Magyarország, 1902. február (9. évfolyam, 28-51. szám)

1902-02-01 / 28. szám

é­ gek közt. Ha kiderül, hogy nincs nemzet a világon, amely méltányosabban bánna az idegenajkú honpolgárokkal, mint a magyar. A baj csak az, hogy itt egy rosszul használt szó vagy kifejezés, pláne felfújva és a­­szenvedélyesség lángjára dobva, izgalmakat és a szenvedelmek fel­keltését idézheti elő. " Ugyanaz áll a felekezeti érzékenyke­désre is. Nem baj végre. Ha itt is el­mondja mindenki a magáét. A baj csak az, ha beczezeléssel és a türelmet­lenség szításával a szenvedelmeket gerjesztjük fel. Nincs azon senkinek mit csodálkozni, hogy a szerénytelenség vissza­tetszést szül. És azok a túlhajtások, amelyeket egyik és a másik oldalon ta­pasztalhatunk, annyira egymást szülik, hogy szinte napról-napra várni lehet a lavina növését. Ha normális békés időket élnénk, bi­zony nem volna baj, ha akár az egymás haját is tépné a magyar társadalom. A bökkenő csak az, hogy sem az emberi elme, sem az emberi szenvedély nem darabolható szét különböző részekre. Vagy az egyik szenvedély dúl az ember lelkében, vagy a másik. Ha az osztrák viszonyokkal szemben konc­entrálni akarjuk a nemzet erejét, ha a gazdasági felszabadulás nagy­ Rubikonját akarjuk a legközelebbi jövőben átlépni, akkor helyes lesz, ha mérsékel­jük szenvedelmeinket és fentartjuk azt ismert legjobb barátaink, az osztrákok­kal való küzdelem idejére. A képviselőházban tapasztalható han­gulatból ítélve, a mai nemzedék már nem lesz többé báb az osztrák érdekek kezé­ben. Helyt állunk magunkért és jogainkért. Erős elszántság hangzik ki a beszédekből és sugárzik ki a szemek tüzéből. Erre az országgyűlésre látszik hárulni az a nagy feladat és az a nagy dicsőség, hogy az országot a gazdasági felszabadulás útjára vezérelje. Budapest, jan. 31. A k­épviselőház holnap, szombaton délelőtt 10 órakor ülést tart, amelynek napirendjét már tegnap közöltük. A költségvetés tárgyalását hétfőn folytatja a képviselőház, amikor is érde­kes felszólalások várhatók, így: Holló Lajosé, Baross Károlyé, és az egyik nemzetiségi kép­viselőé : Veszdovszky Ferenczé. Szólásra fel vannak még jegyezve: gróf Serényi Béla, Bizony Ákos, Rubinek Gyula, Bakó József, Ernszt Sándor, Vértan Endre, Rátkay László, Sebes Dénes, Dabámnfi Miklós, Bakó Mihály, Molnár János és Kovács Pál. A kápolnai mandátum. Heves vármegyében, a kápolnai választókerületben a múlt év okt. 3-án a szabadelvű párti Samassa János dr. egri jogtanárt választották meg több mint 600 szavazattöbbséggel képviselővé Kállay Manó függetlenségi jelölt ellené­ben. A mandátum ellen Barácz Mihály és társai petíc­iót adtak be, amelyet ma tárgyalt Paiss Andor elnöklete alatt a Kúria I. választási tanácsa. A kérvény etetés-itatással és vesztegetéssel vádolja a megválasztott képviselőt, aki ugyan nem maga követte el mindez inkriminált cselekményeket,, de atyja, az egri érsekség jószágigazgatója és az érsek­­ségi uradalom több tisztviselője az ő tudtával pénzt, pénzértéket és különböző előnyöket ígértek a válasz­tóknak az esetre, ha szavazatukat dr. Samassa Já­nosra adják. Részesnek mondja a kérvény dr. Samas­­sát abban is, hogy az említett uradalmi tisztek az ő tudtával és beleegyezésével etették és itatták a vá­lasztókat. A peticzió 1178 választó szavazatát kéri érvényteleníteni. Megemlíti még a kérvény, hogy Imre Miklós választási elnök utasítására a válasz­tásra kirendelt katonaság megrohanta a Kállay-párt táborhelyét, minek következtében a várható vérengzés elől 240 Kállay-párti szavazó hazamenekült s így a szavazásban megakadályoztatott. A felsorolt okok és tények alapján kijelenti a kérvény, hogy Samassa dr. az érvényes szavazatok általános többségét el nem nyerte. Állításainak bizonyítására a kérvény a többi közt kihallgattatni kéri a megválasztott képvi­selőt, sőt magát Samassa József egri érseket is. Mindezeket a mai tárgyaláson élőszóval is előadta a kérelmezők meghatalmazottja: dr. Nagy Péter miskolczi ügyvéd, Dr. Ragályi Lajos, a választás védője szerint a kisebbségben maradt jelölt részéről nem más ez a petíczió, mint a sértett ambíczió lázongása. Foko­zott szigorral való megvizsgálását javasolja annak, várjon nyújt-e a kérvény elég alapot a további el­járásra ? Mert mind a tíz aláíró egyszerű paraszt­ember, akiknek egyike sem tudta jóformán, hogy mit ír alá. Becsatol egy hitelesen kiállított nyilatko­zatot, melyben négy aláíró kijelenti, hogy az okirat tartalmát nem ismerik, nekik csak annyit mondtak, ha új választást akarnak, írják alá az írást. Az akc­ió nem a községházán indult meg, hol közjogo­kat gyakorolni szoktak, hanem a korcsmában, ahol azokkal visszaélni szokás. A kérvény halmaza a va­lótlanságoknak, hogy a kérvényezők nem kérik Kál­lay állítólagos többségének megállapítását, hanem csak a választás érvénytelenítését, arra mutat, hogy féltek az ellenkérvénytől, melynek adatai Kállayt az új választásra diszkvalitikálnák. Tagadja, hogy Samassa dr. valakinek pénzt, vagy előnyöket adott volna, vagy ilyen adományozás az ő tudtával tör­tént volna. Tagadja a képviselőnek az etetés-itatás­ban való részességét, tagadja a kérvény minden egyes állítását, becsatolja a vádoltaknak és kérvé­nyezők tanúinak az állítások valótlanságát igazoló nyilatkozatát s felajánlja a képviselő esküjét. Fölös­legessé lesz ilyképp — úgymond — a tanuk és kö­zöttük Samassa egri érsek kihallgatása, akire való hivatkozás úgyis csak zaklatás, mert hiszen jól tudják, hogy az érsek úr bizonyára hivatkozni fog főpapi voltára és élni­ fog ama jogával, amely őt a tanúskodás kötelessége, alól fölmenti. A választást védő ügyvéd ezután részletesen fog­lalkozik a kérvény relativ bizonyítékaival s ezek közt elsősorban amaz állításokkal, melyek sze­rint az egyes községek választóinak különböző elő­nyök igértettek. Ezeket a védelem egyenként és rész­letesen c­áfolja és c­áfolatait az illető választóktól beszerzett nyilatkozatokkal támogatja. Nyilatkozatok­kal c­áfolja azt az állítást is, mintha a választók pénzt vagy pénzértéket kaptak volna szavazatukért. Vádként hozza föl a kérvény, hogy az aratók munkájukra előleget kaptak, ezt azonban elengedték nekik azért, hogy Samassára szavazzanak. A válasz­tásvédő szerint az aratók közül nyolczvanan kaptak előleget, akik között csak három bírt szavazati jog­gal s ezek közül is egy az ellenfélre szavazott. Be­csatolja ezután ama koresmárosok nyilatkozatát, akik állítólag meg voltak bízva az etetés-itatással. A koresmárosok a leghatározottabban tagadják ezt. A kérvénynek arra a pontjára, hogy a Kállay-párt táborát a katonaság megtámadta és 240 szavazót menekülni kényszerített, kijelenti, hogy nincs meg­nevezve az a 240 szavazó , így ez a vád bizonyítás tárgyát nem képezheti. A vádat egyébként egy be­­terjesztett nyilatkozattal c­áfolja meg. Azután adat­szerűen bizonyítja, hogy éppen a Kállay-párt ré­széről történtek a legnagyobb visszaélések. Kállay Manó a korcsmákban maga itatta a választókat, má­soknak korcsma-számláit kiegyenlítette. Többet meg­félemlített olyképp, hogy állásuk elveszítésével fenye­gette azokat, akik nem reá szavaznak. A választás­védő arra kérte a Kúriát, hogy a vizsgálat esetleges elrendelése esetén a vizsgálatot ezekre nézve is­ ter­­jeszsze ki és Kállay Manónak ily módon nyert sza­vazatait érvénytelenítse. Véleménye szerint a kérvény relatív okaira a vizsgálatot elrendelni nem lehet, az abszolút okokra nézve pedig kéri a Kúriát, hogy hallgassa ki Samassa János dr.-t, a megválasztott képviselőt. Nagy Péter dr. reflektált ezután a védelem szó-Igenis, vigyázni fogok, hogy egy hajszála se görbüljön meg annak, aki utalmat keres a mi hajlékunkban. Üldöző poroszló ide be nem fog lépni. Az ifjú megütődve tekintett az öreg szer­zetesre: . .­­— Engem üldöznek? Honnan tudhatja ke­gyelmed, ki vagyok én? — Nem tudom, — szólt a rektor, — nem is kívánom tudni. Kegyelmed mint vendég jött hozzánk. Legyen bár alacsony sorsú vagy fő­­rendü, a mi vendégünk s e szent falak megh­atalmazzák. Ha pedig tovább kíván utazni —­­de innen az utazás biztosabb lesz a sötét éj leple alatt — vezetőt adunk kegyelmedhez, ki elvezeti olyan helyre, hol már nem fenyeget­heti veszedelem. Az ifjú megszorította az­ öreg rektor kezét Többet nem szóltak. Harmadnap, akkor beal­­konyodott, a vendég útrakelt, erdőkön, hegye­ken át, a Magurán­­keresztül. Egy báránybőr ködmönös paraszt vezette, aki csak négy nap múlva tért vissza a kolostorba s ott beszámolt a rektornak. — Tisztelendő atyám, teljesítettem, ami reám bízatott. S levetvén a báránybőr ködmönt, ujra fel­öltötte a piarista atyák fekete reverendáját. Egy hónap múlva aztán két nagy társzekér érkezett a podolini klastrom udvarára. Rákóczy Ferenc­z herczeg küldött szives üzenetet a piarista atyáknak és hat hordó finom tokaji bort, a templom számára pedig egy szép arany kelyhet és misemondó ruhát. Nemsokára el­sv­­ maga is, de már nem bujdosva, hanem vité­­­­zek seregével, a szép Magyarország megszaba­dítására. MAGYARORSZÁG Budapest, 1902. szombat, február 1­3 - nak gyönyörűsége telt benne. Beszéltek Quin­­tilianusról is, valamint az újabb grammatiku­sokról s a Comenius Orbis pictusáról. Ebéd után töltött a rektor a jövevénynek abból a finom tokajiból is, melylyel *a nagyúri vendégeknek szoktak kedveskedni és sóhajtva jegyezte meg: — Bizony a fogyatékán vagyunk, már, lovag uram, ennek a drága italnak. Sok volt a múlt esztendőben a vendég, hála legyen a Minden­hatón­ak. A fiatal ember mosolygott: — Hátha csoda történik s úgy lesz ez az ital is, mint a bibliabeli özvegy asszony olajos korsója ? Páter Bernát nem bánta volna. De az Ur nem tesz csodát ilyen érdemellen szolgáiért És a templom ékessége volna a fő. Arra gyü­j­­­tenének inkább, ha mi kis pénzt tudnak sze­rezni. Ám rossz idők járnak, ritka az adakozó szivü ember, inkább hivalkodásra, világi pom­pára költik a pénzt, mint az Úr dicsőségére. Még az utak felől kérdezősködött az idegen. Bátorságosak-e erre ? Mire a rektor megnyug­tathatta az ifjú lovag urat, hogy holmi csa­vargó lengyel katonák, kiket elbocsátott a ki­rály, minthogy már megkötötték a békét a tö­rökkel, megfordultak itt azelőtt, de már nem igen hallani hírüket. Kuruczok sincsenek már. Nem kell félni. — No a kuruczoktól nem félek éppen olyan nagyon, — mondta nevetve az idegen. De a rektor nem vélte azt egyébre, csak hogy a kipusztult kuruczságtól nincs mit félni. Nincs, bizony nincs. Az a vitéz magyar nem­zet nagyon megfogyatkozott már, német ott az ur. A császár dragonjai czirkálnak itt a határon. Páter Bernát sóhajtott és elhallgatott. A jám­bor atyák mind hallgatva itták ki kupáikat. Nagy csöndesség lett a refektoriumban. Magya­rok­ is, lengyelek is voltak köztük vegyest, de egyik nemzet sem igen szerette a németet, noha mostani időben nem igen volt tanácsos dicsekedni avval. Odakint a konyhában azalatt az alsóbbrendű fráterok faggatták az idegen szolgáját, hogy ki legyen, mi legyen a gazdája, honnan jönnek s hová mennek, de csak nem tudták belőle ki­venni a szót. Azon éjjel ott meghalt a vendég, másnap tovább készült. Reggel azonban jön a városból a föbiró szolgája. Hivatják a rektort a tanács színe elé. Föbiró uram­ost előadta, hogy kurrens levél érkezett a kassai generálistól. Lovas, posta hozta. Ő nagysága jelenti, hogy ama gonosz vesze­delmes Rákóczy Ferencz megszökött börtöné­ből s errefelé bujkál valamerre a lengyel szé­leken. Nagy jutalom vagyon fejére kitűzve, ha ki élve vagy halva megkeriti. Szives barátságát, szomszédságát kínálja generális ur. Ám lássa a nemes vármegye, milyen java, szerencséje lenne abból, ha ama veszedelmes rebellist kézreke­­rithetné, a szentséges római császár haragjával is fenyegetvén e nagysága a várost, ha más­képp cselekednék. Főbíró uram már vigyáztál is a város ka­pujánál s a tisztelendő atyák is vigyázzanak. — Vigyázni fogunk, — felelt a rektor meg­hajtva magát. — Noha nekünk privilégiumunk van a mi királyunktól s nekünk nem urunk a császár generálisa ; de vigyázni fogunk. S aukor visszatért a kolostorba, mindjárt igy szólt a vendég ifjúhoz : ~~ Megígértem a város bicajának, hogy vi­gyázni fogok minden idegenre, ki erre jár­

Next