Magyarország, 1901. július (8. évfolyam, 155-179. szám)
1901-07-02 / 155. szám
Budapest, 1901. kedd Julius 2. MAGYARORSZÁG 2. Egyesült erővel járultak a tordaiak által megkezdett mozgalomhoz. 3. Elfogadták a szegedi államtisztviselők bizottsága által készített memorandumok azon részét, hogy az ez évi szeptember hóban országos értekezletre jöjjenek össze és pedig Budapesten. 4. Elnökké Cserháti Sándor gazdasági akadémiai tanárt, jegyzővé Virágh Gyula kir. aljárásbirót, és bizottsági tagokká: Podhoránssky Géza m. kir. államépitészeti főmérnököt, Sárközy Benő m. kir. posta- és távirda-főtisztet, György Deák István kir. adótárnokot és Kovács György állami elemi iskolai igazgatót választották meg. Mádi Kovács György meghalt. — Saját tudósítónktól. — Budapest, julius 1. Paksról egy szűk szavú távirat jelenti, hogy a legjelesebb képességű magyar katona, a balassagyarmati hires királygyakorlat hőse, Mádi Kovács György táborszernagy, ma reggel öt órakor gerjeni birtokán meghalt. Mádi Kovács György törhetetlen magyarsága, rendkívül szabadelvű volta s törhetetlen igazságérzete kicsiny híja, hogy karrierjébe nem került, amint arra még élénken emlékezik a maaagyar olvasó közönség. Mint katona, gyors elhatározás, erős kritikája s rendkívül éles szemű vezérnek bizonyult mindenha, mint ember törhetetlen energiájú férfiú volt, aki azonban nem csak szigorú parancsnoka, hanem igazságos atyja is volt alárendeltjeinek. A hadsereg egyik legképzettebb tagját, a magyarság pedig leglelkesebb szószólóját veszítette el Kovács táborszernagyban. Halála körülményeiről délután a következőket telegrafálja tudósítónk: Régi szívbaja ölte meg. Tegnap még tolókocsiján kastélyának parkjában szórakozott este jóizűen megvacsorált és dicsekedett hogy kitűnően érzi magát. Éjjel 12 órakor panaszkodott dr. Gott orvosának, hogy rosszul érzi magát. Három órakor kezdődött az agónia és öt órakor reggel kiszenvedett. Családjából senki sem volt halálakor mellette. A katasztrófát nem várták s igy az ünnepek előtt elutaztak. Az utóbbi időben sokat szenvedett. Temetésének ideje még nincs meghatározva, valószínűleg Pakson fogják eltemetni, mert a családi sírbolt ott van. A kabinetirodát Malatinszky nyugalmazott őrnagy értesítette. A környéken általános a részvét. Pakson sok házra kitűzték a gyászlobogót. Életrajzi adatait a következőkben adjuk: Mádi Kovács György cs. és kir. táborszernagy, a 6. hadtest (Kassa) vezénylő parancsnoka, szül. Pakson 1840. ápr. 2-án. A hadmérnöki akadémián nyerte kiképeztetését és 1858-ban a hadmérnökkarhoz nevezték ki hadnagynak. 1859-ben részt vett az osztrákfranczia hadjáratban és még ugyanez évben főhadnagy lett. 1860—62. a vezérkari tiszteket képző bécsi hadiskolát hallgatta, azután a külföldre vonatkozó katonai földrajzi és statisztikai adatokat gyűjtő és rendező vezérkari irodában, majd pedig az országfölmérésnél alkalmazták. 1864-ben vezérkari századossá léptették elő és e rendfokozatában vett részt az 1866-iki olaszországi hadjáratban. A custozzai csatában tanusított bátorságáért és ügyességéért legfelsőbb elismerésre érdemesitette magát. 1871-ben a 11-ik cs. és kir. huszárezredhez osztották be és még ugyanaz évben a m. kir. honvédséghez helyezték át, ahol rögtön az akkor szervezett tisztképző és vezérkari tiszteket képző magagasabb tiszti tanfolyamhoz tanárnak nevezték ki és 1871. november 1-én őrnagynak léptették elő. 1872-ben a magyar királyi honvédfőparancsnoksághoz segédtisztnek osztották be és 1873-ban a 66-ik honvédzászlóalj parancsnoka lett. 1875-ben alezredesnek léptették elő és az I. honvédkerület (Budapest) parancsnokságához segédtisztnek nevezték ki. 1877-ben ezredes és ideiglenes, 1882-ben pedig valóságos dandárparancsnoknak (Kassán) léptették elő. 1885-ben a VI. honvédkerület helyettes és 1886-ban véglegesen kinevezett parancsnoka, 1887-ben pedig altábornagy lett. 1889-ben az V. honvédkerülethez helyezték át mint vezénylő tábornokot. 1891-ben a cs. és kir. hadseregbe helyezték vissza a második (bécsi) cs. és kir. hadtest vezénylő tábornokhelyettesévé, majd pedig a hatodik cs. és kir. hadtest (Kassa) vezénylő tábornokává nevezték ki. 1895 október 28-án táborszernagggyá lépett elő, 1897 telén megvált a tényleges szolgálattól s néhány hónappal később végleg nyugalomba vonult. voltam, mikor a keresztedet a kishaleszi sarkon szentelték. Egy kis gyerekforma pap tartotta a beszédet . . . Mindenki rítt, úgy fölmagasztalt, csak én voltam olyan kutya, hogy lessem is,, lássam is hát a te lebomlásodat... No jó ... Én is leborultam a csengetyűszóra, hanem az én botránkozó lelkemet akárhová teszi az Isten: láttam, észrevettem, hogy ki nem esik egy könnyed, akárhogy erőlteted . . . Mert ahhoz nem csak kereszt, ahhoz szivbéli fájdalom is kell . . . Egy-egy szőlőlevél lepattant. A megtámadott öregasszony olyikba meg fogazott: — Az én uram is igy pattant le, mint ez a levél. . . Teljes erejében, teljes jókedvében... Hát az nem szivbéli fájdalom? . . . — Hát az is az. De csak félig. Mert asszony, az uradat sohase hordtad a szived alatt. Szedd föl azt a leszakadt levelet, kicsibül áll; én mondom, hogy embert még könnyebben kap, kivált akinek háza, szőlleje, földje van, ivadékja meg nincs. . . — Nem köllött nekem senki embere soha. — Nem. Te senki emberének nem köllöttél. . . Ne csak ne ágaskodj, mintha meg akarnál ütni: amit én mondok, az szent. Néven nevezem a bűnömet, néven nevezem, aki kerülgetett. .. Ma holnap az élet, asszonyok, nem is tudom én azt se, kötözünk-e itt több esztendőben , hát ne hazudjunk! ... Jaj. .. Kint laktunk abban az időben a pusztán, mikor a Misám lett. Nagy, fekete haja volt és bodor, mint a gyűrű. A bátyjai már akkor bojtársai voltak az apjuknak, a nénjei eladósorban. . . Nyáron lett a gyerekem. Négy tehenet fejtünk, annak a tejit megaltatták a lányok akkor nap, nem lett belüle sajt, csak eczetes túró. Úgy jártak másnap is, harmadnap is. . . . Akkor nagyot csikorítottam a fogamon, hogy ne érezzék szaggatást, ha nem akarok, aztán megúsztam a kővágó-érben,aki az apátokat szentelte is, hát hogy lehet annyi gyönyörű tejet pocsékká tenni ? Gyertek, ha én forralom ki az edényt, szabad-e annak savanyúnak lenni ?« Az a tömérdek puszta, az a megolvashatatlan jószág csupa három emberé volt: a három Alattyáni-gyereké. Ma is élő ember kettejük, tanú lehetne mellettem Imre úr meg Sándor ifiúr, aki sose házasodott meg, mégis megreszketősödött a feje . . . Nocsak, elég az hozzá, hogy az egész Alattyáni-jószág a mi kezünkön volt, — de lehetett volna még jobban is. Imre úr, a legöregebb gazdánk, az kerülgetett legjobban: Te gulyásné, de szép gyereked van, hol vetted? — Isten adta, loptam. — Ha loptad, lophatnánk hozzá másikat is — Nem lopunk lesz ehhez, van az urnák hol kereskedni. — De ha gyerektelen a feleségem, te Modol. — Annak se én vagyok az oka, tekintetes ur, megkövetem. — Gábor ur volt a középső, aki azt a vén német bárónét vette el s el is pusztult a német szó, a német szoknya alatt . . . Sándor ur nem okoskodott, nem oktalankodott, hanem odaki-odaki hálált a csőszháznál. Madarat ha lőtt, a gyerekeimnek adta, külön sohase főzetett, evett a mi tarhonyánkból, a mi kásánkból . . . — Hát az ura kendnek mit mondott arra? — Édes jó Istenem, hát mit mondott volna! Azért gulyás, hogy ne sokat beszéljen.. . Na, egyszer csak Sándor ifiúr, pedig akkor is csilás volt már, aszt mondja nekem: hallod-e asszony, én szeretem a főztödet, gyere be hozzám a városba. (Úgy égtek a szemei, mint a mesebeli kárbunkulus-kő), mint a macska szemei. .. Szép ember volt, kevés volt a városban hozzá fogható. Hát nekem megkáprázott a szemem, azt találtam mondani, hogy majd no. Erősködött, hogy nem majd no, ha most mindjárt. .. Itt a hintó, csak gyerünk. »Legalább veressen meg a tekintetes ur az urammal« . . . Mer’ úgy nézett rám, mondom, mint a bazsiliskus kígyó, aki elnyeli a szenteltviztartót is, ha a nyakán lefér... Az a büntet Magdolna rendelte tán, hogy amely napra kiszámítottuk, hogy én az uramat hát mégis csak itt hagyom : a bodorhaju kis Misa fiam megbetegedett. Jáj Istenem... A gyerek, (mint a te Janikátok, ne felejtsd) — alva maradt az eperfa alatt. — Gyere szivem, felöltöztetlek. — Vetkőztessen le kend... (Jáj!) — Mindjárt gyün a Sándor tekintetes ur kocsija ; te érted gyün, én értem gyün ... — Adja kend alám az édesapám subáját. — Fáj valamid, bodrom? — Csak a fejem ... Itt ez a két vakszemem, ni . . . — Még tüzes is vagy, érzem . . . — Csak a kezem forró . . . Tegyen kend rá valami hideget ... — Majd odabent a városban, ahol a doktorokat mind elhivatom . . . — Nem az kell nekem, nem doktor, hanem hideg viz a nagykutból .... Az édesapám kutyából . . . — Te is olyat kérsz lelkem, mint a czigánygyerek, aki hattig kenyeret kért . . . Volt annyi lelkem, hogy csigassam, ámizgassam, és lestem a kocsizörgést, mint az egy élő Isten az égbe, olyan igaz. A kocsi nem jött, mert Szánkba névnapoztak a lovak gazdástul, a gyereken pedig kiütött a hólyagos himlő . . . Jaj, Istenem . . . — Nem volt beoltva, ugye? .. Nem. Azért se, hogy nem hajtották ..úgy. TÁVIRATOK. A dél-afrikai háború. London, jul. 1. Milner lordot, a Fokgyarmat kormányzóját, a király tegnap hosszabb kihallgatáson fogadta. Brüsszel, julius 1. (S. t. t.) Itt nagyszabású utczai tüntetések folytak le a búrok mellett. A tüntetés az Alhambra-helyiségben kezdődött, mely Chamberlain tulajdona. A Budapesten is járt De Wett és dr. Valentin beszédei óriási hatást gyakoroltak. A vendégek ezután sétakocsizást tettek. A lelkesedés anynyira fokozódott, hogy a lovakat kifogták a kocsiból és úgy húzták a vendégeket az egész városon keresztül. Orosz akció Szerbiában. Belgrád, július 1. (S. t.t.) Swedoff altábornagy és Koncsedoto, az orosz feketetengeri hajózási egyesület igazgatója ideérkezett, hogy a közművelődési és a kereskedelmi viszonyokat tanulmányozzák. A szerb kereskedők lapja, a Prgovinski Glasnic e látogatásra vonatkozólag azt írja, hogy a két kiküldött több szerb barátjával együtt Szerbia kereskedelmét, és közművelődését akarja közelebb vinni Oroszországhoz. Ezt pedig úgy akarják elérni, hogy Pétervárott, Moszkvában, Varsóban és Odesszában szerb kereskedelmi ügynökségeket, Belgrádban egy orosz kereskedelmi múzeumot, továbbá Moszkvában egy szláv bankot állítanak föl. Ezeknek az a czéljuk, hogy az orosz birodalom, továbbá Bulgária, Szerbia és Montenegró közös kereskedelmi érdekeit ápolják, azonkívül az orosz fekete-tengerihajózási társulat és a szerb dunagőzhajózási társaság közt szerződést akarnak létrehozni, hogy ily módon a budapest—belgrád—galacz—odesszai víziutat közösen használhassák ki; végül egy orosz biztosítótársaságot is akarnak Belgrádban létesíteni, továbbá a két ország kivitelének ügyét is fejleszteni akarják. Az angol parlament reformja: London, július 1. (S. t. t.) Hír szerint a parlament következő ülésszakában az alsóház .