Magyarország, 1901. május (8. évfolyam, 103-128. szám)

1901-05-01 / 103. szám

2 Budapest, április 30. A képviselőház legközelebbi ülését csü­törtökön, május 2-án d. e. 10 órakor tartja, melynek napirendjére az Adria-javaslat részle­teinek folytatólagos tárgyalása van kitűzve. Ebben az ülésben fog Wlassits Gyula gróf Zichy Aladárnak a Pikter ügyében hozzá inté­zett interpellác­ióra is felelni. A Ház pénteken sem fog ülést tartani. Az összeférhetetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottság május hó 1-én, szerdán délelőtt 11 órakor ülést tart, melyben folytatja a tervezet tárgyalását. Az­­Adriai-szerződés legkifogásoltabb pontját, az adómentességről szóló szakaszt ma a Ház nagy többsége elfogadta. Ezzel a javaslat sorsa el van döntve. A szerződésen most már alig lesz valami változás. A kormány mindazonáltal, hogy eloszlassa a vita folyamán felhangzott vádakat és gyanúsításokat a t­ör­vényjavaslat beczikkelyező intézkedéseinek tár­gyalásánál oly nyilatkozatot fog tenni, mely bizonyos irányban hivatva lesz megnyugtatóig hatni. A miniszterelnök ugyanis, a szabades­vű­­­párt főbb tagjaival érintkezve, megállapodott abban, hogy a javaslat életbeléptető szakaszá­nak tárgyalásánál oly módosítást fog beterjesz­teni, melynek értelmében — hír szerint — a szerződés bizonyos a jövőben beállható ca­stel­ok mellett úgy a szubvenc­ió, mint az adómen­tességre vonatkozó pontjaiban esetleg meg lesz változtatható. Báró Fejér­vár­y Géza —• Budapest díszpolgára. A főváros törvényhatósága kö­rében sajátságos eszme merült fel. Ez a min­denkor lojális testület, mely az ex-lex napjai­ban báró Bánffy Dezsőt is díszpolgárai sorába vette fel, most arra készül, hogy báró Fejérváry Gézát, osztrák katonáskodása megkezdésé­nek ötven éves jubileuma alkalmával is ha­sonló tisztességben részesítse. Már ki is ad­ták a jelszót, hogy mivel nem »politikai karak­terű« az alkalom, egyhangú megválasztatást kell báró Fejérvárynak biztosítani. Nem tudjuk, de nem is hiszszük, hogy a terv oly simán keresztülmenne, de ha van még a főváros tör­vényhatóságában függetlenül gondolkodó ember, úgy annak lesz gondja rá, hogy az ily kísérle­tek kellő visszautasítással találkozzanak. Emlé­kezhetünk, hogy még a császár 50 éves jubi­leumát sem ünnepelte meg a nemzet, mennyi­vel kevésbbé kell ünnepelni akkor, mikor egy katona az aradi véres napok és a forradalom A Kopkó bácsi hadserege. — A Magyarország eredeti tárczája. — Irta: Nógrádi László. A hegyoldalban látom még most is Kopkó bácsit. Mankóra támaszkodva áll, hosszú, ősz szakállát lengeti a szellő, messziről olyan, mintha fehér zászló lenne. Hej, pedig régen volt az, hogy ott állott a hegyoldalban Kopkó bácsi. Nagyon régen. Tu­dom, már azóta völgybe szállt, halmocskát is raktak főbbe, ki is zöldell a fű­ rajta , el is simult talán a halmocska, elkorhadt a fejfa... Nincs s­emmi Kopkó bácsiból, csak egypár szál fa, egypár virág és az, ami az én emlé­kezetemben megmaradt: egy mankó, hosszú ősz szakáll, sűrü bozontos szemöldök alól vil­logó szem­e és a hadsereg! ... Különös ember volt Kopkó bácsi. Az udvar legvégén lakott egy csöpp szobában. A kelő nappal kelt s a szálló nappal feküdt. Fél lába, fél karja hiányzott, de azért peczkesen járt. A szobája előtt állott egy nagy eperfa, az alatt szokott üldögélni Kopkó bácsi, odasereg­­lettünk mi s apró verebekként körülcsir­pol­­tuk Kopkó bácsit. Ő pedig elővette mankóját s csudás figurákat rajzolgatott az udvar map­pájára. Egy hosszú vonást húzott s azt mondta, hogy az a magyar sereg, egy másikat, arra azt mondta, hogy ott az ellenség. Sok-sok, hosszabb­­rövidebb vonáskát húzott keresztül-kasul s végre is kijelentette, hogy amit most csinált, az csataterv. AZ A­GYAR ORSZÁG Budapest, 1901. szerda, május 6. leveretése után lépett önkényt a császári sereg szolgálatába. Már ez csak nem ünneplési al­kalom. A veszprémi lövőgyak­orlatok. Bécsből jelenti tudósítónk, hogy Kropacsek­ Alfréd tábor­szernagy tüzérségi főfelügyelő törzskarával együtt Veszprémbe utazott, hogy a Veszprém mellett levő új lövőtérek­ tartandó nagy tüzér­ségi és gyalogsági lövő gyakorlatok előmunkála­tait megkezdje. Kropacsek törzskarában vannak : Laube ezredes, a hadseregi lövőiskola parancs­noka, Be Verrette tüzérezredes, beoltó vezér­kari őrnagy és még sok főtiszt. A képviselőház ülése: Budapest, április 30. Ma a Ház külső színén is meglátszott, hogy sza­vazás lesz benne. Oly tekintélyes számban már rég volt együtt a kormánypárt, mint ma, amikor meg kellett szavaznia az Adriának az adómentes­séget. A terem majdnem zsúfolásig telt meg. Mi­előtt azonban szavazásra került volna a dolog, még a párbeszédek hangzottak el. Pichler Győ­zőt, illette az első szó, ő polemizált Rub­ovszk­y­­val és Hegedűs miniszterrel. Beszéde alatt a kormánypárti padokon nagy nyugtalanság volt, amely Kubik­ Bélát arra bírta, hogy fel­kérje az elnököt, hogy biztosítson a szó­noknak csendet. Ebből aztán az elnök és Kubik Béla között disputa támadt, amelynek fo­lyamán Kubikot négy szám is érte elnöki rendre­utasítás. Pichler után Rakovszky István támadta még egyszer az adómentességet és sajnálkozá­sát fejezte ki, hogy az ellenzék akc­iója nem győzte meg a többséget a szerződés káros vol­táról. Az elhangzott két beszédre reflektált még egyszer Hegedüs Sándor kereskedelmi miniszter. Amikor szólásra jelentkezett, óriási lárma tá­madt. Az ellenzéki padokról azt kiáltották a miniszter felé: — Vonja vissza, vagy mondjon le ! . . .­­A­ miniszter hosszabb beszédben ismételte is­meretes álláspontját. Hogy a szerződés újabb kötelezettségeket és terheket rak az Adriára és hogy az adómentességet nemcsak az Adria kapta meg, és hogy a tarifák minden tekintet­ben Fiume érdekében vannak összeállítva. Vé­gül kéri a szakasz változatlan elfogadását. Nagy zajban rekesztette be erre az elnök a vitát, és elrendelte a szavazást. Rakovszky ha­tározati javaslata felett név szerinti szavazást kellett elrendelni. A szavazás minden nagyobb emóczió nélkül ment végbe. A nagy többség, Kopkó bácsi akkor is rajzolgatott, mikor egy­magában ült a nagy eperfa alatt s akkor is, mikor körülötte voltunk. Rajzolt a mankójával s a végén sóhajtott. Nézte a földbe húzott vo­­náskákat, gondolkozott, egyik-másik vonáskát eltörülte s másikat rajzolt helyette. Azután megint gondolkozott, megint sóhajtott. Mi pedig csendes áhítattal néztük, mit csi­nál Kopkó bácsi, mert tudtuk, hogy Kopkó bácsi nem hiába duzgálja a földbe a vonás­­kákat. Kopkó bácsi csatatervet készít, valósá­gos csatatervet. Ért hozzá, fél lába, fél keze ott maradt a csatatéren. A sok ákom-bákom-vonásra tudákosan néz­tünk, egyik-másik közülünk megjegyzést is tett. Kopkó bácsi nem haragudott érte. A többihez rajzolta, összehúzta bozontos szemöldökét, gon­dolkozott,­­ meg gondolkozott újra s ha be­vált, megveregette a tanácsadó vállát a mankó­jával. Egyszer Kopkó bácsi így szólt hozzánk: — No, gyerekek, készen van. Ez éjszaka megálmodtam a nagy mozdulatot. Készen van a csataterv, valamelyik nap kipróbáljuk. Hamar hire szaladt az iskola népe között a Kopkó bácsi szavának. Veres Gazsi, meg Kovács Ferkó voltak a fő-fövérbunkosok. A nagy csata keringett a fejünkben, minden kiszorult onnan, hiába adta a sok jó tanítást Ambrus tanár úr. Minden hiába volt! Még a vézna Zsiga gyerek is köveket emelgetett, hogy jobban megerő­södjék. A nagy csatát megelőzték a kis csatározások után-útfélen, iskolában, otthon. Rettenetes volt a harczias kedv. Gulyás Jani, a legszelídebb gyerek, a­ki még a légynek sem tudott ártani 189 szavazat 58 ellen, elvetette az összes be­adott módosításokat és elfogadta a szakaszt. Az ülés hátralevő része simán folyt le. A szer­ződés 28-ik szakaszához Major Ferencz szólalt fel. Holnap a Ház, tekintettel az összeférhetet­lenségi bizottság tanácskozására, ülést nem tart. Részletes tudósításunk a következő : Elnök Peresei Dezső. Az ülés kezdete 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök je­lenti, hogy a gödöllői szoborbizottság a képviselő­házat meghívta Erzsébet királyné szobrának leleple­zési ünnepélyére. Indítványozza, hogy küldöttségileg vegyenek részt az ünnepélyen. , , Az Adria-szerződés részletes tárgyalásának folytatása. Pichler Győző : Visszautasítja Rakovszkynak mi­napi támadását a függetlenségi párt ellen, hogy az nem vesz részt az Adria elleni küzdelemben." El­ismeri Rakovszky nagy munkásságát e javaslattal szemben, de midőn ezt a kijelentést tette, nem az indulat vagy szenvedély vezérelte, hanem az az ellenséges indulat, melylyel azon elvek iránt viseltetik, melyet a függetlenségi párt képvisel. Ha Rakovszky is csatlakozik azon elvek­hez, melyek a függetlenségi zászlóra vannak írva, akkor lesz joga szemrehányást tenni, de így nem. Köszönetet mond Széll Kálmánnak, hogy felszaba­dította a kormánypártot a pártfegyelem alól és min­denki meggyőződése szerint szavazhat e javaslatnál. Ez reményt kelt benne, hogy e szakaszt nem fog­­­ják megszavazni. Majd szóvá teszi egy német nyelvű félhivatalos lapnak czikkét, melyben az foglaltatik,, hogy a Kossuth-párt szövetkezett a néppárttal s ki­tűzte a reakczió és az antiliberalizmus zászlaját. Ezután hosszasan polemizál a miniszter teg­napi beszédével. Felpanaszolja, hogy a tarifa oly magas az Adria hajóin, hogy egyes gyógyfakereske­­dők az­ Elbán át kénytelenek kiszállítani áruikat,"­ mert az olcsóbb. Hasonló viszonyok vannak a don­gák szállításánál is. (Zaj: Elnök csendet kér.) Kubik Béla : Tessék a jobboldalt figyelmeztetni,­ az lármázik. Elnök: Kubik képviselő urat rendreutasítom. Kubik Béla : Nem törődöm vele. (Zaj.) , Elnök: Kubik képviselő urat ismételten rendre-­ utasítom. Kubik Béla: És én mégis azt mondom, hogy tessék a jobboldalt inteni, hogy ne zajongjon. Én az igazságot akarom. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Kubik képviselő urat harmadszor is rendre­­utasítom. Az ildomosság és műveltség azt kivánja .. . Kubik Béla: Tessék az elnöki széket megbecsülni. (Nagy zaj. Elnök csenget. Rendre! Rendre! felkiál­tások a jobboldalon.) Elnök: Kubik képviselő urat negyedszer is rendre­utasítom és figyelmeztetem, hogy a házszabályokat leszek kénytelen alkalmazni, ha az elnökkel pole­mizál. (Zaj. Helyeslés jobbról.) Pichler Győző: Felhívja a jobboldalt, hogy mi­után a miniszterelnök feloldotta őket a pártfegyelem alól, saját meggyőződésük szerint szavazzanak, ille­tőleg ne szavazzák meg e szakaszt. eddigelég valóságos kannibál lett, ő is, a minta­­diát. — Hát te is rendetlenkedsz már ?— csudálko­­zott Ambrus tanár úr, a­mint rajta érte, máikor a pad tetején a legádázabb harczi dühvel ha­dakozott. Bizony ő is, bizony mindnyájunkban meg­mozdult a vér. A nagy nap elkövetkezett! Az erdő alján elterülő nagy réten gyülekeztünk össze. Kopkó bácsi jókedvűen biczegett ide-oda olyan fürgén, mintha mind a két lába ép volna. Az egybe­­sereglett nép pedig zúgott, zajongott, suhogtatta, a­ vékony nyírfavesszőket, a zsebek duzzadoz­­tak a legkülönfélébb nagyságú és fajtájú lap­dáktól. Mert vessző volt a Kopkó bácsi had­seregének a kardja, szuronya, lapda a puskája, ágyúja. — Gyerekek, — szólt Kopkó bácsi, — hall­gassatok ide. Egyszerre néma lett a tábor, minden szem Kopkó bácsin függött. — Mikor a fél kezem, a fél lábam elmaradt tőlem, olyan gyermek voltam csak, mint ti, — mondjuk, egy fél­araszttal nagyobb­. Hej, hej, tüzes keresztelőn lett akkor hirtelen emberre a gyerek. Hirtelen ember, egyszerre félisten s egy szempillantás múlva már senki, semmi, egy darab véges rög. Ilyen szép napos délután volt éppen, akárcsak most. Erdő szélén feküdt az ellenség, mint magyarok bent az erdőben. Ke­vesen voltunk, de mégis elegen lettünk volna, ha valaki el nem hibázza a dolgot. Valaki, egy tacskó hadnagy, nem ott támadt, ahol kellett. Megvertek ,­­ ha csak minket vertek volna

Next