Magyarország, 1901. október (8. évfolyam, 232-258. szám)
1901-10-01 / 232. szám
s mentek keresztül a tisztulás processzusán. De azért meg kell adni, hogy a helyzet mégis lényegesen javult. Sok helyen a jelöltek igen korrektül viselik magukat és nem sokat törődnek a kapzsi választók telhetetlenségével. Más helyen ismét a választók adnak jó példát, és sokan a vezetők és a vidék irányadó egyéniségei közül önmaguk adják a választás legális költségeit, hogy a jelölt ne legyen megterhelve fölösleges kiadásokkal. Lényeges haladást tettünk tehát affelé, hogy visszaszerezzük magunknak alkotmányos szervezetünket, amelyet az elmúlt korszak bűne egészen összerongált. Csak tovább kell haladni ezen az úton, a végleges javulás és kibontakozás el nem maradhat! Kérjük lapunk t. barátait és tudósítóit, hogy a választásokról bennünkettáviratilag értesíteni szíveskedjenek. A táviratok minél előbbeni elküldését kérjük; lapunk a választásokra való tekintettel szerdán este és csütörtökön hajnalban is meg fog jelenni. Fordulat- Budapest, szept. 30. (R. J.) Az a merev visszautasítás, amelyben a magyar közvélemény a német tarifajavaslatot részesítette, gondolkodóba ejtette a birodalmi kormányt. Jogos és önérzetes föllépésünk oly súlyt kölcsönzött követeléseinknek, amelyet hallgatagon mellőzni nem lehetett. A német kormánynak tudomást kellett vennie a magyar nemzet osztatlan akaratáról és meg kell hajolnia azon okok méltányossága előtt, mely mindnyájunkat egy táborban egyesít. A tarifajavaslat módosítását el nem kerülhetik. . Szélében beszélnek is már arról a kura földgömb összes lakói, édes mindnyájan — testvérek vagyunk Mikor az Isten az embert teremtette beléoltotta a nemes ösztönt és észt adott neki, hogy ezek vezéreljék a helyes utón. S minthogy mindnyájunkat egy Isten teremtett, utunk kalauzai is egyformák, egy és ugyanaz valamennyink, hazája — a föld, mert Isten ezt nem osztotta föl a különböző nemzetek között. Mindnyájan testvérek vagyunk, hisz egy ősszülénk volt! Minthogy az észszerűség azt diktálja nekünk, hogy minden ország népe egy-egy államfőt válaszszon magának, úgy ezeknek az uralkodóknak is testvéreknek kellene lenniök és mindegyiküknek ugyanazzal az atyai gondossággal kellene viseltetni úgy az idegen nemzet fiai, mint a saját alattvalóik iránt. Ezt kellene tenniök az egész emberiség, az egész világ boldogságáért és üdvözüléséért. Minden nemzetnek, amely gazdagabb, fejlődésében tökéletesebb a többinél, meg kellene osztani javait a szűkölködőkkel és egyben kioktatná, bátorítaná a szegényebbet. A Nyugat segítené a Keletet és az Észak közreműködnék a Dél boldogulásában. Ha a nemzeteket testvéri összetartás kötné össze, akkor hiányoznék az alkalom, amely fegyverre szólítaná az embereket egymás ellen. Terjeszszétek ki kissé fantáziátoknak határait, adjátok tanújelét jóakaratotoknak és meggyőződtek, hogy semmi, de semmi sem lehetetlen! így hangzottak a különböző vélemények. De a béke angyala még mindig késik az éji homályban. Még nem ereszkedett le hozzánk és mi továbbra is talpig fegyverben várjuk a megváltás üdvözitő óráját. dulatról, mely a tarifakérdésből kifolyólag a német gazdasági politikában beállott. Hivatalos és félhivatalos nyilatkozatok történnek, amelyek hangsúlyozzák annak szükségességét, hogy a külső államokkal szemben ne autonóm tarifát állítson föl a birodalom, de méltányos szerződéseket kössön. Méltányos szerződések azonban a közzétett tarifajavaslat mellett egyetlen egy állammal sem köthetők. Legkevésbbé vélünk. A szerződés csak akkor biztosíthatja a német birodalom kereskedelmének a méltányosságot, ha maga is méltányosságot gyakorol a szerződő féllel. Quod unius iustum, altri aequum. Azt mondják, hogy Vilmos császár maga az, ki elsősorban kölcsönösségi szerződések kötésére utasítja, kormányát. A császár akarja a kölcsönösségi szerződéseket és 24 óráig nem tűri azt a birodalmi kanczellárt hivatalában, aki bejelenti, hogy szerződéseket kötni a külfölddel nem képes. Nem felületes impreszszió, nem egyéni szeszély az, ami a német császár akaratát felkelti, nem is az egyoldalú pártérdek, ami törekvéseinek erőt ad, de az a határozott meggyőződés, hogy a német munka a maga óriási igényeivel a világpiacon csak akkor érvényesül, ha méltányos szerződések mellett a külföld megnyitja előttesorompóit. Amióta Németország elérte az ipari fejlődés akkora fokát, hogy termelőképessége messze túlhaladja a hazai fogyasztás határait, amióta elérte iparának azt a tökéletességét, hogy czikkeinek minősége a világpiacon bármely állam, versenye mellett is tért tud hódítani; amióta elérte a német ipart átölelő gazdasági, élet, azt a szilárdságot, hogy a tőke bizalommal keresi föl s az egész világ értékei támogatják, azóta a német gazdasági élet annyi tényezővel van az ipari munkásság expensív üzeméhez hozzászoktatva, hogyha a kivitel tempójában a legkisebb megszakítás is beáll, máris rombolólag hatna vissza az egész közgazdaságra. Nagy méretű munkássághoz van berendezkedve az ország s az óriási produkció nyílt kapukat követel. Ezért mondta a német császár híres jelszavát: «Németország jövője a tengeren van», dokumentálva ezáltal azt a fontosságot, amelyet a kereskedelmi kivitel piaczai képviselnek. Ennek az elvnek az érvényesítésére óriási erőfeszítéseket tesz a birodalom. A hajóraj szaporítása, a gyarmati politika, a legutóbbi kínai expedíció mind ezt szolgálja. A nagy gyárosok, a nagy kereskedők, az iparczikkek hatalmas termelői csak avval az egyetlenegy óhajjal, lépnek a császár elé , kapukat nyitni a külföldi államokhoz, jó szerződéseket kötni, amelyek hosszú időre megadják a kereskedelemnek azt a biztosságot, amely mellett üzleti dispozícióit, távoli számításait nyugodtan megköthesse. A császár akarata mellett jelentékeny része van a szociáldemokratáknak abban, hogy a sérelmes tarifajavaslat törvényerőre ne emelkedjék. A német szocialisták legutóbb hivatalosan is, Lübeckben igen határozottan állást foglaltak a tarifajavaslat ellen. Bejelentették, hogy készek minden eszközzel ellene küzdeni, s nem fognak visszariadni a leghevesebb agitácziótól sem, hogy azt a törvényjavaslatot, amelyet egyenesen a közjólét elleni merényletnek neveznek, megakaszszák. Belel, a híres pártvezér, a lübecki pártgyűlésen vállalkozott arra, hogy bebizonyítsa híveinek azokat a romboló következményeket, amelyek a merev védvámos rendszerrel járni fognak. Az élelmiszerek általános drágulása az, amelyet nem fog kárpótolni a kereset feltételeinek könnyebbülése, s nem fog ellensúlyozni a több munkaalkalom, a munka jobb értékesítése. Ellenkezőleg. Ha nem fog a német birodalom oly méltányos szerződéseket köthetni, amelyek iparczikkeinek mind nagyobb kivitelét biztosíthatják, úgy szükségképpen redukálni fogja az üzemet a legtöbb iparvállalat, s hajléktalan munkások százezrei válnak a gazdasági depresszió áldozataivá. A pénz vásárló ereje igenis kisebb lesz — mert minden megdrágul — de vele esik lefelé a munka értéke is, amely azonban nem drágul meg. Így jut a német kormány tarifajavaslata olyan két malomkő közé, amely okvetetlen megérli. A német kivitel nagy, érdeke, amelyet a császár akarata képvisel, karöltve a szocziáldemokraták vitális, kívánságaival, meg fogja teremteni azt a bázist, amelyre a kereskedelmi szerződések megújításánál támaszkodhatunk. Látjuk, hogy Németország nem nélkülözheti régi összeköttetésünket. Nagy megnyugvás ez a tudat a kormányra, mely az Ausztriával való gazdasági szövetség minden kérdésében mint egy olyan erős fél megállhat, aki tudja, hogy egy másik nagy birodalommal mindenkor megkötheti a «viszontbiztosítási szerződést.» MAGYARORSZÁG , Budapest, 1901. szedd. Oktober 1. Választási mozgalmak. A vidéken. A paksi kerületnek érdemekben gazdag 48-as és függetlenségi párti képviselőjelöltre Szluha István bejárta kerületét s mindenütt a szeretet és ragaszkodás megnyilatkzása közt fogadták. Szluha Istvánt jól ismerik választói tiszta jelleméről és jótékonyságáról. Ő nem ismer valláskilönbséget, nem néz jóbarátot vagy ellenséget, urat vagy szolgát, hanem csak egyet ismer, azt csak a kötelességet, hogy a közpolgárság legszentebb anyagi és erkölcsi érdekeit mindenkor megvédhesse. Szluha a millenniumi évben fölkéretett a magyar szent korona kísérőjének és őrének. A paksi kerület választópolgárai büszkék, hogy oly képviselőjelöltjük van, akiben még az ellenpárt is tiszteli a jellemszilárd férfiút. A párt rendíthetetlenül áll mellette és ellenjelöltje Paksról épp úgy meg fog szaladni, mint Nagyiakindáról. Itt Kenedi Gézának alig lehet kilátása’, mindenki csodálkozik azon, hogy a kormány ily reménytelen kerületbe küldte Kenedit. * A jász-lakóhalmi kerületben Okolicsányi László, az Ugron-párt jelöltje, szeptember 29-én tartotta programmbeszédét Árokszálláson nagyszámú közönség előtt. A lelkesedés az egész kerületben naprólnapra növekszik s minden községben, ahol Okolicsányi László megjelenik, a kormánypárt és a néppárt hívei fogynak. Márkus József a kormánypárt jelöltje már ki is jelentette visszalépését s ennélfogva a szabadelvű párt, amely többnyire Márkus személyes híveiből állott, elhatározta, hogy szabadelvű jelölt hiányában Okolicsányi jelöltségét támogatja a néppárti Ihassy Árpáddal szemben. Eszerint Okolicsányi megválasztatása teljesen bizonyos. * Az ókanizsai kerületben a szabadelvű párt jelöltje bukásnak néz elébe, mivel a függetlenségi párt tömörült és csakis dr. Lovászi Mártonra fog szavazni, akinek majoritása máris föltétlenül biztosítva van. Lovászy táborában nagy a lelkesedés. Jászberényben, mint a M. T. Irodának jelenik, az Almásy-párt nagy erőszakossággal korteskeik. Az Apponyi-zászlókat minden éjjel lopkodják.