Magyarország, 1902. november (9. évfolyam, 260-285. szám)
1902-11-01 / 260. szám
BUDAPEST, 1902. NOVEMBER 1. SZOMBAT Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Főszerkesztő : Szerkesztőség és kiadóhivatal , Teréz-körut 19. szám Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Holló Lajos: Hirdetések nonparelle számítással díjszabás szerint IX. ÉVFOLYAM 260. SZÁM A nemzeti eszme. Budapest, okt. 31. Szoros összefüggésben állanak egymással a politikai, a társadalmi és a gazdasági élet jelenségei. Nem képzelhetünk el olyan országot, amelynek zilált gazdasági élet mellett rendezett politikai viszonyai volnának, vagy pedig felfordult politikai állapotok mellett békés, harmonikus társadalmi életet tüntetne föl. Az embereket végre is nem lehet önzmaguktól elválasztani; mindegyik bent él a gazdasági élet forgatagában, beleilleszkedik a társadalmi keretekbe és érzi az ország közviszonyainak kedvező vagy kedvezőtlen hatását. Bármelyike is zavartatik meg az egységes társasági élet eme köreinek, lehetetlen, hogy a zavar át ne terjedjen a többi körökre is. Ahol tehát a gazdasági és társadalmi élet olyan ijesztő jelenségeket tár föl, mint minálunk , ott biztosra mondhatjuk, hogy annak az országnak az egész közélete beteg, az egész berendezkedése hibás. Azt mondottuk, hogy a gazdasági és társadalmi élet ijesztő jelenségeket tár föl minálunk. Minden egyes nap siralmas bizonyítékokat nyújt eme állításunk mellett. Bármerre tekintünk, mit látunk és mit hallunk ? Bukásokat, sikkasztásokat, öngyilkosságokat, kivándorlást, eladósodást, elzüllést. A társadalom nyugalma oda van , fel van dúlva a családi élet, a társadalmi élet, a közélet. Nehéz nálunk minden : a kormányzás, a közszereplés, a gazdasági működés, a megélés. A bajokat és nehézségeket éppen úgy érzi az, aki a kormány élén áll, mint aki kihordással keresi száraz kenyerét. Mindenki elégedetlen a maga helyzetével, unja foglalkozását és vágyik égető, mohó vágygyal az élvezetekre, amelyek feledtetik vele az élet keserűségeit, így az életnek semmi erkölcsi tartalma nincs ; a kötelesség kínzó teher, a munka gyötrelem, a hivatás teljesítése fárasztó feladat, amelynek elvégzésére csak a kényszerűség hajtja az embereket. Ezeknek az állapotoknak a legrombolóbb hatásuk ott van, azon az erkölcsi mezőn, ahol a haza, a nemzetfogalma van hivatva egyesíteni a gondolatokat,az érzelmeket, a szívek lüktetéseit. Kétségbeesett, unott, kifáradt nemzedéknek nem lehet érzéke az élet ama szebb, magaszatosabb föladatai iránt, amelyekben ’ az egyén fölülemelkedve önmagán, egy tágabb, magasabb közület tagjának érzi magát és annak virágzására szenteli karjának és lelkének erejét. A nemzet eszméjének ápolása ön,megtagadást, lemondást kiván, amelyért dúsan kárpótol az a lelki öröm és lelkesedés, amelyet nemzete élő haladásán érez a jó hazafi. De hol lehet megtalálni ezt az önmegtagadást és lemondást, a kötelességteljesítés legmagasabb formáit egy olyan nemzedéknél, amely az ő kétségbeesésében és nyugtalanságában életelvévé emelte a legridegebb önzést, az elzárkózást, az élvezeteknek való mindenek feletti hódolást ? Súlyos baj ez, amelyet annál nehezebb orvosolni, mert végokait kifürkészni nagyon nehéz. Vigyázni kell, hogy össze , ne téveszszük az okot az okozattal. Várjon az okozta-e az erkölcsi degenerációt, hogy egy hosszan tartó politikai rendszer kiölte a nemzeti ideálokat, vagy pedig az erkölcsi degeneráczió okozza-e a nemzeti eszme elsorvadását? Mi , az előbbenit akarjuk elhinni, mert bízni akarunk a nemzet jövőjében. Hinni akarjuk, hogy ez a nemzet nem önmagától romlott meg, hanem megrontották. Albrecht főherczeg mondotta, és pedig már régen, hogy Magyarországot csak korrupcióval lehet kormányozni. Hiszen ez oly természetes! Ha egy nemzetet akként akarunk kormányozni, hogy közéletében a nemzet eszméi, vágyai, lelki életének legsajátosabb és elidegeníthetetlen megnyilvánulásai ne érvényesüljenek, akkor ezt vagy leigázással, vagy megrontással, korrupcióval lehet csak végbevinni. A leigázás rendszere megbukott, tehát maradt a másik rendszer. Hogyne alacsonyodnék le az olyan nemzet, amely leghűbb fiainak, eszméi leglelkesebb zászlóhordozóinak hálátlanságot, meddőséget, sikertelen fáradozást juttat osztályrészül? Ahol a forró nemzeti érzést egy jéghideg légkör, a hiábavalóság tudata sorvasztja el ? E fagyasztó temperaturában ki kell halni az emberekből a nemzeti eszme éket adó, áldásos melegének , és mi marad az emberből, ha az erkölcsi tartalom legjavát kivesszük belőle ? Állat, amely puszta materiális életet él , fogyaszt, habzsol és hivalkodik. De miután erkölcsi erejének megfogyatkozása folytán munkaereje és kedve is csökken , anyagi jóléte is hanyatlik. Mohó vágyának szerzési képessége többé meg nem felel, aminek következménye az eladósodás, a sikkasztás, az öngyilkosság. Abban az országban, amelyben a nemzeti eszme összeomlott, össze kell omolnia mindennek : anyagi jólétnek, társadalmi békének, lelki harmóniának. Magyarország új regenerátora lenne az, aki visszaadná ennek az országnak a nemzeti ideálok kultuszát. Sokan fáradtak ebben legjobbjaink közül ; a legtöbben kifáradva, reményt vesztetten félreálltak. De amit a kevés nagy nem tudott megteremteni, nem teremthetné-e meg azt a sok, a millió kicsiny ? Lapunk mai száma 28 oldal. Földmivelésügyi feladatok. Budapest, ok!. TI. Darányi budgetje bemutatja azt a képet, amelynek megvalósítását a jövő évre maga elé tűzte földmivelésügyi kormányzatunk. Ugyanezen budget arról is számol, hogy mily áldozatok, mily eszközök szolgálnak majd a kitűzött feladat megoldására. A kép, a feladat elég kicsiny. Az áldozatok, az eszközök elég nagyok! Sajnos, már tavaly is, már két év előtt is, már az évek egész során át ezt konstatáltuk, ezt fájlaltuk, ezt kifogásoltuk Darányi budgetjénél. Darányi tárcavállalása abba a szerencsés epochába esett, midőn a nemzet felébredt közgazdasági letargiájából, s öntudatra eszmélve belátta, hogy mily régi adósa a földnek, amely eddig is őt táplálta. A nemzetet önfentartási ösztöne vezette arra, hogy művelje és gondozza azt a talajt, amelynek gyümölcséből a jövőben is táplálkozni óhajt. S a nemzet kettős örömmel nyújtotta az eszközöket Darányinak, ki átérezve feladata magasztosságát, szorgalommal s igaz lelkesedéssel látott a munkához. Darányi dicséretre méltó körültekintéssel és nagy szerencsével választotta meg munkatársait s a nemzetnek nagy volt öröme, midőn a földmivelésügy minden terén megkezdődött az alapvető munka. Örömmel láttuk a növénytermelés terén folyó kísérleteket; örömmel konstatáltuk a szarvasmarha-tenyésztés terén kijelölt helyes irányt. Elismeréssel követtük az értékesítés ügyének kezdeményezését és elismeréssel adóztunk a föld népe megmentésére irányuló törekvéseknek. De minden téren csak kísérletezés, csak irányjelölés, csak kezdeményezés, csak törekvés ! Sehol sem tapasztaljuk a nagyszabású alkotást, mindenhol nélkülözzük a nemzet naponkint fokozódó szükségleteivel lépést tartó nagy akcziót ! Darányi s derék munkatársai nemes és a nemzet háláját méltán megérdemlő buzgalommal elkészítették az alapot s most még mindig azon faragcsálnak, pepecselnek, ahelyett, hogy lázas sietséggel felépítenék az ország menedékházát. Pedig nagy szüksége van az országnak erre a menedékházra. Kifosztva az osztrák közös ügyes követelményektől, megbénítva a közös vámterülettől, máshol az ország meg nem húzódhatik, máshol a jövő harczhoz új erőt nem gyűjthet, mint a földmivelésügy menedékházában. Rajta tehát derék építészek, lássanak a munkához ! Elsősorban kérjenek hitelt az ország-s tói öntöző-csatornák készítésére. A pénz- sügyminiszter 200 millió koronát kért