Magyarország, 1902. augusztus (9. évfolyam, 182-207. szám)

1902-08-01 / 182. szám

BUDAPEST, 1902. AUGUSZTUS I. PESÍTEK Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona- Egyes szám­á­ra helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő Holló L a I o 8. IX. ÉVFOLYAM 182. SZÁM Szerkesztőség és kiadóhivatal : Terez-felrat 19. szám Hirdetések nonpaxelre számítássá; díjszabás szerint Szemét-irodalom* s Két czikk.) Budapest, július 31. I. A szocziálemokrácziának van tisz­tességes irodalma is, amelylyel foglalkozni érdemes. Azonban az a hírlap, melyet a magyarországi szocziáldemokrata­ párt vall központi közlönyének, nem olvasásra való. Művelt ember kezébe ritkán is kerül és azok, akik hivatással birnak a sajtó vissza­éléseinek megtorlására, úgy látszik, meg­szokták az ilyen olvasmányt és nem so­kat törödnek vele. Ennek a «központi közlönynek» egy szá­mát jó baráti kéz tegnap hozzám juttatta. Nem szivesen olvastam el. Mivelhogy nem szivesen járunk tiszta czipővel a sárban. Azonban biztatott. Azt mondta: kaviár. Micsoda ? Hát már pikáns falatok­kal élnek? Node, nem kaviár, csak kocsma-hulladék. Egész szemétdombja a hulladéknak. Nem valami kellemes foglalkozás ilyen helyen kotorászni. De ez nem közönsé­ges szemét. Ez spec­iális budapesti sze­mét. Ennek a pora, bűze, nyüve jelleg­zetes. Ezt tehát legalább futólag megte­kinteni csakugyan nem árt. Mert Buda­pesten sok a munkás. Magam is az vagyok. És még igen sokan vannak, igen jó munkások, akik nem nyolcz órát dolgoz­nak naponkint, hanem tizenkettőt, tizen­ötöt. De nem ezekről a zajtalanul és követelődzés nélkül dolgozó munkások­ról beszélek, hanem azokról a czéhbe­­liekről, akik lefoglalták maguknak a «munkás» nevet és társadalmi egyedáru­­ságot űznek vele. Hát ilyen önpatentíro­­zott munkás is sok van Budapesten. Számukat nyolc­vanezerre becsülik. Te­kintélyes szám. Javarésze testileg edzett ifjú. Szervezetben ez nagy erő. Közhasznú czélokra fordítani ezt az erőt olyan czél, mely a legmagasabb rendű ambícziót is kielégíthetné. Kártékonyságra nevelni ezt az erőt: veszett könnyelműség, páro­sulva gonoszsággal. Ez a szervezett tömeg a saját köz­ponti közlönyét olvassa. Egyebet nem olvas. Saját közlönyének hitelt ad. Lelké­nek annyi önállósága nincs, hogy bírá­latot tudjon olvasmánya fölött gyakorolni. Meggyőződése olyan alakot ölt, amilyenné azt lelki tápláléka formálja.­­Nem kis futó baj tehát, hanem komoly veszede­lem, hogy ez a szervezett tömeg egész­séges honi tápszer helyett nemzetközileg megromlott kocsmahulladékkal él. O­vasóim fogalmat alkothatnak ezen hulladék mivoltáról az alább következő szemelvényből. «Kimondjuk nyíltan, hogy Széll Kál­mán czinkostársa Rudnyánszky László, Szokoly Ignácz és a többi hasonló gonosz­tevőknek». «Hol maradnak a sajtópörök , főszolga­­birák, rendőrkapitányok, polgármesterek és egyéb czimeres gazemberek, akik okta­lanul, baromi módon tiporjátok összes jogainkat ? !» «A ráczkevei, a nagyváradi, az új­vidéki, a bánlaki, a siklósi főszolgabirák és a pápai, szabadkai, zombori rendőr­kapitányok egy európai államban már mindannyian rég lépcsőt súrolnának vala­melyik­­egyházban.» «Thurszky (Zombor város rendőrkapi­tánya) hülye is, gazember is . . . üldözési rohamokban szenvedő marha.» «Szalag lepandur (Szabadka város rend­őrkapitánya) azt sem érdemli meg, hogy a mi szabadkai testvéreink sáros csizmá­jukat belétöröljék.» «Új marha a csordában Krasznay Mi­hály, Baranya megye siklósi járásának fő­­szolgabírája.» Ezeket a titulusokat a megnevezett urak azért kapták, mert egyik-másik fő­szolgabíró és főkapitány nem­ vette tudo­másul a szoczialista népgyűlésről szóló bejelentést és mert a belügyminiszter nem semmisítette meg a főszolgabírák és fő­kapitányok­ eljárását. Megjegyzem, hogy a népgyűlések megtartását plauzibilis okok­ból gátolta meg a rendőrség. Egyik helyen forgalmi érdekeket sorolt föl a főkapitány, azonban nem kifogásolta, hogy m­ás he­lyen megtartassék a gyűlés. Emiatt nem érdemli meg a főkapitány, hogy az elv­társak sáros csizmájukat hozzáterüljék. Egy másik helyen vagyoni felelősséget kívánt a rendőri hatóság , ami természe­tes a budapesti körutakon szerzett ta­pasztalatok után. E­miatt lett «új marha a csordában» Krasznay Mihály főszolga­bíró. Thurszky főkapitány azért «hülye és gazember», továbbá «veszedelmes őrült» és «üldözési rohamokban szenvedő marha», mivel — állítólagosan — üldözi a szo­­czilistákat. Ezen központi közlöny szerint külö­­­­ben mindenki dologtalan here és élősdi, aki nem «elvtárs». Véres szájú osztály­­h­arczot folytat ez a közlöny a társada­lom valamennyi rétege ellen. Durva szit­kokkal támad a jogrend összes vonalaira. Eszménye a proletariátus. A jövendő bol­dogságát a proletárok győzelmében keresi. Lerombolni az értelmet és trónra ültetni a nyers erőszakot, megsemmisíteni a vagyont és piszkos rongyokba öltöztetni a nyomorban egyenlő társadalmat: ilyen a magyarországi szoc­iáldemokrata párt központi közlönyének a czélja. Letépni az emberekről az egyéni becsületet és a tisztviselőkről a köztisztességet: ez már­­ nem czél, hanem tervszerű eszköze a czélnak. Nem ismerem a külföldi szoc­ialisták szemét-irodalmát. Tisztes irodalmukat ismerem. Nem is tudom, hogy van-e­­ ennek a szektának ott szemét-irodalma­­ is. Csak annyit tudok, hogy az ily sajtó még nagy nemzetek lelkén is folt. A kis nemzetek vérkeringésében azonban rák­fene. A tölgy nem sínyli meg, ha néhány hajszál­ gyökerét a lótetű elrágja ; a rózsafa belepusztul. Harminczöt év óta szerepel Széll Kál­mán a közpályán. Senki sem mondhatja, hogy ezen hosszú idő alatt akár az egyéni becsület, akár a köztisztesség el­len vétett volna. Ám a szoczialisták lapja gonosztevők czinkostársának nevezi őt. És mi mindnyájan, akik jóhiszemű­séggel, hűséggel, munkával, talán áldoza­tokkal is szolgáljuk a hazát, mind gaz­emberek volnánk, mivelhogy nem járunk mezítláb és nem fosztogatunk boltokat? Bocsánat! Ez egy kissé sok a sajtósza­badságból. Ide korrektúra kell, mert ha a nyers tömegek olyan alapon szervez­kednek, amiket a szoczialisták közlönye épít, akkor úgy megtelnek gyűlölettel, megvetéssel és boszúvágygyal a jogrend és annak fentartó rétegei ellen, hogy a robbanást a kedvező alkalomnak legki­sebb szikrája is előidézheti. Bartha Miklós: Lapunk mai száma 10 oldal. Budapest, július 31. A nagyképü Lloyd. Alig hogy a katho­likus autonómia meghiúsulásának híre felmerült a sajtóban, előáll a P. Lloyd, és nagy képpel c­áfol, megerősít és tanácsokat osztogat, úgy gerálja magát, mint a katholikusok nagy ügyé­ben az egyetlen illetékes és jól informált fak­tor, akivel szemben valóságos merényletszámba megy, ha véletlenül másnak is akad véleménye. C­áfolata álnok, mert csak annyit mond, hogy az autonómia meghiúsulásának híre «ez idő szerint» minden alapot nélkülöz és legalább is «korai». De állásfoglalása is álnok, mert arra biztatja a minisztert, hogy a szervezeti szabály­zatnak az iskolákra vonatkozó részét ne engedje jóváhagyni, mert ezáltal «a katholikusok megint nagy túlsúlyra vergődnének». Az ilyen állás­foglalás az olyan erős katholikus érzésű laphoz, mint a P. Ll., éppen nem illik. Ami végül azt a tanácsát illeti, hogy a katholikusok «mérsé­keljék magukat», ez tanácsnak együgyű, fenye­getésnek nevetséges. Mi csak arra kérjük a P. LI.-ot, hogy bízza a katholikusok ügyét magukra a katholikusokra, majd elvégzik azok azt nél­küle is. Darányi utazásai: Darányi Ignácz földmive­­lésügyi miniszter Kiss Pál államtitkár és Szomjas Lajos dr. miniszteri titkár kíséretében szeptember 6- án Pozsonyba érkezik, az ottani országos mező­gazdasági kiállítás megnyitására. A kiállítást szept. 7- én, vasárnap délelőtt 11 órakor nyitják meg ünne­pélyesen. A miniszter 8-án utazik el Pozsonyból. Temesvárról táviratozzék, hogy Darányi Ignácz földművelésü­gyi miniszter augusztus 30-án délben érkezik Temesvárra, ahol a püspöknél száll meg. Délután megtekinti az új vadászerdei iskolát, to­vábbá Vadászerdő magyar telepes községet. Másnap részt vesz a méhészeti kongresszuson. C­áfolat. Horánszky Lajos orsz. képviselőről egy napilap azt közölte, hogy mandátumát leteszi és kereskedelmi attasé lesz valamelyik külföldi főváros­ban. A képviselő úr felkért bennünket annak hitelen.

Next