Magyarország, 1902. augusztus (9. évfolyam, 182-207. szám)
1902-08-01 / 182. szám
Budapest, 1902 péntek, augusztus 1 MAGYARORSZÁG Palizzolót elítélték. — Saját tudósítónktól. — Bologna, julius 31. A Notarbartolo-perben az esküdtbiróság éjjel 11 órakor mondta ki az ítéletet. E szerint Trabanit és Palizzolo volt képviselőt bűnösöknek találták Miceli meggyilkolásában és Fontanát és Palizzolót Notarbartolo meggyilkolásában. A verdikt alapján Palizzolót, Fontanát és Irabanit 30 évi börtönre ítélték. * Véget ért az az óriási per, mely tíz hónapig foglalkoztatta a bolognai törvényszéket, s amely valamikor egész Olaszországot izgalomban tartotta. A közönség és az újságok a per kezdetén roppant érdeklődtek a tárgyalások iránt, utóbb azonban az érdeklődés lanyhult, közönség alig volt látható a tárgyalásokon, az újságok is csak rövid tudósításokat hoztak. Érdekes egy kis statisztikát összeállítani erről a perről, amelyhez fogható alig található az igazságszolgáltatás történetében. A per anyaga 78—80 kötetre rúg. Az esküdtszék körülbelül 200 ülést tartott és az 503 tanú kihallgatása több mint hat hónapig tartott. A tanuk között volt 3 miniszter, 6 szenátor, 11 képviselő, 4 prefektus, 5 rendőrbiztos, 12 polgármester stb. Tíz tanú ellen hamis tanúvallomás miatt megindították a büntető eljárást. A védőügyvédek is valóságos rekordot értek el. Két védőügyvéd nyolc napig beszélt. A legtöbbet szenvedtek természetesen az esküdtek, akiknek a kánikulai nagy forróságban türelemmel kellett hallgatni a védőügynek hosszú beszédeit. A tárgyalás alatt két esküdt meg is betegedett, egy pedig meghalt. Palizzolo, Palermo volt képviselője, a fővádlott, aki derék, daliás olasz volt, mielőtt fogságba került, egészen megöregedett, lesoványodott, elvesztette ruganyosságát és energiáját. A többi vádlott szintén teljesen megtört, ügyvédeik védőbeszédei teljesen hidegen hagyták őket. A per az államnak több mint félmillió lírájába került. Ebből mintegy 60.000 lírába kerültek a tanúvallomások. "Notarbartolo báró a Banca Sicilia igazgatója volt Palermóban. Derék, puritán jellemű ember volt, aki a maffiának, ennek a hatalmas bűnszövetkezetnek, mely egész Szicziliát kezében tartotta, korrupczióját ellensúlyozni akarta Palermóban. Ez okozta vesztét. A maffia nem kegyelmezett, irgalmatlanul végzett azzal, aki a czirkulusait zavarta. Notarbartolo életének sem kegyelmeztek. Egyszer elutazott Palermoból s a vasúton meggyilkolták, holttestét kidobták a kupé ablakán, a vérfoltokat pedig felmosták. Később találták meg a holttestet. A vizsgálat megindult. Nyomoztak, kerestek a gyilkosok után, de hiába. A maffia hatalmas volt. Keze még a rendőrségi és bírósági termekbe is belenyúlt. A vizsgálatot beszüntették. Ez történt a múlt század 90-es éveinek elején. Telt, múlt az idő. Már azt hitték, hogy Notarbartolo meggyilkolása is feledésbe merült. A maffia tudott dolgozni. De egy helyre nem ért a keze. Ott megtört minden hatalma. S ez a gyermeki szeretet. Notarbartolo fia, aki tengerésztiszt az olasz hadseregben, nem tudott nyugodni. Keresett, kutatott a gyilkosok után, s körülbelül három évvel ezelőtt nyíltan föllépett a váddal, hogy apja meggyilkolásának értelmi szerzője Parizzolo, Palermo város képviselője. A vizsgálat újból megindult. A maffia dolgozott, hogy meghiúsítsa a vizsgálat eredményét. Egész Olaszország lázban égett, izgatottan tárgyalták az esetet mindenütt, a maffia ellen kezdtek fordulni lassan kint. A vizsgálat már annyi terhelő körülményt hozott össze, hogy Parizzolot le kellett volna tartóztatni. De nem merték. Erre bevitték az ügyet az olasz képviselőházba. Interpellácziót intéztek a kormányhoz. A kormány ekkor elhatározta, hogy Palizzolo képviselőt letartóztatja. Ez Palermóban másnap meg is történt, de a kormány annyira félt, hogy aznap Sziciliát zár alá vette, nem lehetett sehova sem megtáviratozni a nagy eseményt. A vizsgálatot ekkor még nagyobb erélylyel folytatták. De a maffia nem nyugodott bele vezére letartóztatásába. Nagy tüntetéseket rendezett Palermóban, de ezeket elnyomták. Féltek a maffiától még mindig. Különösen attól féltek, hogy a maffia befolyásolja a palermói törvényszéket s az egész ügyet eltussolják. Ezért a kormány a bolognai törvényszéket bízta meg a vizsgálattal, abban a tudatban, hgy a maffia karja ide nem ér. De azért Bolognában is dolgozott a maffia, mégpedig az egész per folyamata alatt erősen, de hiába. Az egész várost terrorizálták, az esküdteket, bírákat, tanukat fenyegették. Mikor a bolognai törvényszék vette át a vizsgálatot, gyorsabb tempóban haladt minden. Kisütötték Palizzolóra, hogy ő volt a gyilkosság értelmi szerzője, a gyilkosságot pedig Fontana vasúti kalauz követte el, aki kilépett a vasút szolgálatából s Palizzolónak Palermo melletti birtokán volt alkalmazva. Ez egyik döntő bizonyíték volt, Fontanát le is tartóztatták. De más gyilkosságot is bizonyítottak a vizsgálat folyamán Palizzolóra. Palizzoló viszonyt folytatott Micelli görög földbirtokos nejével. Micelli egy nap hirtelen rosszul lett s másnapra meghalt. A halál gyanús volt, mérgezésről suttogtak. A bonczolás tényleg ki is derítette, hogy Micellit megmérgezték. A vizsgált megállapította, hogy Palizzolo a feleség kedvese volt az értelmi szerző s Trabant, Micelli alkalmazottja volt a bűntárs. Trabanit le is tartóztatták. A vizsgálat ezután hamar befejezést nyert s vádat emeltek Palizzolo és Fontana ellen Notarbartolo meggyilkolása, Palizzolo és Trabant ellen Micelli meggyilkolása miatt. Egész Olaszországban megelégedéssel fogadták a bolognai törvényszék erélyes eljárását s a tárgyalás a nagy bűnperben múlt év szeptemberében meg is indult óriási érdeklődés mellett. A Maffia azonban még a tárgyalás folyamata alatt sem nyugodott, dolgozott erősen, hogy vezérét kiszabadítsa. Egész Bolognát úgyszólván ostromzár alá vette terrorizmusával. Az olasz bíróság azonban ezúttal megmutatta, hogy nem engedi magát befolyásoltatni, elítélte mind a három vádlottat. Olaszországban csak megnyugvással fogadhatják az ítéletet, bár az ország a lidérctnyomástól nem szabadult meg. Minden jel azt mutatja, hogy a Maffia hatalma még mindig nem tört meg, nézte a világot. A búza dús aratást igért, ha így marad. Ezek a nagy tábla földek itt mind az övéi. Csak egy asszony kell, egy kedves, szép, fiatal, bogárszemű asszony, akit majd ez a négy ló hazaröpít. Az út két szélén álló fák mintha nyájasan bólingatnának. Az ákáczvirág illata végigszáll az egész után Kozárdtól Tüskevárig. És Tüskeváron is beszáll a Benkéék nyitott ablakán s édes álmodozásba ringat egy leányszivet. Talán még sohasem érezte igy Benke Jolán azt a vágyat, mely minden fiatal szívben fölfölébred. A vágyat a szeretet melege után, egy puha fészek után, mely az ő otthona, egy férfi ölelő, utalmazó karja után. Tegnap este az anyja is lelkére beszélt: — Édes leányom, nem kellene elereszteni ilyen jó szerencsét. S amint e délután ott ült álmodozón kitekintve a fehérvirágos ákáczfákra s magába szívta az édes, kábító illatot, ő maga is úgy vélte, ilyen szerencsét nem kell elszalasztani. Íme egy derék ember, aki szereti, vagyonos is, hatszáz holdja van Kozárdon, a legjobb föld s amilyen jó gazda, szerez még hozzá másik hatszázat is. A szive meg aranyból van, azt már kitapasztalhatta Jolán. Ugyan miért ne menne hozzá ? Jó dolga lesz, boldog asszony lesz, megszokja a falusi életet. Ábrándozá-ából unokatestvérei, a Sóskuthyleányok riasztották föl: — Magad vagy, Jolán ? — Magam. — Azt hittük, megint itt van az udvarlód. S kaczagtak mellette. Jolán arczán árnyék húzódott át s ugy érezte, mintha szivébe nyilalna az a hideg, metsző, dölyfös kaczaszás. — Te, legalább megtaníthatnád, hogy ne kössön vöröspettyes zöld nyakkendőt fekete kabáthoz, — szólt a nagyobbik Sóskuthy kisasszony. — S megmondhatnád neki, hogy már csak a borbélylegények fésülik le a hajukat a homlokukra, — szólt a kisebbik. S megint nevettek. Benke Jolánban forrt a harag, de csak vállat vont. — Mi közöm ahhoz, ki hogy öltözködik. — ügy? Azt gondoltuk, valami kis közöd van hozzá. Nagyon sokat jár hozzátok. — Nem tilthatjuk ki. — De már beszélnek róla a városban. — Beszélhetnek. A Sóskuthy-leányok összenéztek. — Ej, hát csak mesebeszéd? — Az. A fiatalabb unokatestvér, a hetykébb, vette át a szót. — Én mindjárt gondoltam. Nem igen lett volna hozzád való. Egy kicsit parasztos. — Az apja csak gazdatiszt volt Szerémyéknél, azután árendált, ugy szerezte a birtokát, — mondotta a nagyobbik. — Aztán a neve . . . Csap . . . Csap Gyuriné . . . Micsoda név az ? Benke Jolán idegesen tépte ruhája utján a csipkét, de nem kelt védelmére a megtámadott embernek. Eh, miért is hívják Csap Gyurinak s miért öltözködik olyan ostobán ? Az a vöröspettyes zöld nyakkendő olyan bűn volt ebben a pillanatban Beke Jolán előtt, hogy talán egy gyilkossággal is fölért. S éppen ebben a szerencsétlen pillanatban érkezett Csap Gyuri. A vöröspettyes zöld nyakkendő a nyakán volt. Szegény fiú ma különösen csinos akart lenni. A Sóskuthy-leányok elmosolyodtak. Benke Jolán sápadt lett. Csap Gyuri mindjárt észrevette, hogy rosszkor jött. Nagyon hidegen, nagyon büszkén fogadta Jolán. De mindegy, most már itt van, most már beszélni fog. Csak azt várja, hogy a Sóskuthy kisasszonyok elmenjenek. Azok el is mentek és Csap Gyuri még sem beszélt. Kínosan telt perez perez után. Csak mákszemnyi jelét adta volna Benke Jolán valami kis jóindulatnak, csak egy futó mosoly jelent volna meg ajkán, egy biztató sugár szemében, Csap Gyuri kitárta volna szivét. De nem látott a leány arczán egyebet, csak a rosszul palástolt boszankodást. Ah, az a szerencsétlen vöröspettyes zöld nyakkendő ! Benkéné, aki aggodalmasan be-bejött, meg kiment, összecsapta a két kezét, mikor a fiatalember eltávozott: — Jolán, Jolán, eljátszod a szerencsédet! — Bánom is én, anyám — felelt a leány ingerülten. Már akkor sejtette, hogy Csap Gyurit többé nem látja. — Eh — mondta büszkén az unokatestvéreinek — gondolhattátok, hogy csak nem megyek olyan emberhez. Egy év múlva Csap Gyuri megházasodott s a lakadalmas kocsik ott mentek el a Benkéék háza előtt. Sallangos négyes fogatok, fölpántlikázott lovak. De Jolán nem láza. Behúzódott a legbelsőbb szobába s ott sirt keservesen. TÁVIRATOK. Az olasz flotta Tripolisban. Róma, julius 31. (S. t. t.) Tripoliszból jelentik, hogy az olasz flotta, a Garibaldi csatahajó és három torpedózuró kivételével elindult a többi tripolisi kikötő meglátogatására. Umberto király halálának évfordulóján a tripolisi hatóságok kitűzték az ottomán lobogót, ami az első eset Törökországban. Konstantinápoly, július 31. (S. t. t.) Anglia állítólag garancziát vállalt arra nézve, hogy nem hagyja megsérteni Törökország területi épségét. Forradalmak, New York, juli 31. Egy willemstadti távirat jelenti: Castro elnök Venezuela valamennyi keleti kikötőjét feladta és egész haderejét La Victoria közelében koncentrálja, ahová csütörtökön indul el. A felkelők ismét feltűntek Carracas közvetlen környékén. 3