Magyarország, 1902. április (9. évfolyam, 78-103. szám)

1902-04-26 / 100. szám

Budapest, 1908. szombat április 7ig MAGYARORSZÁG A Pyrenék farkasai. FRANCZIA REGÉNY. 99 Irta: Bisi Camille. Johanna felkelt, a remény kifejezésével sze­meiben. — Isten önnel! — szólt Hermaneehoz. Nagy sikoltozás és zokogás zaja állította meg. Csakhamar kívülről heves mozdulattal ki akarták nyitni az ajtót. Johanna kinyitotta. Adda rohant be, könyben ázó szemekkel, dúlt ábrázattal és megragadta Johanna kezét. — Oh, jöjjön, jöjjön gyorsan asszonyom, ön talán még meg tudja menteni. Johanna a haldokló ágyához sietett. Kínos válság előzte meg a szomorú órát. A megmerevedett beteg nem mozdult többé, fésig zárt szemei megtörtek az ólomszínű szemhéjak alatt , időközönként fekete­ vér ömlött ki a szá­jából. Ez aggasztotta a Farkasnét. Már nem lehe­tett mit tenni a rettegett szerencsétlenség ellen, mely immár elkerülhetetlennek látszott. Petronella irtóztatóan sikoltozva a földön hempergett és fejét a bútorok sarkaiba vag­dalta őrjöngő fájdalmában. Jacques felemelte és erőszakkal lefogta, nehogy szántszándékkal elölje magát. A haldoklónak a lelkész feladta az utolsó ke­netét anélkül, hogy az öntudatát visszanyerte volna. Az örök éjszaka következett be részére. Arcza mosolyogni próbált, majd szelid lett és nyugodt, mint aminő a jó embereké szokott lenni végső perczeikben. — Alszik — szólt az anya. Mindenki ijedten nézett egymásra. Petronella megértette e tekintetet és hidegen, megmere­vedve rogyott a halottra. Johanna felhasználta azt a pillanatot, ami­dőn Adda imádkozott, hogy Hermanee-hoz menjen. — Vigasztald őt — szólt hozzá — és ismé­teld neki naponta, hogy nemsokára vissza­térek. A Farkasnő áldozata megérdemelte bocsá­natát. Egy óra múlva Petronella feleszmélt kábul­­jából. — Meghalt — szólít rekedt hangon, száraz szemekkel. — Meg kell bosszulni halálát; men­jünk az elöljárósághoz, apjuk. És szilárd léptekkel ment a községházához, hol az elöljáró éppen Izabella de Lisanat hall­gatta ki. Andorrában ritkán követnek el bűn­tényt; az elöljáró halvány volt az izgalomtól. — Nemde halálra ítéli? — kérdezte a pa­rasztasszony tőle. — Ez a nő ölt. — Igen, ölt, bevallotta. — Jól van, — szólt Petronella. És visszatért,­­mint ahogy jött Az utcrán összegyűlt parasztok megilletődve és részvéttel nyitottak neki utat. Lépése nyugodt volt, de szemei lángoltak. — Távozzatok mindnyájan, — szólt azok­hoz, akik fia holttestét körülállták. — Csak én és Jacques fogunk virrasztani mellette. — Anyám! — könyörgött Adda. A parasztasszony vadjul megfordult. — Eredj! — szólt a gyűlöletnek oly kifeje­zésével, hogy a leány nem mert ellenkezni. A lelkész a lelkészlakba vezette a két leányt. — Az anya visszautasít téged fia holttesté­től, — szólt a vigasztalan Addához szelíden a lelkész — te nem tartozol a családhoz. — Fordítsd tekinteted másfelé, nővérem, —• mormogta szeretetteljesen Hermance. — Anyád azt mondta, hogy szeresselek helyette is, amig visszajön. És Adda vezetni engedte magát a lelkiatyá­­tól, ki az Istenről, és Hermancetól, ki a szere­tésről beszélt neki. XXV. *' Sámuel nem felejtette el Cyprient. Fray Diego nem hagyta el a Farkasné házát ennek távolléte alatt, ő vigyázott a fogolyra. Visszaérkezésekor Johanna közölte vele Izabella kívánságát, Fray Diego nem vonakodott ennek eleget tenni. Talán valami titkos közleni valója is van a spanyolnőnek, gondolta magában. El­utazott tehát Escalbasba, azzal a kijelentéssel, hogy onnan Spanyolországba utazik. Dona Juana a férje ellen érzett bosszúvágyától elra­gadtatva, teljesen elhanyagolta a politikai dol­gokat az új király trónralépése óta. Perez felépüléséhez négy hétre volt szükség, addig a Farkasnő felel érte. Dona Juana nem mehet át a hegységen anélkül, hogy a Farkasok fel ne tartóztassák. Fray Diego tehát aggodalom nél­kül távozhatott. Bármily türelmetlen volt Johanna, előbb nem kelhetett útra, amíg foglyának szökését és csa­ládjával való egyesülését nem biztosította. Biz­tos fedezet alatt elhozatta dona Juanát és gyer­mekeit Andorrából, kiket Carlos is elkísért. Antonio Perez szándéka az volt, hogy Pauba megy családjával, hol a d’Albret kastély nyitva állott részükre. Johanna elvált Pereztől, magával vivén en­nek kitörülhetetlen emlékét és a lehető legna­gyobb sietséggel igyekezett a franczia főváros felé, lázban égve attól a kívánságtól, hogy Fabas márkit, kit ő maga ítélt el, megment­hesse. ■ ■■■: i . . : Sámuel és Rava,isiac együtt érkeztek Párisba és egy fogadóba szálltak. De már másnap el­váltak egymástól, az első hogy Cyprient fel­keresse, a második, hogy a jezsuiták kolosto­rába menjen, hova Fray Diego beajánlotta. E két fiatalember, kiket hasonló erőr hozott Párisba, nem rokonszenvezett egymással, noha mindketten egyaránt fanatikusak voltak. Ravail­­lac hideg és számító volt, Sámuel lelkesült, nagylelkű és önfeláldozó. 1 ' ■ Párisba érkezve, Sámuel legelőször is Cyp­rient akarta látni. Kölcsönös rokonszenv von­zotta e két ellenséget, vagyis két ellenséges tábor harc­osait egymáshoz­ , Cyprien a Louvreban volt. E nap reggelén ünnepelték Katalin asszony menyegzőjét Sois­­son gróffal. Az ünnepély zaj és pompa nélkül folyt le, a herczegnő egészségi állapota nem engedte meg a zajos örömöket. Sámuel a foga­dóban minden általa kívánt felvilágosítást meg­kapott Fabas márkiról , és Théaudon úrral. Első óráját a barátságnak akarta szentelni a másodikat a bosszúnak. Külsejének varázsá­nál fogva nem volt nehéz a palotába bejutnia. Rövid idő múlva karjaiba zárhatta Cyprient. A szegény ifjú első kiáltása volt: ■— Hermanee ! — Él, — válaszolt Sámuel. E szerencsehírre Cyprient elhagyta ereje; Margarit fiának kellett őt támogatni. — Azért jöttél, hogy ezt közöld velem, «— mormogta az apród, mihelyt szavát viszsza­­nyerte. — Köszönöm testvérem, barátom . . . egész életemben nem fizethetem ezt neked vissza. De miért nem hoztad el ? — kérdezte aggódva. ' ' — Más czélból jöttem Párisba, — válaszolt Sámuel. Cyprien, kinek csak egy gondolata volt és csak egy czélt volt képes felfogni, nem figyelt e szavakra. — Hát még mindig a Farkasné hatalmában van ? — Nincs; Andorrában él boldogan Antonio Perez feleségénél, dona Juanánál. Sámuel nem ismerte az eseményeket, melyek Hermaneeot Adda társnőjévé tették.. — Boldogan?—mormogta Cyprien. — Oly boldogan, aminő még lehet, —­ vála­szolt Sámuel. — Szeretik, elhalmozzák gyön­gédséggel és figyelemmel.., i • —• Oh, legyen áldott a nő, aki így enyhíti imádottam vértanuságát.Holnap reggel eluta­zom, viszontlátni­ akarom őt és boldoggá tenni, amennyire még, mint te mondod, lehet. Az én Méreteiem­ lesz az ő világossága. Ő lesz az én feleségem, az én édes, kedves feleségem! Majd hirtelen igy szólt:. . . — De hát csakugyan igaz lenne,­ hogy az a Farkasnő megvakította ? Hiszen halottnak is híresztelte, mégis él. '• ■' · Sámuel lehajtotta a­ fejét. Cyprien meg­értette. — Hermanee egy türelmes angyal, —­ szólt — annyira szeretem, hogy még így is meg­­kedveltetem vele az életet. Holnap, holnap, — tette hozzá lázas örömmel — miután megígér­tem Katalin asszonynak, hogy ezt az estét a Louvreban töltöm, de holnap hozzá repülök. Együtt megyünk, Sámual — Talán,— válaszolt Margarit fia. — Hol ta­lállak, ha dolgomat végeztem! — Keress fel itt. Megparancsolom, hogy téged tüstént hozzám bocsássanak. De mily önző vagyok, kedves Sámuelem. Csak magam­ról beszélek és az én szeretettemről és elfe­lejtem, hogy egy szent küldetést kell nálad teljesítenem. — Nálam ? (Folytatása következik.) KÜLÖNFÉLÉK. -j- Hajóóriások. Tíz évvel ezelőtt mindössze két olyan hajó volt a világon, amelynek tonnatartalma meghaladta a 10,000 tonnát. Ma csupán a kereske­delmi hajózásban 63 ilyen hajó van és h­a hozzá­­veszszük a hadihajókat, több mint 80 olyan hajó szeli át a tengereket, melyeknek nagysága meghaladja a 10,000 register-tonnát. Ez a szám folyton emelke­dik. Ez idő szerint Angliában 20, Németországban 3 és az Egyesült­ Államokban 10 ilyen hajóóriás van építés alatt. Az elmúlt esztendőig az Amerikában épült legnagyobb hajók a «St.­Louis» és «St.­Paul» voltak egyenként 11,500 bruttó registertonna nagyság­ban, holott a «Campania» és «Lucania» 12,950, a «Kaiser Wilhelm der Grosse» 14.500, a «Deutschland» 16.000 és az­«Oceanie» 17.250 register-tonnát számlált. 1901-ben három nagy hajót bocsátottak vízre Ameriká­ban és pedig a «Kroonland»-ot 12.000, a «Korea»t 11.300 és a «Siberia»-t 11.300 register-tonnával. Ez idő szerint még két nagy hajó épül amerikai hajógyárak­ban. Ezek 21,000 register-tonna nagyságúak lesznek és így nagyobbak, mint a «Celtic», amely 20,904 register-tonnával a világ legnagyobb hajója. Az em­lített két hajó a csendes-tengeri forgalom c­éljaira fog szolgálni az Egyesült­ Államok és Kína, valamint Japán között. Az atlanti-tengeri szolgálatra az At­lantic Transport Company számára is építenek két csavargőzöst, egyenként 13,750 register-tonnával. Németországban most épül a stettini «Vulcan» tár­saságnál a «Kaiser Wilhelm II.» 20,000 tonnás gő­zös az Északnémet Lloyd részére. Ugyancsak a Vulcannál épül egy 9,000 tonnás, egy 8,300 tonnás és egy 6,700 tonnás gőzös. A német hajógyárakban még számos 6—7,000 tonnás hajó van építés alatt, egyebek közt óriási méretű 4—5,000 tonnás vitor­lások is. -£- Megható véglenosu. A Jugend legutóbbi száma beszéli el a következő mulatságos esetet: Egy faluban a lelkész meglátogatta az özvegyen maradt Meier asszonyt, hogy a férje felett tartandó halotti beszédhez anyagot szerezzen. Az elhalálo­zott utolsó pillanatairól beszélve a jó asszony zo­kogva mondta: — Oh Istenem, tisztelendő úr, tegnap este egy­szerre igy szólt hozzám a szegény ember: Anyjuk, hozzál csak egy kupicza sört, és amikor elhoztam neki, akkor hirtelen lekortyolta, azután egyet rúgott rajtam utoljára és menten kiadta a lelkét. -­- Az állatok életkora. A medve ritkán él to­vább 20 évnél. A kutya 20 évig él, a farkas 14—15 évig. Az oroszlán már hosszabb ideig él, így a Pom­­pei nevezetű híres oroszlán 70 éves korában pusz­tult el.­A macska élete 15 évig tart. A mókus meg nyúl 7—8 évig él. A tengeri nyúl 7 évig. Leghosz­­szabb életű az elefánt, mely 400 évig is elélhet Nagy Sándor Pendsab elfoglalásakor, Pórus, a legyőzött király udvarában egy roppant nagy, Ajax nevezetű elefántot látott. Ez az elefánt akkor 354 éves volt. Sándor ezt az elefántot nagysága miatt a napisten tiszteletére ajánlotta fel. Sanderson, a nagy termé­szetbúvár, ki az elefántok életét tanulmányozta, ezen állatok életkorát 150—200 évre teszi. India benszü­­löttei szerint egy elefánt átlagosan 120 évig él. Ismertek olyan lovat, mely 62 éves korában múlt ki, azonban átlagos életkoruk 20—25 év között va­riál. A teve 100 évig is elél; a szarvasmarha 15 esztendeig: a juh ritkán éri el a 10-ik esztendőt. Fezetős szerkesztő: Dr. LOVÁSZY MÁRTON. A közgazdasági részt szerkeszti: LÁZÁR PÁL, l­aptulajdonos, a «Magyarország» hírlapkiadó vállalat részvénytársaság

Next