Magyarország, 1902. december (9. évfolyam, 286-310. szám)

1902-12-02 / 286. szám

A Fejérváry-ügy. Széll Kálmán miniszterelnök, amint jeleztük, szombaton este csakugyan Bécsbe utazott, vasárnap délelőtt 11 órakor Schönbrunnban hosszabb kihallgatáson volt a királynál és tegnap este 9 órakor visszaérkezett Budapestre. Ugyancsak visszajött Bécsből Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter is, akiről azt jelentik, hogy bécsi tartózkodása alkalmával a véderőjavaslatok plenáris megvitatását előkészítő tárgyalásokról referált az uralkodónak. Bécsi útjuknak eredménye az, hogy most sem kormányválságról, sem a honvédelmi miniszter válságáról nincs szó (?) Megegyezés van az iránt, hogy a válságra okot adott incidenst nem bolygatják. Hogy ez nem elintézés, az mindenki előtt világos. Ez legfeljebb ideiglenes elfojtása a meglévő ellentéteknek azért, hogy a küszöbön álló nagy kérdések tárgyalását ne zavarják. Attól tartanak azonban, hogy az ekként elfojtott ellentétek majd sokkal alkalmatlanabb időben fognak kitörni, és nagyobb emócziókat fognak létrehozni, mint hoztak volna most, ha a válság természetes lefolyását meg nem gátolják. A miniszterelnök és a honvédelmi miniszter bécsi útjáról félhivatalosan ekként számolnak be: Széll Kálmán miniszterelnök titkárja, báró Skerlecz kíséretében ma reggel Bécsbe érkezett. A magyar kormányelnök délelőtt 11 órakor Schönbrunnba hajtatott, ahol a király hosszabb magánkihallgatásban fogadta. E kihallgatás folyamán a miniszterelnök referált a felségnek a folyó kormányzati ügyekről. A kihallgatás után Széll Kálmán miniszterelnök ma este 9 órakor visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnökkel együtt tért vissza a magyar fővárosba báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter is, aki bécsi tartózkodása során referált a felségnek a véderőjavaslatok plenáris megvitatását előkészítő tárgyalásokról. Bécsi tudósítónk jelenti: A N. Tk. A. mai esti száma a következőket írja Széll Kálmán bécsi útjáról: A magyar miniszterelnök bécsi utazása nem volt összefüggésben a legutóbbi budapesti eseményekkel és ő maga is lapunk szerkesztője előtt alaptalanoknak mondotta a válságról elterjedt híreket. A miniszterelnök rá is mutatott a beszélgetés alkalmával azon eseményekre, amelyek befolyással voltak utazására. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy már a múlt vasárnap akart Bécsbe utazni a folyó államügyekről referálni, de a király gyengélkedő állapota miatt mostanra halasztotta az utazást. aigggnMKmu^w!BHÍMÍBGhHBB»nKOT Sem részleges, sem pedig általános krízis nincs. Azután folytatta a miniszterelnök: — Az én utolsó ittlétem óta több mint három hét múlt el és miután a király betegsége akadályozott a referálásban, most teljesítettem azt. Mondhatom, hogy a király állapota teljesen kielégítő és jó színben is van. Én csak a folyó ügyekről referáltam a királynak. Utazásom semmiféle válsággal nem függ össze, hanem van most egy másik fontos ügy, amely bennünket foglalkozat és ez a berlini eseményeit. Evvel önnek mindent elmondottam. három órakor Széll elhagyta a magyar miniszteri palotát és a városban látogatásokat tett. Közben Börber dr. is megjelent a magyar miniszteri palotában, ahol névjegyét hagyta hátra. 4 órakor visszatért a miniszterelnök, amikor már báró Fejérváry is várta. Báró Fejérváryt a király háromnegyed óráig tartó kihalgatáson fogadta. Ugyancsak ennek a lapnak egy másik tudósítást a következőleg hangzik: Szélit nem a krízis vezette Bécsbe, hanem más fontosabb események. Két fontos esemény adott erre okot. Az egyik az, hogy már a keddi ülésen a magyar parlament elé kerül az új véderőjavaslat és a magyar miniszterelnök információt akart szerezni, milyen sors vár erre a javaslatra az osztrák parlamentben. A másik fontos dolog a berlini esemény, amelyet berlini kérdésnek lehet nevezni. A berlini eseményeket az osztrák és a magyar kormányok élénk figyelemmel kísérik, mert egy éjjelen alatt az a meglepetés történhetik, hogy Németország felmondja a kereskedelmi szerződéseket. A felmondás határideje december végén lejár, úgy Budapesten mint Bécsben számítanak a felmondás lehetőségére ésazért készen akarnak lenni az eshetőség bekövetkezésére és azért a teendők felett tanácskozásokat provokálnak, miután ezen ügy szoros összefüggésben van a megállapítandó vámtarifával és a kiegyezéssel. A horvát tartománygyűlés, Zágrábból táviratoztak, hogy a tartománygyűlés mai ülését délelőtt 11 órakor nyitotta meg Gyurgyevics Vászó elnök. Napirenden van az indemnitásról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Popovics István előadó elfogadásra ajánlja a javaslatot és azt mondja, hogy az indemnitás benyújtására az adott okot, hogy a pénzügyi egyezmény még nem készült el. Brestyánszky kiemeli, hogy a javaslat benyújtásának egyedüli okául a szükséget említették. Ez alkalommal szólnia kérl a kormányzati rendszerről is. Ma a kormánynak kertbe, ahonnan a rozmaringot a múlt vasárnap hoztam, vártak egy kis vacsorára. Hát úgy is volt. Gida napszálltakor keresztülépett a Petri uram kerítésén. Én már ott vártam az étellel, melybe maszlagot főztem. Gida éhes volt, mert a szeretője nem adott neki enni s mohón ette a mérges eledelt. Egyszer csak felállott sápadt arczczal és át akarta ölni a derekamat, de én ellöktem magamtól u£, hogy kiesett a virágágyak közé. A többit tetszenek tudni. Meghalt, engem meg idehoztak vásba. Adjanak hóhér kezére, nem bánom. Megérdemlem a halált, nem kérek kegyelmet és irgalmat, csak azt, hogy higyjék el: én nem voltam soha senkinek a szeretője .. .A szenátorok csöndben hallgatták a szép leány vallomását s azután behívták a hajdúkat, akik elvezették a vádlottat a városház legsötétebb tömlöczébe, az írásokat pedig kiadták Kereki Nagy Sámuel fürmendernek, kit a deliberátum est fogalmazásával megbíztak. Kereki Nagy Sámuel úr egészen beleizzadt a perirat tanulmányozásába. Nem mintha tudós fejével nem tudott volna eligazodni a sorok közt, hanem azért, mert az írásokból azt vette hogy Sitke Jutkának az édesanyját Tokodisztérnek hívták. Mikor e nevet elolvasta a türmender úr, hát csak egy fényéről (Derencsin: Bűntényéről) akar beszélni és pedig arról a rendeletről, amely 3Va 6/6-os pótadó kivetését rendelte a szerbellenes tüntetések alkalmával. A kormány csak a király végrehajtó közege, tehát a kiegyezésnek megfelelően kell eljárnia. Márpedig a kiegyezés 69-ike §-a előírja, hogy itt éppen olyan alkotmányos szabadságnak kell uralkodnia, mint Magyarországon. Ha tehát a jobboldal a kiegyezési törvény alapján áll, respektálnia is kell a törvényt, különösen azt a rendelkezést, amely az 1874. január 10-iki törvény első paragrafusában a bánnak a végrehajtó hatalom kezeléséért való felelősségére nézve ugyanazt az elvet állítja fel. Az október 27-iki báni rendelet homlokegyenest ellenkezik a végrehajtó hatalom elvével, mert belenyúl a törvényhozás hatáskörébe, amelyet a városi rendtartás értelmében a községek autonóm képviseletei gyakorolnak. A bán rendelete azonban a polgári és a büntetőtörvénykönyvvel is ellenkezik. Ha szükségrendeletről beszélnének és a rendeletet kényszerállapottal mentenék, még ez sem volna elegendő mentség, mert ilyen rendeletet csak a legnagyobb szükség esetében szabad kibocsátani és csak akkor, ha a törvények már nem elegendők a veszedelem elhárítására. Ez a feltétel azonban nem volt meg. A kormánynak törvényes eszközei voltak a kártérítés kérdésének rendezésére, összehívhatta volna a községtanácsot és ha ez nem engedelmeskedett volna, feloszlathatta volna és kormánybiztossal oldathatta volna meg a kártérítés kérdését, így azonban a rendeletet a statárium lefolyása alatt bocsátották ki és azt a körülményt még Magyarországon is szigorúan elítélte Komjáthy képviselő. (Helyeslés balról. Harambasics közbeszól: Magyar embernek kell védelmünkre kelnie ? Vankovics: Hiszen ti még jobb magyarok akartok lenni! Harambasics. Szégyene Magyarországnak, hogy a jobboldaliak magyarok akarnak lenni!) Szaló szerint a kormány az oka annak, hogy a szeptemberi zavargásokra került a dolog. Ennek a kormánynak a költségvetést sem szavazhatja meg. Vrbanics kifejti, hogy Széll Kálmán megsértette a kiegyezés 46. §-ában foglalt azt a rendelkezést, amidőn a delegáczióban kijelentené, hogy a Budapesten felállítandó horvát szakosztályokat beszüntette. Ilyen intézkedés csakis a horvát országgyűlés hozzájárulásával történhetik. Félő, hogy Széll Kálmán a jövőben is hasonló törvényszegéseket fog elkövetni Horvátországgal szemben. Innen van az, hogy Horvátországban nem tud a magyarok iránt melebámban gonosz szándékból. De sok volt az irigyem. Nem tudom miért? Talán szebb voltam, mint azok a lányok, akik bécsi rongygyal kenték be az arczukat. Én nem bántottam soha senkit, nem hitegettem egy legényt se. Két évvel ezelőtt aratáskor láttam először Bokros Gidát. Szép legény volt, megtetszett. Sokszor találkoztunk a fonóba, meg az utczán, azt mondta, hogy elvesz az új borra, addig keres egy kis költséget. Én is szerettem, nem tagadom. Eleinte jó ember volt. Egyszer fogta meg a derekamat a Szőke Pista lakodalmán, de én a kezére ütöttem s azt mondtam, hogy a lakodalomig nem szabad ilyesmit cselekedni. Ezért megharagudott és odament Szálas Péter gazdáram feleségéhez s attól kezdve azzal tánczolt egész éjszaka. Az a rossz asszony meg, akit az ura már kétszer elkergetett rossz élete miatt, a szemembe nevetett és azt mondta, hogy: na lányom, megmutatom, hogy Gida sohasem fogja meg többé a derekadat. Oszt hogy haza mentünk, elfelejtettem a Gida gorombaságát. Másnap szembe jött velem a boldogfalvi úton, de mikor meglátott, lekerült a kertek alá. Én utána kiáltottam. Kelletlenül állt meg és így szólt: mit kívánsz Jutka ? Szaporán beszélj, mert nincs időm, mennem kell a szeretőmhöz, mert Szálas Péter uram elment a hadházi vásárra. Haladj az utadra te is, oszlán majd ha megcsókolom a szeretőm orczáját, rád is gondolok s talán estére, ha kimulatom magamat, hozzád is befordulok. Nem tagadom Uraim, Szenátor Uraim — folytatá Jutka, hogy ennyi becstelenítés fájt a szívemnek. Egyet gondoltam és így szóltam Gidának: nem bánom én Gida, ha más szeretetője vagy is, elvállallak én úgy is téged. Gyere hozzám alkonyatkor, ott leszek a kis tazgatni kezdett az elméjében. Ismerős volt a név előtte. Visszacsenget az a múltból lébe. Mikor még ő is fiatalabb volt, mikor ég szeretett és nem költözött a köszvény fába. Huszonkét évvel ezelőtt! Igen, akkor ég Tokodi Eszter is élt, akit a türmender ur gén elfeledett. De mert eszébe jutott, hogy ennyi boldog órát töltött a szép Eszternél, it azután elkommendált Sitke uramnak, a jduk őrmesterének feleségül. Sitke örült a ----------- --------------iítbír—/ .......jlkizja szép leánynak, de amikor egy félév múlva a kis Jutka a világra jött, otthagyta a város szolgálatát és úgy elment a feleségével, hogy tíz évig a hírét sem hallották. El is felejtették, legkülönösebben pedig Kereki Nagy Sámuel uram, aki azóta nótáriusból türmender lett és agglegénykedése közben megöregedett. Ifjúsága könnyelmű cselekedetét el is feledte, de most, hogy a Sitke Jutka bűnügyében kellett szentencziát mondania, háborogni kezdett a lelke. Összevette az időt, felkutatta emlékeit s az a gyanú ébredt fel benne, hogy Jutka az ő leánya. A fürmender úr izzadni kezdett, pedig a legerősebb dohánytól sem tapasztalta ezt sohasem. De azért letette öblös pipáját és szép rendbe szedvén az írásokat, egy jelentést mellékelt ahhoz a Tekintetes és Nemes Tanácshoz, melyben betegséget mondván okul, lemondott az exmissus fürmenderi tisztségéről. Sitke Jutka megnyugodtan várta az ítéletet, és mikor a kaczkiás tömlöcztartó kárörvendve — mert enyelgéseit nem hallgatta meg a boldogtalan leány, — hírül adta neki, hogy a váradi hóhérmester megérkezett, a leány letérdelt sötét börtönének nyirkos földjére és összetett kezekkel, könnyek közt áldotta az Istent, akitől megtört lelke irgalmat remélt. Jutkát a szenátus palloshalálra ítélte. Mikor a hóhér bevégezte munkáját . Tiszteletes Komor Ádám uram a Miatyánkot imádkozta a bűnös leány holtteste felett, a hajdúk káplárja rémülten jelentette a vérpadtól távozó szenátoroknak, hogy Kereki Nagy Sámuel uram lakásán főbelőtte magát és menten meghalt, így vagyon ez megirva az 1715-iki esztendőkről szóló írásokban . .. I MAGYARORSZÁG?" Budapest, 1902. kedd, deczember 2.