Magyarország, 1903. április (10. évfolyam, 78-102. szám)
1903-04-26 / 99. szám
mérleg. Budapest, ápr. 25. Alkotmányunk sok alkatrészből áll. Egyik főoszlop benne a parlament. Megrendíteni ezt az oszlopot vétek, mert akkor meginog a főépület is. Súlyos vád terheli tehát az ellenzéket, midőn azt álítják róla, hogy eljárása megsebzi a parlamentarizmust. Csakhogy ez a vád nem alapos. Igenis, látható alapja volna a vádnak, ha az ellenzék megakadályozná a tárgyalásokat. Ez azonban nincs így. Sőt inkább csakis az ellenzék tárgyal. Éspedig tárgyal a törvényhozási színvonal megtartása mellett. Bizonyság, a napló. Kilencven szónok beszélt a katonai javaslatok ellen. Ki tagadná, hogy cséplés idején szalma is van, polyva is van ? Ám, ki merné tagadni, hogy a termés gazdag ? A garadon csak úgy ömlött a legjava vetőmag. Szinüleg teltek a zsákok, a hambárok, a gabonások. Nincs a kérdésnek olyan részlete, mely mérlegre ne került volna. Alaposan működött a rosta. A bonyodalmas ügynek minden ága felszínre került. Ezek a javaslatok közjogi, magánjogi, büntetőjogi, közgazdasági, magángazdasági, kulturális, hadászati, nemzeti, felségjogi,, történelmi, lélektani, kiképzési, erkölcsi vonatkozásokat tartalmaznak. Valamennyi alapos megvitatásban részesült. Ehhez az alapos vitához idő kellett. A mező olyan nagy, hogy még most sincs teljesen földerítve. A párbeszédek újabb érvekkel fogják támogatni az ellenzék igazságait. A szónokok egész sorozata foglalkozhatni még azzal, hogy miért nincs jogezime az osztrák államnak arra, hogy lefoglalja magának az egész hadsereg szellemét és nyelvét. Mert a kérdésnek éppen ez a legbotrányosabb része nincsen kellőleg kidomborítva. Van tehát a vitának még nagyon bő anyaga. Ennek daczára már a vita harmadik hetében torkaszakadtából kiabálta a sajtó egy része, hogy — obstrukczió, obstrukczió ! Jaj a parlamentarizmusnak! A kisebbség erőszakoskodik! A többség gátolva van jogainak teljesítésében! A kormányzást holtpontra szorítják! Megrendítik az alkotmányosságot! Sirum-lámn beszéd. Nem is vette számba senki. Ötven nagy küldöttség, negyvenöt törvényhatóság, ezer kérvény jött az ellenzék támogatására. Jött pedig önként. Ezt lekicsinyelhetik a hivatásukról megfeledkezett politikusok. Csinálhatnak nyakatekert statisztikát a választók és a kérvényezők számarányáról. Azonban azt a tényt lehazudni mégsem lehet, hogy ilyen mozgalom még sohasem volt. Azt sem lehet lehazudni, hogy a választóknak nem volt alkalmuk a kérdés felől nyilatkozni. Végre abban is csütörtököt mond a hazugság rendszere, hogy eddigelé egyetlenegy fia-választó sem akadt, aki óhajtását fejezte volna ki a katonai létszám emelése, az idegen szellemnek, idegen zászlónak és idegen nyelvnek fentartása iránt. Azt állani tehát az ellenzékről, hogy akkor, mint szükségtelen tehertől iparkodik hazáját megkímélni és akkor, midőn törvényes alapon állva, a törvényben gyökerező nemzeti jogokat igyekszik életbéptelni; azt mondani az ellenzékről, mely nem használ más eszközt, mint az alapos vitatásnak parlamenti eszközét, hogy ezen iparkodása obstrukczió és a parlamenti rendnek fölforgatása, nohát ez olyan szertelen vád, mintha a tűzoltót azért hibáztatnák, hogy meggátolja a tűzvész pusztításának szabadságát. Azonban legyen úgy. A vitatkozási alap kedvéért fogadjuk el, hogy az ellenzék rendkívüli fegyverhez nyúlt. Gátolja a Házat a többségi akarat megvalósításában. Ezzel veszélyeztet egy parlamentáris elvet. Igaz ? No jó. Ezzel szemben vájjon mi áll a másik serpenyőben ? Lássuk! Áll először is a tételes törvény, amely így hangzik: «Ő felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, ami az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének, egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő felsége által intézendőnek ismertetik el. Ő felsége alatt a magyar koronás királyt érti a törvény. Ez talán nem képez vitatárgyat. Ez a törvény tehát átruházza a magyar hadsereg vezérletét, vezényletét, belszervezetét a magyar királyra. Mégpedig két kikötéssel. Egyik kikötés, hogy a magyar hadsereg az egész hadsereg kiegészítő része legyen. Másik kikötés, hogy a magyar hadsereg vezérlete, vezénylete, belszervezete az összes hadsereggel egységes legyen. Mit jelent tehát ez a törvény ? Jelenti, hogy lenni kell egy magyar hadseregnek. Van-e Lines! Jelenti, hogy a magyar hadsereget a magyar király vezérelje, vezényelje és szervezze. Így van-e? Nem így van. Mert nincs magyar szolgálati nyelv, nincs magyar vezénynyelv, nincs magyar zászló, nincs magyar czimer és nincs magyar szellem Magyarország hadseregében. Mi van hát ebből a törvényből életbeléptetve? Semmi. Esbeiban fenforog egy óriási visszaélés. A magyar hadsereg tényleg le van olvasztva az osztrákhadseregbe. Osztrák czimer, osztrák zászló, osztrák szellem és német nyelv. Ez a beolvasztás törvénytelen. Mert a magyar királynak olyan alkotmányos joga nincs, nem volt és nem lesz, amelynél fogva osztrák-németté tehesse a magyar hadsereget. Mégis azzá tették. Legázolták a törvényt. Hogy áll tehát a mérleg ? Az egyik serpenyőben áll az ellenzék vitája. Nem ismerem el, de mondjuk, obstrukció jó. Tehát a parlamenti lebonyolítás akadálya. Szenved-e emiatt a parlamenti intézmény ? Szenved. Van-e benne törvénysértés? Nincs. A másik serpenyőben áll a hatalom paczkázása. Egy magyar intézmény beolvasztása egy osztrák intézménybe. A magyar királyság ősi jogának konfiskálása az osztrák császárság által. A magyar hadsereghez való jogunk elsikkasztja. A magyar zászlónak semmibe vevése. A magyar czimernek megalázása. A magyar nyelv jogainak eltiprása. A magyar katonai hagyományok legázolása. A magyar érzések durva elfojtása. Az egyik serpenyőben áll a hatalom törvényszegése, a másikban az ellenzék törvényes követelése. Osztrák ügyet szolgál a hatalom törvénytelenül. Magyar ügyet szolgál az ellenzék törvényesen. Ám tessék a dolgot a végletekig kihegyezni. Ez esetben az ellenzék veszélyezteti a parlamenti rendet — ami bizony nagy baj; a kormány pedig veszélyezteti törvényszegése által az egész alkotmányt — ami sokkal nagyobb baj. A parlament bizonyára becses intézmény. De maga a nemzeti lét mégis csak becsesebb. Ha a végletek azt a kérdést vetnék föl, hogy akarunk-e parlamentet idegen uralommal, minden további gondolkozás nélkül választjuk a nemzeti függetlenséget parlament nélkül. Bartha Miklós. 3P? , BUDAPEST, 1903. ÁPRILIS 26. VASÁRNAP X. ÉVFOLYAM 99. SZÁM. Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Estyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Terez-sorut is. szám Hirdetések nonpareil* számítással duszalá, szerinteLapunk mai száma 31 oldal. Apponyi és társai. — Saját tudósítónktól. — Budapest, április 25. Az a nagy levertség, amely a volt nemzeti párt tagjain erőt vett, azt mutatja, hogy Apponyi már határozott. A régi párttagok nem akarják elhagyni vezérüket, mennek vele jóba-rosszba. Most úgy látszik, mennek bele az ex lex-be is. Táboruk úgy néz ki, amint kinézhetett a világosi fegyverletétel előtt a magyar tábor. Szomorú, levert ott mindenki. Egy kiváló ítélőtehetségű politikus így nyilatkozott Apponyiékról: — Apponyinak fátuma lett Széll Kálmán politikai barátsága. Szélinek Apponyival szemben egy törekvése volt: Socies habuisse malorum. Társul akarta magával berántani a politikai hitelvesztésbe. Széli már a múltkor az exlexbe nyakig belekeveredett. Aláírta a Tisza-lexet, Bánffyt bekísérte a törvénytelen állapotokba. Apponyi és pártja még intakt voltak, az exlex ellen küzdöttek és a nemzet előtt az alkotmányos élet érintetlen képviselői voltak. Bele kellett hát most őket is vinni a törvénytelen kormányzásba, hogy a politikai érintetlenség himpora lekopjék róluk is és Széll urnák társaivá szegődjenek politikája követésében.