Magyarország, 1901. május (8. évfolyam, 103-128. szám)
1901-05-01 / 103. szám
2 Budapest, április 30. A képviselőház legközelebbi ülését csütörtökön, május 2-án d. e. 10 órakor tartja, melynek napirendjére az Adria-javaslat részleteinek folytatólagos tárgyalása van kitűzve. Ebben az ülésben fog Wlassits Gyula gróf Zichy Aladárnak a Pikter ügyében hozzá intézett interpellációra is felelni. A Ház pénteken sem fog ülést tartani. Az összeférhetetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottság május hó 1-én, szerdán délelőtt 11 órakor ülést tart, melyben folytatja a tervezet tárgyalását. AzAdriai-szerződés legkifogásoltabb pontját, az adómentességről szóló szakaszt ma a Ház nagy többsége elfogadta. Ezzel a javaslat sorsa el van döntve. A szerződésen most már alig lesz valami változás. A kormány mindazonáltal, hogy eloszlassa a vita folyamán felhangzott vádakat és gyanúsításokat a törvényjavaslat beczikkelyező intézkedéseinek tárgyalásánál oly nyilatkozatot fog tenni, mely bizonyos irányban hivatva lesz megnyugtatóig hatni. A miniszterelnök ugyanis, a szabadesvűpárt főbb tagjaival érintkezve, megállapodott abban, hogy a javaslat életbeléptető szakaszának tárgyalásánál oly módosítást fog beterjeszteni, melynek értelmében — hír szerint — a szerződés bizonyos a jövőben beállható castelok mellett úgy a szubvenció, mint az adómentességre vonatkozó pontjaiban esetleg meg lesz változtatható. Báró Fejérváry Géza —• Budapest díszpolgára. A főváros törvényhatósága körében sajátságos eszme merült fel. Ez a mindenkor lojális testület, mely az ex-lex napjaiban báró Bánffy Dezsőt is díszpolgárai sorába vette fel, most arra készül, hogy báró Fejérváry Gézát, osztrák katonáskodása megkezdésének ötven éves jubileuma alkalmával is hasonló tisztességben részesítse. Már ki is adták a jelszót, hogy mivel nem »politikai karakterű« az alkalom, egyhangú megválasztatást kell báró Fejérvárynak biztosítani. Nem tudjuk, de nem is hiszszük, hogy a terv oly simán keresztülmenne, de ha van még a főváros törvényhatóságában függetlenül gondolkodó ember, úgy annak lesz gondja rá, hogy az ily kísérletek kellő visszautasítással találkozzanak. Emlékezhetünk, hogy még a császár 50 éves jubileumát sem ünnepelte meg a nemzet, mennyivel kevésbbé kell ünnepelni akkor, mikor egy katona az aradi véres napok és a forradalom A Kopkó bácsi hadserege. — A Magyarország eredeti tárczája. — Irta: Nógrádi László. A hegyoldalban látom még most is Kopkó bácsit. Mankóra támaszkodva áll, hosszú, ősz szakállát lengeti a szellő, messziről olyan, mintha fehér zászló lenne. Hej, pedig régen volt az, hogy ott állott a hegyoldalban Kopkó bácsi. Nagyon régen. Tudom, már azóta völgybe szállt, halmocskát is raktak főbbe, ki is zöldell a fű rajta , el is simult talán a halmocska, elkorhadt a fejfa... Nincs semmi Kopkó bácsiból, csak egypár szál fa, egypár virág és az, ami az én emlékezetemben megmaradt: egy mankó, hosszú ősz szakáll, sűrü bozontos szemöldök alól villogó szeme és a hadsereg! ... Különös ember volt Kopkó bácsi. Az udvar legvégén lakott egy csöpp szobában. A kelő nappal kelt s a szálló nappal feküdt. Fél lába, fél karja hiányzott, de azért peczkesen járt. A szobája előtt állott egy nagy eperfa, az alatt szokott üldögélni Kopkó bácsi, odasereglettünk mi s apró verebekként körülcsirpoltuk Kopkó bácsit. Ő pedig elővette mankóját s csudás figurákat rajzolgatott az udvar mappájára. Egy hosszú vonást húzott s azt mondta, hogy az a magyar sereg, egy másikat, arra azt mondta, hogy ott az ellenség. Sok-sok, hosszabbrövidebb vonáskát húzott keresztül-kasul s végre is kijelentette, hogy amit most csinált, az csataterv. AZ AGYAR ORSZÁG Budapest, 1901. szerda, május 6. leveretése után lépett önkényt a császári sereg szolgálatába. Már ez csak nem ünneplési alkalom. A veszprémi lövőgyakorlatok. Bécsből jelenti tudósítónk, hogy Kropacsek Alfréd táborszernagy tüzérségi főfelügyelő törzskarával együtt Veszprémbe utazott, hogy a Veszprém mellett levő új lövőtérek tartandó nagy tüzérségi és gyalogsági lövő gyakorlatok előmunkálatait megkezdje. Kropacsek törzskarában vannak : Laube ezredes, a hadseregi lövőiskola parancsnoka, Be Verrette tüzérezredes, beoltó vezérkari őrnagy és még sok főtiszt. A képviselőház ülése: Budapest, április 30. Ma a Ház külső színén is meglátszott, hogy szavazás lesz benne. Oly tekintélyes számban már rég volt együtt a kormánypárt, mint ma, amikor meg kellett szavaznia az Adriának az adómentességet. A terem majdnem zsúfolásig telt meg. Mielőtt azonban szavazásra került volna a dolog, még a párbeszédek hangzottak el. Pichler Győzőt, illette az első szó, ő polemizált Rubovszkyval és Hegedűs miniszterrel. Beszéde alatt a kormánypárti padokon nagy nyugtalanság volt, amely Kubik Bélát arra bírta, hogy felkérje az elnököt, hogy biztosítson a szónoknak csendet. Ebből aztán az elnök és Kubik Béla között disputa támadt, amelynek folyamán Kubikot négy szám is érte elnöki rendreutasítás. Pichler után Rakovszky István támadta még egyszer az adómentességet és sajnálkozását fejezte ki, hogy az ellenzék akciója nem győzte meg a többséget a szerződés káros voltáról. Az elhangzott két beszédre reflektált még egyszer Hegedüs Sándor kereskedelmi miniszter. Amikor szólásra jelentkezett, óriási lárma támadt. Az ellenzéki padokról azt kiáltották a miniszter felé: — Vonja vissza, vagy mondjon le ! . . .A miniszter hosszabb beszédben ismételte ismeretes álláspontját. Hogy a szerződés újabb kötelezettségeket és terheket rak az Adriára és hogy az adómentességet nemcsak az Adria kapta meg, és hogy a tarifák minden tekintetben Fiume érdekében vannak összeállítva. Végül kéri a szakasz változatlan elfogadását. Nagy zajban rekesztette be erre az elnök a vitát, és elrendelte a szavazást. Rakovszky határozati javaslata felett név szerinti szavazást kellett elrendelni. A szavazás minden nagyobb emóczió nélkül ment végbe. A nagy többség, Kopkó bácsi akkor is rajzolgatott, mikor egymagában ült a nagy eperfa alatt s akkor is, mikor körülötte voltunk. Rajzolt a mankójával s a végén sóhajtott. Nézte a földbe húzott vonáskákat, gondolkozott, egyik-másik vonáskát eltörülte s másikat rajzolt helyette. Azután megint gondolkozott, megint sóhajtott. Mi pedig csendes áhítattal néztük, mit csinál Kopkó bácsi, mert tudtuk, hogy Kopkó bácsi nem hiába duzgálja a földbe a vonáskákat. Kopkó bácsi csatatervet készít, valóságos csatatervet. Ért hozzá, fél lába, fél keze ott maradt a csatatéren. A sok ákom-bákom-vonásra tudákosan néztünk, egyik-másik közülünk megjegyzést is tett. Kopkó bácsi nem haragudott érte. A többihez rajzolta, összehúzta bozontos szemöldökét, gondolkozott, meg gondolkozott újra s ha bevált, megveregette a tanácsadó vállát a mankójával. Egyszer Kopkó bácsi így szólt hozzánk: — No, gyerekek, készen van. Ez éjszaka megálmodtam a nagy mozdulatot. Készen van a csataterv, valamelyik nap kipróbáljuk. Hamar hire szaladt az iskola népe között a Kopkó bácsi szavának. Veres Gazsi, meg Kovács Ferkó voltak a fő-fövérbunkosok. A nagy csata keringett a fejünkben, minden kiszorult onnan, hiába adta a sok jó tanítást Ambrus tanár úr. Minden hiába volt! Még a vézna Zsiga gyerek is köveket emelgetett, hogy jobban megerősödjék. A nagy csatát megelőzték a kis csatározások után-útfélen, iskolában, otthon. Rettenetes volt a harczias kedv. Gulyás Jani, a legszelídebb gyerek, aki még a légynek sem tudott ártani 189 szavazat 58 ellen, elvetette az összes beadott módosításokat és elfogadta a szakaszt. Az ülés hátralevő része simán folyt le. A szerződés 28-ik szakaszához Major Ferencz szólalt fel. Holnap a Ház, tekintettel az összeférhetetlenségi bizottság tanácskozására, ülést nem tart. Részletes tudósításunk a következő : Elnök Peresei Dezső. Az ülés kezdete 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy a gödöllői szoborbizottság a képviselőházat meghívta Erzsébet királyné szobrának leleplezési ünnepélyére. Indítványozza, hogy küldöttségileg vegyenek részt az ünnepélyen. , , Az Adria-szerződés részletes tárgyalásának folytatása. Pichler Győző : Visszautasítja Rakovszkynak minapi támadását a függetlenségi párt ellen, hogy az nem vesz részt az Adria elleni küzdelemben." Elismeri Rakovszky nagy munkásságát e javaslattal szemben, de midőn ezt a kijelentést tette, nem az indulat vagy szenvedély vezérelte, hanem az az ellenséges indulat, melylyel azon elvek iránt viseltetik, melyet a függetlenségi párt képvisel. Ha Rakovszky is csatlakozik azon elvekhez, melyek a függetlenségi zászlóra vannak írva, akkor lesz joga szemrehányást tenni, de így nem. Köszönetet mond Széll Kálmánnak, hogy felszabadította a kormánypártot a pártfegyelem alól és mindenki meggyőződése szerint szavazhat e javaslatnál. Ez reményt kelt benne, hogy e szakaszt nem fogják megszavazni. Majd szóvá teszi egy német nyelvű félhivatalos lapnak czikkét, melyben az foglaltatik,, hogy a Kossuth-párt szövetkezett a néppárttal s kitűzte a reakczió és az antiliberalizmus zászlaját. Ezután hosszasan polemizál a miniszter tegnapi beszédével. Felpanaszolja, hogy a tarifa oly magas az Adria hajóin, hogy egyes gyógyfakereskedők az Elbán át kénytelenek kiszállítani áruikat," mert az olcsóbb. Hasonló viszonyok vannak a dongák szállításánál is. (Zaj: Elnök csendet kér.) Kubik Béla : Tessék a jobboldalt figyelmeztetni, az lármázik. Elnök: Kubik képviselő urat rendreutasítom. Kubik Béla : Nem törődöm vele. (Zaj.) , Elnök: Kubik képviselő urat ismételten rendre- utasítom. Kubik Béla: És én mégis azt mondom, hogy tessék a jobboldalt inteni, hogy ne zajongjon. Én az igazságot akarom. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Kubik képviselő urat harmadszor is rendreutasítom. Az ildomosság és műveltség azt kivánja .. . Kubik Béla: Tessék az elnöki széket megbecsülni. (Nagy zaj. Elnök csenget. Rendre! Rendre! felkiáltások a jobboldalon.) Elnök: Kubik képviselő urat negyedszer is rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy a házszabályokat leszek kénytelen alkalmazni, ha az elnökkel polemizál. (Zaj. Helyeslés jobbról.) Pichler Győző: Felhívja a jobboldalt, hogy miután a miniszterelnök feloldotta őket a pártfegyelem alól, saját meggyőződésük szerint szavazzanak, illetőleg ne szavazzák meg e szakaszt. eddigelég valóságos kannibál lett, ő is, a mintadiát. — Hát te is rendetlenkedsz már ?— csudálkozott Ambrus tanár úr, amint rajta érte, máikor a pad tetején a legádázabb harczi dühvel hadakozott. Bizony ő is, bizony mindnyájunkban megmozdult a vér. A nagy nap elkövetkezett! Az erdő alján elterülő nagy réten gyülekeztünk össze. Kopkó bácsi jókedvűen biczegett ide-oda olyan fürgén, mintha mind a két lába ép volna. Az egybesereglett nép pedig zúgott, zajongott, suhogtatta, a vékony nyírfavesszőket, a zsebek duzzadoztak a legkülönfélébb nagyságú és fajtájú lapdáktól. Mert vessző volt a Kopkó bácsi hadseregének a kardja, szuronya, lapda a puskája, ágyúja. — Gyerekek, — szólt Kopkó bácsi, — hallgassatok ide. Egyszerre néma lett a tábor, minden szem Kopkó bácsin függött. — Mikor a fél kezem, a fél lábam elmaradt tőlem, olyan gyermek voltam csak, mint ti, — mondjuk, egy félaraszttal nagyobb. Hej, hej, tüzes keresztelőn lett akkor hirtelen emberre a gyerek. Hirtelen ember, egyszerre félisten s egy szempillantás múlva már senki, semmi, egy darab véges rög. Ilyen szép napos délután volt éppen, akárcsak most. Erdő szélén feküdt az ellenség, mint magyarok bent az erdőben. Kevesen voltunk, de mégis elegen lettünk volna, ha valaki el nem hibázza a dolgot. Valaki, egy tacskó hadnagy, nem ott támadt, ahol kellett. Megvertek , ha csak minket vertek volna