Magyarország, 1901. február (8. évfolyam, 28-51. szám)
1901-02-01 / 28. szám
BUDAPEST, 1901. FEBRUÁR 1. Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidércen 10 fillér. Főszerkesztő: Holló Lajos. Vill. ÉVFOLYAM 28. SZÁM Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz-körut 19. szám _______Hirdetések nonpareil!« számítással díjszabás szerint A beismerés. Budapest, január 31. Pikáns olvasmányt aki szeret, ne mulaszsza el a Tisza gróf úr levelét összehasonlítani az élettel. Mindenekelőtt az elegikus hangulat tűnik föl. Mintha panaszkodnék. De nem. Ezt mégsem teszi. Egyszerűen a sebeit mutatja föl. És ebben áll az elegia. Régen a Forum Romanum divatjához tartozott az ilyesmi. Ama pózoló időben nem tekintették azt oratoririkus hatásvadászatnak. Azonban a sebet megnézték, hogy nem vörös karminből való-e? Méltatlan vádakról beszél a gróf úr, melyek kijutottak az ő személyének is. Oh, ezer nyílvesszőtől vérező Szent Sebestyén, aki a pretoriánus testőrség kapitánya valál, és meglövettetés gyilkos mauritánusok által, könyörögj a nemes gróf lelki nyugalmáért és adj neki erőt, hogy leküzdhesse bosszús indulatát a méltatlanul vádaskodók ellen ! A vádak azon zsíros állások miatt hullottak a gróf úr fejére, amelyeket különböző közkereseti társaságoknál elfoglalt. Mert az «izgatók»-kal együtt magam is azt vallottam, hogy ezen állások a legnagyobb mértékben veszélyeztetik az országgyűlési képviselő függetlenségét.. Most is vallom, hogy vádjaink alapos voltát egy pillanatra sem gyöngítette meg az összeférhetetlenségi bizottság többségének döntése. Különös, hogy végre, annyi év után, a gróf úr is a beismerés útjára lépett. Ugyanis, levelében lemond a közkereseti vállalatoknál elfoglalt állásairól. Lemond pedig azért, hogy az elkövetkezendő inkompatibilitási vitában feszélyezve ne legyen , hogy a lehetősége is kizárassék annak a föltevésnek, mintha a kérdés megoldása az ő érdekeire hatással volna. Ez, kérem, a beismerés útja. Mert akárhogyan burkoltassék a szó a mondatokba, a mondat az értelembe, az értelem a homályba s a homály a szavakba: a tett lényege mégis csak az, hogy a gróf úr, a könnyebb verekedés okából ledob magáról bizonyos terheket. Vagyis nem akarja, hogy csatába menjen olyan előny nélkül, amilyennel politikailag független ellenfelei bírnak. Súlyos tévedést követett el tehát évek hosszú során a gróf úr, mikor törvényhozói függetlenségének erre a most vallott tudatára nem ébredett, és politikai egyéniségét olyan szerfölött módon megterhelte dúsan jövedelmező állásokkal. Mert voltak ám az összeférhetetlenségi törvényjavaslatnál nagyobb problémái is a Háznak, melyeknek megoldása bizonyára szerencsésebb mederbe kerül, ha a képviselő urakat nem feszélyezi a »közgazdasági tevékenység«. Sokszor szavaztak le igen nagy igazságokat megdöbbentő egyöntetűséggel. A szavazás indokait könynyebb volt megtalálni a Compassban, mint a politikai érvek sorozatában. A gróf úr felfogását kissé zavarba hozta az a nagy áldozat, melyet most tesz le a függetlenség oltárára, s a melyet évenkint 30—60 ezer forintocskára becsülnek. Tekintetében az összeférhetetlenségi kérdés megoldásának útja sárkányfogakkal van burkolva. Szerinte arról lesz szó, hogy «kizárassanak-e a közéletből azok, kik a gazdasági élet egyik vagy másik ágában produktív tevékenységet folytatnak» ? Bocsánat! Erről egyáltalában nincsen szó. Nem is volt soha, nem is lesz soha. A gróf úr igen meggondolatlanul összezavarja a közéletet a törvényhozással. A fölvetett kérdés a közéletnek csak egyik ágát, a parlamentet érinti. Ezt is csupán a parlamenti függetlenség szempontjából. Megesnék belé, ha a parlamentből kizárnák azokat, kik a gazdasági életben produktív szerepet visznek. Hiszen akkor az az a Ház a gyámoltalanok, ügyefogyottak és hülyék háza lenne. Ha ilyesmit hisz a gróf úr, s attól fél, hogy produktív tevékenysége feszélyezné álláspontjának minden irányban való erkölcsi hatását, akkor nem a közkereseti társaságoknál elfoglalt állásáról kell vala lemondania, hanem terjedelmes földbirtokairól, mert ezeken valóban produktív tevékenységet folytat, míg a közkereseti társaságoknál elért produktivitását mindezideig nem volt alkalma a közvéleménynek kellőleg méltányolni. , Azt is írja a gróf úr, hogy »nem nézheti kötelességmulasztás nélkül, töretlenül tovább azt a túlhajtást, mely a közéletből (megint a közéletből!) száműzni kívánná a magyar társadalomnak iparral és pénzügyekkel foglalkozó széles rétegeit«. Ezzel tehát rádupláz előbbi tételére. De higgadtan kérdem, hol és miben mutatkozik ilyen túlhajtás? Kinek jutott valaha eszébe Molnár Józsiást vagy Serédy grófot, vagy Zselénszky grófot, vagy Rakovszky Istvánt, akik iparral is foglalkoznak, az inkompatibilisták közé sorozni? Nem ül-e a Házban számos pénzintézetnek vezérembere, a kik ellen komoly ember soha szót nem emelt ? A gróf úr túlságos mértékben kedveli az általánosítást. Óvatosan tartózkodik a distinkczióktól. Pedig jól tudja, hogy : si duo faciunt idem, non est idem. Vándormadár a gólya is, a fecske is. De a gólya mégsem egy madár a fecskével A politikai állások utilizálása: ez az, amit a kötelességérzet tilt, s a törvénynek is tiltania kell. Nem a produktív tevékenység kizárása kerül szóba, hanem az az improduktív tevékenység, amelyet némely képviselő, politikai befolyása révén, saját hasznára űz a különböző vállalatoknál, mint olyan ügynök, a kinek szavazatára a kormánynak szüksége van. A gróf úr általánosít. Ezzel előre kijelöli magát a produktív gazdasági tényezők érdekeinek vezérletére. Összeköti ezt az önjelölést egy merőben szokatlan altruizmussal. íme, nagy jövedelmekről mond le, csakhogy küzdhessen a produktív tényezőkért! Ez félszeg számítás. Olyan várat nem szokás védelmezni, amilyet senki sem támad. Nem lehet megengedni, hogy a gróf úr lefoglaljon magának olyan igazságokat, amelyek mindnyájunk igazságait képezik. A gróf úr azt is hiszi, hogy a vállalatokban elfoglalt állásaival az ország gazdasági haladásának tett szolgálatot. Ha ez így van, akkor az ország érdekei ellen hibázott, hogy most otthagyja állásait. Megoldhatta volna az érdekeltségi kérdést úgy is, hogy elhárítja magától a gyanúnak még az árnyékát is, és mégsem szűnt volna meg az ország gazdasági haladását szolgálni. Tudniillik , tartotta volna meg összes állásait s fejtette volna ki összes tevékenységét, de mondott volna le összes javadalmairól. Ez esetben még az irigység is elnémult volna. B.BE. Lapunk mai száma 30 oldal Az uj összeférhetetlenségi javaslat. — A Magyarország tudósítójától. — Budapest, jan. 31. Az összeférhetetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottság holnap, február hó 1-én ül össze, hogy a javaslat végleges szövegezésével megbízott ötös bizottság tervezetét felülrevidiálja. A bizottság plénumának megállapodásai után kerül a javaslat a Ház elé, melynek erre vonatkozó tárgyalásai elé élénk érdeklődéssel tekintenek az összes politikai körök. A javaslat eredeti tervezetét az összes idevágó külföldi törvények, a speciális magyar viszonyok alapos mérlegelésével és a magyar parlamentben felmerült egyes precedensek kellő bírálatával Bohonyi Gyula készítette, ki ez előkészítő munkával hozzájárult ahhoz, hogy az összeférhetlenségi kérdés a magyar parlamentben rendezhető legyen. Úgy értesülünk, hogy Bohonyi Gyula tervezete elsősorban az összeférhetetlenség közjogi részét öleli fel. Ebben rendezve van az országgyűlés két Háza tagjainak összeférhetetlensége. A főrendekre nézve eddig csak az az eset volt szabályozva, ha valamely főrend képviselő lett, de nem megfordított esetre. Most ez is szabályoztatok, továbbá az a kérdés is, lehet-e pl. közös miniszter a magyar országgyűlés tagja. " Megtörtént volt a múltban, hogy pl. Andrássy Gyula gróf hónapokig magyar képviselő volt és egyszersmind közös külügyminiszter. Az uj javaslat a közös miniszterekre nézve a magyar országgyűlés tagságát inkompatibilisnek jelenti ki. Hasonlóképpen nem lehetnek a magyar ország- (