Magyarország, 1902. október (9. évfolyam, 233-259. szám)

1902-10-01 / 233. szám

2­ 1 .......—­­kölcsönösségét. Ezen czél elérésére a kiállítási bizott­ság többek között gondoskodik szláv területeken kiállítási segéd­bizottságok szervezetéről. A kiállítás szemléltető képet fog adni az összes szláv népek jelenlegi faji létéről, faji ügyeiről és gazdasági hely­zetéről földjük természeti terményeiről, iparukról és mesterségeiről, művészeteiről és közvetítő lesz Orosz­ország megfelelő terményeivel és termelőivel való megismerkedésre. A kiállítás ajándékozott tárgyai az állandó orosz pánszláv múzeum­ alapját fogják ké­pezni. Az összes szlávok meghivatnak, hogy beküldjék a kiállításra terményeiket, statisztikájukat, gazdasági, ipari és művészeti dolgaik leírását. A kiállítás Szent-Pétervárott 1904-ben nyílik meg és 4—4 hónapig tart, a kiállítás megnyitásának ideje később állapít­­tatik meg. A kiállításon elfoglalt területért nem kell fizetni. Ez az ismertetés kétségtelenné teszi, hogy itt nyílt politikai tüntetésről van szó. A felhívás egyenes bajtogatás arra, hogy a szláv törzsek mint önálló népek jelenjenek meg a kiállításon, amelyet így egyenes nemzetiségi tüntetésnek kell vennünk, amivel szemben az érdekelt államok akcziója el nem ma­radhat. Az emlegetett »kiállítási segéd­bizottságok» működésére pedig jó lesz már most figyelmet for­dítani s mielőtt nemzetiségi bujtogatássá fajulna, egyszerűen útját vágni. A képviselőház tanácskozási ideje. A Buda­­pester Tagblatt mai száma visszatér a képviselőház tanácskozási idejének megváltoztatására vonatkozó hírekre és arra a következtetésre jut, hogy abszolúte nincs plauzibilis ok a jelenlegi tanácskozási idő megváltoztatására. Nagyon kevés azon képviselők száma, akik az újítást óhajtanák. Ha van is néhány kevés képviselő, akiknek kellemetlen, hogy 1092-ig is parlamentben üljenek, mégsem szabad elfelej­tenünk, hogy az ország érdekeinek nem szabad kárt szenvednie egyesek érdeke miatt és hogy a képviselőnek első­sorban képviselőnek kell lennie, amely állást senki sem oktrojál reá, hanem amelyre mindenki önként pályázik. Az újí­tás mellett azzal is érvelnek, hogy a mi­niszterek akadályozva vannak a jelenlegi tanács­kozási idő alatt hivatalos teendőiket elintézhetni. Még sohasem hallottuk, hogy egy miniszter panasz­kodott volna afölött, hogy parlamenti tevékenysége megakadályozza őt kötelessége teljesítésében. A legjobb példa erre a jelenlegi miniszterelnök, aki mindig a küzdtéren áll, de azért még soha egy szóval sem panaszkodott. A tanácskozási idő meg­változtatásával módosítást szenvedne a bizottsági tanácskozások ideje is, pedig a bizottsági tanácsko­zások, sokszor vannak olyan fontosak, mint a nyil­vános ülések. De költség szempontjából is nagyon meggondolandó a délutáni ülések behozatala, mert a világítás költségei lényegesen emelnék a parla­mentnek amúgy is magas budgetjét. Nem barát­kozhatunk meg tehát sehogysem e reformmal és a képviselőház nagy többsége sem fog azzal megba­rátkozni. M Ha már minden áron akarnak valamit vál­toztatni az­ ülések idején, hosszabbítsák meg azokat egy órával. •­ Asszony az éjszakában. — A Magyarország eredeti tárczáj­a. — Írta: Biró Lajos. Házasságtörési drámákról volt szó és Pál, az előkelő, kedves filozófus, az elegáns bölcs így szólt hozzám: — Gyűlölöm a férfiönzés bestiáit, akik tele szájjal ordítják : öld meg az asszonyt. A hősök­nek, a gyilkolás szájas apostolainak soha nem jutott eszükbe azt hirdetni, hogy pusztuljon a házasságtörő férfi is. Pedig nincs különbség a között, férfi vagy nő követi-e el a házasságtörést. — Vájjon nincs? — szóltam közbe. •— Nincs — válaszolt Pál határozottan. — A házasságtörésben nem a brutális fizikai tény a gyalázatos, hanem az, hogy kijátszása, tudatos, szándékos megcsalása annak, akihez legköze­lebb állunk.­­— Igazad van — szóltam Pálhoz, — te való­ságos apostol vagy. De várjon mit tennél te, ha másokkal a te feleséged csalna meg. . .. Zólyomy Gábor akkor negyvenöt éves volt. Dávid, az öcscse teljes huszszal fiatalabb: huszonöt. Utolsó sarjai voltak annak a gyö­nyörű fának, amely Örs vezér törzséből sarjad­­zott ki. Oh, de gyönyörű család volt ez a maga erős, nemes, daczos, szívós és szikrázó magyar­ságában. Ezer esztendő óta nem volt Zólyomy — de genere­­rs — aki kiváló ne lett volna. Rablólovag, tudós, pap, hadvezér — minden volt ebben a családban, csak közönséges, semmi ember nem volt benne, nemólyomy Gábornak, a nemes tudósnak a volt, ismered. Dávid akkor még semmi sem Három­­év ÉPPen bebolyongta már a világot.­­ volt távol. Akkor ment el, mikor a Bécs, szept. 30. A kiegyezési és vámtarifa-tárgyalások befe­jezésükhöz közelednek. Azok a konferencziák, amelyek most a T­orona jelenlétében folynak, arra szolgálnak, hogy a még fennálló ellenté­t bátyja feleségül vette a csodaszép, szőke Weer Biankát és az esküvő óta nem látta őket. Csikorgó tél volt, amikor hazajött és nagy meglepetéssel hallotta, hogy a házaspár — a szezon teljességében — falun, az ősi Zólyomy-kastélyban lakik. Ez a Zólyomy-kastély emeletes, hatalmas épület volt, amelyet arra szántak pár száz esz­tendővel ezelőtt, hogy egy-egy ostromot is el­bírjon. Korábban fal volt körülötte, de ezt le­bontották és a magas terraszon fekvő kastély szabadon állott a Mátra tövében, félórányira egy kis falutól. Az emeleten csupa vendégszoba volt, a földszint közepén óriási ebédlőterem, könyvtárszoba és más efféle; a bal szárnyon volt a Gábor lakása, a jobb szárnyon két szoba kis előszobával; a Dávid gyermekkori, diákköri lakása. Ide, a kastélyba érkezett haza Zólyomy Dávid. Nagy örömmel fogadták. A bátyja, a szelíd, kedves, tudós Gábor szinte kényezett ürömé­ben, hogy megölelhette tüzes, vakmerő mesését a hosszú, veszedelmes távollét után. A szép Blanka asszony is kedves örömmel nyújtotta neki rokoni csókra az ajkát. Egy harmadik ember is üdvözölte Zólyomy Dávidot hazaérkezésekor: egy csillogó ruhás, fiatal huszárhadnagy. — Nem ismered meg a gyereket ? — kér­dezte Zólyomy Gábor. Dávid megismerte a gyereket. Valami távoli rokonuk volt a fiatal huszár, elkényeztetett, tejfeles szájú bárófiú, aki olyan volt mindig az óriási Zólyomyak között, mint egy selymes­­arczú leány. — Tele van a környék farkasokkal — mondta még Zólyomy Gábor. Farkasvadászatra jött vele Egy másik tudósítónk táviratozza : A kiegye­zési tárgyalások helye most már a bécsi Burgba tétetett át, ahol a tanácskozások a király elnök-é­lete alatt folynak. A király a tanácskozáso­n gyerek, de nem igen jár a bestiák után. Pedig éjszakánként ide hallatszik a vonításuk és tegnap­előtt az akolból ragadtak el egy ürüt. — Majd Dáviddal együtt — válaszolt a huszár. Zólyomy Dávid bosszúsan vonta össze a szemöldökét. Gyűlölte a czifraruhás, fecsegő, léha fiút és nem is válaszolt a szavaira. Elfor­dult és azt kérdezte: — Bevitethetem a holmimat a szobáimba? — Bocsáss meg, fiam —válaszolt a bátyja­— a szobáid el vannak foglalva. Nem tudtuk, mikor jössz haza és átadtuk a mi kedves vendégünk­nek. Mikor ő megérkezett, akkor vette észre Blanka, hogy az emeleti szobákat nem lehet fűteni. Dávidban majd­hogy lokot nem vetett tüzes természete. Az ő szobáit, amelyekhez ifjúságá­nak minden kedves emléke fűződik, odaadni ennek a gyereknek! A szeme veszedelmesen villogott. Erőt vett ugyan magán, de a jókedve oda volt. Felvitette a holmiját egy emeleti szobába és szótlanul hallgatta a bátyja beszédét. — Azért jöttünk ide tél közepén, mert ne­kem nyugalom kellett. Nagyon sokat dolgoztam az elmúlt esztendőben. Bizony szegény Blankát is nagyon elhanyagoltam. Dávid az asszonyra nézett és az mélyen el­pirult. Gábor folytatta: — Képzeld, mivé lett az én vasegészségem. Holmi bróm­ pört vagyok kénytelen szedni, hogy aludni tudjak. Az asszony pirulása Dávid tekintete alatt még sötétebbé, zavartabbá vált, de Dávid nem sokat foglalkozott vele. Csakhamar azt mondta, hogy fáradt és lefekszik, mert sehogy sem tudta ma­gát jól érezni a társaságban. MAGYARORSZÁG Budapest, 1902. szerda, október- 1 A csongrádi vizsgálat befejezése. A cson­grádi mandátum dolgában kiküldött képviselők : Nyegre László, Szeless József és Justh Gyula be­fejezték a vizsgálatot, mely a múlt hétfőtől szom­batig tartott. A kiküldött bizottság az első ülésszak megnyitása alkalmával jelentést tesz a Ház elnöké­nek, aki aztán az előírt módon fog ez ügyben el­járni. Csongrádi tudósítónk jelentése szerint a vizs­gálat során sok tanút kihallgattak, de olyan nagy­mérvű visszaélést, mely a kerület képviselő-küldési jogának felfüggesztését indokolttá tenné, a vizsgálat nem derített ki. A tengerszem ügye. Lőcsei levelezőnk Írja: Klein Ignácz dr. szepesófalvi ügyvéd és megyebizott­sági tag a vitás tengerszem ügyében a vármegyei alispánhoz írásbeli indítványt adott be, melyben kéri, hogy Szepes megye közgyűlése az országgyűléshez feliratot intézzen a végből, hogy a Szepes vármegye s így Magyarországnak integritásáról a gráczi tör­vényellenes ítélettel szemben gondoskodjék. Az indít­ványozó sértőnek mondja az ítéletet, mert ez nem jogi bizonyítékok alapján, hanem egy harmadik s olyan alapon állapította meg a határvonalat, melyen az 1897. évi II. t. sz. rendelkezésénél fogva egy­általában nem ítélkezhetett; sértőnek jelezi az ítéle­tet azért is, mert akkor midőn az egyik bíró az eddigi tényleges magyar határvonal­ mellett, a másik bíró pedig az osztrák részről­ igényelt határvonal mellett nyilatkozván, az elnök egyik véleményéhez sem csatlakozva, egymaga döntött. A kiegyezés. — ti Magyarország tudósítójától..— tek végleg eloszlattassanak. Miután majdnem­­ minden reszsort keretében merültek fel vitás­­kérdések, a korona minden egyest meghallgatja most, a reszsortminisztereket is, hogy a kölcsö­nös előterjesztések alapján meghozhassa ké­­­sőbb döntését. így került ma a két pénz-, ügyminiszter a király elé, holnap pedig a két kereskedelmi és minden valószínű­ség szerint a két földmivelésügyi minisz-­ ter is a király elé fog járulni. Mihelyst a korona előtt valamennyi tényező kifejtette elő-, terjesztéseit és ő­felsége egyik vagy másik irányban akként döntött, hogy a kormányok a döntést magukévá tehetik, bekövetkezik a tár­gyalások finalizálása­ és a zárójegyzőkönyvek megszerkesztése, amelynek alapján ezután a két parlament értesülni fog a kiegyezési tár­gyalások eredményéről. Miután újabban Néme­t­országban remény kí­nálkozott arra, hogy ott az új vámtarifa-javaslat: keresztülmegy, az osztrákmagyar monarchiának sietnie kell, nehogy esetleg a német események­kel szemben előkészületlenül maradjon. # Bécsből jelenti tudósítónk: A tegnapra várt,­­ többször hangoztatott befejezése a közös mi­niszteri tanácskozásoknak, amint az már előre látható volt, nem következett be. A két kor­mány közös tanácskozása, amelyen a szak­­miniszterek is részt vettek volna, nem volt meg, hanem e helyett 1 órától 4 óráig, tehát teljes három órán keresztül ő felsége elnöklete alatt tanácskozás volt, amelyen Széli és K­órber mi­niszterelnökök és Golub­ovszk­i külügyminiszter vettek részt. Ezt a tanácskozást, daczára annak, hogy a külügyminiszter is részt vett benne, nem nevezhetjük koronatanácsnak, mert nem az volt. Amint jól értesült körökben tudni vé­lik, csak az egy heti tanácskozás és a két kor­mány álláspontja között fennforgó különbséget terjesztették ő felsége elé. Golub­ovszkinak azért kellett résztvennie a konferencziában, mert a két állam kereskedelmi szerződési politikája is megvitatás alá került, ezt pedig a külfölddel szemben a külügyminiszter képviseli. * ■ '£

Next