Magyarország, 1902. július (9. évfolyam, 155-181. szám)

1902-07-01 / 155. szám

^ . Budapest. 1902 kedd, július 1. MAGYAROKSZAG a kinos afférba avatkozni — távol maradtak a tün­tető gyűléstől. Egyidejűleg megemlítjük, hogy Nagy Mihály alispán úr táviratilag annak kijelentésére kért föl, hogy az ottani vármegyei tisztviselő kar kebelében semmiféle főispán-ellenes mozgalom föl nem merült. — Orth János özvegye. Mint Netwyork­­ból írják, hogy a hire veszett Orth János, egykori Salvator­ János főherczeg özvegye még életben van. Eddig általában azt hitték, hogy férjével együtt ő is elveszett. Egy buenos­ airesi hajó­­tulajdonos hírül hozta, hogy Orth Jánosné Ensenadaban elvált férjétől, azzal a szándék­kal, hogy visszatér Valparaisóba. A néhai fő­herczeg özvegye, Stubel Em­ilia egykori szub­­retténekesnő, most Chili valamely részében él visszavonulva. Természetes, hogy e hírt kétel­kedéssel kell fogadnunk. — Az afganisztáni emir házassága Bombay­­ból jelentik a következőket? A napokban ünnepelte az afganisztáni emir menyegzőjét hat fiatal leány­nyal, kik mindannyian az első afgán családokból származtak. Az emir apósai a következő egyéniségek: Mohamed Amin-Khan az afgán hadsereg főhadve­zére, Chitra-Khan, Mohamed Akhbar-Khan, Shah Gazi, Mohamed Sarivar-Khan és Gazi Sadoulla, Herát kormányzója. — Alispán a bakon. Hajdanában, még nem is olyan régen, igazán nagy úr volt Magyarországon az alispán, a vármegye urainak feje, egy valóságos kiskirályság hatalmas kormányzója, első az elsők között. Tekintélyével arányban állott önérzete is, a­mely tiszteletet követelt mindenkitől, kicsinytől és nagytól egyaránt. De hajh, régi dicsőségünk immár eltűnt az éji homályban, megváltozának mindenek : a vármegyei önkormányzat helyébe a vármegyei bürokráczia lépett, s a kiskirály alispán helyet adott ősi székében az alázatos hivatalnoknak, akinek sorsa közvetlen felebbvalója, a mindenható főispán kezé­ben van. Egy csöppet sem csodálkozunk tehát rajta, csak csöndes rezignáczióval olvassuk, amiről nagy megbotránkozással ad hirt Máramarosi Újság, hogy a máramarosi alispán a napokban, mint az ottani főispán vendége, a főispáni hintő bakján, a vár­megyei hajdú helyén parádézott végig a vármegye­beli községeken. Tempora mutantur et nos mutamur in illis. — Házasság. Weber Jakab Budapestről eljegyezte Leopold Janka kisasszonyt, Leopold Ignácz kereskedő leányát. Dr. Feleki Sándor Glasner Malvina kisasszonynyal házasságot köt július 6-án déli 12 órakor a dohány­­utczai izr. templomban. — Anglia exotikus vendégei. A kontinens fejedelmi vendégei legnagyobbrészt már elhagyták Londont, ellenben a messze földről, tengerentúl­ról érkezett fejedelmi vendégek egyelőre még nem utaztak el, így a kínai, japáni, abessziniai ven­dégek előbb még egy körutazást tesznek Angliában s tartományaiban. Ras Makamén, aki Menelik negus képviseletében van Londonban, legközelebb megkezdi körutazását. Épp úgy az indiai rajah-k, a gyarmati csapatok is még egy da­rabig az angol német nemzet vendégei, az egyetlen exotikus, akinek sürgős az útja hazafelé, csak a peraki szultán. Elutazását juhi 11-ére tűzték ki, de kijelentette, hogy a jelen körülmények között nem marad addig. — Tízéves drámairónő- Megemlékeztünk már Páris legújabb szenzácziójáról, hogy t. i. ott egy tízéves drámairónőt fedeztek fel. C Gardon Viktor a szerzők társaságának elnöke e szavakkal üdvözölt tegnap egy rövidszoknyás kis leányt, mint a franczia drámaírók egyesületének legújabb tagját ? — Kisasszony, ön a legfiatabob a drámaírók kö­zött. Csak haladjon bátran előre a megkezdett után. A kis költőnő neve Champmognat és költői névül a román királyné nevére emlékeztető «Carmen d’Assilva» nevet vette föl. 1892. márczius 5-én szü­­letett Párisban. A gyermekköltőnő máris tekintélyes költői múltra tekinthet vissza. Vidéki színpadon kö­vetkező műveit adták elő : «A dada» kétfelvonásos népszínmű; az egyfelvonásos: «Ügyvédnő»-t, «Föld­szinti páholy»-t és «Akit a szeretet tart fogva* czimü darabot, melyet a vidéki lapok különös dicsérettel emlegetnek. '­^Caraiea d'Assu­va neia csiaps. gyermek, rajta gazdag fekete haja, amely mélyen leér a vállán. Ellenben arcza, fekete szemeivel, bizonyos kemény kifejezést mutat, ami a koraérett gyermeket idősebbnek tünteti fel. Szülei több évig Angliában laktak, ahol a leányka az angol nyelvet tökéletesen elsajátította. Már ötödik életévében szokatlan tehet­séget árult el a meseköltésben. Londonban csak­hamar kire terjedt önállóan megírt kisebb színi je­leneteinek. Lady Churchill, telve csodálattal e tehet­ség iránt, Viktória királyné udvarába vitte a gyer­meket. És itt a királyné, a trónörököspár, az udvar jelenlétében adta elő a gyermek kitűnő angol nyelven azon beszélyeit, amelyeket beszéd közben gondolt ki­­ ... Az ősz királyné és leányai megcsókolták a csodagyermeket, akit gazdagon megajándékoztak. Párisba visszatérve, iskolába járt, otthon pedig színdarabokat irt. A szülők nem akadályozták kedv­telésében. És most, hogy mint tízévesnek darabjait is előadták, Carmen d’Assilva kisasszony a szerzők egyesületébe való felvételért folyamodott, hogy iro­dalmi tulajdonát megoltalmazhassa. A felvételt a fent leírt beszéddel Sardou Viktor közölte vele. Francziaország e legújabb színműírónője sajátsá­gos felfogással bír az életről. A háziorvos ki a gyer­mek túlerőltetésétől tartott, vidékre akarta küldeni. De Carmen d’Assilva boszosan igy szólt: — Hegyek, erdők, vidékek, láthatárok, a mozdu­latlan természet, élet és mozgás nélkül — unalmas dolgok ! Éppen annyit érnek, mint egy pálma az ablak előtt és egy zöld szőnyeg, mely egy gyepet helyettesít. Én az életet, az emberek életét szere­tem, ezután vágyódom, ezt szívom magamba min­den pórusomon, de szeretem az állatok életét is ! Mert értem az állatokat és elemezem őket, valamint az embereket. Az állatoknak is megvan a maguk kis lelke, sőt meg tudnám önnek mutatni, hogy egy kutya mikor nevet. . . De erről az életről, melyet anyira szeret, s melyet nem képes nélkülözni, hihetetlen megvetéssel nyilatko­zik tízéves színműírónő. —­ogy beszélem el az életet, amint látom, amint elemeire bontom, mondta nemrég egy társaságban. És ez az élet igazán nem tündöklik a tisztaságtól. Ismerem sok fortélyát, tettetését, alattomosságát, nevetséges tulajdonságait! Csodának néznek engem és igy szólnak: «Ugyan honnan vette mindezt a kicsi?» Ugyan honnan vette volna mástól, mint az emberektől és a társadalomtól! Azt hiszitek, hogy azért van szemem, hogy ne lássak, hogy ne vegyem észre az érem fonákját? . . . — Mit vétett önnek az élet, hogy ily rossz véle­ménye van róla? — kérdezte valaki. Semmit. De látom, hogy piszkos, hogy nem érdemes a megismerésre !. .. Carmen d’Assilva a Comedie Française tagjainak tanácsait követi. Mounet-Sully és Ferandy és Page kisasszony az Odéon színházból látják el tanácscsal és adnak neki oktatást a szavalásból. Jelenleg egy három felvonásos lélektani drámán dolgozik és reméli, hogy a jövő évben egy párisi színpadon adják elő e legújabb darabját. — A milliomos kártyajátszma játékosainak megkegyelmeztetéséről már értesítettük olvasóinkat. Most hivatalosan is jelentik a következőket: Ő fel­sége kegyelemből hatályon kívül helyezte azt a vég­zést, amelylyel Potocki József gróf, Szemere Miklós és Pécsy Andor a bécsi zsoké-klubban lefolyt isme­retes hazárdjátékból kifolyólag Bécsből kiutasíttattak. —­ Szerencsétlenség a Hunon. Végzetes sze­rencsétlenség történt, vasárnap este a Dunán. A Margit-híd középső pillérénél, a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaságnak 111. számú hajója, amely este 7 óra 40 perc­kor indult el túlzsúfolva Tótfaluból, kéményével beleütközött a Margit-híd középső pillérének ívébe. A kémény ledőlt és Hefter Rezső kereskedelmi üzletvezetőre zuhant, aki vesze­delmesen megsebesült. Heftert a mentők a kereske­delmi kórházba szállították. A hajón a szerencsét­lenség természetesen óriási riadalmat okozott és csak akkor nyugodott meg a közönség, amikor a Petőfi­­téren kikötöttek. A hajó kapitánya Érczy János azt állítja, hogy Tótfaluban annyi utas szállott fel, hogy bár tiltakozott ellene, a parancsnoki hídra is sokan tódultak és elzárták előle a kilátást. A kormányos, Bobrin Dusán szintén nem látott semmit a nagy tömegtől. A rendőrség megindította a vizsgálatot. Hefter Rezső kereskedelmi üzletvezetőt súlyosan sebesülve a kereskedelmi kórházban ápolják. Orvosai a c­ombján és mellén súlyos zúzódásokat és vér­­ömléseket konstatáltak. Belső sérüléseit még nem lehetett megállapítani. A szerencsétlenség ügyében a rendőrségen megindították a vizsgálatot. Tóth János rendőrfogalmazó megállapította, hogy a szerencsét­lenségért Érczy János a hajó kapitánya a felelős. Ő rendelkezik a hajón, ő felelős minden balesetért Tudnia kellett volna a vízállás magasságát és így vezényelni a kéménynek kellő időben való behúzását. Ezt elmulasztotta. Amikor pedig látta, hogy a hajó irányt tévesztett, ha ellengőzt alkalmaz, elkerülhette volna a híddal való összeütközést. Ezért a rendőrség őt tette felelőssé és ellene folyik a vizsgálat, a Rablótámadás. A főkapitányságon ma délelőtt panaszt tett Füli József bérkocsis, hogy az éjjel ismeretlen tettes leütötte, majd kirabolta. Elbeszélte a kocsis, hogy az éjjel tizenegy óra felé a Váczi­­köruton hajtott, amikor egy jól öltözött bic­iklis úriember megállította. Az ismeretlen utas beült a kocsiba s a kerékpárt a kis ülőkön helyezte el. Az­tán ráparancsolt a kocsisra, hogy hajtson ki az Angyalföldre. Az utczát nem jelölte meg, Füli szó nélkül hajtott ki a Lehel-utcza felé. Az utas mind­untalan fölállt helyéről s egyre-másra utasította a kocsist, hogy merre hajtson. Majd jobbra, majd balra fordultak be s többször össze­vissza hajtották a Kültelek utczáit. Éjfél után a Gömb-utczába fordultak be. A kocsis gyanút fo­gott s bizalmatlanul várta az elkövetkezendőket. Az utas most ismét felállt a kocsiban. Fuli vissza­fordult s ebben a pillanatban az idegen egy súlyos bottal fejbeütötte. Fuli elszédült s eszméletét vesztve, lebukott a kocsiról. Közel másfél óráig feküdt igy az utcza porában, amikor végre föleszmélt. Közve­­tetlenül mellette állott a kocsija lovastul s ott maradt az ismeretlen utas kerékpárja is. A biczikli kereke beleakadt a bérkocsi kerekébe s oly szorosan állott benne, hogy az utas, aki a kocsist megtámadta, nem szabadíthatta ki. A kocsis most vette csak észre, hogy a pénze, mintegy kilenczven korona, az ismeretlen utassal együtt eltűnt. Fuli a kerékpárt ismét felrakta a kocsijára s haza hajtatott. Délelőtt pedig elment a főkapitányságra s megtette a följe­lentést az eltűnt rabló ellen. Személyleirást nem tudott adni s csak annyit jegyzett meg magának, hogy az illetőnek nadrágja el volt tépve. A rendőr­ség megindította a vizsgálatot. — A czár és Ferdinand fejedelem. Ferdinand bolgár fejedelemnek mostani oroszországi látogatá­­sával kapcsolatban csinos anekdota lett ismeretessé, amely a czár finom humoráról tesz tanúbizonyságot. Mikor Ferdinánd kihallgatáson kérte a czárt, hogy segítse őt a «királyi» czimhez, a czár minden le­hetőt megígért s igy végezte: — Ezúttal, kedves Ferdinánd, nem fog hosszú orral távozni. • Ferdinánd fejedelem erre önkénytelen az orrához kapott, amit a czár meglátva ekként mentegetőzött: — Nem fizikai értelemben értettem. _ A vidéki zsurnalisztika köréből. Szávay Gyula lapjának, a Győri Hirlap-nek vezetését, miután Szávay tudvalevőleg Győrből Debreczenbe költözött, Balla Mihály, ismert fővárosi hírlapíró, a Pesti Napló volt szerkesztője vette át. Balla Mihály, mint a Győri Hírlap főszerkesztője július 14-én kezdi meg működését. — Tüntetés a Gotterhalte ellen. A­­Gotterhalle miatt lefokozott Halász Lajos lapszerkesztő mellett impozáns tüntetést rendezett szombaton este Nagy­várad polgársága. A dolog természetéből folyik, hogy a demonstráczió főképpen a Gotterhalte és a had­sereg ellen irányult. Fáklyászenét adtak Halásznak s a menetben több mint tízezer ember vett részt. Halászt éljenezték, de az éljenzést túlszárnyalták az ilyen kiáltások: —­ Le az osztrák zsoldosokkal ! — Le a militarizmussal! — Abzug a Gotterhalte ! — Éljen a független polgárállam ! A fáklyásmenet után felhangzott a jelszó : — Menjünk a generális lakása elé ! — Le a hadsereggel, le a Gotterhalteval ! A tömeg Albach altábornagy lakása elé vonult, ahol az udvaron négy század gyalogság s egy szá­zad lovasság foglalt helyet. Kicsi hija volt, hogy a katonaság a tömeg közé nem lőtt. Szerencsére a rendőrségnek sikerült szétoszlatni a tömeget. Az egész katonaság készenlétben állott. Egész nap nert .

Next