Magyarország, 1901. március (8. évfolyam, 52-78. szám)
1901-03-01 / 52. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1901. MÁRCZIUS PÉNTEK VIll. ÉVFOLYAM 52. SZÁM Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 23 Korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő Holló Lajos. Szerkesztőségi és kiadóhivatal: Teréz-körút 19. szám Hirdetések nonpareille számítással díjszabás szerint. Összeférhetetlenségi taktika. Budapest, febr. 28. Aki nem hasznosította önérdekből a képviselői állást, annak jó volt a meglevő törvény is ; jó lesz a most készülő is ; jó lenne, ha semmiféle törvény sem volna. Mert az olyan képviselő, aki erős kötelességérzettel tölti be állását, törvény nélkül is, rossz törvénynyel is, jó törvénynyel is eligazodik abban, hogy neki mit szabad és mit nem szabad tenni. Aki pedig üzérkedni szokott képviselősége alapján, annak minden képzelhető összeférhetetlenségi törvény rossz. Ha mindazok föltámadnának, kik valaha, valahol törvényt hoztak népüknek, együttvéve sem tudnának az inkompatibilis természetűeknek tetszetős törvényt hozni. Mert nincs olyan enyhe tilalom, amit az igazi inkompatibilista át nem hágna. És nincsen olyan drákói bástyafal, mely alatt egérlyukat ne találna a kielégített haszonlesés elrejtésére. Az új törvényjavaslat körülményesebb, szabatosabb, szigorúbb, mint a régi törvény. Tehát jobb. Bizonyára nem tökéletes. Radikálisabb gyógyszerre volna szükségünk. De azért ezt kell elfogadni mindazoknak, kik a javulást óhajtják. Mert máskülömben egy gyékényre kerülnek az inkompatibilisekkel. A kelepcze ügyetlenül van felállítva. Mindenki látja, hová dugták. Mindenki tudja, hogy nem rókát akarnak vele a rókák fogni, hanem a birkát. A veremnek két csapóajtaja van. Az egyik arra való, hogy az utilizátorok kibújhassanak rajta. A másik, hogy az ellenzék megfogadjék. Ha sikerül a törvényjavaslat jogait folyosói értekezések útján kihuzogatni s ekként a czimboraságnak biztosítani azt a «közgazdasági tevékenység»-et, amelytől vezérük megvált a szabadon portyázó vita lehetősége okából: ez esetben a verem első ajtója teszi meg a kellő szolgálatot. A «közgazdasági tevékenység» űzhető tovább minden fennakadás nélkül. Ha pedig ez nem sikerül, akkor felnyitják a másik ajtót, megütik a dobot, járni kezdik a verbunkót, nagyokat kurjantnak, intézkednek, betyárkodnak és hezitálnak a legmesszebb menő képtelenségekre. A taktika elég átlátszó. Az egyik ajtóhoz állanak a mérséklők. Ezek megtámadják a javaslatot az enyhítés czéljából. A másik ajtóhoz állanak a szájaskodók. Ezek viszont a túlszigorítás czéljából támadnak a javaslatra. Az ütközés mezejét tehát úgy választották, hogy megférjen egy táborban két ellentét. Ekként az egyik fél azt írja zászlójára, hogy a javaslat túlszigorú; a másik, hogy a javaslat túl enyhe. Azt remélik, hogy ez a két malomkő megörli a javaslatot. Ez a remény teljesülni is fog, ha az ellenzék horogra megy. Csakhogy nem megy horogra. Az összeférhetetlenségi törvény revízióját az ellenzék minden árnyalata követelte. Ez a követelés a paktum feltételei között szerepelt. Oly komoly feltétel volt ez, mint a volt kormányelnök eltávolítása, vagy mint a kúriai bíráskodás választási ügyekben. Az új kormányelnök ennek a a komoly feltételnek tesz eleget, mikor a javaslatot előterjeszti. Az ellenzék pedig önmagával jönne ellentétbe, ha saját követelését elbukni engedné. Túlzott óhajtásokat ez a törvényjavaslat természetesen nem elégít ki. De a törvényalkotásnak nem is feladata a túlzás. A szabatosság szempontjából is merülhet föl ellene alapos kifogás. Mivelhogy ebben a fölötte kényes és nehéz kérdésben a teljes szabatosság aligha meg nem haladja az emberi képességeket. Azonban kétségtelen, hogy a parlament függetlensége sokkal jobban biztosíttatik ezzel a javaslattal és a képviselők üzérkedése sokkal inkább meg lesz akadályozva. Ezt a jót tehát nem fogja az ellenzék eldobni egy elérhetetlen, jobb kedvéért. De hiszen nem is az a kérdés lényege, hogy tökéletes törvényünk legyen, mert azt úgy sem tudunk alkotni. Sőt a lényeg nem is a törvény.. A lényeg abban a változott szellemben rejlik, mely azt a revíziót sürgette és lehetővé tette. Az a közfelfogás adja meg ennek a kérdésnek a súlyát, amely nem akarja tovább is tűrni a »közgazdasági tevékenységet«. Mihelyt ez a közfelfogás a maga legitim erejéhez jut, azonnal talajt veszít a cinikus üzérkedés. A képviselők politikai és egyéni függetlensége nem a törvény által válik becsületbeli ügygyé, hanem a közszellem által. A törvénynek, még a legszigorúbbnak is, vannak kibúvó rései. Ezeken a réseken jönnek-mennek a »közgazdaság« emberei, anélkül, hogy megtépődnék egyéni tisztességük. De ha a közszellem ad az összeférhetetlenségi tilalmaknak szankciót , akkor a rések telve lesznek tövisekkel, melyek bizony rongyokká tépik az ott bujkálók egyéni tisztességét. Mit bizonyít az a forrongás, mely a javaslat körül észlelhető ? Nem azt, hogy az egyik fél egy jó, a másik egy hiányos törvényt akar. Hanem azt, hogy az egyikfél meg akarja a parlamentet tisztítani az oda nem való elemektől ; a másik fél pedig azt akarja, hogy parlamentünk ezentúl is egy erkölcs-politikai sárban fetrengjen. Ha az első akarat győz, egészen mindegy a törvény tartalma. Mert ez esetben a törvény hiányát pótolja a becsület. Ha a második akarat győz, akkor hiában való a legszigorúbb törvény is, mert nem lesz, aki megtartsa és nem lesz, aki végrehajtsa. Egy pillanatig sem lehet aggodalmunk az eredmény miatt. Az első akarat fog győzni. Az «élhetetlenek», a «gyámoltalanok», a«naivok» többségben vannak. És nincsenek tévedésben. Tudják, hogy a «közgazdasági tevékenység» gimplifogó hazugság. Nem a szakértelem, nem a pótolhatatlanság révén kapták húsos állásaikat a képviselő urak, hanem politikai befolyásuknak a révén. Nem közgazdasági tevékenység az, amit folytatnak, hanem egyéni hasznot hajtó üzlet. Tisza István gróf ur hat jövedelmező állásról mondott le és íme kisült, hogy nem esett ki a világ feneke s hogy szakértelme minden nagyobb emócziók nélkül pótolható. Igy lesz pótolható a többi is a közgazdasági érdekek legcsekélyebb sérelme nélkül. B. Bt. - - - ~ 1 . . ......I 1 - 1 ■»« Lapunk mai száma 22 oldal Igazságügyi reformok. — Irta: Horváth József nyitrai kir. törvényszéki bíró. — Budapest, febr. 28. A képviselőház az igazságügyi tárcza költségvetésével gyorsan, végez. Behatóbb kritikát nem szoktunk hallani, s a képviselőház az igazságügyi minister ur szakszerű előterjesztéseit s felvilágosításait tudomásul veszi. A jó igazságszolgáltatás alapja a szakképzett, önérzetes s jellemes bírói kar. E nélkül a jogos következményeknek megfelelő igazságszolgáltatás nem képzelhető. Az 1869. évi IV-ik tezikk helyesen rakta le a bíráskodás alapelveit, a további három évtized azonban már nem járt ugyanazon csapáson. A megyékből átvett jó öregek az idők során kihűltek s fiatal új erők léptek nyomukba a hevülés azon korában, mikor még minden fiatal ember kötelességének tartotta az alkotmányát visszanyert édes hazát legjobb tehetsége szerint szolgálni, a mikor tehát a honfiúi buzgóság a birói pályára lépő honfiakat s magasabb szellemi tevékenységre sarkalta. — Ennek folytán a fejlődés rohamos s nagyterjedelmü volt, — de tisztán s kizárólag egyéni, nem pedig a birói szervezet és szolgálati viszonyokból kifolyó testületi jellegű. Lássuk ezt közelebbről. Az igazságügyminiszter úr által 1901. év elején kibocsátott hivatalos összeállítás szerint 1900. év végén volt összesen 782 bírósági aljegyző. — A joggyakorlat három év. Mivel pedig a kezdő jogász mint joggyakornok máris több hónapot tölt joggyakorlaton, minden aljegyző, aki három évnél tovább van ezen állásban, a gyakorlati birói vizsgálatot már letehette, mert három évnél jóval tovább tartott a gyakorlata. S ha birói kvalifikácziója megvolt, könnyen érhette el albíróvá való kineveztetését, amennyiben az 1900. év folyamán 151, az 1899. évben 139, s így két év alatt 290 új albiró neveztetett ki. S mégis azt látjuk, hogy 238