Magyarország, 1902. február (9. évfolyam, 28-51. szám)
1902-02-01 / 28. szám
é gek közt. Ha kiderül, hogy nincs nemzet a világon, amely méltányosabban bánna az idegenajkú honpolgárokkal, mint a magyar. A baj csak az, hogy itt egy rosszul használt szó vagy kifejezés, pláne felfújva és aszenvedélyesség lángjára dobva, izgalmakat és a szenvedelmek felkeltését idézheti elő. " Ugyanaz áll a felekezeti érzékenykedésre is. Nem baj végre. Ha itt is elmondja mindenki a magáét. A baj csak az, ha beczezeléssel és a türelmetlenség szításával a szenvedelmeket gerjesztjük fel. Nincs azon senkinek mit csodálkozni, hogy a szerénytelenség visszatetszést szül. És azok a túlhajtások, amelyeket egyik és a másik oldalon tapasztalhatunk, annyira egymást szülik, hogy szinte napról-napra várni lehet a lavina növését. Ha normális békés időket élnénk, bizony nem volna baj, ha akár az egymás haját is tépné a magyar társadalom. A bökkenő csak az, hogy sem az emberi elme, sem az emberi szenvedély nem darabolható szét különböző részekre. Vagy az egyik szenvedély dúl az ember lelkében, vagy a másik. Ha az osztrák viszonyokkal szemben koncentrálni akarjuk a nemzet erejét, ha a gazdasági felszabadulás nagy Rubikonját akarjuk a legközelebbi jövőben átlépni, akkor helyes lesz, ha mérsékeljük szenvedelmeinket és fentartjuk azt ismert legjobb barátaink, az osztrákokkal való küzdelem idejére. A képviselőházban tapasztalható hangulatból ítélve, a mai nemzedék már nem lesz többé báb az osztrák érdekek kezében. Helyt állunk magunkért és jogainkért. Erős elszántság hangzik ki a beszédekből és sugárzik ki a szemek tüzéből. Erre az országgyűlésre látszik hárulni az a nagy feladat és az a nagy dicsőség, hogy az országot a gazdasági felszabadulás útjára vezérelje. Budapest, jan. 31. A képviselőház holnap, szombaton délelőtt 10 órakor ülést tart, amelynek napirendjét már tegnap közöltük. A költségvetés tárgyalását hétfőn folytatja a képviselőház, amikor is érdekes felszólalások várhatók, így: Holló Lajosé, Baross Károlyé, és az egyik nemzetiségi képviselőé : Veszdovszky Ferenczé. Szólásra fel vannak még jegyezve: gróf Serényi Béla, Bizony Ákos, Rubinek Gyula, Bakó József, Ernszt Sándor, Vértan Endre, Rátkay László, Sebes Dénes, Dabámnfi Miklós, Bakó Mihály, Molnár János és Kovács Pál. A kápolnai mandátum. Heves vármegyében, a kápolnai választókerületben a múlt év okt. 3-án a szabadelvű párti Samassa János dr. egri jogtanárt választották meg több mint 600 szavazattöbbséggel képviselővé Kállay Manó függetlenségi jelölt ellenében. A mandátum ellen Barácz Mihály és társai petíciót adtak be, amelyet ma tárgyalt Paiss Andor elnöklete alatt a Kúria I. választási tanácsa. A kérvény etetés-itatással és vesztegetéssel vádolja a megválasztott képviselőt, aki ugyan nem maga követte el mindez inkriminált cselekményeket,, de atyja, az egri érsekség jószágigazgatója és az érsekségi uradalom több tisztviselője az ő tudtával pénzt, pénzértéket és különböző előnyöket ígértek a választóknak az esetre, ha szavazatukat dr. Samassa Jánosra adják. Részesnek mondja a kérvény dr. Samassát abban is, hogy az említett uradalmi tisztek az ő tudtával és beleegyezésével etették és itatták a választókat. A peticzió 1178 választó szavazatát kéri érvényteleníteni. Megemlíti még a kérvény, hogy Imre Miklós választási elnök utasítására a választásra kirendelt katonaság megrohanta a Kállay-párt táborhelyét, minek következtében a várható vérengzés elől 240 Kállay-párti szavazó hazamenekült s így a szavazásban megakadályoztatott. A felsorolt okok és tények alapján kijelenti a kérvény, hogy Samassa dr. az érvényes szavazatok általános többségét el nem nyerte. Állításainak bizonyítására a kérvény a többi közt kihallgattatni kéri a megválasztott képviselőt, sőt magát Samassa József egri érseket is. Mindezeket a mai tárgyaláson élőszóval is előadta a kérelmezők meghatalmazottja: dr. Nagy Péter miskolczi ügyvéd, Dr. Ragályi Lajos, a választás védője szerint a kisebbségben maradt jelölt részéről nem más ez a petíczió, mint a sértett ambíczió lázongása. Fokozott szigorral való megvizsgálását javasolja annak, várjon nyújt-e a kérvény elég alapot a további eljárásra ? Mert mind a tíz aláíró egyszerű parasztember, akiknek egyike sem tudta jóformán, hogy mit ír alá. Becsatol egy hitelesen kiállított nyilatkozatot, melyben négy aláíró kijelenti, hogy az okirat tartalmát nem ismerik, nekik csak annyit mondtak, ha új választást akarnak, írják alá az írást. Az akció nem a községházán indult meg, hol közjogokat gyakorolni szoktak, hanem a korcsmában, ahol azokkal visszaélni szokás. A kérvény halmaza a valótlanságoknak, hogy a kérvényezők nem kérik Kállay állítólagos többségének megállapítását, hanem csak a választás érvénytelenítését, arra mutat, hogy féltek az ellenkérvénytől, melynek adatai Kállayt az új választásra diszkvalitikálnák. Tagadja, hogy Samassa dr. valakinek pénzt, vagy előnyöket adott volna, vagy ilyen adományozás az ő tudtával történt volna. Tagadja a képviselőnek az etetés-itatásban való részességét, tagadja a kérvény minden egyes állítását, becsatolja a vádoltaknak és kérvényezők tanúinak az állítások valótlanságát igazoló nyilatkozatát s felajánlja a képviselő esküjét. Fölöslegessé lesz ilyképp — úgymond — a tanuk és közöttük Samassa egri érsek kihallgatása, akire való hivatkozás úgyis csak zaklatás, mert hiszen jól tudják, hogy az érsek úr bizonyára hivatkozni fog főpapi voltára és élni fog ama jogával, amely őt a tanúskodás kötelessége, alól fölmenti. A választást védő ügyvéd ezután részletesen foglalkozik a kérvény relativ bizonyítékaival s ezek közt elsősorban amaz állításokkal, melyek szerint az egyes községek választóinak különböző előnyök igértettek. Ezeket a védelem egyenként és részletesen cáfolja és cáfolatait az illető választóktól beszerzett nyilatkozatokkal támogatja. Nyilatkozatokkal cáfolja azt az állítást is, mintha a választók pénzt vagy pénzértéket kaptak volna szavazatukért. Vádként hozza föl a kérvény, hogy az aratók munkájukra előleget kaptak, ezt azonban elengedték nekik azért, hogy Samassára szavazzanak. A választásvédő szerint az aratók közül nyolczvanan kaptak előleget, akik között csak három bírt szavazati joggal s ezek közül is egy az ellenfélre szavazott. Becsatolja ezután ama koresmárosok nyilatkozatát, akik állítólag meg voltak bízva az etetés-itatással. A koresmárosok a leghatározottabban tagadják ezt. A kérvénynek arra a pontjára, hogy a Kállay-párt táborát a katonaság megtámadta és 240 szavazót menekülni kényszerített, kijelenti, hogy nincs megnevezve az a 240 szavazó , így ez a vád bizonyítás tárgyát nem képezheti. A vádat egyébként egy beterjesztett nyilatkozattal cáfolja meg. Azután adatszerűen bizonyítja, hogy éppen a Kállay-párt részéről történtek a legnagyobb visszaélések. Kállay Manó a korcsmákban maga itatta a választókat, másoknak korcsma-számláit kiegyenlítette. Többet megfélemlített olyképp, hogy állásuk elveszítésével fenyegette azokat, akik nem reá szavaznak. A választásvédő arra kérte a Kúriát, hogy a vizsgálat esetleges elrendelése esetén a vizsgálatot ezekre nézve is terjeszsze ki és Kállay Manónak ily módon nyert szavazatait érvénytelenítse. Véleménye szerint a kérvény relatív okaira a vizsgálatot elrendelni nem lehet, az abszolút okokra nézve pedig kéri a Kúriát, hogy hallgassa ki Samassa János dr.-t, a megválasztott képviselőt. Nagy Péter dr. reflektált ezután a védelem szó-Igenis, vigyázni fogok, hogy egy hajszála se görbüljön meg annak, aki utalmat keres a mi hajlékunkban. Üldöző poroszló ide be nem fog lépni. Az ifjú megütődve tekintett az öreg szerzetesre: . .— Engem üldöznek? Honnan tudhatja kegyelmed, ki vagyok én? — Nem tudom, — szólt a rektor, — nem is kívánom tudni. Kegyelmed mint vendég jött hozzánk. Legyen bár alacsony sorsú vagy főrendü, a mi vendégünk s e szent falak meghatalmazzák. Ha pedig tovább kíván utazni —de innen az utazás biztosabb lesz a sötét éj leple alatt — vezetőt adunk kegyelmedhez, ki elvezeti olyan helyre, hol már nem fenyegetheti veszedelem. Az ifjú megszorította az öreg rektor kezét Többet nem szóltak. Harmadnap, akkor bealkonyodott, a vendég útrakelt, erdőkön, hegyeken át, a Maguránkeresztül. Egy báránybőr ködmönös paraszt vezette, aki csak négy nap múlva tért vissza a kolostorba s ott beszámolt a rektornak. — Tisztelendő atyám, teljesítettem, ami reám bízatott. S levetvén a báránybőr ködmönt, ujra felöltötte a piarista atyák fekete reverendáját. Egy hónap múlva aztán két nagy társzekér érkezett a podolini klastrom udvarára. Rákóczy Ferencz herczeg küldött szives üzenetet a piarista atyáknak és hat hordó finom tokaji bort, a templom számára pedig egy szép arany kelyhet és misemondó ruhát. Nemsokára elsv maga is, de már nem bujdosva, hanem vitézek seregével, a szép Magyarország megszabadítására. MAGYARORSZÁG Budapest, 1902. szombat, február 13 - nak gyönyörűsége telt benne. Beszéltek Quintilianusról is, valamint az újabb grammatikusokról s a Comenius Orbis pictusáról. Ebéd után töltött a rektor a jövevénynek abból a finom tokajiból is, melylyel *a nagyúri vendégeknek szoktak kedveskedni és sóhajtva jegyezte meg: — Bizony a fogyatékán vagyunk, már, lovag uram, ennek a drága italnak. Sok volt a múlt esztendőben a vendég, hála legyen a Mindenhatónak. A fiatal ember mosolygott: — Hátha csoda történik s úgy lesz ez az ital is, mint a bibliabeli özvegy asszony olajos korsója ? Páter Bernát nem bánta volna. De az Ur nem tesz csodát ilyen érdemellen szolgáiért És a templom ékessége volna a fő. Arra gyüjtenének inkább, ha mi kis pénzt tudnak szerezni. Ám rossz idők járnak, ritka az adakozó szivü ember, inkább hivalkodásra, világi pompára költik a pénzt, mint az Úr dicsőségére. Még az utak felől kérdezősködött az idegen. Bátorságosak-e erre ? Mire a rektor megnyugtathatta az ifjú lovag urat, hogy holmi csavargó lengyel katonák, kiket elbocsátott a király, minthogy már megkötötték a békét a törökkel, megfordultak itt azelőtt, de már nem igen hallani hírüket. Kuruczok sincsenek már. Nem kell félni. — No a kuruczoktól nem félek éppen olyan nagyon, — mondta nevetve az idegen. De a rektor nem vélte azt egyébre, csak hogy a kipusztult kuruczságtól nincs mit félni. Nincs, bizony nincs. Az a vitéz magyar nemzet nagyon megfogyatkozott már, német ott az ur. A császár dragonjai czirkálnak itt a határon. Páter Bernát sóhajtott és elhallgatott. A jámbor atyák mind hallgatva itták ki kupáikat. Nagy csöndesség lett a refektoriumban. Magyarok is, lengyelek is voltak köztük vegyest, de egyik nemzet sem igen szerette a németet, noha mostani időben nem igen volt tanácsos dicsekedni avval. Odakint a konyhában azalatt az alsóbbrendű fráterok faggatták az idegen szolgáját, hogy ki legyen, mi legyen a gazdája, honnan jönnek s hová mennek, de csak nem tudták belőle kivenni a szót. Azon éjjel ott meghalt a vendég, másnap tovább készült. Reggel azonban jön a városból a föbiró szolgája. Hivatják a rektort a tanács színe elé. Föbiró uramost előadta, hogy kurrens levél érkezett a kassai generálistól. Lovas, posta hozta. Ő nagysága jelenti, hogy ama gonosz veszedelmes Rákóczy Ferencz megszökött börtönéből s errefelé bujkál valamerre a lengyel széleken. Nagy jutalom vagyon fejére kitűzve, ha ki élve vagy halva megkeriti. Szives barátságát, szomszédságát kínálja generális ur. Ám lássa a nemes vármegye, milyen java, szerencséje lenne abból, ha ama veszedelmes rebellist kézrekerithetné, a szentséges római császár haragjával is fenyegetvén e nagysága a várost, ha másképp cselekednék. Főbíró uram már vigyáztál is a város kapujánál s a tisztelendő atyák is vigyázzanak. — Vigyázni fogunk, — felelt a rektor meghajtva magát. — Noha nekünk privilégiumunk van a mi királyunktól s nekünk nem urunk a császár generálisa ; de vigyázni fogunk. S aukor visszatért a kolostorba, mindjárt igy szólt a vendég ifjúhoz : ~~ Megígértem a város bicajának, hogy vigyázni fogok minden idegenre, ki erre jár