Magyarország, 1901. június (8. évfolyam, 129-154. szám)

1901-06-01 / 129. szám

2 hat. Éppen a kétségbeesés, a szenvedés, az idegemésztő küzdelem rettenetes volta érleli meg az emberekben azt a meggyő­ződést, hogy tisztán anyagi életet, min­den ideális tartalom nélkül, nem érdemes élni az embernek. És a féktelen élvezet­hajhászat és érdekvadászat helyét las­­san kint, fokozatosan elfoglalja az önmeg­tartóztatás, a lemondás, a nyugodt, mun­kás, csendes életmód. Ha a jelek nem csalnak, a tizenkilenczedik század mate­rializmusa már elérte­ a kulminácziót és napjainkban már hanyatlani kezd. Most éljük ugyan a krízis napjait, amikor leg­több a kétségbeesés áldozata, de a gyógyulás már kezdetét vette. A mu­lató­helyek tömeges bukása,­­a luxus­­czikkek fogyasztásának nagymérvű ha­nyatlása, a közélet megtisztulásának első jelenségei mind biztató jelek arra, hogy lassan kint megtér keblünkbe a megnyugvás, a kevéssel való, megelége­dés boldog korszaka.. Csak erős akarat, kitartó munka kell hozzá és az az erős szándék, hogy mindenki igyekezzék lelki egyensúlyát a mostani bomlott, zűr­zavaros világban megtalálni és megőrizni. L.­BE. Budapest, május 31. Széll Kálmán miniszterelnök, mint bécsi tudó­sítónk jelenti, ma hosszasabban értekezett báró Ehrenthallal, a monarchia pétervári nagykövetével. Választási mozgalmak. A borosjenői kerületben a függetlenségi­ párt Lázár Zoárd ügyvédet léptette föl, míg Belényesen Siposs Imre református lelkészt. A belényesi kerület függetlenségi­ pártja június 2-án nagy­gyűlést tart. A Reichsrath ülése. Bécsi tudósítónk jelenti te­lefonon . A képviselőház mst folytatta a víziutak építéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. Az 5. §. megszavazása után áttértek a 6—12. §. együttes tárgyalására; ennek letárgyalása után az elnök az ülést esti 6 óráig felfüggesztette, minthogy 3 órakor a tengerészeti bizottság tart ülést. A képviselőház ülésszakát egy újabb jelentés sze­rint június 8-án fogják berekeszteni, tehát az in­­demniti­ és az ipari szabályzatra vonatkozó javas­laton kívül más törvényjavaslatot nem fognak A delegációkból. — Kiküldött tudósítónk telefonjelentése. — Bécs, május 31. A magyar delegáció hadügyi albizottsága ma délben 12 órakor folytatta a hadügyi költ­ségvetés tárgyalását és a rendkívüli előirányzatot tárgyalta, amely 15 millió koronával kevesebb, mint a tavalyi. Ennek következtében a bizottság helyzete is könnyebb volt és csak az egyes tételek ellenőrzésére szorítkozott. Ezek fölött nem is volt lényegesebb vita, úgy hogy már egy óra lefolyása alatt elvégezték az egyes tételek tárgyalását is"; tudomásul is­­vették a rendkívüli előirányzatot és a póthiteleket is meg­szavazták. Az ülésről szóló részletes tudósításunkat a következőkben adjuk.­ A magyar delegác­ió hadügyi albizott­ságának illése. A magyar delegáczió hadügyi albizottsága ma déli 12 órakor Szilágyi Dezső elnöklete alatt foly­tatta az 1902-ik évi hadügyi költségvetés tárgyalását. Jelen voltak a közös kormány..részéről: Kriegham­­­mer Ödön báró közös hadügyminiszter és a szak­előadók, továbbá Kállay Béni közös pénzügyminisz­ter ; a magyar kormány részéről: Széll Kálmán mi­niszterelnök és Széchenyi Gyula gr­ ő felsége sze­mélye körüli miniszter. Szilágyi Dezső elnök megnyitván az ülést, min­denekelőtt Münnich Aurél előterjeszti a hadsereg elhelye­zése ügyében kiküldött szőkebb albizottság jelenté­sét, amelyből kitűnik, hogy a hadsereg elhelyezése nagyjában a területi elv alapján történik, a­melytől csak ott történt eltérés, ahol ezt a nagyobb váro­sokban szükséges nagyobb helyőrség, továbbá a megszállott tartományokban és Galíc­iában mutat­kozó szükséglet, valamint egyes vidékeken az el­szállásolás nehézségei tették szükségessé. A jelentés észrevétel nélkül tudomásul vétetik és az elhelye­zésre vonatkozó határozat megnyittatik. Miklós Ödön mint az élelmezési szűkebb albi­zottság előadója terjeszti elő jelentését, amelyből kiderül, hogy az élelmezési c­ikkek áraiban mutat­kozó emelkedés a gazdasági viszonyoknak megfelel. A jelentés alapján az albizottság a rendes költség­­vetés XXII., XXIII. és XXIV. czímeiben előirányzott összegeket észrevétel nélkül megszavazza , egyszer­smind a jelentés tudomásulvételével a XVI/a és XVI/b czimek is elintézést nyertek. A tudomásul vett jelentésből kiderül, hogy mind nagyobb siker kíséri a hadügyi kormányzat azon igyekvését, hogy az élelmi czikkek piac­i ára és beszerezési ára közti kü­lönbségét lehetőleg csökkentse. Megújítja az albizottság azt a határozatot, amely a hadügyminiszter figyelmébe ajánlja a termelőktől való közvetlen beszerzés fejlesztését, amelyben­ már eddig is elég szép eredmény mutatkozik,­ amennyi­ben a Magyarországon beszerzett összes kenyérter­mények 46­ százaléka közvetlenül a termelőktől sze­reztetett be 1.600,216 korona értékben, ami az előző évi arányhoz képest 5 százalék javulást jelent. Miklós Ödön előadó ezután ismerteti még "a had­sereg szállításainak ügyét, hangsúlyozva­ azt­ a jó­akaratot, melylyel a hadügyi kormány a magyar ipar iránt viseltetik. Posztóczikkekben a kisiparnak is 33-4 százaléknyi részesedés biztosíttatott.­­Általában a hadügyi kormány tíz évre szóló szállítási szerző­déseiben a magyar érdekek biztosítására nézve is kellő előrelátással járt el. Falszky Ágost elismeréssel hangsúlyozza, hogy a hadsereg számára való szállítások körül a magyar kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg történt az eljárás. A bőrárukra nézve csak két esztendő múlva léjén megnyitandók a szerződések, felhívja a kormány ügyelmet arra, hogy ezen szerződések megkötésénél 1907-nél tová­bb ne menjenek. A posztóra vonatko­zólag már megkötött szerződésekre nézve e tekintet mellőzését bizonyára igen fontos, nagyobb érdekek . Hieronymi Károly rövid észrevétele után a szál­lításra vonatkozó határozatokat is megújítja az al­bizottság. Következik a rendkívüli szükséglet különbözetei­­nek tárgyalása. Münnich Aurél általánosságban ismerteti a rend­kívüli szükségletet, amely több, mint ötmilliónyi keres­letet tüntet föl. Az előirányzott szükséglet jobbára a megszavazott intézkedések folyománya, ami az előadót az egyes tételek bővebb indokolásá­tól fölmenti. A 14. .czím első tételénél (elemi lőterek megszer­zése és berendezése) Palazky Ágost kérdi, hogy ebben az összegben benfoglaltatik-e a várpalotai tüzérségi lőterek be­rendezésének költsége is. Krieghammer Ödön báró hadügyminiszter meg­jegyzi, hogy ez a költség a kérdéses összegben csak részben foglaltatik benn. A 15. czim (az erődítési intézkedésekre vonatkozó szükségletre), a 17. czim (első építkezési részletek harmadik tétele). Egy elkerülő építésének költségeá-A kocsiban aztán jól összeszidta magát:­­ — Aztán megint ne mamlaszkodjék kend. Azért teremtett az Isten szájat, hogy beszélje­nek vele. Azt hiszi, olyan nehéz kinyögni ezt az egy szót ? Ugyan legyen már kend egy szér ember. A kocsi nagyot zökkent, a­mi egész bizo­nyossággal azt jelentette, hogy az országidról letért a kocsis a rövidebb megyei útra, a­mely pedig ugyancsak kipróbálja a hintó rugóit. És ez a könnyű rázás ugyancsak kirázta be­lőle a bátorságot. — Nem lesz jó politikát változtatni, majd csak úgy tesz kend megint, mintha észre se venné azt a lányt. Ne büszkélkedjék azzal, hogy orránál fogva vezeti Szent-Tamássy Bandit. Pedig higgjék el, hogy Dávid Annuskának esze ágában sem volt Szent-Tamás urát az orrá­nál fogva vezetni. Hisz, ha nagyon őszinte akart volna lenni, neki magának is be kellett volna ismernie, hogy sokkal inkább vezettetné ő ma­gát karonfogva Szent-Tamássytól, semhogy ő vezesse. A kit Annus ugyanis szabad óráiban igen sok és igen sós könnyeket ejtett Szent-Tamássy úr miatt, aki őt határozottan megszégyenítette az egész világ előtt, mert daczára a szives hivás­­ának, daczára az ő kedveskedésének még csak észre se vette. Tanúbizonyságul hivatkozom az Annus naplójára, amelybe már öt évvel ezelőtt szóról-szóra ezeket írta: «Hej! miért is teremtett az Ég férfit szív nélkül, s miért verte meg a nőt szívvel, érző szívvel! Sz. T. A. miért is nincs neked szived ? !» Dávid Annus volt ugyanis az egyetlen terem­tett emberi lény, aki Szent-Tamássy Bandit kitartóan és elkeseredetten Andornak szólította, mert annyi bizalmaskodást nem érdemel meg az a mogorva medve, hogy általa lebandiz­­tassék, így nem merte Bandinak szólítani, mert — no igen, mert nagyon tisztelte azt a hatal­mas, erőslelkű férfiút, aki őt annyira meg tudta törni. Mert arról ő is meg volt győződve, hogy azért, hogy olyan kegyetlen rosszul bánik vele Andor, azért szereti, csak hogy ő afféle Derblay Phi­lippe, akinek jelszava: Szeretlek, de megtörlek. Igaz, hogy erről szó sem lehetett a jámbor Bandinál, de hát éppen azért szerelem a sze­relem, hogy mindent fölfedezzen, ami nincs, nem volt és nem lesz, és­ semmit meg ne lás­son, ami van, volt és lesz. És ne higgyék, hogy a Dávidék Annuskája valami nagy kedvvel ment a bálba. Éppen nem. De bizonyos volt abban, hogy Andor is ott lesz, s olyan komoly körülmények kényszerítik a megjelenésre, hogy bármily nehezére esik is, oda kell mennie. Az történt ugyanis, hogy öt év alatt Annus is idősebb lett öt évvel és Keveházán az agg­­gráz elnevezés minden húsz évnél idősebb kis­asszonynak, kidukált. Annus pedig, mi tagadás, huszonöt éves immár. A papa kissé el volt emiatt keseredve, a mama egyszerűen kétségbe volt esve és így két kézzel kaptak a Kádár Tóni ajánlatán, aki hajlandó lett volna viruló ifjúságát a vén kis­asszonyra átruházni, ha viszont a kisasszony hozományát reáruházzák. , Annus, látta, érezte, hogy most az egyezer minden ereje meg fog törni, s hiába fogja ki­találni a legagyafúrtabb kifogásokat, hiába fog sírni és könyörögni, a mama nem lesz továbbra is hajlandó Keveháza czégérét, a múzeumi leltári tárgyat stb. stb. lakásában megtűrni. . Okvetetlenül beszélnie kell tehát Andorral, ez bizonyos, de hogy hogyan fogja ezt meg­cselekedni, azt ő maga szeretné leginkább tudni. Attól, hogy nem fog tánczolni, nem igen félt, mert amint a keveháziak oly szépen mondták: —­ Szinte csodálatos, hogy azok a vén cson­tok — már mint az Annuska filigrán csontjai — hogy tudnak még olyan jól mozogni, — ami keveházi nyelven annyit jelent, hogy Dávid Anna a legkitűnőbb és a legszenvedélyesebb tánczos. És csakugyan, még jóformán el sem kezdő­dött a táncz, amikor már Annus, aki európai fogalmak szerint üde, viruló, édes leányka volt különben is, már oly nagy számokkal osztogatta a tourjait, hogy a két Latorczay leány egysze­rűen szívgörcsöt kapott tőle, míg az alispánok Manczikája ott a helyszínen sárgaságba esett. Forgott, Szédült, boldog mámorban úszott az egész terem, Szent-Tamássy Bandin kívül, aki a kaszinó kertjében állott, s a világos ablakon bebámult a terembe. Amikor Annu­kát ott látta elsuhanni egy-egy ügyes tiszt karján, fel­szisszent, s elkeseredve mormolta : — Szívtelen, kaczér ! — És úgy, érezte, hogy ha még sokáig nézi ezt a tánczot, olyan keser­ves nyavalyát szerez magának, amelyet csak egy ólomgolyóval lehet meggyógyítani. Annuska ellenben a tánczosai kérdésére­­ MAGYAR­ORSZÁG Budapest, 1901. szombat, június ) tárgyalni. A többi, már benyújtott törvényjavaslat a jövő ülésszakra marad.

Next