Magyarország, 1903. március (10. évfolyam, 52-77. szám)

1903-03-01 / 52. szám

2M katonai hatalomnak ellent mernénk mondani ? Tanácsolják, hogy ne kössünk ki a királlyal ? Hisz végre király mindig lesz, mégpedig, ha Isten segít, mindig a Habsburg-házból. Hát ha a nemzet jogait érvényesíteni akarjuk, mindig dolgunk lesz egy királyival. A magyar király azonban nem lehet akadálya a nemzet jogai érvényesülésének. Meglehet, hogy a császár duzzog és akadékoskodik, de ha a magyar király idejön közénk, meghallja kívánalmainkat, megérti panaszainkat, megismeri törvényes jogainkat, lehetetlenség, hogy királyi szavát és akaratát ne a nemzet jogai és törvényei javára érvényesítse. Azért tehát kell, hogy azegész nemzetnézet foigjon éblel a most meginduló nagy nemzeti harczban. Csataordítás, Budapest, február 28. Az osztrák szamár döglöttnek hitte a magyar oroszlánt: ingott hát egyet rajta. Feleletül megkapta ma a magyar oroszlán csataordítását. A mai ülésben az egész képviselőház, pártkülönbség nélkül, keményen visszautasította az osztrák beavatkozást azokba az ügyekbe, amelyekbe csak a magyar nemzetnek és a magyar királynak van beleszólása. Miről van szó? Tudjuk, hogy a magyar kormány ígéreteket tett bizonyos nemzeti aspirácziók megvalósítására. Kielégítők-e ezek az ígéretek, az most nem tartozik ide. Ide az tartozik, hogy az osztrák képviselőházban és az osztrák urak házában tiltakoztak ezen aspirácziók ellen, sőt az urak háza szónokai egész nyíltan ahhoz a feltételhez kötötték szavazataikat ha a «magyar kívánalmak» visszautasítlatnak. És az osztrák honvédelmi miniszter helyeselte, meg is köszönte e nyilatkozatokat, és megnyugtatta az aggódó lelkeket azzal, hogy a hadszervezet és vezénylet körüli intézkedés kizárólag a császárt illeti, és a császár akarata az, hogy minden az eddigiben maradjon. Itt tehát egy éles kontroverzia mutatkozik a magyar kormány ígéretei és az osztrák kormány kijelentései között. Mit jelent ez a kontroverzia ? Azt, hogy az osztrák parlament és az osztrák kormány vakmerően beleavatkozik az ország ügyeibe, sőt elég merész arra, hogy beavatkozásának ürügyéül fölhasználja az uralkodó személyét is. Hadüzenet ez a magyar nemzet legszentebb jogai és szuverenitása ellen. Kijelentése annak, hogy Ausztria törvényhozó testületei, élükön kormányukkal, sőt, ha Welserheimb honvédelmi miniszter nem hazudott, császárjukkal, el vannak tökélve útját állani a magyar nemzet jogai érvényesülésének. Nos, hát tudják meg, hogy a magyar nemzet összesége hajlandó felvenni a keztyüt, ha úgy akarják. Lehetnek véleménykülömbségek itt, ebben az országban a nemzeti jogok érvényesülésének mértékére nézve, de abban nincs véleménykülönbség, hogy e vitás kérdést törvényes jogaink és alkotmányunk alapján mi magunk intézzük el egymással és a magyar királylyal. És ha az osztrák beledugja szemtelenül az orrát e viszonyokba, hát rákoppintunk az orrára. E^l az ppyé^inV^fPt az ^ellenzék may szónokainak , nemcsak hogy nem, mondott ellent a kormánypárt, hanem mindenben és zajosan helyeselte azokat. Különösen Tigrán Gábor viharzó erejű szava volt az, amely e kérdésben az egész nemzet törhetetlen akaratát a legerőteljesebben és leghívebben kifejezte. Nem tűrjük, úgymond, hogy egy láthatatlan kéz, amelyet őseink kamaráidnak neveztek, megzavarja a nemzet és királya közötti törvényes viszonyt! Ha baja vagy különbözete van a magyar nemzetnek törvényes királyával, azt majd eligazítják ők maguk. De osztrák beavatkozásra, osztrák szemtelenségre csak csatakiáltással felelhet a magyar nemzet. És most már tudhatják az osztrák urak, hogy mit jelent ez a csatakiáltás : a két ország közötti kapcsolat széttörését. * Az osztrák arroganczia és tolakodás, amely az osztrák urak házába elmondott beszédekben és az osztrák honvédelmi miniszter nyilatkozatában megnyilvánult, még a magyar kormánypárti sajtóban is nagy felháborodást keltett. Néhányat a magyar kormánypárti sajtó nyilatkozataiból ide iktatunk . A Hazánk a következőket írja: «Az osztrák képviselőházban megüzenték Magyarországnak a háborút. Lueger és Herold, a csehek és németek karöltve. Az obstrukcziót félretették, hogy a békelétszám nem csekély fölemelését tüntetéssel megszavazzák. Ezt természetesen nem a választók érdekében és kedvére, hanem nyílt dicsekedéssel a közös hadseregnek és császár iránti lojalitásból Magyarország szidalmazásával cselekedtél. Hogy részükre hódítsák az udvari befolyást, mely a hadsereg kérdéseiben a legkövetelőbb s bemártsák a magyarokat, kikkel még a kiegyezési kérdések elintézetlenek. A képviselőházat most az urak háza követi a magyarok elleni tervszerű hadjáratban. Ott is összebeszéltek a pártok s vezérszónokaik sorban állást foglaltak Magyarország ellen. Rendelésre felhívták a honvédelmi minisztert, Welsersheimbot, hogy a nyilatkozzék a hadsereg egy részének kérdésében s folytonos lojalitási hódolatukkal a minisztertől megkapták a császár üzenetét. Mert a korona fölhatalmazásával tett nyilatkozata Weisersheimbnak képezi a Magyarország ellen irányzott akciónak súlypontját.» «Ezzel szemben a magyar szabadelvű pártra vár a nem könnyű feladat, hogy a nemzet jogait és legméltányosabb követeléseit egyetértően megvédelmezzze.» A Magyar Hírlap véleménye a következő: A kérdés csak az, jól választották-e meg a pillanatot s a felbőszített bika oda fog-e döfni, ahova ők a halálos csapást szánták. Nem csinálhatunk belőle titkot, hogy Magyarország közhangulata ma nagyon komor és kiszámíthatatlan. Az utolsó választások megmutatták ugyan, és azelőtt is, azóta is éppen elég bizonyságát szolgáltatták , hogy az ország többsége ma még az Ausztriával való közösség mellett van és pedig nem csupán lojális engedelmességből, hanem főképpen azért, mert a nemzet érdekében levőnek látja a közösséget. De ez az érdek, mely erősebb kötelék minden lojalitásnál, egy feltételen alapszik. Azon a feltételen, hogy a közös terhet közös erővel és akarattal vonszoljuk. Amig a —T~- ■ — . —' ---- a tenger. — A Magyarország eredeti tárczája. — I. Szerelmes lettem, Nincs kétség benne, Szerelmes lettem A kék tengerbe. Amiként »Ő«-tet Valaha régen, Csendes merengve Órákig nézem. II. Amig nem láttam, Remegtem tőle, Ezer riasztó Hír is előtte. Hja, az igaznak, A szépnek, nagynak Törpe irígyi, Elleni vannak. in. De hogy rám .• Az első perczben Örök időre Rabjává lettem. 8 amint elnézem, — Remegő vágygyal hnveleg lelkem A lágy hullámmal. Amit vet, támaszt A aziv verése, S a sejtelmeknek Végtelenébe Együtt ring véle . . . IV. Nem tudom, hogy hívják, Nem is keresem, Azt a csillagot, mely .Mindig egy helyen Sipadozik éjjel A tenger felett, De látom, hogy irigy S kémnek született. Alig jó az alkony, Már fölpenderül Őrt álló helyére Nehogy egyedül Legyek a sötétben A tengerrel én, — Vagy ő is szerelmes S féltékeny szegény ? . .. V. Oh be szép is vagy te rejtelmek világa A csodák között is legnagyobb csoda! Aki tégedet csak egyszer is ha látott Nem felejt el tenger, nem felejt soha ! Mintegy véghetetlen mélabús merengés Mint egy szines álom, ábránd, sejtelem Amely mérhetetlen káprázatba vész el Olyan a tenger, ha csendesen pihen! De ha szembeszáll a vad, a durva széllel Mert szerelmi dühvel ráveti magát -! S a bírák hevében őrjöng, jajveszékel S bősz haraggal védi tépett fátyolét, A poklok mélyén járt képzelet se tudna Annyi hihetetlen iszonyt festeni, — Mennyit vak dühében mélye ekkor föltár, Vérfagyasztó, — s mégis, mindez — isteni! VI. Este van. A tenger szenderegni készül, Most öltözik éjji köntösébe át, — Míg a búcsúzó nap aranyos sugárral Fésüli e közben hullámos haját. Az égből vállára hullott takaróval Burkolja magát be, s e sötét lepel Bájainak titkát elfödi előlem, De azért megérzem, hogy gyönyört lehel. S én a semmiség, e mérhetetlen nagyság Titkait vigyázva, órákig lesem Minden mozdulatját és találgatom, hogy Mit piheg, beszél, oly lágyan csöndesen. S ha az érthetetlen rejtélyeknek árja Örvénybe ragadja lázas lelkemet, Egy merész hajós, a sejtelem kimenti S megmutatja, mit a fátyol rejteget... Lesz-e tenger álmod? Hogyne. Annyi érzés kell, hogy álmot szőjjön, ami benned él, Álmokat, miket csak Isten ért meg, Mert azok a végtelenbe érnek, Mélyebben a csillag fényinél .. . Ihász Aladár, AGYAR. ORSZÁGBudapest, 1903. vasárnap, márczius 1.