Magyarország, 1903. február (10. évfolyam, 28-51. szám)

1903-02-22 / 46. szám

t­ ségének akarata, érvényesüljön. Önök al­kotmányos jogukat gyakorolták, amidőn nézetüknek törvényes formában kifejezést adtak, egyebekben pedig csak arra kér­hetem önöket, hogy a törvényhozás dönté­sét bizalommal várják és annak idején alkotmányos megnyugvással fogadják. Kö­szönöm, hogy látogatásukkal személyemet megtisztelték és örülök, hogy a Házban a haza ennyi lelkes polgárát tisztelhetem. Hosszantartó lelkes éljenzés kísérte Apponyi Al­bert gróf beszédét. Az elnök még kezet nyújtott a küldöttség szónokának, azután visszavonult belső szobájába, a küldöttség pedig a teremből távozva, ellepte a Ház karzatait. A mai ülésnek ők adták meg a külső színét s a kis­kunságiak szép, magyar arczán gyönyörűséggel legeltette tekintetét mindenki a Házban. (A banker.) Déli egy órakor társasebád volt a Gambrinus­ban, melyen a küldöttség tagjain kívül megjelentek: Holló Lajos, Szederkényi Nándor, Beöthy Ákos, Lovászy Márton, Molnár Jenő, Nessi Pál országgy. képviselők, a főváros független polgárságának szá­mos tagja és sokan az ifjúság köréből, nevezetesen: Idakéri Győző, az Egyetemi kör ügyvezető elnöke, Antóni Bála a Menza Akadémika elnöke és Mada­­rassy László, a Bölcsészethallgatók Segítő­ Egyesü­letének elnöke. Az első felköszöntőt Holló Lajos mondotta. Haza­fias örömmel tölti el a félegyházi polgárság felrán­dulása, a­kik is megmutatják, hogy szóval és tettel küzdenek a nemzet jogaiért. Az egész országra nagy kihatással lesz a félegyházi példa, a­mely nem fog elmúlni nyomtalanul. Hogy mozgalmukat mennyire komolyan veszik, példa rá az az illusztris társaság, a­mely a félegyháziakat ez összejövetelen megjele­nésével megtisztelte és elsősorban Beöthy Ákos, az erőnek és férfias bátorságnak a megtestesítése. Magyarország most egy új korszak előtt áll, a­melynek olyan aczélkorú emberekre van szüksége, mint Beöthy Ákos. A félegyháziak nevében is reá emeli poharát. Beöthy Ákos remek szép beszédben a félegy­háziakra üríti pohara; egyrészt mert olyan férfiút küldtek a parlamentbe, mint Holló Lajos, aki mint szónok és mint public­ista egyaránt kiváló, másrészt azért, mert segítségül jöttek az ország jogaiért való küzdelem h­arc­osaihoz. A félegyh­á­­ziak fogják mozgásba hozni azt a lavinát, amely elsöpri ezt az átkos rendszert és annak embereit. A következő szónok Idakéri Győző volt, az Egye­temi Kör ügyvezető elnöke. Azért tiltakozunk a katonai javaslatok ellen, hogy megakadályozzuk azt, mert a despotizmus akaratát látjuk benne. A félegyháziak lépése s lázadása az alkotmánytiprás ellen gondvi­­selésszerű; mintha Petőfi és Kossuth szelleme vezérelné őket, hogy az ország szivét, fővárosát fölrázzák tespedéséből, példát adván az egész or­szágnak és kitartásra buzdítva az ellenzéki képvi­selőket. Kitartást kíván nekik, s élteti képviselőjüket, Holló Lajost. Tóth Imre, a félegyházi függetlenségi párt osz­lopos tagja, okos, elmés, talpraesett beszédben az ellenzék győzelmére üríti poharát. Szederkényi Nándor szintén a félegyháziak példá­ját dicsérte, akik előljárnak a nemzet jogaiért folyó küzdelemben. Félegyháza polgárságát élteti. Nessi Pál a Kossuth-párt üdvözletét hozta el a helyre és a függetlenségi zászló diadaláért emel poharat. Madarassy László, a Bölcsészethallgatók Segítő­­-egyesületének elnöke, az idegenbe szakadt félegyházi ifjúság érzelmeit tolmácsolja s aposztrofálván föl­dijeit, ezeket mondja: : »A Ti gondoskodástok a mi jövendőnk, a Ti si­keretek a mi erős várunk. Fogadjátok érte fiúi köszönetünket, üdvözletünket akkor, amikor egy ország figyelme kíséri utatokat, amikor egy ország rejtett gondolatvilága, kívánsága, óhajtása és telke­tekben, kebletek mélyén. A magyarok istene támo­gasson törekvéstekben. Társaságunk nevében törek­véseitek sikerére emelem poharamat.« Végül még Hoffmann Ottó éltette a kun honleá­nyokat s a mindvégig emelkedett hangulatú lakoma fi óra után ért véget. A küldöttség tagjai jórészben még a ma esteli vonattal utaznak haza Kis-Kun-Félegyházára. MAGYARORSZÁG Budapest, 1903. vasárnap, február 22. A tisztviselők fizetésrendezése. Budapest, febr. 21. Biróságok sérelme. A kaposvári kir. törvényszék tagjai a bírói és ügyészi karra nézve a törvényjavaslatot méltányta­lannak és igazságtalannak tartván, köriratot bocsá­tottak ki, amelyből közöljük a következőket: A kaposvári kir. törvényszék és járásbíróság bí­rái, úgy a kir. ügyészség ügyészei e hó 19-én, a fizetésfelemelés tárgyában benyújtott törvényjavas­latnak a bírák és ügyészek zömére vonatkozó mos­toha sőt sérelmes rendelkezéseinek megbeszélése czéljából értekezletet tartván, azt észlelték, hogy a bírói és ügyészi kar zömének anyagi helyzetén a javaslat számbavehető módon nem segít, a bírák és ügyészek tisztességes megélhetését nem biztosítja és jogos igényeit ki nem elégíti. Ebben a meggyőződésben a következő megállapo­dásra jutottak. 1. Felkérjük az országban levő kir. törvényszékek s kir. ügyészségek kötelékéhez tartozó összes kar­­társainkat, hogy velünk együtt szíveskedjenek jogos igényeink érvényre juttatása és szerzett jogaink megóvása czéljából a bírói kar méltóságának meg­­felelő mozgalmat indítani. 2. Szíveskedjenek a közösen meghatározandó teendők együttes megbeszélése és közös elhatározás meghozatala, valamint a közösen elhatározandó teendők keresztülvitele czéljából testületükből leg­alább 1­­­1 tagot kiküldeni. 3. Szíveskedjenek odahatni, hogy a mozgalom mielőbb megindítható s a teendők keresztülvihetők lennnének. 4. Szíveskedjenek elhatározni, miszerint a ki­küldöttek Budapesten mielőbb értekezletet tart­sanak. 5. Felkérjük a budapesti kir. törvényszék birói karát, hogy a mozgalomhoz csatlakozva, szívesked­jék az értekezlet megtartására alkalmas helyet s időt kijelölni s arról az országban levő kir. törvény­székek s ügyészségek birói s ügyészi karát ér­tesíteni. 6. Felkérjük az országban levő összes kir. tör­vényszékek birói karát, hogy elhatározásukról a ka­posvári, valamint a többi kir. törvényszékek birói karát kölcsönösen és sürgősen értesíteni szíves­kedjenek. A Mr. törvényszék s kir. járás­­bir­óság bírái és a kir. ügyész­ség ügyészei. A budapesti törvényszéki bírák holnap, folyó hó 22-én d. e. 10 órakor a tisztviselő-egyesület helyi­ségeiben (Eszterházy-utc­a 4.) értekezlet tartanak a fizetésszabályozási törvényjavaslat sérelmeinek meg­vitatása végett. Az értekezletet összehívó bírák fel­hívják kartársaikat, hogy ezen értekezleten minél számosabban jelenjenek meg. Adóhivatali tisztek. Ha sérelmes az új javaslat a tisztviselők vala­mely csoportjára, úgy az ez a pénzügyi számvevő­ségek és adóhivatalok tisztikarára. E két csoport jogosan remélte, hogy kvalifikác­ióját és munka­körének színvonalát, nehéz és súlyos anyagi és erkölcsi felelősséggel járó szolgálatát tekintve az új rendezésnél a X. fizetési osztályba sorozzák, mint kezdő fizetési osztályba; de csalódtunk, mert meg­hagytak bennünket a XI. fizetési osztályban, ott is a legkedvezőtlenebb anyagi helyzetben, mert míg nekünk a fizetésen kívül abszolúte semmi más jövedelmünk nincs, de nem is lehet, a többi ezen osztályba tartozó tisztviselők kiküldetés, végrehajtás stb. czímeken, ha nem is sok, de elég tisztességes mellékkeresethez jutnak. Evvel szemben pl. az adó­hivatali tisztviselők az első esztendőben nemcsak, hogy nem részesülnek a fizetésemelés előnyeiben, sőt ráfizetnek, mert a 400 korona fizetési több­let bs-adát (133 K. 33 fl.-t) szolgálati díjra, a’s-adát (266 K. 33 fillért, amely azonban 200 koronára egészítendő ki) biztosítékra vonják le s igy a 400 korona többlettel szemben a levonás 413 K. 33 fillért tévén ki, 13 K. 33 fillért ráfizetünk. Bizonyos tartózkodás vezetett bennünket eddig azon igazság kimondásánál, hogy mig a posta- és távirótisztviselők ugyanazon alaki képzettség mellett a X-ik fizetési osztályban kezdik, addig a XI. fize­tési osztályban egyedül a pénzügyi tisztviselők és a számvevőségek tisztviselőitől kiván a törvény érett­ségi vizsgálatot és államszámviteltani vizsgát, a többi ezen osztályban levő összes tisztviselőknél megelég­szik 4 középiskolai bizonyitványnyal, esetleg altiszti­­igazolványnyal. _Est.: a tartózkodást i indoreálta az, hogy az ily összehasonlítással nem akartunk az állami tisztviselők között féltékenységet és irigyke­dést kelteni, de hiszszük és reméljük, hogy az igaz­ságnak ezen kimondásával egyetlen józanul és igaz­ságosan gondolkodó kartársunknak neheztelését sem vonjuk magunkra; mert azt minden tisztán és igaz­ságosan gondolkodó főnöknek el kell ismernie, hogy­­ évi keserves tanulás, érettségi vizsga és egy-két évi díjtalan gyakornokoskodás után letett nehéz szak- és államszámviteltani vizsga, csak más elő­menetelre jogosít, mint az altiszti igazolvány, azt nem is tekintve, hogy munkakörünk különös, néha még jogi ismereteket is igényel, azután, hogy a pénz és értékkezelés erkölcsi és anyagi felelősség­gel jár s hogy a munkaidő is csak egyedül az adó­hivataloknál napi 8 óra (reggel 8—12-ig, délután 2—6-ig). Fölkérjük egyúttal kartásainkat, hogy saját jól felfogott érdekünkben kerületük országos képviselő­jéhez kéréssel fordulni szíveskedjenek. Talán még nem késő, s talán nem is történik hiába, mert hiszen csak igazságot és méltányosságot kérünk! Több adóhivatali tisztviselő. A vinczellérképezdék­. Az okszerű szőlőművelést terjesztő vinczellér­­képezdéknél levő tisztviselők (előadók), akiktől elő­képzettségül megkívántatik gazdasági akadémiának, vagy pedig tanintézetnek jó sikerrel való befejezése, továbbá a felsőbb szőlő és borgazdasági tanfolyam­nak legalább jó eredménynyel való végzése, ami után is először ideiglenes megbízatásban részesül­nek, majd gyakornokká, később felügyelőkké nevez­tetnek ki, az újabb fizetési fakosztály szerint XI. 3. 1400 koronával s haladhatnak 40 évi szolgálati idő alatt a IX. 1. 3200 koronáig. Míg ellenben a földmívesiskoláknál alkalmazás­ban levő tanítók, kiktől csak gazdasági iskolavégzés, de mondjuk egyenlő kvalifikáczió kívántatik meg, kineveztetnek az ösztöndíjas gazdasági segédi évek után a X. 3. 2000 koronával és 25 év után a VIII. 1. 4400 koronáig jutnak el. Vagy tovább menve, a szintén gazdasági képzett­séget kívánó, tehát egyenlő kvalifikáczióval bíró, gazdasági szakoktatás terén működő gazdasági vándor szaktanárok kineveztetnek IX. 3. 2600 koro­nával és 25 év után az 5600 koronát érik el. Azt mondja a törvényjavaslat megokolása, hogy a fizetésrendezésnél a tisztviselők kvalifikác­iója vétetett figyelembe, már­pedig csak egyenlő kvalifi­­kác­iónak véve a fennebbivel mégis a fizetésben lényeges különbség látható. A törvényjavaslat az altisztek és szolgák illetmé­nyeinek rendezéséről is szól, de ide sincsenek ke­véve az állami telepeken és vinczellériskoláknál al­kalmazásban levő munkavezetők, kiktől pedig a vinczellériskolának elvégzése kívántatik meg. Úgy hiszem, ez is elegendő arra, hogy a nagyközönség érdeklődését fölkeltsem és mindazokét, kiket érde­kel, hogy segítve legyen azon tisztviselőkön, kik a gazdasági pályán levő legmagasabb végzettséggel jelenben még a tervezettnél is gyengébb dijjazásuk van s nem egy nagy családdal biró felügyelőnek a mindennapi megélhetéshez szükségesért is küzdenie kell. Ballag Jenő: Az állami tanítók naggvkorusitása. A múlt év végén hire ment, hogy a fizetésrende­zés alkalmával minden nagykorú áll, tanító az 1400 koronás fizetésbe jut. Ki merte volna akkor hinni, hogy ez a nagykorúsítás az állam szolgálatában el­töltött évek szerint lesz megszerkesztve ? ! Szomorú, hogy mégis így van! Ugyanis a benyújtott javaslat szerint működhet valaki már 20 év óta e koplaltató pályán, de ha csak a múlt évben államosíttatott s fizetése jelenleg 1000—1200 korona közt van, úgy az most egy krajcrárt sem kap, hanem csak négy év múlva emelik a fizetését, még­pedig 1400 koronára, vagyis csak 49 éves korában lesz nagykorú. Ezzel az újfajta nagykorúsítással nem lehet a felizgatott kedélyeket lecsillapítani ! Ezzel a legújabb fajta nagykorusitással csak egyet érhet el a kor­mány s ez az, hogy ami kis lelkesedés még volt ebben az éhező tömegben, azt is kiöli! S vájjon kik iszszák meg ennek a levét ? Közve­tele­nüL.a_g&\Írok.Jiözvetve a társadalom, az ország ! *

Next