Magyarország, 1902. augusztus (9. évfolyam, 182-207. szám)
1902-08-01 / 182. szám
BUDAPEST, 1902. AUGUSZTUS I. PESÍTEK Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona- Egyes számára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő Holló L a I o 8. IX. ÉVFOLYAM 182. SZÁM Szerkesztőség és kiadóhivatal : Terez-felrat 19. szám Hirdetések nonpaxelre számítássá; díjszabás szerint Szemét-irodalom* s Két czikk.) Budapest, július 31. I. A szocziálemokrácziának van tisztességes irodalma is, amelylyel foglalkozni érdemes. Azonban az a hírlap, melyet a magyarországi szocziáldemokrata párt vall központi közlönyének, nem olvasásra való. Művelt ember kezébe ritkán is kerül és azok, akik hivatással birnak a sajtó visszaéléseinek megtorlására, úgy látszik, megszokták az ilyen olvasmányt és nem sokat törödnek vele. Ennek a «központi közlönynek» egy számát jó baráti kéz tegnap hozzám juttatta. Nem szivesen olvastam el. Mivelhogy nem szivesen járunk tiszta czipővel a sárban. Azonban biztatott. Azt mondta: kaviár. Micsoda ? Hát már pikáns falatokkal élnek? Node, nem kaviár, csak kocsma-hulladék. Egész szemétdombja a hulladéknak. Nem valami kellemes foglalkozás ilyen helyen kotorászni. De ez nem közönséges szemét. Ez speciális budapesti szemét. Ennek a pora, bűze, nyüve jellegzetes. Ezt tehát legalább futólag megtekinteni csakugyan nem árt. Mert Budapesten sok a munkás. Magam is az vagyok. És még igen sokan vannak, igen jó munkások, akik nem nyolcz órát dolgoznak naponkint, hanem tizenkettőt, tizenötöt. De nem ezekről a zajtalanul és követelődzés nélkül dolgozó munkásokról beszélek, hanem azokról a czéhbeliekről, akik lefoglalták maguknak a «munkás» nevet és társadalmi egyedáruságot űznek vele. Hát ilyen önpatentírozott munkás is sok van Budapesten. Számukat nyolcvanezerre becsülik. Tekintélyes szám. Javarésze testileg edzett ifjú. Szervezetben ez nagy erő. Közhasznú czélokra fordítani ezt az erőt olyan czél, mely a legmagasabb rendű ambícziót is kielégíthetné. Kártékonyságra nevelni ezt az erőt: veszett könnyelműség, párosulva gonoszsággal. Ez a szervezett tömeg a saját központi közlönyét olvassa. Egyebet nem olvas. Saját közlönyének hitelt ad. Lelkének annyi önállósága nincs, hogy bírálatot tudjon olvasmánya fölött gyakorolni. Meggyőződése olyan alakot ölt, amilyenné azt lelki tápláléka formálja.Nem kis futó baj tehát, hanem komoly veszedelem, hogy ez a szervezett tömeg egészséges honi tápszer helyett nemzetközileg megromlott kocsmahulladékkal él. Ovasóim fogalmat alkothatnak ezen hulladék mivoltáról az alább következő szemelvényből. «Kimondjuk nyíltan, hogy Széll Kálmán czinkostársa Rudnyánszky László, Szokoly Ignácz és a többi hasonló gonosztevőknek». «Hol maradnak a sajtópörök , főszolgabirák, rendőrkapitányok, polgármesterek és egyéb czimeres gazemberek, akik oktalanul, baromi módon tiporjátok összes jogainkat ? !» «A ráczkevei, a nagyváradi, az újvidéki, a bánlaki, a siklósi főszolgabirák és a pápai, szabadkai, zombori rendőrkapitányok egy európai államban már mindannyian rég lépcsőt súrolnának valamelyikegyházban.» «Thurszky (Zombor város rendőrkapitánya) hülye is, gazember is . . . üldözési rohamokban szenvedő marha.» «Szalag lepandur (Szabadka város rendőrkapitánya) azt sem érdemli meg, hogy a mi szabadkai testvéreink sáros csizmájukat belétöröljék.» «Új marha a csordában Krasznay Mihály, Baranya megye siklósi járásának főszolgabírája.» Ezeket a titulusokat a megnevezett urak azért kapták, mert egyik-másik főszolgabíró és főkapitány nem vette tudomásul a szoczialista népgyűlésről szóló bejelentést és mert a belügyminiszter nem semmisítette meg a főszolgabírák és főkapitányok eljárását. Megjegyzem, hogy a népgyűlések megtartását plauzibilis okokból gátolta meg a rendőrség. Egyik helyen forgalmi érdekeket sorolt föl a főkapitány, azonban nem kifogásolta, hogy más helyen megtartassék a gyűlés. Emiatt nem érdemli meg a főkapitány, hogy az elvtársak sáros csizmájukat hozzáterüljék. Egy másik helyen vagyoni felelősséget kívánt a rendőri hatóság , ami természetes a budapesti körutakon szerzett tapasztalatok után. Emiatt lett «új marha a csordában» Krasznay Mihály főszolgabíró. Thurszky főkapitány azért «hülye és gazember», továbbá «veszedelmes őrült» és «üldözési rohamokban szenvedő marha», mivel — állítólagosan — üldözi a szoczilistákat. Ezen központi közlöny szerint külöben mindenki dologtalan here és élősdi, aki nem «elvtárs». Véres szájú osztályharczot folytat ez a közlöny a társadalom valamennyi rétege ellen. Durva szitkokkal támad a jogrend összes vonalaira. Eszménye a proletariátus. A jövendő boldogságát a proletárok győzelmében keresi. Lerombolni az értelmet és trónra ültetni a nyers erőszakot, megsemmisíteni a vagyont és piszkos rongyokba öltöztetni a nyomorban egyenlő társadalmat: ilyen a magyarországi szociáldemokrata párt központi közlönyének a czélja. Letépni az emberekről az egyéni becsületet és a tisztviselőkről a köztisztességet: ez már nem czél, hanem tervszerű eszköze a czélnak. Nem ismerem a külföldi szocialisták szemét-irodalmát. Tisztes irodalmukat ismerem. Nem is tudom, hogy van-e ennek a szektának ott szemét-irodalma is. Csak annyit tudok, hogy az ily sajtó még nagy nemzetek lelkén is folt. A kis nemzetek vérkeringésében azonban rákfene. A tölgy nem sínyli meg, ha néhány hajszál gyökerét a lótetű elrágja ; a rózsafa belepusztul. Harminczöt év óta szerepel Széll Kálmán a közpályán. Senki sem mondhatja, hogy ezen hosszú idő alatt akár az egyéni becsület, akár a köztisztesség ellen vétett volna. Ám a szoczialisták lapja gonosztevők czinkostársának nevezi őt. És mi mindnyájan, akik jóhiszeműséggel, hűséggel, munkával, talán áldozatokkal is szolgáljuk a hazát, mind gazemberek volnánk, mivelhogy nem járunk mezítláb és nem fosztogatunk boltokat? Bocsánat! Ez egy kissé sok a sajtószabadságból. Ide korrektúra kell, mert ha a nyers tömegek olyan alapon szervezkednek, amiket a szoczialisták közlönye épít, akkor úgy megtelnek gyűlölettel, megvetéssel és boszúvágygyal a jogrend és annak fentartó rétegei ellen, hogy a robbanást a kedvező alkalomnak legkisebb szikrája is előidézheti. Bartha Miklós: Lapunk mai száma 10 oldal. Budapest, július 31. A nagyképü Lloyd. Alig hogy a katholikus autonómia meghiúsulásának híre felmerült a sajtóban, előáll a P. Lloyd, és nagy képpel cáfol, megerősít és tanácsokat osztogat, úgy gerálja magát, mint a katholikusok nagy ügyében az egyetlen illetékes és jól informált faktor, akivel szemben valóságos merényletszámba megy, ha véletlenül másnak is akad véleménye. Cáfolata álnok, mert csak annyit mond, hogy az autonómia meghiúsulásának híre «ez idő szerint» minden alapot nélkülöz és legalább is «korai». De állásfoglalása is álnok, mert arra biztatja a minisztert, hogy a szervezeti szabályzatnak az iskolákra vonatkozó részét ne engedje jóváhagyni, mert ezáltal «a katholikusok megint nagy túlsúlyra vergődnének». Az ilyen állásfoglalás az olyan erős katholikus érzésű laphoz, mint a P. Ll., éppen nem illik. Ami végül azt a tanácsát illeti, hogy a katholikusok «mérsékeljék magukat», ez tanácsnak együgyű, fenyegetésnek nevetséges. Mi csak arra kérjük a P. LI.-ot, hogy bízza a katholikusok ügyét magukra a katholikusokra, majd elvégzik azok azt nélküle is. Darányi utazásai: Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter Kiss Pál államtitkár és Szomjas Lajos dr. miniszteri titkár kíséretében szeptember 6- án Pozsonyba érkezik, az ottani országos mezőgazdasági kiállítás megnyitására. A kiállítást szept. 7- én, vasárnap délelőtt 11 órakor nyitják meg ünnepélyesen. A miniszter 8-án utazik el Pozsonyból. Temesvárról táviratozzék, hogy Darányi Ignácz földművelésügyi miniszter augusztus 30-án délben érkezik Temesvárra, ahol a püspöknél száll meg. Délután megtekinti az új vadászerdei iskolát, továbbá Vadászerdő magyar telepes községet. Másnap részt vesz a méhészeti kongresszuson. Cáfolat. Horánszky Lajos orsz. képviselőről egy napilap azt közölte, hogy mandátumát leteszi és kereskedelmi attasé lesz valamelyik külföldi fővárosban. A képviselő úr felkért bennünket annak hitelen.