Magyarország, 1901. október (8. évfolyam, 232-258. szám)

1901-10-01 / 232. szám

s mentek keresztül a tisztulás proc­esszu­­sán. De azért meg kell adni, hogy a helyzet mégis lényegesen javult. Sok helyen a jelöltek igen korrektül viselik magukat és nem sokat törődnek a kapzsi választók telhetetlenségével. Más helyen ismét a választók adnak jó példát, és sokan a ve­zetők és a vidék irányadó egyéniségei közül önmaguk adják a választás legális költségeit, hogy a jelölt ne legyen meg­terhelve fölösleges kiadásokkal. Lényeges haladást tettünk tehát affelé, hogy vissza­szerezzük magunknak alkotmányos szer­vezetünket, amelyet az elmúlt korszak bűne egészen összerongált. Csak tovább kell haladni ezen az úton, a végleges ja­vulás és kibontakozás el nem maradhat! Kérjük lapunk t. barátait és tudó­sítóit, hogy a választásokról bennün­ket­­táviratilag értesíteni szíveskedje­nek. A táviratok minél előbbeni el­küldését kérjük; lapunk a választá­sokra való tekintettel szerdán este és csütörtökön hajnalban is meg fog jelenni. Fordulat- Budapest, szept. 30. (R. J.) Az a merev visszautasítás, amely­ben a magyar közvélemény a német ta­rifajavaslatot részesítette, gondolkodóba ejtette a birodalmi kormányt. Jogos és önérzetes föllépésünk oly súlyt kölcsön­zött követeléseinknek, amelyet hallgata­gon mellőzni nem lehetett. A német kor­mánynak tudomást kellett vennie a ma­gyar nemzet osztatlan akaratáról és meg kell hajolnia azon okok méltányossága előtt, mely mindnyájunkat egy táborban egyesít. A tarifajavaslat módosítását el nem kerülhetik. . Szél­ében beszélnek is már arról a kur­a földgömb összes lakói, édes mindnyájan — testvérek vagyunk­ Mikor az Isten az embert teremtette belé­­oltotta a nemes ösztönt és észt adott neki, hogy ezek vezéreljék a helyes utón. S mint­hogy mindnyájunkat egy Isten teremtett, utunk kalauzai is egyformák, egy és ugyanaz vala­mennyink, hazája — a föld, mert Isten ezt nem osztotta föl a különböző nemzetek között. Mindnyájan testvérek vagyunk, hisz egy ős­szülénk volt! Minthogy az észszerűség azt diktálja nekünk, hogy minden ország népe egy-egy államfőt vá­­laszszon magának, úgy­ ezeknek az uralkodók­nak is testvéreknek kellene lenniök és mindegyi­küknek ugyanazzal az atyai gondossággal kellene viseltetni úgy az idegen nemzet fiai, mint a saját alattvalóik iránt. Ezt kellene tenniök az egész emberiség, az egész világ boldogságáért és üdvözüléséért. Minden nemzetnek, amely gazdagabb, fejlő­désében tökéletesebb a többinél, meg kellene osztani javait a szűkölködőkkel és egyben ki­oktatná, bátorítaná a szegényebbet. A Nyugat segítené a Keletet és az Észak közreműköd­nék a Dél boldogulásában. Ha a nemzeteket testvéri összetartás kötné össze, akkor hiányoznék az alkalom, amely fegyverre szólítaná az embereket egymás ellen. Terjeszszétek ki kissé fantáziátoknak hatá­rait, adjátok tanújelét jóakaratotoknak és meg­győződtek, hogy semmi, de semmi sem lehetetlen! így hangzottak a különböző vélemények. De a béke angyala még mindig késik az éji ho­mályban. Még nem ereszkedett le hozzánk és mi továbbra is talpig fegyverben várjuk a megvál­tás üdvözitő óráját. dulatról, mely a tarifakérdésből kifolyólag a német gazdasági politikában beállott. Hivatalos és félhivatalos nyilatkozatok történnek, amelyek hangsúlyozzák annak szükségességét, hogy a külső államokkal szemben ne autonóm tarifát állítson föl a birodalom, de méltányos szerződéseket kössön. Méltányos szerződések azonban a közzétett tarifajavaslat mellett egyetlen egy állammal sem köthetők. Legkevésbbé vélünk. A szerződés csak akkor biztosít­hatja a német birodalom kereskedelmé­nek a méltányosságot, ha maga is méltá­nyosságot gyakorol a szerződő féllel. Quod unius iustum, altri aequum. Azt mondják, hogy Vilmos császár maga az, ki első­sorban kölcsönösségi szerződések kötésére utasítja, kormányát. A császár akarja a kölcsönösségi szerző­déseket és 24 óráig nem tűri azt a bi­rodalmi kanczellárt hivatalában, aki be­jelenti, hogy szerződéseket kötni a kül­földdel nem képes. Nem felületes impresz­­szió, nem egyéni szeszély az, ami a német császár akaratát felkelti, nem is az egyoldalú pártérdek, ami törekvései­nek erőt ad, de az a határozott meg­győződés, hogy a német munka a maga óriási igényeivel a világpiac­on csak ak­kor érvényesül, ha méltányos szerződé­sek mellett a külföld megnyitja előtte­­sorompóit. Amióta Németország elérte az ipari fejlődés akkora fokát, hogy termelőképes­sége messze túlhaladja a hazai fogyasz­tás határait, amióta elérte iparának azt a tökéletességét, hogy czikkeinek minősége a világpiac­on bármely állam, versenye mellett is tért tud hódítani; amióta el­érte a német ipart átölelő gazdasági, élet, azt a szilárdságot, hogy a tőke bizalom­mal keresi föl s az egész világ értékei támogatják, azóta a német gazdasági élet annyi tényezővel van az ipari munkásság expensív üzeméhez hozzászoktatva, hogyha a kivitel tempójában a legkisebb megsza­kítás is beáll, máris rombolólag hatna vissza az egész közgazdaságra. Nagy mé­retű munkássághoz van berendezkedve az ország s az óriási produkc­ió nyílt ka­pukat követel. Ezért mondta a német császár híres jelszavát: «Németország jö­vője a tengeren van», dokumentálva ez­által azt a fontosságot, amelyet a keres­kedelmi kivitel piaczai képviselnek. En­nek az elvnek az érvényesítésére óriási erőfeszítéseket tesz a birodalom. A hajó­­raj szaporítása, a gyarmati politika, a leg­utóbbi kínai expedíc­ió mind ezt szol­gálja. A nagy gyárosok, a nagy kereske­dők, az iparczikkek hatalmas termelői csak avval az egyetlenegy óhajjal, lépnek a császár elé , kapukat nyitni a külföldi államokhoz, jó szerződéseket kötni, ame­lyek hosszú időre megadják a kereskede­lemnek azt a biztosságot, amely mellett üzleti dispozíc­ióit, távoli számításait nyu­godtan megköthesse. A császár akarata mellett jelentékeny része van a szoc­iáldemokratáknak abban, hogy a sérelmes tarifajavaslat törvény­erőre ne emelkedjék. A német szoc­ialis­­ták legutóbb hivatalosan is, Lübeckben igen határozottan állást foglaltak a tarifa­javaslat ellen. Bejelentették, hogy készek minden eszközzel ellene küzdeni, s nem fognak visszariadni a leghevesebb agitá­­cziótól sem, hogy azt a törvényjavaslatot, amelyet egyenesen a közjólét elleni me­rényletnek neveznek, megakaszszák. Belel, a híres pártvezér, a lübecki pártgyűlésen vállalkozott arra, hogy bebizonyítsa hívei­nek azokat a romboló következményeket, amelyek a merev védvámos rendszerrel járni fognak. Az élelmiszerek általános drágulása az, amelyet nem fog kárpótolni a kereset feltételeinek könnyebbülése, s nem fog ellensúlyozni a több munka­­alkalom, a munka jobb értékesítése. El­lenkezőleg. Ha nem fog a német biro­dalom oly méltányos szerződéseket köt­hetni, amelyek iparczikkeinek mind na­gyobb kivitelét biztosíthatják, úgy szükség­képpen redukálni fogja az üzemet a leg­több iparvállalat, s hajléktalan munkások százezrei válnak a gazdasági depresszió áldozataivá. A pénz vásárló ereje igenis kisebb lesz­ — mert minden megdrágul — de vele esik lefelé a munka értéke is, amely azonban nem drágul meg. Így jut a német kormány tarifajavas­lata olyan két malomkő közé, amely ok­­vetetlen megérli. A német kivitel nagy, érdeke, amelyet a császár akarata képvi­sel, karöltve a szocziáldemokraták vitális, kívánságaival, meg fogja teremteni azt a bázist, amelyre a kereskedelmi szerződé­sek megújításánál támaszkodhatunk. Lát­juk, hogy Németország nem nélkülözheti régi összeköttetésünket. Nagy megnyugvás ez a tudat a kor­mányra, mely az Ausztriával való gazda­sági szövetség minden kérdésében mint egy olyan erős fél megállhat, aki tudja, hogy egy másik nagy birodalommal min­denkor megkötheti a «viszontbiztosítási szerződést.» MAGYARORSZÁG , Budapest, 1901. szedd. Oktober 1. Választási mozgalmak. A vidéken. A paksi kerületnek érdemekben gazdag 48-as és függetlenségi párti­ képviselőjelöltre Szluha István bejárta kerületét s mindenütt a szeretet és ragasz­kodás megnyilatkzása közt fogadták. Szluha Istvánt jól ismerik választói tiszta jelleméről és jótékonyságáról. Ő nem ismer valláskilönbséget, nem néz jóbarátot vagy ellenséget, urat vagy szol­gát, hanem csak egyet ismer, azt csak a kötelességet, hogy a közpolgárság legszentebb anyagi és erkölcsi érdekeit mindenkor megvédhesse. Szluha a mill­en­­niumi évben fölkéretett a magyar szent korona kísérőjének és őrének. A paksi kerület választó­polgárai büszkék, hogy oly képviselőjelöltjük van, akiben még az ellenpárt is tiszteli a jellemszilárd férfiút. A párt rendíthetetlenül áll mellette és ellen­jelöltje Paksról épp úgy meg fog szaladni, mint Nagyiakindáról. Itt Kenedi Gézának alig lehet kilá­tása’, mindenki csodálkozik azon, hogy a kormány ily reménytelen kerületbe küldte Kenedit. * A jász-lakóhalmi kerületben Okolicsányi László, az Ugron-párt jelöltje, szeptember 29-én tartotta programmbeszédét Árokszálláson nagyszámú közön­ség előtt. A lelkesedés az egész kerületben napról­­napra növekszik s minden községben, ahol Okoli­csányi László megjelenik, a kormánypárt és a nép­párt hívei fogynak. Márkus József a kormánypárt jelöltje már ki is jelentette visszalépését s ennélfogva a szabadelvű párt, amely többnyire Márkus szemé­lyes híveiből állott, elhatározta, hogy szabadelvű jelölt hiányában Okolicsányi jelöltségét támogatja a néppárti Ihassy Árpáddal szemben. Eszerint Okoli­csányi megválasztatása teljesen bizonyos. * Az ó­kanizsai kerületben a szabadelvű párt jelöltje bukásnak néz elébe, mivel a függetlenségi párt tö­mörült és csakis dr. Lovászi­ Mártonra fog szavazni, akinek majoritása máris föltétlenül biztosítva van. Lovászy táborában nagy a lelkesedés. Jászberényben, mint a M. T. Irodának jelen­ik, az Almásy-párt nagy erőszakossággal korteske­ik. Az Apponyi-zászlókat minden éjjel lopkodják.

Next