Magyarország, 1901. február (8. évfolyam, 28-51. szám)

1901-02-01 / 28. szám

BUDAPEST, 1901. FEBRUÁR 1. Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidércen­ 10 fillér. Főszerkesztő: Holló Lajos. Vill. ÉVFOLYAM 28. SZÁM Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz-körut 19. szám _______Hirdetések nonpareil!« számítással díjszabás szerint A beismerés. Budapest, január 31. Pikáns olvasmányt a­ki szeret, ne mu­­laszsza el a Tisza gróf úr levelét össze­hasonlítani az élettel. Mindenekelőtt az elegikus hangulat tűnik föl. Mintha panaszkodnék. De nem. Ezt mégsem teszi. Egyszerűen a sebeit mutatja föl. És ebben áll az elegia. Ré­gen a Forum Romanum divatjához tarto­zott az ilyesmi. Ama pózoló időben nem tekintették azt oratoririkus hatásvadá­szatnak. Azonban a sebet megnézték, hogy nem vörös karminből való-e? Méltatlan vádakról beszél a gróf úr, melyek kijutottak az ő személyének is. Oh, ezer nyílvesszőtől vérező Szent Se­bestyén, a­ki a pretoriánus testőrség ka­pitánya valál, és meglövettetés gyilkos mauritánusok által, könyörögj a nemes gróf lelki nyugalmáért és adj neki erőt, hogy leküzdhesse bosszús indulatát a mél­tatlanul vádaskodók ellen ! A vádak azon zsíros állások miatt hul­lottak a gróf úr fejére, amelyeket külön­böző közkereseti társaságoknál elfoglalt. Mert az «izgatók»-kal együtt magam is azt vallottam, hogy ezen állások a leg­nagyobb mértékben veszélyeztetik az or­szággyűlési képviselő függetlenségét.. Most is vallom, hogy vádjaink alapos voltát egy pillanatra sem gyöngítette meg az össze­férhetetlenségi bizottság többségének dön­tése. Különös, hogy végre, annyi év után, a gróf úr is a beismerés útjára lépett. Ugyanis, levelében lemond a közkereseti vállalatoknál elfoglalt állásairól. Lemond pedig azért, hogy az elkövetkezendő in­kompatibilitási vitában feszélyezve ne le­gyen , hogy a lehetősége is kizárassék annak a föltevésnek, mintha a kérdés megoldása az ő érdekeire hatással volna. Ez, kérem, a beismerés útja. Mert akár­hogyan burkoltassék a szó a mondatokba, a mondat az értelembe, az értelem a ho­mályba s a homály a szavakba: a tett lényege mégis csak az, hogy a gróf úr, a könnyebb verekedés okából ledob ma­gáról bizonyos terheket. Vagyis nem akarja, hogy csatába menjen olyan előny nélkül, a­milyennel politikailag független ellenfelei bírnak. Súlyos tévedést követett el tehát évek hosszú során a gróf úr, mikor tör­vényhozói függetlenségének erre a most vallott tudatára nem ébredett, és politikai egyéniségét olyan szerfölött módon meg­terhelte dúsan jövedelmező állásokkal. Mert voltak ám az összeférhetetlenségi törvényjavaslatnál nagyobb problémái is a Háznak, melyeknek megoldása bizonyára szerencsésebb mederbe kerül, ha a kép­viselő urakat nem feszélyezi a »közgaz­dasági tevékenység«. Sokszor szavaztak le igen nagy igazságokat megdöbbentő egyöntetűséggel. A szavazás indokait köny­­nyebb volt megtalálni a Compassban, mint a politikai érvek sorozatában. A gróf úr felfogását kissé zavarba hozta az a nagy áldozat, melyet most tesz le a függetlenség oltárára, s a me­lyet évenkint 30—60 ezer forintocskára becsülnek. Tekintetében az összeférhetet­lenségi kérdés megoldásának útja sár­kányfogakkal van burkolva. Szerinte arról lesz szó, hogy «kizárassanak-e a közélet­ből azok, kik a gazdasági élet egyik vagy másik ágában produktív tevékenységet folytatnak» ? Bocsánat! Erről egyáltalában nincsen szó. Nem is volt soha, nem is lesz soha. A gróf úr igen meggondolatlanul összezavarja a közéletet a törvényhozással. A fölvetett kérdés a közéletnek csak egyik ágát, a parlamentet érinti. Ezt is csupán a parlamenti függetlenség szempontjából. Megesnék belé, ha a parlamentből kizár­nák azokat, kik a gazdasági életben pro­duktív szerepet visznek. Hiszen akkor az az a Ház a gyámoltalanok, ügyefogyot­­tak és hülyék háza lenne. Ha ilyesmit hisz a gróf úr, s attól fél, hogy produk­tív tevékenysége feszélyezné álláspontjá­nak minden irányban való erkölcsi hatá­sát, akkor nem a közkereseti társaságok­nál elfoglalt állásáról kell vala lemondania, hanem terjedelmes földbirtokairól, mert ezeken valóban produktív tevékenységet folytat, míg a közkereseti társaságoknál elért produktivitását mindezideig nem volt alkalma a közvéleménynek kellőleg mél­tányolni. , Azt is írja a gróf úr, hogy »nem néz­heti kötelességmulasztás nélkül, töretlenül tovább azt a túlhajtást, mely a közéletből (megint a közéletből!) száműzni kívánná a magyar társadalomnak iparral és pénz­ügyekkel foglalkozó széles rétegeit«. Ezzel tehát rádupláz előbbi tételére. De higgad­tan kérdem, hol és miben mutatkozik ilyen túlhajtás? Kinek jutott valaha eszébe Molnár Józsiást vagy Serédy grófot, vagy Zselénszky grófot, vagy Rakovszky Istvánt, a­kik iparral is foglalkoznak, az inkom­­patibilisták közé sorozni? Nem­ ül-e a Ház­ban számos pénzintézetnek vezérembere, a kik ellen komoly ember soha szót nem emelt ? A gróf úr túlságos mértékben kedveli az általánosítást. Óvatosan tartózkodik a distinkczióktól. Pedig jól tudja, hogy : si duo faciunt idem, non est idem. Vándor­madár a gólya is, a fecske is. De a gólya mégsem egy madár a fecskével A poli­tikai állások utilizálása: ez az, a­mit a kötelességérzet tilt, s a törvénynek is til­tania kell. Nem a produktív tevékenység kizárása kerül szóba, hanem az az im­produktív tevékenység, a­melyet némely képviselő, politikai befolyása révén, saját hasznára űz a különböző vállalatoknál, mint olyan ügynök, a kinek szavazatára a kormánynak szüksége van. A gróf úr általánosít. Ezzel előre kije­löli magát a produktív gazdasági ténye­zők érdekeinek vezérletére. Összeköti ezt az önjelölést egy merőben szokatlan al­truizmussal. íme, nagy jövedelmekről mond le, csakhogy küzdhessen a pro­duktív tényezőkért! Ez félszeg számítás. Olyan várat nem szokás védelmezni, amilyet senki sem támad. Nem lehet megengedni, hogy a gróf úr lefoglaljon magának olyan igaz­ságokat, amelyek mindnyájunk igazságait képezik. A gróf úr azt is hiszi, hogy a válla­latokban elfoglalt állásaival az ország gaz­dasági haladásának tett szolgálatot. Ha ez így van, akkor az ország érdekei ellen hibázott, hogy most otthagyja állásait. Megoldhatta volna az érdekeltségi kérdést úgy is, hogy elhárítja magától a gyanú­nak még az árnyékát is, és mégsem szűnt volna meg az ország gazdasági ha­ladását szolgálni. Tudniillik , tartotta volna meg összes állásait s fejtette volna ki összes tevékenységét, de mondott volna le összes javadalmairól. Ez esetben még az irigység is elném­ult volna. B.­BE. Lapunk mai száma 30 oldal Az uj összeférhetetlenségi javaslat. — A Magyarország tudósítójától. — Budapest, jan. 31. Az összeférhetetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottság holnap, február hó 1-én ül össze, hogy a javaslat végleges szövegezésével megbízott ötös­ bizottság tervezetét felülrevidiálja. A bizottság plénumának megállapodásai után kerül a javaslat a Ház elé, melynek erre vonat­kozó tárgyalásai elé élénk érdeklődéssel tekin­tenek az összes politikai körök. A javaslat eredeti tervezetét az összes ide­vágó külföldi törvények, a spec­iális magyar viszonyok alapos mérlegelésével és a magyar parlamentben felmerült egyes prec­edensek kellő bírálatával Bohonyi Gyula készítette, ki ez előkészítő munkával hozzájárult ahhoz, hogy az összeférhetlenségi kérdés a magyar parla­mentben rendezhető legyen. Úgy értesülünk, hogy Bohonyi Gyula terve­zete első­sorban az összeférhetetlenség közjogi részét öleli fel. Ebben rendezve van az ország­gyűlés két Háza tagjainak összeférhetetlensége. A főrendekre nézve eddig csak az az eset volt szabályozva, ha valamely főrend képviselő lett, de nem­­ megfordított esetre. Most ez is sza­bályoztatok, továbbá az a kérdés is, lehet-e pl. közös miniszter a magyar országgyűlés tagja. " Megtörtént volt a múltban, hogy pl. Andrássy Gyula gróf hónapokig magyar képviselő volt és egyszersmind közös külügyminiszter. Az uj javaslat a közös miniszterekre nézve a magyar országgyűlés tagságát inkompatibilisnek jelenti ki. Hasonlóképpen nem lehetnek a magyar ország- (

Next