Magyarország, 1902. június (9. évfolyam, 130-154. szám)
1902-06-01 / 130. szám
2 Politikai dolgok. — A .Magyarország» tudósítójáról. — Budapest, május 31. (A kiegyezés). Korber tegnap megint a kiegyezésről beszélt. Nyilatkozata lapunk más helyen olvasható. A magyar politikai körökben ez a beszéd a legkínosabb feltűnést keltette. A legutóbbi miniszteri tárgyalások után Körömiek — az itteni beavatott körök vélekedése szerint —erre az extemporáczióra nem volt semmi szüksége. A tárgyalások folyamatban vannak és a megegyezés, létrejövetele iránt nincs minden remény feladva. Olyan körülmények között a magyar kormányhoz közel álló politikusok körében. Körber legújabb nyilatkozatát teljesen érthetetlennek találják, ha csak az nem akart újabb, most már a parlament szine előtt rendezett kirohanás lenni Széll ellen. Ebben az esetben ez természetesen nem marad válasz nélkül a magyar kormány részéről sem, és úgy hírlik, hogy Széll a legközelebb kínálkozó alkalmat meg is fogja ragadni, hogy Körber gyanúsításaira megadja a kellő feleletet. Mert nem lehet eltűrni, hogy egy tárgyaló fél, a tárgyalások folyamata alatt fejfelé adresszált kirohanásokat rendezzen a másik tárgyaló fél ellen. Körber tegnapi kijelentései veszedelmesen hasonlítanak azokhoz az osztrák sajtóban már felmerült vádakhoz, hogy a magyar kormány az, mely a kiegyezés létrejöttét »megakadályozza, megnehezíti és ezzel a monarchiát gyöngíti.« Nem a mi feladatunk Székt osztrák kollegájának ezen támadásával szemben megvédelmezni, de regisztráljuk amit erre vonatkozólag a szabadelvűpárt egyik kiváló tagja a delegáció mai ülése alatt e sorok írójának mondott: Körber álláspontja nagyon gyönge lehet, ha már ilyen eszközökhöz fordul. A magyar miniszterelnök az osztrák kormányelnökkel szemben a hosszú tárgyalások folyamata alatt mindig a leglojálisabb magatartást tanúsította. Akárhányszor Széll volt az, ki Körbernek patikailag nagy szívességeket tett, amikor annak a Reichsratban szinte leküzdhetetleneknek látszó nehézségei támadták. Három év óta Körber az, aki a kiegyezés keresztülvitelére képtelennek bizonyult és mert újabban már teljesen minden reményt fel kell adni, hogy ezt a kiegyezést perfektuálhassa, kígyót, békát kiált, de nem veszi észre, hogy ezzel a magyar kormány pozíczióját csak megerősíti időben, mert minél nagyobb ellenállást fejt ki Széll a jogosulatlan osztrák követelésekkel szemben, annál szilárdabb lesz a magyar kormány helyzete. Odaát folyton beszélnek «magyar érdekekről», de hallgatnak az «osztrák követelésekről». Ezek az osztrák követelések pedig már nem is követelések, hanem egyenesen merényletek a magyar állam gazdasági önállósága ellen. A magyar kormány a tárgyalások folyamán felállította azt a demarkáczionális vonalat, amelyen túl az osztrák kormány követeléseivel szemben koncessziókat adni nem hajlandó. Úgy látszik, az osztrák kormány ezeket a koncessziókat elégteleneknek tartja. Ha ez így van, akkor a felmerülő vitás helyzet megoldására nem az a mód, melyet Kötbér választott, hanem van egy sokkal természetesebb és a parlamenti szabályoknak sokkal megfelelőbb — a lemondás! (A hármas-szövetség dolga.) A delegáczionális tárgyalások folyamán sok szó esett, ez alkalommal a hármas-szövetségről.. Azok a fejtegetések, melyeket Hane Lajore erre vonatkozólag elmondott, , élénk visszhangot találtak nemcsak az osztrák delegáczióban, hanem a külföldi sajtó nagy orgánumaiban is. A cseh, franczia és orosz lapokban sok czikket találunk, melyek a tiedek halvány»-t tárgyalják. A hármas szövetség elvesztette régi nimbusát. Régi fénye lekopott, mitiikus varázsa letűnt. Sok tekintetben hozzájárult a közhangulat megváltoztatásához az az aknamunka, mely:Németországban a magyar államiság ellen évek óta óta folyik. Helységneveinek megmagyarosítása ellen tiltakoznak a német kereskedők.. .né- ,met polgáraink felhajtását támogatják a német pénzkörök, gazdasági létünket megtámadja a német kormány az új vámtarifa javaslatban, de azért mégis azt akarják, hogy Magyarország lelkesedjék a hármas-szövetségért Érdekes különben, hogy magában Németországban is meghasonlanak a vélemények a hármas-szövetséget, illetőleg. Bajorországban, mely Poroszországnak régi versenytársa, a hármas-szövetségben már évek óta csak Poroszország elhatalmasodásának egyik eszközét látják és a bajor közvélemény egy része éppenséggel nem lelkesedik valami túlságosan a hármas-szövetség fentartásáért. Bajorországban különben elítélik az alldeutsch-mozgalmat is, valamint felytelenítik azt az erőszakos politikát is, melyet Poroszország saját területén, Issevben a lengyelek ellen folytat. Ennek tudvalevőleg az lett a következménye, hogy Orosz-Lengyelországban bojkottálni kezdik a német árukat. Ez azután arra bírta a legtekintélyesebb bajor gyárosokat, hogy körlevelekben figyelmeztessék az orosz kereskedőket, hogy tegyenek különbségeket a porosz és a bajor gyárosok között, mert ez utóbbiak csak sajnálhatják azt, amit Poroszország tesz. Igaz ugyan, hogy ennek a mementonak nagyon is önző sze van, de mindenesetre jellemző, a. Bajorországban uralkodó , hangulatra. (A trónörökösről.) . Egy berlini újságban nemrég egy feltűnéstkeltő czikk jelent meg, melyben Ferencz Ferdinand főherczegről igen kalandos hírek voltak elmondva. Többek között azt újságolták a főherczegről, hogy a főherczeg Ábel nevű gyóntatóatyját külön megbízással Rómába küldte, aki ott arra törekszik, hogy a Vatikánnak mennél nagyobb befolyást biztosítson a Monarchiában. Elmondotta továbbá a czikk, hogy a trónörökös igen melegen rokonszenvezik a bécsi orosz nagykövettel, Kapnist gróffal, ki a monarchiának pétervári nagykövetével s Ábráim báróval egyetértve, a hármas-szövetség Biri néni. •—..A. Magyarország eredeti tározája. — Irta: IU. Hrabovszky Julia, Harmatossy Bertalanná tekintély volt Kelenmegyében. Hogy is ne! Mikor nem volt nálánál utazottabb asszony talán az egész országiján, ő mutatta be Kelenvárt, a megye székhelyén a legutolsó párisi divatot, a kis ujjában bírta az egész műveit társalgót s végre nemcsak a főispánnak volt a testvérhuga, de hitvese a megye egyik legelőkelőbb s egykoron leggazdagabb földbirtokosának. Fájdalom, csak egykoron a leggazdagabbnak, mert Harmatossy Bertalanná, — kit azelőtt a szép Birinek, pár év óta azonban már csak Biri néninek neveztek, — folytonos utazgatásai, czifra ruhái, költekező életmódja által sok terhet rakott a Szarmatossy ősi birtokra. De Biri néni ezzel édeskeveset törődött. «Gyerekünk nincs, ameddig élek, addig csak telik,» mondogatta, mikor a nagyon is türelmes Bertalan néhanapján kontófizetéskor mégis kifogyott a türelemből és azzal hozakodott elő, hogy előbb-utóbb vége lesz a vagyonnak, ha így pazarol az é «lelkem Bicikéje». Mert nem Isten kisértése hatvan forintot fizetni a külföldieknek az olyan kalapért, amit Bérczi bácsi szerint , a kelenvári masaméifiat forintért is megcsinálna! —, Csak olyanba ne elegyednél, Bertalan, — felelte hidegvérrel «lelkem Birikéje* — amihez nem értesz. Beleszólok én valaha a gazdaságba ! Kérdeztem valaha, mire való az a sok mindenféle drága masina, ami ott rozsdásodik a magazinban ? Dehogy szólt bele Biri néni a gazdaságba, a legkisebb gondja is nagyobb volt annál. Akkor volt ő boldog, ha nem látta poros, unalmas falujuknak a határát. Akkor volt ő elemében, ha nyáron divatos világfürdőkben, tavaszszal, télen a fővárosban, vagy a Riviérán mutogathatta az ő remekebbnél remekebb ruháit. Vitt is, magával annyit, hogy egyszer furcsa kis dologtörtént meg vele a svajezi határon. Ugyanis: öltözékeinek megfelelően csak harminca napernyőt vitt magával, amiért is az egyszerű svajezi, napernyőkereskedő nőnek tartva őt, meg akarta a napernyőket vámolni! • Mióta azonban Biri néni testvérbátyja főispán lett Kelen megyében, Szarmatossyné lemondott a nagyobb utazásokról (talán, mert Bertalan már nem győzte a rengeteg útipénzt), nem mondott le azonban a piperéről és minél jobban elvirultak orczáin a rózsák, annál többet tűzött föl Biri néni a kalapjaira. Most majdnem állandóan Kelenvárt tartózkodott és a nőtlen főispánnak a vármegyeházában pazarul berendezett lakásában vitte a királynő szerepét. . Szentírás volt Kelenvárt, amit Biri néni mondott, amit ő rajta láttak, gyönyörű volt, bárminő hóbortos divat után készült is. Ha déltájt végigment a kelenváriak korzóján, a Fő utczán, minden fej megfordult utána. Nem egy irigy vagy vágy teljes sóhaj kisérte lépteit, mert a nők majd elnyelték szemükkel Biri nénit, vagyis a ruháit. —.. Még mindig szép asszony, még mindig ifjú —- mondogatták az emberek, elkápráztatva Harmatossyné aranyszőke hajától, email-festékes arczától, nagy fényűzésétől. Csak Horthyné, a szókimondó Kata jegyezte meg koronkat az ő szokott nembánomságával: -- Bizony öregszik a Biri is és ha szőkére is festi a haját, akármit is rak magára, meglátszik rajta, hogy a hátán az öt kereszt. Ha neki lennék, nem csinálnék olyan bolondot magamból és nem hinném el, hogy Simán Feri szerelmes belém,mikor bátran a fiam lehetne ! ! Simán Feri, egy tönkrement gentry-fiú, volt Biri néni leghívebb udvarlója. Feltűnően sokat járt a főispánokhoz, bár sokan azt állították, nem Biri néninek, de a főispánnak udvarol a küszöbön levő képviselőválasztások miatt. Kíváncsian lesze, a kisvárosi közösség, mi lesz majd, ha Banánt megválasztották képviselőnek ? A turbékolásnak vége lesz e, vagy elég bolond-e Bertalan és a fővárosba viszi telelni a a feleségét? A vélemények megoszoltak, mert Biri nénit eddig minden extravaganciája mellett a józan asszonyok közé sorolták. Ugyanis harminc é - néhány év alatt, mióta Kelen megyében szerepelt, soha a legkisebbet sem lehetett rámondani. Mulatni vágyó, pazar, fényűző az volt, de erényes, becsületes asszony maradt. Talán nagy önzése mentette meg, mert annyira szerette önmagát, annyira elfoglalta a pipere, a szórakozás, hogy a szerelemre már nem ért rá. De valamint a napot nem kell lemente előtt dicsérni, úgy az asszonyról sem lehet tudni, nem bolondul-e meg, mikor fiatalságának napja leáldozóban van. * _ Simán Feri, bár egészen biztosra vette megválasztását, mégis megbukott. Hiába pártfogolta őt a főispán, hiába mesterkedtek a szolgabirák, mégis a függetlenségi jelölt győzött. Egy fővárosi ellenzéki lap fiatal, eszes szerkesztőjét választották meg. Biri néni tőle telhetőleg igyekezett Simon Ferit vigasztalni mindaddig, míg az ügyes fiú különb vigaszt nem talált magának a gazdag szeszgyáros, Rákóczi Móricz (alias Roth) vendégszerető házában. Rákóczinak nagyon szép és művelt leánykája volt, kit a budapesti Laure coeur-zárdában neveltek előkelő leányokkal egyetemben. Finom modort, sok tapintatot tanult el a szent falak között, hol katholikusabb lett a pápánál. Arany lánczon arany keresztecskét hordott mindig a nyakán, hogy valahogy senki se kételkedhessél egy MAGYARORSZAG Budapest, 1902. vasárnap június 1 -