Magyaroszág, 1903. január (10. évfolyam, 1-27. szám)

1903-01-01 / 1. szám

­^UD^L0­19037JANUÁR 1.____ ______CS­ÜTÖRTÖK X. ÉVFOLYAM I. SZÁM , Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Főszerkesztő Szerkesztőség- és kiadóhivatal , Teréz­ körút 19. szám Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Holló Lajos: Hirdetések nonpareile számítással aijszatmás szerint Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyor­san szíveskedjenek intézkedni, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Végső erőfeszítés: Budapest, decz. 31. Amikor Lukács László pénzügyminisz­ter tegnap este odahagyta Bécset, joggal hihette mindenki, hogy ez a tárgyalások meghiúsulását jelenti. Széli azonban Bécsben maradt, ott kellett maradnia az orosz külügyminiszterre való tekintettel is. Ottmaradása semmi mást nem jelent­hetett, mint azt, hogy ha az osztrák el­ejti túlzott és lealázó követeléseit, és nem­csak közeledik a magyar kormány ál­tal képviselt állásponthoz, de azt egész terjedelmében elfogadja, akkor ő még ott legyen, hogy az utolsó órá­nak utolsó perc­ében elfogadja és meg­kösse az osztrák kormánynyal a meg­egyezést. Amikor Széll Kálmán mindent megtett arra nézve, hogy a kiegyezés megköthető legyen, akkor az osztrák kor­mány szükségszerűleg ez elé az alterna­tíva elé került: vagy meghajolni a jogos magyar álláspont előtt, vagy magára vál­lalni az uralkodó előtt a végleges szakítás teljes ódiumát. Tegnap este jelentettük, hogy a tár­gyalások abbamaradtak, és hogy az osztrák kormány inic­iativájára, van szük­ség, hogy azok fonala, újból fölvehető legyen. Más szóval ez, annyit jelentett, hogy a magyar kormány kimondotta az udolsó szót, tehát az osztrák kormányon a sor, erre igent, vagy nemet mondani. A rohamosan fejlődő események a jelenté­sünknek teljesen igazat adtak : Körber osz­trák miniszterelnök már tegnap este 9 óra­kor megjelent Széllnél,hogy bejelentse kész­ségét a tárgyalások újabb felvételére. A hely­zet ezáltal lényegesen megváltozott, és csak természetes dolog, hogy a megváltozott helyzetről a kormányelnökök siettek az uralkodónak jelentést tenni. Ez a mai nap délelőttjének folyamán történt meg, az uralkodó külön-külön fogadta a két miniszterelnököt, és a kihallgatás ered­ménye az, hogy ma délután a két kor­mányelnök ismét tanácskozott egymással. De a mai nap legfontosabb eseménye, amely ugyan az eddigiekből logikailag következik, de a bekövetkezett fordulat egész nagyságát föltárja : és ma délután négy órakor összeülő osztrák minisztertanács. Egész természetesnek találjuk, hogy ha Körber elhatározta magát, az eddig oly makacs szívóssággal védelmezett állás­pontnak elhagyására, ezt nem teszi csu­pán a maga és Böhm-Bawerk pénzügy­­minisztertársának felelősségére, hanem meg akarja osztani a felelősséget összes minisztertársaival. Ezért hívja össze a minisztertanácsot, döntsön az, mint tes­tület, abban a kérdésben, elfogadhatja-e az osztrák kormány egész terjedelmében a magyar álláspontot, vagy elutasító ha­tározatával végleg meghiúsítsa a kiegye­zés megkötésére irányuló kísérleteket ? Mert más választás nincs. Bátran mondhatjuk, hogy a krízis ma van igazán a tetőpontján. A mai nap dönt a gazdasági közösség sorsa fölött. Holnap már minden késő lenne. A ma­gyar közvélemény annyira megcsömörlött ettől az utálatos hajszától, amelyet az osztrák veszekedő pártok és kormányok a mi országunk gazdasági érdekei ellen folytatnak azért, hogy az itt nyerendő konezon megbékülhessenek és gyógyíthas­sák a maguk züllő állapotaikat, hogy újév után Magyarországon már sem kormány, sem parlament nem kapható arra, hogy tovább is veszekedjék Ausztriával. Más­­dolga is van Magyarországnak : a saját belső állapotait akarja üdvös reformok, okos törvények által konszolidálni, erősí­teni, szilárdítani. Minderre eddig nem ér­tünk rá, Ausztria miatt, holnaptól kezdve rá akarunk érni. Ha tehát Ausztria meg akarja tartani azokat az óriási előnyö­ket, a melyeket neki a gazdasági közös­ség nyújt, erre még van egypár órája ; annyi, amennyi a mai napból még hátra van. Több nincs. Badók Lajos. 1851—1902. — A Magyarország eredeti tárczája. — Férfi-kora delén, erejének teljében, költői pályájának csúcspontján kihullott kezéből a toll, érző szíve kihűlt, alkotó agya megdermedt a szalál leheletétől. Őszinte, erős egyéniség, önálló gondolkozás, komoly ambíczió, törhetetlen munkakedv: ezek jellemezték mint költőt s mint embert egy­aránt. Erős szarkazmusa inkább mint életlap­­szerkesztőt jellemezte, mint, ember szelíd ke­délyű, tréfára hajló kedély. Pályája kezdetén csaknem kizárólag az él­ezés, gúnyos genrét műveli. A régi Üstökösnél kezdi meg pályáját. Jókai Mór keze alatt bon­togatja szárnyait, ott izmosodik tehetsége s ott sajátítja el az életlap-szerkesztés minden csin­­ját-binját. Első verses kötetei is még ennek az irányzatnak egyik határköve, a czimek Őrtüzek és Rúgott csillagok, a tartalmuk ötletszerű, afo­­risztikus. Egy-egy point-t versel meg inkább, s a napi események, a politika adják meg az inspirácziót költeményeihez. Hogy ez a kérész életű költészet nem elégí­tette ki Bartók Lajos ambíczióját s hogy költői tehetsége is méltóbb tárgyakat keresett, az csak természetes. Erős nemzeti érzése, élénk meg­figyelőképessége, határozott mondanivalója a színpadra késztették, ahol azután főként a tör­ténelmi színművekben nemcsak legszebb sike­reit aratta, de maradandó becsüt is alkotott. Első darabja, egy regényes vígjáték. A legszebb 1879-ben került színre a Nemzet Színházban. Ez a darab alapította meg tulajdonképpen Bartók Lajos költői hírnevét, mert habár a darab, színpadi technikájának fogyatékos volta miatt, nagy külső sikert nem is aratott, tartal­mas volta, költői lendületű versei s szerzőjének komoly tehetsége egyszerre hírhez juttatták az akkor alig 28 éves szerzőt. Közben a szépirodalmi lapokban mind sűrűb­ben jelentek meg Bartók komoly Urai költe­ményei s hangjának tisztasága, érzelmeinek mélysége hamar megtalálták utjukat nagy­­közönség szivéhez. Körülbelül erre az időre esik (1878) a Bolond Istók uj alapítása. Ez az életlap kegyetlen har­­czot kezdett a fuzionált Deák-Tisza-párttal s egészen uj hangot honosított meg a magyar életlap-irodalomban. A lapot ez időben csak­nem egyedül csinálta meg Bartók Lajos, aki­nek azonban sem munkabírását, sem költői invenczióját nem akadályozta az a mindennapi kemény munka. 1884-ben írja meg első történelmi drámáját, Kendi Margitot, amely egyszerre országszerte ismertté teszi nevét. A múlt idők korszellemé­nek visszaérzése, hatalmasan szárnyaló költői nyelv s erős d­rámaiasság teszik értékessé ezt a drámáját. A siker előkészítője volt 1884-ben, majd 1883-ban megjelent költeményes kötete, amely lírai költészetének javatermését bocsátotta for­galomba. Ekkor már országszerte a legjobban hangzó nevek között emlegették az ő nevét is. Iro­dalmi társaságok siettek őt tagjaik közé vá­lasztani s mindinkább elismerték nagy tehet­ségét. Legnagyobb s legmaradandóbb sikerét 1887- ben aratta a Nemzeti Színházban. E nagy, ál­talános siker szintén egy történelmi tragédiá­hoz fűződik. Thu­rán Anna a czíme ennek a tragédiának, amely szinte tüneményes sikert aratott. Az akkori lapok az elragadtatás hang­ján írnak a darabról s mint párját ritkító ese­ményt említik fel, hogy a darab harmadik föl­vonása után a szerzőt tizenkilenczszer szólítot­ták a lámpák elé. Az az általános és megér­demlőt nagy siker, amelylyel ezt a darabot, országszerte fogadták, az Akadémia figyelmét is felkeltötte s még ugyanabban az évben ki­tüntette Bartóknak ezt a darabját a Pécsely­­dijjal. Ebben a darabban kulminál Bartók Lajos költészete. Itt már teljesen ismeri a színpadot s nem csupán irodalmi értékű s maradandó becsű költői alkotás a Thurán Anna, hanem mint színpadi mű is egyike a leghatásosabbak­nak, a legerősebb tudással megkomponáltab­­baknak. Csupa erő, csupa lendület. Komor tárgyához méltó sötét kidolgozása, a nyelve is csupa erő, csupa drámaiság. Nemcsak relative legjobb darabja Bartóknak, hanem abszolút mértékkel mérve is, megállja helyét. Ugyanez időtájra esik legértékesebb u­rai kö­tetének, a­­Kárpáti emlékének megjelenése is. Lapunk m­ai száma 32 oldal.

Next