Magyarország, 1902. május (9. évfolyam, 104-129. szám)
1902-05-01 / 104. szám
8 katonának ; ambícziója, ha volt, kielégítést nyert, ha nem volt, annál terhesebb az unos-untig ismert és elsajátított gyakorlatok népszerű ismétlése. Miért akarja tehát Fejérváry a katonát, kivált pedig a magyar tájt ez idő alatt is az igában tartani? Azért talán, mert a külföld még nem mindenütt fogadta el a kétévi szolgálatot ? Istenem, de hát éppen muszáj nekünk mindenben az utolsóknak lenni? A kétévi szolgálattól való idegenkedés teljesen jellemzi azt a megátalkodott szellemet, amely a mi hadügyi kormányzatunkban uralkodik. Csak semmi újítás, ami a nép terheit könnyítené ! Hogy a magyar föld nélkülözi a munkás kezet, hogy a nép anyagi jóléte szenved, hogy a családok százezrei epedve várják haza a munkás, életerős ifjút, az nem jő ott számításba. Nincs abban a kormányzatban sem szív, sem agyvelő, csak a csökönyösség örök, szent jelvénye : a czopf. Budapest, április 30. A képviselőház holnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor ülést tart, amelyen folytatni fogják a honvédelmi tárcza költségvetésének tárgyalását. A kereskedelmi tárcza, Horánszky Nándor utódjának kinevezése egyre késik. A Láng Lajossal folytatott tárgyalások, úgy látszik, holtpontra jutottak, mert Láng kinevezése esetére az államtitkárság betöltésére nézve merültek fel nehézségek. Széll Nagy Ferenczet nem akarja nélküözni az osztrák tárgyalásoknál, Nagy Ferencz azonban új miniszter alatt nem akar mint államtitkár szolgálni. Ilyen körülmények között hitelre talál az a félhivatalos közlés, hogy a leendő kereskedelemügyi miniszter személyére nézve még nincs semmiféle megállapodás. Azt állítják, hogy nem is lesz előbb, míg a király Budapestre nem érkezik; a dolog akkor kerül csak abba a stádiumba, amely a döntést eredményezheti. A király május 4-én érkezik a fővárosba, más volt, ülőhelyében elaludt, s csak irgalomból tartotta, mert tudta, hogy a családját segíti keresetével. Emlékszik : csúnya, színtelen haja volt, s valahányszor lehajolt, eltörött egy-egy csont a fűzőjéből.. . Hát ezekhez hasonló lenne ő is. És egy napon, mikor már nem volt egy fillérje sem a negyven forintjából, és sehogysem tudta megfejteni a problémát, hogy huszadikától elsejéig miből fog megélni, kiirt egy lapból néhány czímet, előkelő, úriasszonyok czimeit, akik társalkodónőt kerestek maguk mellé. Kéthárom hely volt, amelyet azonnal el lehetett foglalni, legelőször is egy olyanhoz sietett. Széles márványlépcső vezetett fel az emeletre s egy pillanatig gondolkodott, mielőtt megnyomta a csengetyű gombját a lakás ajtajánál. De aztán a kénytelenség győzött. Egyenruhás inas kérte a névjegyét s ő maga meglepetve nézett körül a szalonban, ahol várakozott. Együtt volt ott minden, amit gazdagság és izlés összehalmozhatott. A szoba egyik falán feltűnt neki egy olajba festett kép. Valahogyan nagyon ismerősnek tetszett. Keresett, kutatott az emlékei között és végre megtalálta: a kép rendkívül hasonlított egykori társalkodónőjéhez. Képtelenség, hogy az lett volna, hiszen ez a fény, ez a pompa tökéletes ellenmondása egy olyan nő helyzetének, aki maga kereste kenyerét. S a név? A név csakugyan az I . . . Erre nem is gondolt. Egyszerűen hangzó magyar név, amilyent néhány ezer család visel az országban. Még egyszer megnézi a képét. Ráismer a feltűnően nagy szemekre, ara különösen ragyogó tekintetre, amely egy egész misztikus világot rejt maga mögött, az érzéki ajakra és az arca metszésére. A tekintete, a mosolya mind azt mondják : ő az. De hát mi lehetett a csoda, amely ebbe a módba helyezte őt? Itt köröskörül a drágaságok, az egész berendezés, a jól fegyelmezett cselédség és minden, minden vagyonra, gazdagságra mutat. Vagy csak bűn útján szerzett valóság ez ? Talált valakit ez a szép, bűbájos asszony, akit annyira le tudott kötni, hogy megteremti neki a földnek minden kényelmét, javát ? És mit fog szólni neki ő, aki úgy űzte el házától, akit az élet, a világ törvénye , a szerencse és vagyon hullámja mindentől megfosztva, ám kérni kényteleníti, hogy legyen mivel fenntartania életét! ? Kérni ? Ettől kérni valamit ? Hiszen mint halálos ellenségek váltak el, s összeszorított ajakkal, de kimondhatatlan megvetéssel nézett utána, mikor az elhagyta a kastélyt, ahol titkon kijátszották őt azzal a másikkal, akinek már megbocsátott, mert nem él . . . Azt nézte, merre az ajtó. El akart menni, úgy, mint jött. Egy szót sem szólva, egy köszöntést sem váltva. Késő volt már. Abban a pillanatban lépett be a lakás úrnője. Csakúgy suhogott rajta a selyem minden lépésénél, és a fejét, azt a még mindig szép, ravasz fejét mosolyogva emelte magasra, mikor szemtől-szemben állt azzal, akinek egyszer a boldogságát lopta meg. Ez a tekintet, amely olyannyira vissza tudta adni az egész benső világát, egy pillanat alatt elárulta Nórának azt, hogy nem csalódott feltevésében: amit maga körül lát, az mind annak a mosolynak a dija, úgy néztek egymásra, mint a harczba menők. Az egyiknek arcza sáppadt volt, a másiké diadamas, mintha azt mondaná: ugye nagyon megalázott a sors, csaknem annyira, mint te engem, mikor házadtól elűztél azon a tavaszi hajnalon ? Egy parezig csönd volt. Aztán megszólalt a háziasszony, s Nóra jól kiérezte szavainak rejtett élét. . . Erre az eshetőségre nem mertem volna számítani. Hallottam ugyan a megváltozott körülményekről és őszinte részvéttel voltam, de méltányolni fogja csodálkozásomat, hisz sohasem tudtam volna elképzelni, hogy amikor bejövök ide megbeszélni feltételeimet — mert ugyebár az állás miatt van szerencsém ? — önt leljem itt. — Ha nem bántja a múlt, szívesen veszem magam mellé. Talán egy kissé meggondolatlan vagyok, de beláthatja, nincsen rossz szívem, Nórának a lelkében valami felsikoltott. Ez a részvétbe takart malicziózus hang felkavart benne mindent, ami megtorlás, büszkeség. Minden önuralmára szüksége volt, hogy a hangja reszketése el ne árulja benső felindulását. Egy pillanatig nem jött szó az alakára, de csak egy pillanatig nem, mert aztán éppen azzal a tekintettel nézett rá, amelylyel egykor a küszöbéről tiltotta ki és hideg, fagyos hangon felelte : — Téved, asszonyom. A kapuban olvastam, hogy kiadó ez a lakás, azt jöttem megtekinteni. Fogalmam sem volt arról, hogy ki lakja. Legyen meggyőződve, nem jöttem volna fel, ha tudom . . . A másik felkapta fejét. Szeretett volna valami nagy fájdalmat okozni annak, akit megalázni nem tudott. De szólni sem volt ideje, mert Nóra alig bicczentve fejével már távozóban volt és pillanatnyi győzelme tudatában csaknem boldogan sietett le a lépcsőn, megfeledkezve még arról is, hogy v éhezik .. . MAGYARORSZÁG Budapest, 1902. csütörtök, május 1. Pártértekezlet. A Szederkényi Nándor elnöklete alatt álló függetlenségi és 48-as párt holnap, csütörtökön este 8 órakor a Pannónia szokott helyiségében értekezletet tart. Változások a főrendek jegyzékében. A főrendiház állandó igazoló bizottsága ma délelőtt 11 órakor Daruváry Alajos elnöklete alatt ülést tartott, amelynek napirendjére a főrendek névjegyzékének folytatólagos kiigazítása volt kitűzve. A bizottság törölte a névjegyzékből Goldis József és Páliffy András gróf elhunyt főrendeket, ellenben fölvette Esterházy Lajos grófot, a testőrség uj kapitányát. megüresedett mandátumok. Mint Veszprémből távirják, a zirczi képviselőválasztást Veszprémvármegye központi választmánya május hó 12-ére tűzte ki. A szabadelvű párt holnap tartja jelölő ülését Csesznek községben. Makfalvay Gézát, aki vasárnap és hétfőn már bejárta a kerületet, mindenütt rokonszenvesen fogadják. A pécsváradi kerületben a függetlenségi és 48-as párt hivatalos jelöltje Egry Béla pécsi ügyvéd, Egry Dezsőnek, a volt képviselőnek fivére, a néppárt Vedella Mihály volt jelöltet lépteti fel. A választás határideje még nincs kitűzve, mert a Kurtától még nem érkeztek meg az iratok a képviselőház elnökéhez. A delegácziók Budapestről Írják a N. Fr. Pr.nek: Egy előkelő magyar delegátus egy beszélgetés folyamán úgy nyilatkozott, hogy a delegácziók ezévi ülései több okból érdekesebbek és élénkebbek lesznek, mint a legutóbbi ülésezések. A külpolitika terén Ausztriának a hármas szövetség többi államaihoz való viszonya fogja a vitát dominálni s nagy vitatkozásokra fog alkalmat szolgáltatni. A különböző Balkán-kérdéseket és mozgalmakat is behatóan meg fogják beszélni. A hadügyminiszter költségvetése a delegátusok különös figyelmét fogja magára irányítani azáltal, hogy a költségvetés küön kiadásaiba jelentékeny túlkövetelést vettek föl. Ugyanis — mint jól értesült beken beszélik — a hegyi tüzérség szervezetének fölszerelése 38 millió korona hitelt igényel. Ezt az összeget mindkét állam hitelműveletek útján fogja előteremteni. A Dziennik Polkce írja: A delegácziók tárgyalásai az idén — minden valószínűség szerint — korántsem fognak oly simán lefolyni, mint a korábbi években. Már mása az a körülmény is, hogy lovas Jaworsk, a Reichsrath lengyel klubjának elnöke, az osztrák delegációnak számára föntartott elnöki méltóságát tüntető módon visszautasította: jele annak, hogy a lengyel képviselők magatartása az általuk inkább föntartással elfogadott, mint szükségesnek és üdvösnek elismert hármas szövetség kérdésében némi változást fog szenvedni. A magyar delegáczió elnöke az idén minden valószínűség szerint Andrássy Gyula gróf, alelnöke Szapáry Gyula gróf lesz, Dóczy Lajos utódja. Mint értesülünk, a minap nyugalomba lépett Dóczy Lajos báró osztályfőnök helyébe ettenachi Jettel Emil dr. udvari és miniszteri tanácsos bízatott meg a cs. és kir. külügyminisztérium irodalmi osztályának vezetésével. Petíczió. A Báró Harkányi Frigyes facseti képviselő mandátuma ellen beadott petícziót a kérvényezők annak idején visszavonták. A törvényes határidőn belül azonban újabb petíczióval támadták meg a mandátumot, melynek tárgyalását a Kúria II. választási tanácsa május hó 27-én délelőtt 10 órára tűzte ki. Az osztrák képviselőház, mint bácsi tudósítónk jelenti, mai ülésén, a beérkezett irományok felolvasása után Giovanelli földmivelésügyi miniszter több interpellációra válaszolt, köztük a mezőgazdaságnak a bányászat ellen való megvédésére vonatkozó intézkedések végrehajtása tárgyában. A miniszter részletesen ismerteti ezeket az intézkedéseket és megjegyzi, hogy az általános bányatörvény revízióját nem tartja sürgősnek, de azért figyelemmel fogja kísérni ezt a kérdést és alkalomadtán a parlament elé viszi. A ház azután folytatja a kereskedelemügyi költségvetés tárgyalását. Hofer az iparfejlesztésre előirányzott összeget elégtelennek találja és panaszkodik a munkáshatóságok és különösen a kerületi főnökségek önkényes eljárása miatt. Több kívánságot és indítványt sorol fel az iparfejlesztés czéljából. Többek között önálló iparkamarák szervezését és a fegyenetmunka eltörlését kívánja. Kiült lovag konstatálja, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban a szellem minden tekintetben modern, és hangsúlyozza, hogy kiváló szakreferensek a közvetlen érintkezést keresik az illető hivatásbeli körökkel. Hangsúlyozza annak sürgősen szükséges voltát, hogy Magyarországgal való viszonyunk mielőbb tisztáztassék. Az átmeneti forgalom statisztikai adataiból kitűnik, hogy Magyarországnak a közös vámterület föntartása éppen annyira érdekében van, mint nekünk. Minisztereink Magyarországba való