Magyarország, 1902. november (9. évfolyam, 260-285. szám)

1902-11-01 / 260. szám

BUDAPEST, 1902. NOVEMBER 1. SZOMBAT Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Főszerkesztő : Szerkesztőség és kiadóhivatal , Teréz-körut 19. szám Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Holló Lajos:­­ Hirdetések nonparelle számítással díjszabás szerint IX. ÉVFOLYAM 260. SZÁM A nemzeti eszme. Budapest, okt. 31. Szoros összefüggésben állanak egymás­sal a politikai, a társadalmi és a gazda­sági élet jelenségei. Nem képzelhetünk el olyan országot, a­melynek zilált gaz­dasági élet mellett rendezett politikai vi­szonyai volnának, vagy pedig felfordult politikai állapotok mellett békés, harmo­nikus társadalmi életet tüntetne föl. Az embereket végre is nem lehet önzmaguk­tól elválasztani; mindegyik bent él a gazdasági élet forgatagában, beleilleszke­dik a társadalmi keretekbe és érzi az ország közviszonyainak kedvező vagy kedvezőtlen hatását. Bármelyike is zavar­­tatik meg az egységes társasági élet eme köreinek, lehetetlen, hogy a zavar át ne terjedjen a többi körökre is. Ahol tehát a gazdasági és társadalmi élet olyan ijesztő jelenségeket tár föl, mint miná­­lunk , ott biztosra mondhatjuk, hogy annak az országnak az egész közélete beteg, az egész berendezkedése hibás. Azt mondottuk, hogy a gazdasági és társadalmi élet ijesztő jelenségeket tár föl minálunk. Minden egyes nap siralmas bizonyítékokat nyújt eme állításunk mel­lett. Bármerre tekintünk, mit látunk és mit hallunk ? Bukásokat, sikkasztásokat, öngyilkosságokat, kivándorlást, eladóso­dást, elzüllést. A társadalom nyugalma oda van , fel van dúlva a családi élet, a társadalmi élet, a közélet. Nehéz nálunk minden : a kormányzás, a közszereplés, a gazdasági működés, a megélés. A ba­jokat és nehézségeket éppen úgy érzi az, aki a kormány élén áll, mint aki kihor­­dással keresi száraz kenyerét. Mindenki elégedetlen a maga helyzetével, unja fog­lalkozását és vágyik égető, mohó vágy­­gyal az élvezetekre, amelyek feledtetik vele az élet keserűségeit­, így az életnek semmi erkölcsi tartalma nincs ; a köte­lesség kínzó teher, a munka gyötrelem, a hivatás teljesítése fárasztó feladat, amely­nek elvégzésére csak a kényszerűség hajtja az embereket. Ezeknek az állapotoknak a legrombo­lóbb hatásuk ott van, azon az erkölcsi mezőn, ahol a haza, a nemzet­­fogalma van hivatva egyesíteni a gondolatokat,­az érzelmeket, a szívek lüktetéseit. Kétség­­beesett, unott, kifáradt nemzedéknek nem lehet érzéke az élet ama szebb, magasza­­tosabb föladatai iránt, amelyekben ’ az egyén fölülemelkedve önmagán, e­gy tágabb, magasabb közület tagjának érzi magát és annak virágzására szenteli karjának és lelkének erejét. A nemzet eszméjének ápolása ön,megtagadást, le­mondást kiván, a­melyért dúsan kárpó­tol az a lelki öröm és lelkesedés, amelyet nemzete élő­ haladásán érez a jó hazafi. De hol lehet megtalálni ezt az önmegtagadást és lemondást, a kötelességteljesítés legma­gasabb formáit egy olyan nemzedéknél, a­mely az ő kétségbeesésében és nyugtalan­ságában életelvévé emelte a legridegebb önzést, az elzárkózást, az élvezeteknek való mindenek feletti hódolást ? Súlyos baj ez, amelyet annál nehezebb orvo­solni, mert végokait kifürkészni nagyon nehéz. Vigyázni kell, hogy össze , ne té­­veszszük az okot az okozattal. Várjon az okozta-e az erkölcsi degenerác­iót, hogy egy hosszan tartó politikai rendszer ki­ölte a nemzeti ideálokat, vagy pedig az erkölcsi degeneráczió okozza-e a nemzeti eszme elsorvadását? Mi , az előbbenit akarjuk elhinni, mert bízni akarunk a nemzet jövőjében. Hinni akarjuk, hogy ez a nemzet nem önma­gától romlott meg, hanem megrontották. Albrecht főherczeg mondotta, és pedig már régen, hogy Magyarországot csak korrupc­ióval lehet kormányozni. Hiszen ez oly természetes! Ha egy nemzetet akként akarunk kormányozni, hogy köz­életében a nemzet eszméi, vágyai, lelki életének legsajátosabb és elidegeníthetet­len megnyilvánulásai ne érvényesüljenek, akkor ezt vagy leigázással, vagy megron­tással, korrupc­ióval lehet csak végbe­vinni. A leigázás rendszere megbukott, tehát maradt a másik rendszer. Hogyne alacsonyodnék le az olyan nemzet, amely leghűbb fiainak, eszméi leglelkesebb zászló­hordozóinak hálátlanságot, meddőséget, si­kertelen fáradozást juttat osztályrészül? Ahol a forró nemzeti érzést egy jéghideg lég­kör, a hiábavalóság tudata sorvasztja el ? E fagyasztó temperaturában ki kell halni az emberekből a nemzeti eszme ék­et adó, áldásos melegének , és mi marad az em­berből, ha az erkölcsi tartalom legjavát kivesszük belőle ? Állat, amely puszta materiális életet él , fogyaszt, habzsol és hivalkodik. De miután erkölcsi erejének megfogyatkozása folytán munkaereje és kedve is csökken , anyagi jóléte is ha­nyatlik. Mohó vágyának szerzési képessége többé meg nem felel, aminek következ­ménye az eladósodás, a sikkasztás, az öngyilkosság. Abban az országban, amely­ben a nemzeti eszme összeomlott, össze kell omolnia mindennek : anyagi jólétnek, társadalmi békének, lelki har­móniának. Magyarország új regenerátora lenne az, aki visszaadná ennek az országnak a nemzeti ideálok kultuszát. Sokan fá­radtak ebben legjobbjaink közül ; a leg­többen kifáradva, reményt vesztetten félreálltak. De amit a kevés nagy nem tudott megteremteni, nem teremthetné-e meg azt a sok, a millió kicsiny ? Lapunk mai száma 28 oldal. Földmivelésügyi feladatok. Budapest, ok!. TI. Darányi budgetje bemutatja azt a képet, amelynek megvalósítását a jövő évre maga elé tűzte földmivelésügyi kormány­zatunk. Ugyanezen budget arról is szá­mol, hogy mily áldozatok, mily eszközök szolgálnak majd a kitűzött feladat meg­oldására. A kép, a feladat elég kicsiny. Az áldozatok, az eszközök elég nagyok! Sajnos, már tavaly is, már két év előtt is, már az évek egész során át ezt konstatáltuk, ezt fájlaltuk, ezt kifogásoltuk Darányi budgetjénél. Darányi tárc­avállalása abba a szeren­csés epochába esett, midőn a nemzet felébredt közgazdasági letargiájából, s öntudatra eszmélve belátta, hogy mily régi adósa a földnek, amely eddig is őt táplálta. A nemzetet önfentartási ösztöne vezette arra, hogy művelje és gondozza azt a talajt, amelynek gyümölcséből a jö­vőben is táplálkozni óhajt. S a nemzet kettős örömmel nyújtotta az eszközöket Darányinak, ki átérezve feladata magasz­tosságát, szorgalommal s igaz lelkesedés­sel látott a munkához. Darányi dicséretre méltó körültekintés­sel és nagy szerencsével választotta meg munkatársait s a nemzetnek nagy volt öröme, midőn a földmivelésügy minden terén megkezdődött­ az alapvető munka. Örömmel láttuk a növénytermelés te­rén folyó kísérleteket; örömmel konsta­táltuk a szarvasmarha-tenyésztés terén kijelölt helyes irányt. Elismeréssel követ­tük az értékesítés ügyének kezdeménye­zését és elismeréssel adóztunk a föld népe megmentésére irányuló törekvéseknek. De minden téren csak kísérletezés, csak irányjelölés, csak kezdeményezés, csak törekvés ! Sehol sem tapasztaljuk a nagyszabású alkotást, mindenhol nélkülözzük a nemzet naponkint fokozódó szükségleteivel lépést tartó nagy akcziót ! Darányi s derék munkatársai nemes és a nemzet háláját méltán megérdemlő buz­galommal elkészítették az alapot s most még mindig azon faragcsálnak, pepecsel­nek, ahelyett, hogy lázas sietséggel fel­építenék az ország menedékházát. Pedig nagy szüksége van az országnak erre a menedékházra. Kifosztva az osztrák közös ügyes követelményektől, megbénítva a közös vámterülettől, máshol az ország meg nem húzódhatik, máshol a jövő harczhoz új erőt nem gyűjthet, mint a földmivelésügy menedékházában. Rajta tehát derék építészek, lássanak a munkához ! Első­sorban kérjenek hitelt az ország-­s tói öntöző-csatornák készítésére. A pénz- s­ügyminiszter 200 millió koronát kért

Next