Magyarország, 1901. szeptember (8. évfolyam, 207-231. szám)

1901-09-01 / 207. szám

BUDAPEST, 1901. SZEPTEMBER 1* VAS­Á R­N­A­P VIll. ÉVFOLYAM 207. SZÁM Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Főszerkesztő | Szerkesztőség és kiadóhivatal , Teréz-körút 19. szám Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Holló Lajos,­­ * Hirdetések nonporellje számítással díjszabás szerint A gönczi levél. Budapest, aug. 31. A zempléni gazdák úgy szeretik a dol­got, ahogy van. Nekik a külön vámterü­let nem kell, a gönczi levél fölött pedig ridegen napirendre térnek. Amazt eluta­sítják marha­érdekből, ettől libabőrt ka­pott a szabadelvűségük. Vájjon a tiszteletreméltó gyűlés tagjai közül olvasta-e valamelyik a gönczi le­velet ? Nem tréfából kérdezem. Mert azt nem is kérdezem, hogy vájjon gondol­kozott-e valaki közülök a levél tartalma fölött. Én már hallgattam végig hosszú vitát a búzatermelési viszonyok fölött, de mikor azt kérdeztem a gazdától, hogy mennyibe áll neki egy g. búza, akkor a tudománya hajótörést szenvedett. Egy másiktól, aki mafhía-politikából ellenezte a vámsorompó fölállítását, mert féltette hite ökreinek a piaczát, megkérdeztem, hogy mennyibe áll neki egy k­g. hús az Ökre hátán ? Nem tudta. Azonban megállapodott véleménye volt és vitatta balfölfogását a kimerülésig. Nem ok nélkül kérdezem tehát, hogy olvasták-e a gönczi levelet mindazok, a­kik hozzá szólottak és fölötte ítéletet mon­dottak? Ezt a kérdést pedig nemcsak a zempléni gazdákhoz intézem. Mert a zempléni gazdák minden valószínűség mellett hírlapi magyarázatok szerint álla­pították meg véleményüket. Éppen ezért a magyarázókhoz szeretném intézni ezt a kérdést: olvasták-e a gönczi levelet, avagy elég volt nekik csak annyit tudni, hogy a levél írója Károlyi Sándor gróf! Hiba volt el nem olvasni és a levegő­ben bírálni. De ez a kisebb hiba, mely könnyelműséget, elfogultságot és ellen­szenvet jelent. Nagyobb a hiba, ha elol­vasták és mégis gazdasági reakczióról, feudális irányról, a latifundiumok kivált­ságainak érdekeiről, a szegény ember elnyomásáról, a kis birtok elhanyagolásá­ról írtak és beszéltek. Mert ezen esetben olyasmit kentek a levélre, ami abban nincs. Tehát ferdítettek, ráfogást használ­tak, kofa-temperamentummal kiabálták agyon a valóságot. Mindezt tették a libe­­ralizmus czégére alatt. Ám, törjük föl még egyszer azt a gönczi diót és nézzük meg a belét. Áll pedig ez a híres dióból n­yolcz pontból. Az első pont az uzsora­törvény revízió­ját és mindennemű uzsorának hivatalból való üldözését kívánja, valamint szigo­rúbb büntetést kíván a hamisításra és csalásra. (Ez tehát népvédelem, in optima forma.) A második pont óhajtja a rutén-akc­ió kiterjesztését hazánk egész hegyvidékére és magasabb adóteherrel akarja sújtani azokat a földbirtokosokat, akik nem ma­gyar honpolgárok és nem laknak a ha­zában. (Ez egyfelől nemzeti védekezés, másfelől az idegen kézre jutott latifundi­umok súlyosabb megadóztatása.) A harmadik, negyedik, ötödik és hato­dik pont jelzáloghitelt kíván a mezőgaz­dasági fölszerelésre. (Olyan oltalma ez a középbirtokos osztálynak, miként a keres­kedőnek a váltó­hitel.) Kívánja a fedezet­len gabna-határidő-üzlet megakadályozá­sát. (Ez a mesterséges árképzéssel járó hazárdjátékot korlátozza.) A gabonára, kenderre, gyapjúra, borra, marhára, ser­tésre és juhra magas behozatali vámo­kat kíván. (Ezzel ellensúlyozza az osz­trák ipar monopóliumának hazánkat ki­aknázó rendszerét és némileg kiegyenlíti Ausztriával szemben a mi gazdasági mérle­günk defic­itjét.) A hetedik pont a létminimum adómen­tességét követeli. (Ez megint a szegény ember oltalma, védelme, istápolása.) A nyolc­adik pont a szövetkezeti ügy fölkarolását veszi tervbe. Fogyasztási-, hi­tel-, értékesítési- és biztosítási-szövetkeze­teket kíván.­­Tehát itt is a nép széles rétegeinek érdeke karoltatik föl. A szö­vetkezet : népmentés az uzsora karjaiból. A szövetkezet: a nép láb ráállítása. Va­gyoni függetlenséget jelent ez és erkölcsi megizmosodást. Minden szövetkezet a nép autonómikus szervezése. Ébreszti és éleszti az önmaga­ kormányzás erélyét, fokozza az öntudatot, terjeszti az összetartozan­­dóság szellemét, módot nyújt az egymás­­ellenőrzéssel járó megtisztulásra, fejleszti a szolidaritási érzület kötelességeit és köz­tevékenységre és a közjónak szeretetére és ápolására serkenti az egyedet.) Ennyiből áll az a program it, mely egész általánosságban minden vonalon üldözni kívánja a tisztességtelen üzérke­dést. Milyen kár, hogy csak ennyiből áll. Milyen nagy dicsősége volna fajunk pro­duktív képességének, ha egyetlen Pro­gramm mindazokra a sebekre rámutat­hatna, melyektől nemzetünk vérzik és ha ugyanazon programm megjelölhetné vala­mennyi sebre a biztosan gyógyító bal­zsamot. Ha tehát valaki azt állítja, hogy a gönczi levél nem általános arkanum, mely összes fájdalmainkat megenyhül és vala­mennyi sebünket begyógyítja, annak a valakinek igazsága van. Ilyen patikaszert Károlyi gróf nem tudna, de nem is akart csinálni. Czélja az volt, hogy a mező­gazdasági politika érdekeinek minden fenn­álló pártból, a párts keretek megbontása és a pártelvek érintése nélkül, híveket sze­rezzen. Levelének tehát olyan korlátok között kellett mozogni, hogy abban meg ne ütközhessék se a liberális elv, se a revíziós törekvés, se a függetlenségi aspi­­ráczió. Czélját elérte fényesen. Nem bántja senkinek az elvét és a nemzeti munká­nak nagy kereseti ágai között semminemű diszharmóniát nem okoz, mert a szolid iparnak és tisztességes kereskedelemnek jogosult érdekeit a legkisebb mértékben sem korlátozza. Hol van hát a gazdasági reakc­ió ? Miben nyilvánul a feudális irányzat ? Melyik pont tör a szegény ember ellen ? Melyik pont védi a nagybirtokot a köz­érdek rovására ? Mi az, amit ebből a programaiból a zempléni gazdák el nem fogadhatnak ? Akinek ez a programm nem elég, azt ez meg nem köti, mehet tovább. Nekem sem elég. Alaphibának tartom, hogy éppen a mezőgazdaság érdekeinek szempontjá­ból föl nem karolta a külön vámterület intézményét. Az agitác­ió szempontjából is hiba ez, mert a csatlakozás nagyobb méretű lenne. Azonban, ha éhes vagyok, nem dobom el a kenyeret azért, mert nincsen hús mellette. Elfogadom a ke­nyeret és tovább dolgozom, hogy húst is szerezzek. A ráfogásoknak és hazugsá­goknak pedig nem ülök föl. Nézek a sa­ját szememmel, gondolkozom a magam agyával. Leálcrázom a ferdítést, elfoga­dom a programmot és számba sem ve­szem az üres, tartalmatlan, kongó zajt.­­ Bariha Miklós. Lapunk mai száma 21 oldal Politikai dolgok. (A Magyarország tudósítójától.) Budapest, aug. 31. Széll Kálmán miniszterelnököt ma fogadta ő felsége magánkihallgatáson. Ezen az audien­­czián szerezte meg a miniszterelnök ö felségétől a Ház föloszlatásához való hozzájárulását és a hétfőn délelőtt összeülő minisztertanács a mai bácsi megállapodások alapján el fogja határozni, ami a király hivatalos útiprogrammjából már köztudomássá vált, hogy az 1896—1901-iki országgyűlés szeptember 9-én föl fog oszlatni. Ehhez a terminushoz immár semmi kétség sem fér többé. Ennek folytán bizonyossá válik az is, hogy az új választások október havában fognak megejtetni. Az új választások terminusát is a hétfői minisztertanács fogja megállapítani, mivel a régi országgyűlést föloszlató dekrétum­ban az új országgyűlés egybehívásának terminusa is benn kell, hogy foglaltassák. A politikai körök tehát már nem lesznek soká bizonytalanságban, hogy mikor lépnek a választók az urnák elé, hogy megválaszszák a nemzet új képviseletét. Az új választások közeledtével sokan foglal­koznak azzal a kérdéssel, milyen lesz tulaj­donképpen az új képviselőház külső képe? Megmaradnak-e a régiek, jön-e sok homo novus, és a pártkeretek mily formákat fognak ölteni? Minderre a válasz a nemzet kezébe van letéve. Az ellenzék által a Bánffy-kormány ellen folytatott küzdelem legfőbb sikere az, hogy megadatott a lehetőség a tiszta választásokra, megnyilatkozhatik a nemzet igaz és őszinte akarata. Nem kell többé hivatalos pressziótól és választási visszaélésektől tartani. Remélhető, hogy a magyar nemzet fog is tudni legszebb jo­gával ezúttal a haza javára élni és a nemzet

Next