vallási ponttal áll összeköttetésben. Ilyen pont a vakus, a mohamedán val­lási és tanulmányi alapok kérdése. Eze­ket az alapokat a boszniai kormány kumulálta, mert úgy találta, hogy a sze­parált, autonómikus kezelésben gyümölcs­­telenül kallódnak el azoknak jövedelmei. Ennek az intézkedésnek a hatása volt az, hogy deputáczió deputácziót ért Budapesten, a­melyek el voltak szánva, ennek a sérelmes intézkedésnek orvos­lásáért elmenni egészen a királyig. De nemcsak a mohamedán vallási vi­szonyok dezoláltak Boszniában, hanem a keresztényeké is. A görög-keleti és a ró­mai katholikus­­felekezetek k­valitása na­gyon régi dolog a Balkán északi részei­ben, sőt ugyanezt a jelenséget nagy mértékben föltaláljuk Horvátországban is. A két keresztény felekezetnek ez a vi­szálykodása okozta azt, hogy Boszniában a kereszténység az okkupáczió óta eltelt több mint két évtized alatt sem volt képes a mohamedánizmus fölé kerekedni, mert hi­szen a mérleg nyelvének elhajlása éppen attól függött, hogy a mohamedán elem a maga döntő súlyával melyik keresztény felekezet felé hajlik. Most a görög-keletiek felé hajlik, és a bosnyák kormány éppen azt igyekszik ellensúlyozni, hogy a moha­medánok és görög-keletiek egyesített sú­lya által okozott elhajlás ne öltsön ve­szedelmes mérveket. Mert Boszniában mindegyik vallási iránynak megvan a maga politikai, iránya is : a görög-keleti a Szer­bia és Montenegro felé való gravitácziót jelenti, a katholikus a Horvátországgal való egyesülés felé tendál, a mohamedán pedig a régi török uralom visszaállítása érdekében fejt ki meglehetős passzív, terméketlen, plátói ellenállást. Hát mi elhiszszük Kállaynak, hogy egy ilyen országot kormányozni nagyon nehéz , jól kormányozni, minden benne lakónak megelégedésére pedig szinte le­hetetlen. Kivált a­mikor a kormányzat­nak nincsen — és a mostani körülmén­ y szultán jubileuma. — A Magyarország eredeti tározója. — A nagy török birodalomban szokatlan ünne­pet ülnek. II. Abdul Hamid, az Ozmá­nok családjából a harmincznegyedik szultán, holnap üli meg uralkodásának huszonötödik évfordulóját. Egészen pontosnak ez a jubileum nem nevezhető, mert a padisah csak 1876. augusztus 31-én, és így keresztény szá­mítás szerint csak huszonnégy éve uralko­dik, míg török számítás szerint a negyed évszázad csak a 12. sehabánon, azaz a mi szá­mításunk szerint dec­ember 4-én fejeződik be. Mivel azonban a trónralépés ünnepére a soha­se változó török pénzügyi esztendő, mely a görög naptárszámítással esik össze, volt mérv­adó, e dátumra szánták el magukat a mérvadó körök. A jubiláló szultán deczemberben lesz 60 éves. (1842 szeptember 22-én, vagy török szá­mítás szerint: 1258 shabai 16-án született.) Születésekor hárman álltak közelebb a trónhoz, mint ő: atyja, annak testvére s a későbbi Ab­dul Aziz szultán, továbbá a saját testvére, a későbbi V. Murad szultán. Ennek a körül­ménynek köszönhette, hogy sokkal szabadabban mozoghatott, mint más herczeg. Sokat forgoló­dott a perui társaságban és így bizonyos európai műveltségre tett szert, a­mitől tudva­levőleg a török fejedelmeket rendesen nagyon óvják. Trónrajutásának története ismeretes. 1876 május 30-án halva találták Abdul Asis szul­tánt. A kérdés még ma sincs eldöntve: gyilkos­ság vagy öngyilkosság volt-e Abdul Aziz halá­lának oka? A török néppel azt közölték, hogy a szultánnal szemben éltek azzal a joggal, melyet a sunna a nemzet képviselőinek nyújt azon uralkodókkal szemben, kik a Korán ellen vétenek. A trónra két fiatal herczeg volt jogo­sult. Murad, mint V. Murád, el is foglalta a trónt, de már rövid három hó múlva észre­vették rajta elmebetegségét, mely őt a kalifa kötelességeinek teljesítésére képtelenné tette. Erről értesítették öcscsét, Abdul Hamid her­­czeget, ki késznek nyilatkozott a trón elfogla­lására, ha a sejk-al-izlám ehhez kimondja a jóváhagyást. Ez megtörtént — és így lett Abdul Hamid a török birodalom padisahja. Az ő uralkodása sem volt mindig rózsás. Szeren­csétlen kimenetelű háborúk, az európai török birodalom folytonos hanyatlása képezik uralko­dása főbb jellemvonásait, de másrészt tagadha­tatlan, hogy Abdul Hamid szultán még mindig nagy birodalmában tágas kapukat nyitott a kultúrának. Az írni-olvasni tudók száma, a­mely uralko­dása elején alig 5 százaléka volt a lakosság­nak, azóta rohamosan szaporodott. Az ország legrejtettebb tájékán is alapított iskolákat, me­lyek a Korán tanai mellett általános gyakorlati ismeretekre oktatják a fiatalságot. Konstantiná­polyban technikai és ipari tanintézeteket alapí­tott, a­melyeknek sikerei eredményezték azt, hogy a tervbe vett, Damasból Mekkába vezető, zarán­dokoknak szánt egyházi jellegű vasutat tisztára mohamedán mérnökök, iparosok és munkások építhetik már. Az eddig külön fenn­állott jogi és orvosi főiskolák mellé teológiai és filozófiai fakultásokat létesít­ most, s ezzel megvalósítja a török egyetem eszméjét. Jótékonysága és bőkezűsége valósággal me­sébe illő. Járvány vagy tűzvész által sújtott népéről atyailag szokott gondoskodni, és füvei­nek jutalmazásában a pazarlásig bőkezű. Ren­des szokása, hogy a harczból vagy más külde­tésből hazatérő basájának teljesen fölszerelt birtokot, vagy pompásan berendezett palotát ajándékoz, így a tesszáliai hős, Edhem basa is a befejezett hadjárat után remek konakot ka­pott, a­melynek istállójáról és éléskamrájáról is előre gondoskodott a szultán. Belső embereit, kedvencz szolgáit gyakran jutalmazza, még pedig fejedelmi módon. Megtörtént egy iz­­ben, hogy méneséből tüzesvérű paripát vit­tek az udvarhoz. A ló már két embert vetett le magáról és nem volt, a­ki megülje. Egy Felhősi János nevű magyar lovászmester ugrott ekkor a nyeregbe , megrántotta a zablát és a tánczoló-prüszkölő paripát háromszor vé­gigsétáltatta a tágas udvaron. A szultán meg­veregette a derék lovas vállát és rögtön száz arany fontot adatott neki. II. Abdul Hamid az óriási Yildiz-palotában pazar udvartartást visz, a­melyhez tízezer tiszt, tisztviselő, iparos, szolga és katona tartozik. Ezek nap-nap után benn étkeznek a palotában. Lapunk mai száma 16 oldal.

Next