Magyarország, 1901. szeptember (8. évfolyam, 207-231. szám)
1901-09-01 / 207. szám
BUDAPEST, 1901. SZEPTEMBER 1* VASÁ RNAP VIll. ÉVFOLYAM 207. SZÁM Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Főszerkesztő | Szerkesztőség és kiadóhivatal , Teréz-körút 19. szám Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Holló Lajos, * Hirdetések nonporellje számítással díjszabás szerint A gönczi levél. Budapest, aug. 31. A zempléni gazdák úgy szeretik a dolgot, ahogy van. Nekik a külön vámterület nem kell, a gönczi levél fölött pedig ridegen napirendre térnek. Amazt elutasítják marhaérdekből, ettől libabőrt kapott a szabadelvűségük. Vájjon a tiszteletreméltó gyűlés tagjai közül olvasta-e valamelyik a gönczi levelet ? Nem tréfából kérdezem. Mert azt nem is kérdezem, hogy vájjon gondolkozott-e valaki közülök a levél tartalma fölött. Én már hallgattam végig hosszú vitát a búzatermelési viszonyok fölött, de mikor azt kérdeztem a gazdától, hogy mennyibe áll neki egy g. búza, akkor a tudománya hajótörést szenvedett. Egy másiktól, aki mafhía-politikából ellenezte a vámsorompó fölállítását, mert féltette hite ökreinek a piaczát, megkérdeztem, hogy mennyibe áll neki egy kg. hús az Ökre hátán ? Nem tudta. Azonban megállapodott véleménye volt és vitatta balfölfogását a kimerülésig. Nem ok nélkül kérdezem tehát, hogy olvasták-e a gönczi levelet mindazok, akik hozzá szólottak és fölötte ítéletet mondottak? Ezt a kérdést pedig nemcsak a zempléni gazdákhoz intézem. Mert a zempléni gazdák minden valószínűség mellett hírlapi magyarázatok szerint állapították meg véleményüket. Éppen ezért a magyarázókhoz szeretném intézni ezt a kérdést: olvasták-e a gönczi levelet, avagy elég volt nekik csak annyit tudni, hogy a levél írója Károlyi Sándor gróf! Hiba volt el nem olvasni és a levegőben bírálni. De ez a kisebb hiba, mely könnyelműséget, elfogultságot és ellenszenvet jelent. Nagyobb a hiba, ha elolvasták és mégis gazdasági reakczióról, feudális irányról, a latifundiumok kiváltságainak érdekeiről, a szegény ember elnyomásáról, a kis birtok elhanyagolásáról írtak és beszéltek. Mert ezen esetben olyasmit kentek a levélre, ami abban nincs. Tehát ferdítettek, ráfogást használtak, kofa-temperamentummal kiabálták agyon a valóságot. Mindezt tették a liberalizmus czégére alatt. Ám, törjük föl még egyszer azt a gönczi diót és nézzük meg a belét. Áll pedig ez a híres dióból nyolcz pontból. Az első pont az uzsoratörvény revízióját és mindennemű uzsorának hivatalból való üldözését kívánja, valamint szigorúbb büntetést kíván a hamisításra és csalásra. (Ez tehát népvédelem, in optima forma.) A második pont óhajtja a rutén-akció kiterjesztését hazánk egész hegyvidékére és magasabb adóteherrel akarja sújtani azokat a földbirtokosokat, akik nem magyar honpolgárok és nem laknak a hazában. (Ez egyfelől nemzeti védekezés, másfelől az idegen kézre jutott latifundiumok súlyosabb megadóztatása.) A harmadik, negyedik, ötödik és hatodik pont jelzáloghitelt kíván a mezőgazdasági fölszerelésre. (Olyan oltalma ez a középbirtokos osztálynak, miként a kereskedőnek a váltóhitel.) Kívánja a fedezetlen gabna-határidő-üzlet megakadályozását. (Ez a mesterséges árképzéssel járó hazárdjátékot korlátozza.) A gabonára, kenderre, gyapjúra, borra, marhára, sertésre és juhra magas behozatali vámokat kíván. (Ezzel ellensúlyozza az osztrák ipar monopóliumának hazánkat kiaknázó rendszerét és némileg kiegyenlíti Ausztriával szemben a mi gazdasági mérlegünk deficitjét.) A hetedik pont a létminimum adómentességét követeli. (Ez megint a szegény ember oltalma, védelme, istápolása.) A nyolcadik pont a szövetkezeti ügy fölkarolását veszi tervbe. Fogyasztási-, hitel-, értékesítési- és biztosítási-szövetkezeteket kíván.Tehát itt is a nép széles rétegeinek érdeke karoltatik föl. A szövetkezet : népmentés az uzsora karjaiból. A szövetkezet: a nép láb ráállítása. Vagyoni függetlenséget jelent ez és erkölcsi megizmosodást. Minden szövetkezet a nép autonómikus szervezése. Ébreszti és éleszti az önmaga kormányzás erélyét, fokozza az öntudatot, terjeszti az összetartozandóság szellemét, módot nyújt az egymásellenőrzéssel járó megtisztulásra, fejleszti a szolidaritási érzület kötelességeit és köztevékenységre és a közjónak szeretetére és ápolására serkenti az egyedet.) Ennyiből áll az a program it, mely egész általánosságban minden vonalon üldözni kívánja a tisztességtelen üzérkedést. Milyen kár, hogy csak ennyiből áll. Milyen nagy dicsősége volna fajunk produktív képességének, ha egyetlen Programm mindazokra a sebekre rámutathatna, melyektől nemzetünk vérzik és ha ugyanazon programm megjelölhetné valamennyi sebre a biztosan gyógyító balzsamot. Ha tehát valaki azt állítja, hogy a gönczi levél nem általános arkanum, mely összes fájdalmainkat megenyhül és valamennyi sebünket begyógyítja, annak a valakinek igazsága van. Ilyen patikaszert Károlyi gróf nem tudna, de nem is akart csinálni. Czélja az volt, hogy a mezőgazdasági politika érdekeinek minden fennálló pártból, a párts keretek megbontása és a pártelvek érintése nélkül, híveket szerezzen. Levelének tehát olyan korlátok között kellett mozogni, hogy abban meg ne ütközhessék se a liberális elv, se a revíziós törekvés, se a függetlenségi aspiráczió. Czélját elérte fényesen. Nem bántja senkinek az elvét és a nemzeti munkának nagy kereseti ágai között semminemű diszharmóniát nem okoz, mert a szolid iparnak és tisztességes kereskedelemnek jogosult érdekeit a legkisebb mértékben sem korlátozza. Hol van hát a gazdasági reakció ? Miben nyilvánul a feudális irányzat ? Melyik pont tör a szegény ember ellen ? Melyik pont védi a nagybirtokot a közérdek rovására ? Mi az, amit ebből a programaiból a zempléni gazdák el nem fogadhatnak ? Akinek ez a programm nem elég, azt ez meg nem köti, mehet tovább. Nekem sem elég. Alaphibának tartom, hogy éppen a mezőgazdaság érdekeinek szempontjából föl nem karolta a külön vámterület intézményét. Az agitáció szempontjából is hiba ez, mert a csatlakozás nagyobb méretű lenne. Azonban, ha éhes vagyok, nem dobom el a kenyeret azért, mert nincsen hús mellette. Elfogadom a kenyeret és tovább dolgozom, hogy húst is szerezzek. A ráfogásoknak és hazugságoknak pedig nem ülök föl. Nézek a saját szememmel, gondolkozom a magam agyával. Leálcrázom a ferdítést, elfogadom a programmot és számba sem veszem az üres, tartalmatlan, kongó zajt. Bariha Miklós. Lapunk mai száma 21 oldal Politikai dolgok. (A Magyarország tudósítójától.) Budapest, aug. 31. Széll Kálmán miniszterelnököt ma fogadta ő felsége magánkihallgatáson. Ezen az audienczián szerezte meg a miniszterelnök ö felségétől a Ház föloszlatásához való hozzájárulását és a hétfőn délelőtt összeülő minisztertanács a mai bácsi megállapodások alapján el fogja határozni, ami a király hivatalos útiprogrammjából már köztudomássá vált, hogy az 1896—1901-iki országgyűlés szeptember 9-én föl fog oszlatni. Ehhez a terminushoz immár semmi kétség sem fér többé. Ennek folytán bizonyossá válik az is, hogy az új választások október havában fognak megejtetni. Az új választások terminusát is a hétfői minisztertanács fogja megállapítani, mivel a régi országgyűlést föloszlató dekrétumban az új országgyűlés egybehívásának terminusa is benn kell, hogy foglaltassák. A politikai körök tehát már nem lesznek soká bizonytalanságban, hogy mikor lépnek a választók az urnák elé, hogy megválaszszák a nemzet új képviseletét. Az új választások közeledtével sokan foglalkoznak azzal a kérdéssel, milyen lesz tulajdonképpen az új képviselőház külső képe? Megmaradnak-e a régiek, jön-e sok homo novus, és a pártkeretek mily formákat fognak ölteni? Minderre a válasz a nemzet kezébe van letéve. Az ellenzék által a Bánffy-kormány ellen folytatott küzdelem legfőbb sikere az, hogy megadatott a lehetőség a tiszta választásokra, megnyilatkozhatik a nemzet igaz és őszinte akarata. Nem kell többé hivatalos pressziótól és választási visszaélésektől tartani. Remélhető, hogy a magyar nemzet fog is tudni legszebb jogával ezúttal a haza javára élni és a nemzet