Magyarország, 1900. december (7. évfolyam, 314-337. szám)
1900-12-01 / 314. szám
5^1 •_......... _ __^_ Budapest, 1900. szombat, deczember 1 MAGYARORSZÁG tó a kormány pénzügyi, közigazgatási és általános politikai rendszerét bírálta. A Kossuthpárt élénk helyesléssel kisérte Csávolszky beszédét. Az ülés végén elhatározta a Ház a miniszterelnök és az elnök javaslatára, hogy a koronaőrválasztást a jövő kedden tartja meg az országgyűlés. Részletes tudósításunk a következő: Elnök Perczel Dezső. Az ülés kezdete 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése és az elnöki előterjesztések után következett a költségvetés tárgyalása. Az 1901-iki évi költségvetés. Juries Mihály s A szabadelvű párt olyan mint a rossz orvos, amikor már a beteg kiszenvedett, akkor állapítja meg a diagnózist, de mikor súlyos betegen fekszik, akkor nem tudják mi baja s mivel lehet gyógyítani. A társadalom nagybeteg, de a liberalizmus nem mer a gyógyításhoz fogni. Itt elsősorban a keresztény elveknek visszaállítása szükséges a társadalmi rendbe. Addig, mig kereszttördelések fordulnak elő és találkoznak balga emberek, akik a vallásos intézményeket veszélyesnek tartják a tudományra, míg a keresztet eltávolítják az iskolákból, addig nem lehet beszélni restaurálásról, addig az anarchiát nem lehet kiirtani, pedig az anarchia a liberalizmus szülöttje. Ott, vannak a rettenetes gyilkosságok, melyeknek a közelmúltban Erzsébet és Umberto voltak áldozatai, ez mind a liberalizmusnak a követménye. Vallásos alapra kell fektetni a társadalmat, mert kereszténység nélkül nincs állam, nincs társadalom. (Igaz, úgy van a néppártról.) A törvényhozás kimondta a felekezetnélküliséget, mely a legrettenetesebb a társadalomra. A népet megfosztották utolsó mentőhorgonyától, a túlvilági életbevetett.reménytől, s kiszolgáltatták a kétségbeesésnek. A liberalizmusnak köszönhető, hogy sok földbirtok a zsidó kezébe jutott. Szól ezután a kivándorlás okairól, az ország eladósodásáról, melynek szintén a liberális rendszer az oka. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés a néppárton.) Asbóth János :- Nem akar beleszólani abba a polémiába, mely tegnap felmerült Molnár János és Mandel Pál közt. Más szempontra kívánja a Ház ügyeimet felhívni. A függetlenségi párt szónokai hatalmas beszédekben támadták a kormányt, a néppárt még tovább, ment,igyekezett az új parlamenti alakulást megfosztani minden értékétől -s oda kon,kladált, hogy Bánffy nem hirdette az erőszakot, de’ gyakorolta, Széli pedig hirdette a jogot, de nem gyakorolja. A néppártnak nem lett volna szabad annak idején obstruálni, minden más pártnak igen, magasabban, mennél inkább magukon hordják ama kor jellemének vonásait. .Legyen ez ünnepnek nagyobb, nemesebb, mélyebbre ható jelentősége! A nemzeti érzések kora nem járt le még s nem is fog lejárni soha. Mig szivünk érzi, elménk fölfogja, vérünk megpecsételi, mi a haza, addig Vörösmarty nem enyészhetik el hálás emlékezetünkből. Érczszobra hirdesse, művei terjeszszék a haza s a nemzet féltékeny szeretetét. A mi benne örök értékű s független időktől és divatoktól, az e rajongó hazaszeretet. S ezt «hordjuk emlékeztetőül homlokunkon a szemünk között és tűzzük ajtónk félfájára.» Nem elvont bölcselmi gondolat ez, hanem eleven érzés, oly élő, oly közvetetten, mint az anyai, mint a gyermeki szeretet. Vörösmarty ünnepét üli a magyar haza. Figyeljük meg, mennyi része van a léleknek, a vérnek, a szivnek ez ünneplésben. S ha látni fogjuk, hogy a Szózat költőjének szavára s emlékezetére még mindig kigyulnak az arczok, megdobbannak a keblek és föllángolnak az érzések , akkor legyünk nyugodtak e nemzet jövőjéről, mert érzi még önmagát s becsüli legszentebb, legdrágább javait. Pedig fogjuk látni. E kor nem alkalmas a nagy, szárnyaló gondolatokra, a fenséges eszmékre, a költői víziókra, a magasba emelkedő, eget vívó érzésekre. Nehéz és komor küzdelmek megzsibbasztják szívünket, a bennünk szunnyadó jobb érzelmeket még mélyebb, lethargikus álomba sülyesztik, nem a nemzeti föllendülésnek, nem a karöltve haladásnak, hanem a társadalmi széjjelhúzásnak idői járnak fölöttünk. De Vörösmarty emléke feledtetni fogja velünk a jelen nyomorát és romantikus varázserejével visszavisz a múltba, s feledteti a visszavonást és egyesít az ő ünneplésében. S ez egység, e lendület, e fölemelkedés a jelen sarából Vörösmartynak legszebb, legdicsőbb koszorúja, de nekik, mint a konzervatizmus inaugurálóinake, nem. A néppárt az obstrukczióban a probli mamsell szerepét játszotta. (Nagy derültség.) Lakatos Sándor: Hiszen ő is benne volt a néppártban. Asbóth János : Molnár, midőn ennek a kormánynak a működését ecsetelte, igen messze ment baljóslatában. Örvendetes jelenség, hogy azok, akik hosszú időn keresztül más-más irányban keresték a nemzeti aspirációk megvalósítását, most egy táborban küzdenek. Ezek az emberek félretettek minden személyeskedést, és egyesültek az ország előmozdítására, visszatértek mindazok a férfiak a szabadelvű pártba, akik vagy a legutóbbi események hatása alatt, vagy még a múlt időben onnan kiléptek. Nagy küzdelmek voltak ebben az országban a politikai pártok közt, de amelyekből győző nem került ki, a vesztes mindig a nemzet volt. Lakatos Sándor: A százszínű Kaméleon.Volt ez már minden. Asbóth János: A vallási béke megóvása, a valuta rendezése, a közgazdaság fellendítése, az egyenesadók reformja, a közigazgatás államosítása már akkor sürgettettek, ez a kormány is programmjába vette ezeknek a nagy eszméknek megvalósítását. Szólt ezután a közgazdasági viszonyokról, Ausztria magyarellenes törekvéséről. Szükséges, hogy a kormány az ipart és kereskedelmet úgy féltse és úgy védelmezze mint a szeme fényét, mzért ez képezi a nemzet gerinczét. Elsősorban az a fő teendő, hogy a vallási béke megőriztessék, sajnosazonban vannak sokan, nemcsak a néppárt, hanem azok is, akik tényezők akarnak lenni, akik folyton, folyvást és megbolygatni igyekeznek a vallási békét ,s szítják a felekezeti, egyenetlenséget. A kor -, mánynak ezek ellen az elemek ellen a leghatározottabbak kell fellépni. Miután azonban azt látja, hogy a kormányban meg van a jóakarat, a dicséretes önmérséklés, hogy ezeket az állapotokat szanálja, követni fogja a kormány politikáját. A néppárt azt mondja, hogy addig nem lesz felekezeti béke, míg a kormány a revíziót fel nem veszi programra lábba. Mindenki mondja, hogy az egyházpolitikai törvények nem ártottak a katholiczizmusnak, sőt hasznára voltak, mert fölrázták a katholiczizmust álmából. A zsidók csak a legutóbb mondták ki, hogy az egyházpolitikai törvények nekik ártottak legtöbbet. A felekezeti viszálykodást tehát erre visszavezetni még jóhiszeműleg sem lehet... SzólSátán a monarchia nagyhatalmi állásáról. Örvendetesen veszi tudomásul és jelzi, hogy a miniszterelnöknek sikerült azt a törekvését elérni, hogy ma a monarchia súlypontja Magyarország. A kormány adjon az ellenzéknek meg fórt is a vitatkozásnál, hogy annál könnyebben, kitűnhessen, hogy nincs igazuk. Politikai következetességet nem lát az ellenzékben. (Nagy zaj balról. Elnök csenget. Közbeszólások. Blabírer Béla: Ezt lehetetlen hallgatni. Inkább kimegyek. Asbóth János: Felekezeti politikával Magyarországon zöld ágra jutni nem lehet. (Derültség a néppárton.) Midőn az egyházpolitikai törvényeket megszavazták, elvesztettnek látta a csatát, de nem tette le a fegyvert, mert az volt a hite, hogy a békét azon kormány alatt helyreállítani nem lehet. Szóló már akkor exponálta magát vallásának érdekeiért, mikor, az a párt (A néppártra mutat.) még csak politikai pelenkákban feküdt. (Harsogó derültség.) De midőn azt látta, hogy ez a kormány respektálja és ápolja is a vallásos érdekeket, hogy a felekezeti békét akarja az állam és nemzet közt létesíteni; mi- ■ dőn azt látta, hogy az ország katholikusainak túlnyomó része bizalommal tekint a kormány működése elé, akkor igenis kötelességének tartotta azt a törekvést támogatni, mert az ellenkező törekvésnek semmi értelme, és eredménye nincs. Szóló nem teszi magáévá azt az elvet, hogy előbb vagyok katholikus s aztán magyar, mert a hazafinak nem szabad válaszfalakat emelni e két fogalom közé, hanem kötelessége e két fogalmat egyesíteni. A költségvetést, mert a kormány iránt bizalommal viseltetik, elfogadja. (Helyeslés jobbról.) Brzráth Ferencz: Hogy mennyire sülyedt a politikai morál, bizonyítja a most elhangzott beszéd. Asbóth képviselő úr azon programm alapján választatott meg, melyet most megtámadott. Ez ellenkezik a politikai tisztességgel, az ilyen képviselő mondjon le. Hisz Asbóth képviselő úr úgyis csak téli szálláson van a szabadelvű pártban. (Mozgás.) Maridei tegnapi beszédével is foglalkozik. Igazán csodálja, hogy a t. képviselő úr védelmében részesíti azokat, akik a magyar koronáról a keresztet letördelik, s helyébe a mogendovedet teszik. Sajnálja a miniszterelnököt, s igazán nem tudja, hogy is képes összeegyeztetni ezt a két beszédet avval a programmal, melyet ő követ. Áttér ezután a költségvetésre. Nagy apparátussal hámozza az előadó szavait s ellentétbe helyezkedik az előadóval. Különösen nincs megelégedve a pénzügyi költségvetéssel. A költségvetés realitását nem abban keresi, hogy mennyi van a költségvetésben előirányozva, hanem abban, hogy az előirányzott összeg arányban van-e a nemzet fizetési képességével. Az olyan politika, amilyen a kormányé, mindig megboszulja magát. Az elhalasztás indokát nem abban látja, amit a t. pénzügyminiszter úr mondott, hogy t. i. az utolsó ülésszak nem alkalmas nagyobbszerű tárgyalásokra, hanem igenis abban látja, hogy most a választás küszöbén nem akarnak új adónemet kivetni! A pénzügyminiszternek a ruhaszövetkezetekről mondott szavait sem helyeselheti. Vele szemben erősen exponálja magát a ruhaszövetkezetek érdekében. Mert ezeknél a ruhaszövetkezeteknél nem azt kell nézni, hogy felekezetiek, hanem azt a nemes czélt, amiért alakult. A kormánynak pedig nincs joga arra, hogy ezt a nemes czélt a kivitel előtt meghiúsítsa. Az önök szabadelvűsége a szabad akarat kényszerzubbony alá helyezése. Konkrét példákat hoz föl állítása bizonyítására. Belátja, hogy ő hasztalan munkát végez avval, hogy a kormány eljárásának helytelenségét fejtegeti — mert könnyebb a hegyet helyéből elmozdítani, mint a kormányt eljárásának megváltoztatására bírni. A kormánynak ajánlja, hogy változzék már nézete, mert mi lesz az ő fennen hirdetett szabadelvűségéből ? Hiszen csak a vit gécztörvény megalkotásánál láttuk, hogy ez az ifjkori Jeremiás máris siralmakat zengett. Aggodalommal tekint a szerződések megújítása elé, mert a mai kormányzati szellem mellett veszélyeztetve látja ezt a fontos, a nemzet jövőjét közvetlenül érdeklő mozzanatot. Támadja ezután a szabadelvű pártot, s ú szabadelvű eszmék meghamisításával vádolja. Támadja a miniszterelnököt, aki bár örököse a Deákpolitikának, mégis alá irta az ex-lexet s oly zászlót lobogtat, mely alatt egyaránt megfér a nemzeti párt és a populus Bánffyánus. A költségvetést nem fogadja el. " Dávolszky Lajos: Nem fogadja el a költségvetést, először politikai bizalmatlanságból, másod-szor a költségvetés irrealitása miatt. A pénzügyminiszter évek óta eszközöl nagymérvű oly kiadásokat melyek előirányozva nem voltak a költségvetési törvényben. Amióta Lukács László kezeli az állam- kincstárt, 70 millió oly kiadás volt és 130 millió oly bevétel, melyekre törvényes előírás nem volt. Mikor azt látjuk, hogy évente 30—40 milliót megtakarít az ország, az azt jelenti, hogy a miniszter nem ismeri az ország pénzügyi helyzetét, vagy készakarva kiszipolyozza az ország jövedelmi forrásait. Minek ilyen körülmények között költségvetési vita ? Elegendő volna általános felhatalmazás. Nem kellene az országot hetekig tartó költségvetési tárgyalásokkal bolondítani. Foglalkozik aztán a kormány politikai rendszerével. Közgazdasági helyzetfizak reménytelenségét élénk színekkel rajzolja s ennek okául Ausztriával való gazdasági egyezményünket rója fel. Míg Magyarország meg nem szakítja ezt az összeköttetést, "addig nincs remény, hogy a helyzet megváltozik. (Igaz! ügy van a baloldalon.) Ez a parlament nem a jog, törvény és igazság parlamentje, hanem a durva erőszak parlamentje. Hisz még a kormánypárton is vannak emberek, a luk a folyosókon ellene vannak a költségvetésnek, s bejönnek a házba, hosszú beszédeket tartanak a költségvetés mellett, s megszavazzák azt, amit ott künn gáncsoltak. (igaz ! ügy van!) A parlament tisztaságát helyre kell állítani, a választás tisztaságát helyreállítani. Mert a helyzet úgy, amint van, tarthatatlan. Az ország függetlensége csak akkor van biztosítva, ha minden pog'ra a hazának egyenlő jogokkal bír. (ügy van ! Úgy van !) Nagy szónoki lendülettel beszél ezután a szegény parasztember tűrhetetlen helyzetéről. A költségvetést nem fogadja el. (Szűnni nem akaró éljenzés a baloldalon.) . Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter az előttem szóló képviselő téves értesüléseit igazítja ki a millenáris levelezőlapok előállítási költségei fejében. Az ezredéves kiállítás alkalmából 200.000 írt. névértékű, levelező lapokat készíttetett, melyekből csak 40.000 frt ára kelt el. De ebből az országnak kára nem volt. Elnök: A vita folytatását a legközelebbi ülésretűzi. Egyszersmind indítványozza, hogy a Ház, tekintettel a holnapi Vörösmarty-ünnepre, ne tartson, ülést. (Helyeslés.) .. / , A koronaőr választása. .. Széll Kálmán miniszterelnök bejelenti, hogy a Ház egyik legközelebbi ülésében be fogja terjeszteni a koronaőrmegválasztatására vonatkozó királyi kéziratot. Kéri a Ház elnökét, hogy e tekintetben az együttes ülés napirendjének megállapítására helyezze magát érintkezésbe a főrendiház elnökével. Elnök jelenti, hogy ez már megtörtént és az elnökkel történt megállapodás az, hogy a koronaőrválasztás együttes ülésben december 4-én, kedden tartassák meg. Polányi Géza a javaslat ellen nem tesz kifogást, de jobban szeretné, hogy előbb a királyi leirat hirdettessék ki a Házban. " Széll Kálmán: Az előbbeni indítványa megfelelt az országgyűlés régi gyakorlatának. Holnap akarta a királyi leiratot bemutatni, de mivel holnap nincs ülés, azt csak legközelebb fogja bemutatni. Szükségesnek tartja, hogy bizonyos tényeknél a régi formalitások megtartassanak.