Magyarország, 1902. április (9. évfolyam, 78-103. szám)
1902-04-26 / 100. szám
Budapest, 1908. szombat április 7ig MAGYARORSZÁG A Pyrenék farkasai. FRANCZIA REGÉNY. 99 Irta: Bisi Camille. Johanna felkelt, a remény kifejezésével szemeiben. — Isten önnel! — szólt Hermaneehoz. Nagy sikoltozás és zokogás zaja állította meg. Csakhamar kívülről heves mozdulattal ki akarták nyitni az ajtót. Johanna kinyitotta. Adda rohant be, könyben ázó szemekkel, dúlt ábrázattal és megragadta Johanna kezét. — Oh, jöjjön, jöjjön gyorsan asszonyom, ön talán még meg tudja menteni. Johanna a haldokló ágyához sietett. Kínos válság előzte meg a szomorú órát. A megmerevedett beteg nem mozdult többé, fésig zárt szemei megtörtek az ólomszínű szemhéjak alatt , időközönként fekete vér ömlött ki a szájából. Ez aggasztotta a Farkasnét. Már nem lehetett mit tenni a rettegett szerencsétlenség ellen, mely immár elkerülhetetlennek látszott. Petronella irtóztatóan sikoltozva a földön hempergett és fejét a bútorok sarkaiba vagdalta őrjöngő fájdalmában. Jacques felemelte és erőszakkal lefogta, nehogy szántszándékkal elölje magát. A haldoklónak a lelkész feladta az utolsó kenetét anélkül, hogy az öntudatát visszanyerte volna. Az örök éjszaka következett be részére. Arcza mosolyogni próbált, majd szelid lett és nyugodt, mint aminő a jó embereké szokott lenni végső perczeikben. — Alszik — szólt az anya. Mindenki ijedten nézett egymásra. Petronella megértette e tekintetet és hidegen, megmerevedve rogyott a halottra. Johanna felhasználta azt a pillanatot, amidőn Adda imádkozott, hogy Hermanee-hoz menjen. — Vigasztald őt — szólt hozzá — és ismételd neki naponta, hogy nemsokára visszatérek. A Farkasnő áldozata megérdemelte bocsánatát. Egy óra múlva Petronella feleszmélt kábuljából. — Meghalt — szólít rekedt hangon, száraz szemekkel. — Meg kell bosszulni halálát; menjünk az elöljárósághoz, apjuk. És szilárd léptekkel ment a községházához, hol az elöljáró éppen Izabella de Lisanat hallgatta ki. Andorrában ritkán követnek el bűntényt; az elöljáró halvány volt az izgalomtól. — Nemde halálra ítéli? — kérdezte a parasztasszony tőle. — Ez a nő ölt. — Igen, ölt, bevallotta. — Jól van, — szólt Petronella. És visszatért,mint ahogy jött Az utcrán összegyűlt parasztok megilletődve és részvéttel nyitottak neki utat. Lépése nyugodt volt, de szemei lángoltak. — Távozzatok mindnyájan, — szólt azokhoz, akik fia holttestét körülállták. — Csak én és Jacques fogunk virrasztani mellette. — Anyám! — könyörgött Adda. A parasztasszony vadjul megfordult. — Eredj! — szólt a gyűlöletnek oly kifejezésével, hogy a leány nem mert ellenkezni. A lelkész a lelkészlakba vezette a két leányt. — Az anya visszautasít téged fia holttestétől, — szólt a vigasztalan Addához szelíden a lelkész — te nem tartozol a családhoz. — Fordítsd tekinteted másfelé, nővérem, —• mormogta szeretetteljesen Hermance. — Anyád azt mondta, hogy szeresselek helyette is, amig visszajön. És Adda vezetni engedte magát a lelkiatyától, ki az Istenről, és Hermancetól, ki a szeretésről beszélt neki. XXV. *' Sámuel nem felejtette el Cyprient. Fray Diego nem hagyta el a Farkasné házát ennek távolléte alatt, ő vigyázott a fogolyra. Visszaérkezésekor Johanna közölte vele Izabella kívánságát, Fray Diego nem vonakodott ennek eleget tenni. Talán valami titkos közleni valója is van a spanyolnőnek, gondolta magában. Elutazott tehát Escalbasba, azzal a kijelentéssel, hogy onnan Spanyolországba utazik. Dona Juana a férje ellen érzett bosszúvágyától elragadtatva, teljesen elhanyagolta a politikai dolgokat az új király trónralépése óta. Perez felépüléséhez négy hétre volt szükség, addig a Farkasnő felel érte. Dona Juana nem mehet át a hegységen anélkül, hogy a Farkasok fel ne tartóztassák. Fray Diego tehát aggodalom nélkül távozhatott. Bármily türelmetlen volt Johanna, előbb nem kelhetett útra, amíg foglyának szökését és családjával való egyesülését nem biztosította. Biztos fedezet alatt elhozatta dona Juanát és gyermekeit Andorrából, kiket Carlos is elkísért. Antonio Perez szándéka az volt, hogy Pauba megy családjával, hol a d’Albret kastély nyitva állott részükre. Johanna elvált Pereztől, magával vivén ennek kitörülhetetlen emlékét és a lehető legnagyobb sietséggel igyekezett a franczia főváros felé, lázban égve attól a kívánságtól, hogy Fabas márkit, kit ő maga ítélt el, megmenthesse. ■ ■■■: i . . : Sámuel és Rava,isiac együtt érkeztek Párisba és egy fogadóba szálltak. De már másnap elváltak egymástól, az első hogy Cyprient felkeresse, a második, hogy a jezsuiták kolostorába menjen, hova Fray Diego beajánlotta. E két fiatalember, kiket hasonló erőr hozott Párisba, nem rokonszenvezett egymással, noha mindketten egyaránt fanatikusak voltak. Ravaillac hideg és számító volt, Sámuel lelkesült, nagylelkű és önfeláldozó. 1 ' ■ Párisba érkezve, Sámuel legelőször is Cyprient akarta látni. Kölcsönös rokonszenv vonzotta e két ellenséget, vagyis két ellenséges tábor harcosait egymáshoz , Cyprien a Louvreban volt. E nap reggelén ünnepelték Katalin asszony menyegzőjét Soisson gróffal. Az ünnepély zaj és pompa nélkül folyt le, a herczegnő egészségi állapota nem engedte meg a zajos örömöket. Sámuel a fogadóban minden általa kívánt felvilágosítást megkapott Fabas márkiról , és Théaudon úrral. Első óráját a barátságnak akarta szentelni a másodikat a bosszúnak. Külsejének varázsánál fogva nem volt nehéz a palotába bejutnia. Rövid idő múlva karjaiba zárhatta Cyprient. A szegény ifjú első kiáltása volt: ■— Hermanee ! — Él, — válaszolt Sámuel. E szerencsehírre Cyprient elhagyta ereje; Margarit fiának kellett őt támogatni. — Azért jöttél, hogy ezt közöld velem, «— mormogta az apród, mihelyt szavát viszszanyerte. — Köszönöm testvérem, barátom . . . egész életemben nem fizethetem ezt neked vissza. De miért nem hoztad el ? — kérdezte aggódva. ' ' — Más czélból jöttem Párisba, — válaszolt Sámuel. Cyprien, kinek csak egy gondolata volt és csak egy czélt volt képes felfogni, nem figyelt e szavakra. — Hát még mindig a Farkasné hatalmában van ? — Nincs; Andorrában él boldogan Antonio Perez feleségénél, dona Juanánál. Sámuel nem ismerte az eseményeket, melyek Hermaneeot Adda társnőjévé tették.. — Boldogan?—mormogta Cyprien. — Oly boldogan, aminő még lehet, — válaszolt Sámuel. — Szeretik, elhalmozzák gyöngédséggel és figyelemmel.., i • —• Oh, legyen áldott a nő, aki így enyhíti imádottam vértanuságát.Holnap reggel elutazom, viszontlátni akarom őt és boldoggá tenni, amennyire még, mint te mondod, lehet. Az én Méreteiem lesz az ő világossága. Ő lesz az én feleségem, az én édes, kedves feleségem! Majd hirtelen igy szólt:. . . — De hát csakugyan igaz lenne, hogy az a Farkasnő megvakította ? Hiszen halottnak is híresztelte, mégis él. '• ■' · Sámuel lehajtotta a fejét. Cyprien megértette. — Hermanee egy türelmes angyal, — szólt — annyira szeretem, hogy még így is megkedveltetem vele az életet. Holnap, holnap, — tette hozzá lázas örömmel — miután megígértem Katalin asszonynak, hogy ezt az estét a Louvreban töltöm, de holnap hozzá repülök. Együtt megyünk, Sámual — Talán,— válaszolt Margarit fia. — Hol talállak, ha dolgomat végeztem! — Keress fel itt. Megparancsolom, hogy téged tüstént hozzám bocsássanak. De mily önző vagyok, kedves Sámuelem. Csak magamról beszélek és az én szeretettemről és elfelejtem, hogy egy szent küldetést kell nálad teljesítenem. — Nálam ? (Folytatása következik.) KÜLÖNFÉLÉK. -j- Hajóóriások. Tíz évvel ezelőtt mindössze két olyan hajó volt a világon, amelynek tonnatartalma meghaladta a 10,000 tonnát. Ma csupán a kereskedelmi hajózásban 63 ilyen hajó van és ha hozzáveszszük a hadihajókat, több mint 80 olyan hajó szeli át a tengereket, melyeknek nagysága meghaladja a 10,000 register-tonnát. Ez a szám folyton emelkedik. Ez idő szerint Angliában 20, Németországban 3 és az Egyesült Államokban 10 ilyen hajóóriás van építés alatt. Az elmúlt esztendőig az Amerikában épült legnagyobb hajók a «St.Louis» és «St.Paul» voltak egyenként 11,500 bruttó registertonna nagyságban, holott a «Campania» és «Lucania» 12,950, a «Kaiser Wilhelm der Grosse» 14.500, a «Deutschland» 16.000 és az«Oceanie» 17.250 register-tonnát számlált. 1901-ben három nagy hajót bocsátottak vízre Amerikában és pedig a «Kroonland»-ot 12.000, a «Korea»t 11.300 és a «Siberia»-t 11.300 register-tonnával. Ez idő szerint még két nagy hajó épül amerikai hajógyárakban. Ezek 21,000 register-tonna nagyságúak lesznek és így nagyobbak, mint a «Celtic», amely 20,904 register-tonnával a világ legnagyobb hajója. Az említett két hajó a csendes-tengeri forgalom céljaira fog szolgálni az Egyesült Államok és Kína, valamint Japán között. Az atlanti-tengeri szolgálatra az Atlantic Transport Company számára is építenek két csavargőzöst, egyenként 13,750 register-tonnával. Németországban most épül a stettini «Vulcan» társaságnál a «Kaiser Wilhelm II.» 20,000 tonnás gőzös az Északnémet Lloyd részére. Ugyancsak a Vulcannál épül egy 9,000 tonnás, egy 8,300 tonnás és egy 6,700 tonnás gőzös. A német hajógyárakban még számos 6—7,000 tonnás hajó van építés alatt, egyebek közt óriási méretű 4—5,000 tonnás vitorlások is. -£- Megható véglenosu. A Jugend legutóbbi száma beszéli el a következő mulatságos esetet: Egy faluban a lelkész meglátogatta az özvegyen maradt Meier asszonyt, hogy a férje felett tartandó halotti beszédhez anyagot szerezzen. Az elhalálozott utolsó pillanatairól beszélve a jó asszony zokogva mondta: — Oh Istenem, tisztelendő úr, tegnap este egyszerre igy szólt hozzám a szegény ember: Anyjuk, hozzál csak egy kupicza sört, és amikor elhoztam neki, akkor hirtelen lekortyolta, azután egyet rúgott rajtam utoljára és menten kiadta a lelkét. -- Az állatok életkora. A medve ritkán él tovább 20 évnél. A kutya 20 évig él, a farkas 14—15 évig. Az oroszlán már hosszabb ideig él, így a Pompei nevezetű híres oroszlán 70 éves korában pusztult el.A macska élete 15 évig tart. A mókus meg nyúl 7—8 évig él. A tengeri nyúl 7 évig. Leghoszszabb életű az elefánt, mely 400 évig is elélhet Nagy Sándor Pendsab elfoglalásakor, Pórus, a legyőzött király udvarában egy roppant nagy, Ajax nevezetű elefántot látott. Ez az elefánt akkor 354 éves volt. Sándor ezt az elefántot nagysága miatt a napisten tiszteletére ajánlotta fel. Sanderson, a nagy természetbúvár, ki az elefántok életét tanulmányozta, ezen állatok életkorát 150—200 évre teszi. India benszülöttei szerint egy elefánt átlagosan 120 évig él. Ismertek olyan lovat, mely 62 éves korában múlt ki, azonban átlagos életkoruk 20—25 év között variál. A teve 100 évig is elél; a szarvasmarha 15 esztendeig: a juh ritkán éri el a 10-ik esztendőt. Fezetős szerkesztő: Dr. LOVÁSZY MÁRTON. A közgazdasági részt szerkeszti: LÁZÁR PÁL, laptulajdonos, a «Magyarország» hírlapkiadó vállalat részvénytársaság