Magyaroszág, 1903. január (10. évfolyam, 1-27. szám)
1903-01-01 / 1. szám
^UD^L019037JANUÁR 1.____ ______CSÜTÖRTÖK X. ÉVFOLYAM I. SZÁM , Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Főszerkesztő Szerkesztőség- és kiadóhivatal , Teréz körút 19. szám Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Holló Lajos: Hirdetések nonpareile számítással aijszatmás szerint Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Végső erőfeszítés: Budapest, decz. 31. Amikor Lukács László pénzügyminiszter tegnap este odahagyta Bécset, joggal hihette mindenki, hogy ez a tárgyalások meghiúsulását jelenti. Széli azonban Bécsben maradt, ott kellett maradnia az orosz külügyminiszterre való tekintettel is. Ottmaradása semmi mást nem jelenthetett, mint azt, hogy ha az osztrák elejti túlzott és lealázó követeléseit, és nemcsak közeledik a magyar kormány által képviselt állásponthoz, de azt egész terjedelmében elfogadja, akkor ő még ott legyen, hogy az utolsó órának utolsó percében elfogadja és megkösse az osztrák kormánynyal a megegyezést. Amikor Széll Kálmán mindent megtett arra nézve, hogy a kiegyezés megköthető legyen, akkor az osztrák kormány szükségszerűleg ez elé az alternatíva elé került: vagy meghajolni a jogos magyar álláspont előtt, vagy magára vállalni az uralkodó előtt a végleges szakítás teljes ódiumát. Tegnap este jelentettük, hogy a tárgyalások abbamaradtak, és hogy az osztrák kormány iniciativájára, van szükség, hogy azok fonala, újból fölvehető legyen. Más szóval ez, annyit jelentett, hogy a magyar kormány kimondotta az udolsó szót, tehát az osztrák kormányon a sor, erre igent, vagy nemet mondani. A rohamosan fejlődő események a jelentésünknek teljesen igazat adtak : Körber osztrák miniszterelnök már tegnap este 9 órakor megjelent Széllnél,hogy bejelentse készségét a tárgyalások újabb felvételére. A helyzet ezáltal lényegesen megváltozott, és csak természetes dolog, hogy a megváltozott helyzetről a kormányelnökök siettek az uralkodónak jelentést tenni. Ez a mai nap délelőttjének folyamán történt meg, az uralkodó külön-külön fogadta a két miniszterelnököt, és a kihallgatás eredménye az, hogy ma délután a két kormányelnök ismét tanácskozott egymással. De a mai nap legfontosabb eseménye, amely ugyan az eddigiekből logikailag következik, de a bekövetkezett fordulat egész nagyságát föltárja : és ma délután négy órakor összeülő osztrák minisztertanács. Egész természetesnek találjuk, hogy ha Körber elhatározta magát, az eddig oly makacs szívóssággal védelmezett álláspontnak elhagyására, ezt nem teszi csupán a maga és Böhm-Bawerk pénzügyminisztertársának felelősségére, hanem meg akarja osztani a felelősséget összes minisztertársaival. Ezért hívja össze a minisztertanácsot, döntsön az, mint testület, abban a kérdésben, elfogadhatja-e az osztrák kormány egész terjedelmében a magyar álláspontot, vagy elutasító határozatával végleg meghiúsítsa a kiegyezés megkötésére irányuló kísérleteket ? Mert más választás nincs. Bátran mondhatjuk, hogy a krízis ma van igazán a tetőpontján. A mai nap dönt a gazdasági közösség sorsa fölött. Holnap már minden késő lenne. A magyar közvélemény annyira megcsömörlött ettől az utálatos hajszától, amelyet az osztrák veszekedő pártok és kormányok a mi országunk gazdasági érdekei ellen folytatnak azért, hogy az itt nyerendő konezon megbékülhessenek és gyógyíthassák a maguk züllő állapotaikat, hogy újév után Magyarországon már sem kormány, sem parlament nem kapható arra, hogy tovább is veszekedjék Ausztriával. Másdolga is van Magyarországnak : a saját belső állapotait akarja üdvös reformok, okos törvények által konszolidálni, erősíteni, szilárdítani. Minderre eddig nem értünk rá, Ausztria miatt, holnaptól kezdve rá akarunk érni. Ha tehát Ausztria meg akarja tartani azokat az óriási előnyöket, a melyeket neki a gazdasági közösség nyújt, erre még van egypár órája ; annyi, amennyi a mai napból még hátra van. Több nincs. Badók Lajos. 1851—1902. — A Magyarország eredeti tárczája. — Férfi-kora delén, erejének teljében, költői pályájának csúcspontján kihullott kezéből a toll, érző szíve kihűlt, alkotó agya megdermedt a szalál leheletétől. Őszinte, erős egyéniség, önálló gondolkozás, komoly ambíczió, törhetetlen munkakedv: ezek jellemezték mint költőt s mint embert egyaránt. Erős szarkazmusa inkább mint életlapszerkesztőt jellemezte, mint, ember szelíd kedélyű, tréfára hajló kedély. Pályája kezdetén csaknem kizárólag az élezés, gúnyos genrét műveli. A régi Üstökösnél kezdi meg pályáját. Jókai Mór keze alatt bontogatja szárnyait, ott izmosodik tehetsége s ott sajátítja el az életlap-szerkesztés minden csinját-binját. Első verses kötetei is még ennek az irányzatnak egyik határköve, a czimek Őrtüzek és Rúgott csillagok, a tartalmuk ötletszerű, aforisztikus. Egy-egy point-t versel meg inkább, s a napi események, a politika adják meg az inspirácziót költeményeihez. Hogy ez a kérész életű költészet nem elégítette ki Bartók Lajos ambíczióját s hogy költői tehetsége is méltóbb tárgyakat keresett, az csak természetes. Erős nemzeti érzése, élénk megfigyelőképessége, határozott mondanivalója a színpadra késztették, ahol azután főként a történelmi színművekben nemcsak legszebb sikereit aratta, de maradandó becsüt is alkotott. Első darabja, egy regényes vígjáték. A legszebb 1879-ben került színre a Nemzet Színházban. Ez a darab alapította meg tulajdonképpen Bartók Lajos költői hírnevét, mert habár a darab, színpadi technikájának fogyatékos volta miatt, nagy külső sikert nem is aratott, tartalmas volta, költői lendületű versei s szerzőjének komoly tehetsége egyszerre hírhez juttatták az akkor alig 28 éves szerzőt. Közben a szépirodalmi lapokban mind sűrűbben jelentek meg Bartók komoly Urai költeményei s hangjának tisztasága, érzelmeinek mélysége hamar megtalálták utjukat nagyközönség szivéhez. Körülbelül erre az időre esik (1878) a Bolond Istók uj alapítása. Ez az életlap kegyetlen harczot kezdett a fuzionált Deák-Tisza-párttal s egészen uj hangot honosított meg a magyar életlap-irodalomban. A lapot ez időben csaknem egyedül csinálta meg Bartók Lajos, akinek azonban sem munkabírását, sem költői invenczióját nem akadályozta az a mindennapi kemény munka. 1884-ben írja meg első történelmi drámáját, Kendi Margitot, amely egyszerre országszerte ismertté teszi nevét. A múlt idők korszellemének visszaérzése, hatalmasan szárnyaló költői nyelv s erős drámaiasság teszik értékessé ezt a drámáját. A siker előkészítője volt 1884-ben, majd 1883-ban megjelent költeményes kötete, amely lírai költészetének javatermését bocsátotta forgalomba. Ekkor már országszerte a legjobban hangzó nevek között emlegették az ő nevét is. Irodalmi társaságok siettek őt tagjaik közé választani s mindinkább elismerték nagy tehetségét. Legnagyobb s legmaradandóbb sikerét 1887- ben aratta a Nemzeti Színházban. E nagy, általános siker szintén egy történelmi tragédiához fűződik. Thurán Anna a czíme ennek a tragédiának, amely szinte tüneményes sikert aratott. Az akkori lapok az elragadtatás hangján írnak a darabról s mint párját ritkító eseményt említik fel, hogy a darab harmadik fölvonása után a szerzőt tizenkilenczszer szólították a lámpák elé. Az az általános és megérdemlőt nagy siker, amelylyel ezt a darabot, országszerte fogadták, az Akadémia figyelmét is felkeltötte s még ugyanabban az évben kitüntette Bartóknak ezt a darabját a Pécselydijjal. Ebben a darabban kulminál Bartók Lajos költészete. Itt már teljesen ismeri a színpadot s nem csupán irodalmi értékű s maradandó becsű költői alkotás a Thurán Anna, hanem mint színpadi mű is egyike a leghatásosabbaknak, a legerősebb tudással megkomponáltabbaknak. Csupa erő, csupa lendület. Komor tárgyához méltó sötét kidolgozása, a nyelve is csupa erő, csupa drámaiság. Nemcsak relative legjobb darabja Bartóknak, hanem abszolút mértékkel mérve is, megállja helyét. Ugyanez időtájra esik legértékesebb urai kötetének, aKárpáti emlékének megjelenése is. Lapunk mai száma 32 oldal.