Magyarország, 1902. október (9. évfolyam, 233-259. szám)

1902-10-01 / 233. szám

Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyor­san szíveskedjenek intézkedni, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. E­gy rendkívüül irő. Budapest, szept. 30. Zola­ Emil a világirodalom halottja. Képességei a legnagyobb könyvárusi si­kereket biztosították regényei számára. Könyvei forrongást idéztek elő. Műveit nem olvasták, hanem zabálták, mint tilos gyümölcsöt a kajtár gyermek és mint a darázs a mustot, sokan addig itták, amíg elszédültek és belefulladtak. A Zola hatása olyan rendkívül, mint egy földtani robbanás, mely a nemes és nemtelen érczeknek szörnyű tömegével hosszú időnek hasznos és bájos kultúrá­ját bontotta el. Ennek a hatásnak a mér­lege, hitem szerint, rég elkészült. Egyik serpenyőben áll a nagy mester, a daczos úttörő, a művészíró, a bonczoló talen­tum, a fölülmúlhatatlan rajzoló. Másikban áll a rombolási hajlam, a szenvedélyes szemétgyűjtés, a szégyenérzet eltiprása, a brutális szókimondás, a nyers matéria a maga teljes durvaságával, éktelenségével, erejével és érzéketlenségével. Zola nem tartozik az emberiség jólle­­vői közé. A boldogot nem tanította meg másokért könnyezni; a boldogtalant nem vigasztalta meg. Szavának ereje úgy harsog, mint az Utolsó Ítélet trombitája. •Megdöbbentő és kérlelhetetlen. Csakhogy nem válogat érdem és bűn között. Jutal­mat tehát nem oszt. Mindenkit a po­kolba dob. Mi hiányzott ebből az esetéből? A könyörületesség-e, a szeretet-e, a meg­bocsátás-e ? Bizonyára üstökös volt ő az irodalom bolygói között. A csillagvilágok mellett őrületesen rohant.... hová ? Volt-e czélja ?• Volt-e rendszer ebben a szédü­letes rohamban? Mi űzte, mi vonzotta, mi hajtotta ezt a kozmikus erőt ? Ellenfelei azt felelik : a szenny , hívei azt mondják : az igazság. Ám, a szenny­nek nincsen ilyen hatalma; az igazság­nak nincs ilyen tévedése. Mert ő ha­talmas volt és tévelygő. Hatalmas, nagy képességeinél és nagy közönségénél lógva, tévelygő, szertelenségeinél és mezítelen szokásainál fogva. Inkább hiszem, hogy a vad rohanásra őt a világhódítók fékte­len ambícziója késztette. Az akadályok ingere, az újítás láza, a hegymászók szen­vedélye. Túl akart tenni mindenkin. És túltett. Miben? Mert az érzelmek fölkeltésében, a szív megnemesítésében, a szépnek kul­tuszában nem tett ugyan túl egyetlen nagy írón sem. Hanem igenis túltett az őszinteségben, a valóság megfogalmazá­sában, a mindennapi élet lefestésében. Ezen a téren minden várakozást fölül­múlt és minden korlátot áthágott. Első lett. Szeretném mondani: egyetlen. Még inkább szeretném, ha azt mondhatnám: utolsó. De sajnos,­­ az ő tehetsége nagyobb volt, semhogy egyedül és követők nélkül maradhatott volna. Iránya ragálylyá fajult. Zalamajmok keletkeztek. Ő csak fölkereste és megmutatta a piszkot és kémlelő mű­szerével megmérte annak rétegét. A maj­mok feltúrják, könyökig vájkálnak benne, bepiszkolják magukat és elundokítják az irodalmat. Zola óta nincs vége-hossza az irodalmi kicsapongásnak. A finom lélekrajzok le­tűntek a látóhatárról. Az ártatlan alako­kat elkergették a dajkamesék naiv orszá­gába. Tisztaság, szűziesség, idealizmus nem hevíti az utánzó törpéket. A sárban kotorásznak. Hőmérőt tart mindenik a kezében és lesi a test melegségét. A mezőt is csak azért keresik föl, hogy otrombán agyonnyomják a nyíló virágokat. Uj alakok és új helyiségek számára nyitottak tért a szépirodalomban. A pros­­tituczió nyomorultjai regényhősökké avat­tatnak föl. A diszkréczió szünetel. Még a szemérem is szünetel. Kétkedve jelenik meg a feslettség, mintha a költészetben polgárjogot vívott volna ki magának. Mindig és minduntalan csak a test lép előtérbe. Az éhező, az izzadó, a he­nyélő, a meghízott, a sóvárgó, a fajtalan, a kimerült, a kóros test. Ennek keresik a jogait, ennek rajzolják a kínjait, ennek írják le a betegségeit, a fehérségét, az iszákosságát, a bűzét, a kipárolgását, a mosdatlanságát. Mindig csak ezt. A bűnt a bűnért és nem a javulásért; a szennyet a piszokért és nem a meg­tisztulásért , a halált az enyészetért és nem a feltámadásért írják meg. A re­ménynek, a vigasznak, az eszménynek nincsen itt szerepe. Csupán a vér dolga a szeretet. Csupán az idegek dolga a megbánás. Csupán a számítás dolga a hála. Ezzel a szörnyű naturalizmussal állattá teszik az embert. Nyers, durva, érzékies lett a Zola ha­tása alatt a szépirodalom. Csak ezen hatás óta van telítve némely könyvkirakat bordélyházi levegővel. Csak azóta költöz­tek át az erotikában utazó artisták lebu­­jokból tündöklő csarnokokba. Csak azóta kell a családapának c­enzúrát tartani a regények fölött és gondosan óvakodni, hogy a­ könyv meg ne fertőztesse tűzhe­lyének tisztaságát. Ha tudományos szocziológiai műveket írt volna Zola a munkások helyzetéről, a legalsó rétegek nyomoráról, tudatlan­ságáról és az ott fészkelő erkölcsi nirvá­náról, a felsőbbek visszaéléséről, a tár­sadalmi súlyegyen felbomlásáról —,vagy ha’ úgy írja regényeit, miként halhatatlan ellenfele, Hugo Viktor: javítva,nemesítve, vigasztalva, büntetve, hazafiságtól, könyö­­rülettől, hősiségtől, hittől, szeretettől el­árasztva, bátran lehetne Zolát is az em­beri czivilizáczió egyik nagy oszlopának mondani, mert tehetsége és hatása nem volt kisebb, mint bárkié a regényírók között. De Zola a keresett valósággal agyon­verte a keresetlen költészetet. A szemér­met félrelökte, hogy szabadon bujálkod­­hassék az őszinte szó nyílt kimondásával. Kiváltságokat akart szerezni a testnek a szellem fölött. Szubjektív igazságát többre tartotta a Dreyfus-perben, mint hazájá­nak féltett érdekeit. Mindezekkel iskolát alkotott, a­hová nem tanítványok járnak, hanem majmok, kevés képességgel, sok ledérséggel, kevés öntudattal, sok léha­sággal. Ez az iskola rontja az erkölcsö­ket, űzi a szemérmetlenséget, tapossa a sárt és iparszerűleg űzi az irodalmi pros­­titucziót. Mivel pedig ilyen a Zola hatása, ennélfogva ő nem épített, hanem rom­bolt és nem használt az emberiségnek, hanem ártott. Bartha Miklós. SZERDA IX. ÉVFOLYAM 233. SZÁMBUDAPEST, 1902. OKTOBER 1 Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Teréz­ könyt 19. szám Hirdetések nonpareil­e számítással díjszabás szerint Lapunk mai száma 20 oldal. Budapest, szept. 30. A honvédt költségvetés. Zágrábból távira­toztak, hogy a horvát országos kormány palo­tájában tegnap kezdték az 1903. évi költség­­vetés fölött a plenáris tanácskozásokat. Mivel újévtől már felemelik­ a tisztviselők fizetését Magyarországon, tervbe vették, hogy a tiszt­viselők fizetésrendezését Horvátországban is vigyék keresztül, mivel máskülönben az ugyan­azon rangban levő közös hivatalnokok nagyobb fizetést húznak, mint az autonóm tisztviselők. A kedvezőtlen pénzügyi helyzet miatt azonban ezt a tervet, el kellett ejteni. Az 1903. évi költségvetési előirányzat összeállításánál a fedezet fogja a főkérdést képezni, mivel a defic­it jelentésért é­­s kölcsön felvétele az ország közjogi helyzete miatt lehetetlen. Pánszláv szervezkedések. Turóczszentmárton­ból írják lapunknak: Az orosz politikai diplomácziai szervezete mellett most újra megmozdítja a társa­dalmat is a nagypánszláv álom szolgálatában. Az 1904 ik évre fényes kiállítás készül Pétervárott ez alatt a sokat jelentő czím alatt: szláv kiállítás. * Oroszország nagy buzgalommal szervezi ezt a ki­állítást, amelynek nyíltan bevallott czélja, hogy ke­retében összegyűjtse az összes szláv nemzeteket. Apostolok már útra is keltek s a napokban hárman is érkeztek hozzánk, hogy «Horvátországot», a «Szlovák földet» és «Transsylvániát» megnyerjék a kiállításban való részvételre. A magyarországi szláv sajtó természetesen élénk érdeklődéssel és örömmel ragadja meg az alkalmat a testvérek összehozására és siet felvilágosítani híveit a kiállítás természetéről. A turóczszentmártoni «Slovenské Pohlády» leg­utóbbi száma, a pánszláv kiállítással foglalkozva, a következőket közli: E kiállítás védnöke Alexandrovics Sándor njri herczeg, a kiállítás jellegre nézve művé tegye kiállítás. A kiállítás czélja az, hogy lehet'' lakóival az oroszoknak más államok velük izdelmi ipari való közvetlen érintkezését és i­nt ' '

Next