Magyarország, 1903. április (10. évfolyam, 78-102. szám)

1903-04-26 / 99. szám

mérleg. Budapest, ápr. 25. Alkotmányunk sok alkatrészből áll. Egyik főoszlop benne a parlament. Meg­rendíteni ezt az oszlopot vétek, mert akkor meginog a főépület is. Súlyos vád terheli tehát az ellenzéket, midőn azt álítják róla, hogy eljárása megsebzi a parlamentarizmust. Csakhogy ez a vád nem alapos. Igenis, látható alapja volna a vádnak, ha az ellenzék megakadályozná a tárgyalásokat. Ez azonban nincs így. Sőt inkább csakis az ellenzék tárgyal. És­pedig tárgyal a törvényhozási színvonal megtartása mellett. Bizonyság, a napló. Kilenc­ven szónok beszélt a katonai javaslatok ellen. Ki tagadná, hogy cséplés idején szalma is van, polyva is van ? Ám, ki merné ta­gadni, hogy a termés gazdag ? A gara­­don csak úgy ömlött a legjava vetőmag. Szinüleg teltek a zsákok, a hambárok, a gabonások. Nincs a kérdésnek olyan részlete, mely mérlegre ne került volna. Alaposan mű­ködött a rosta. A bonyodalmas ügynek minden ága felszínre került. Ezek a ja­vaslatok közjogi, magánjogi, büntetőjogi, közgazdasági, magángazdasági, kulturális, hadászati, nemzeti, felségjogi,, történelmi, lélektani, kiképzési, erkölcsi vonatkozá­sokat tartalmaznak. Valamennyi alapos megvitatásban részesült. Ehhez az alapos vitához idő kellett. A mező olyan nagy, hogy még most sincs teljesen földerítve. A párbeszédek újabb érvekkel fogják támogatni az el­lenzék igazságait. A szónokok egész so­rozata foglalkozhatni még azzal, hogy miért nincs jogezime az osztrák államnak arra, hogy lefoglalja magának az egész hadsereg szellemét és nyelvét. Mert a kérdésnek éppen ez a legbotrányosabb része nincsen kellőleg kidomborítva. Van tehát a vitának még nagyon bő anyaga. Ennek daczára már a vita harmadik hetében torkaszakadtából kiabálta a sajtó egy része, hogy — obstrukczió, obstruk­­czió ! Jaj a parlamentarizmusnak! A ki­sebbség erőszakoskodik! A többség gá­tolva van jogainak teljesítésében! A kor­mányzást holtpontra szorítják! Megren­dítik az alkotmányosságot! Sirum-lám­n beszéd. Nem is vette számba senki. Ötven nagy küldöttség, negyvenöt törvényhatóság, ezer kérvény jött az ellenzék támogatására. Jött pedig önként. Ezt lekicsinyelhetik a hivatásuk­ról megfeledkezett politikusok. Csinálhat­nak nyakatekert statisztikát a választók és a kérvényezők számarányáról. Azon­ban azt a tényt lehazudni mégsem le­het, hogy ilyen mozgalom még soha­sem volt. Azt sem lehet lehazudni, hogy a választóknak nem volt alkal­muk a kérdés felől nyilatkozni. Végre abban is csütörtököt mond a hazugság rendszere, hogy eddigelé egyetlen­egy fia-választó sem akadt, aki óhajtását fe­jezte volna ki a katonai létszám emelése, az idegen szellemnek, idegen zászlónak és idegen nyelvnek fentartása iránt. Azt ál­lani tehát az ellenzékről, hogy akkor, mi­nt szükségtelen tehertől ipar­kodik hazáját megkímélni és akkor, mi­dőn törvényes alapon állva, a törvény­ben gyökerező nemzeti jogokat igyekszik életb­éptelni; azt mondani az ellenzék­ről, mely nem használ más eszközt, mint az alapos vitatásnak parlamenti eszközét, hogy ezen iparkodása obstruk­­czió és a parlamenti rendnek fölforga­­tása, nohát ez olyan szertelen vád, mintha a tűzoltót azért hibáztatnák, hogy meggátolja a tűzvész pusztításának szabadságát. Azonban legyen úgy. A vitatkozási alap kedvéért fogadjuk el, hogy az el­lenzék rendkívüli fegyverhez nyúlt. Gá­tolja a Házat a többségi akarat megva­lósításában. Ezzel veszélyeztet egy parla­mentáris elvet. Igaz ? No jó. Ezzel szemben vájjon mi áll a másik serpenyőben ? Lássuk! Áll először is a tételes törvény, a­mely így hangzik: «Ő felségének a had­­ügy körébe tartozó alkotmányos feje­delmi jogai folytán mindaz, ami az egész hadseregnek és igy­ a magyar had­seregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének, egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatko­zik, ő felsége által intézendőnek ismer­tetik el­. Ő felsége alatt a magyar koronás királyt érti a törvény. Ez talán nem képez vitatárgyat. Ez a törvény tehát átruházza a magyar hadsereg vezérletét, vezényletét, belszervezetét a magyar ki­rályra. Még­pedig két kikötéssel. Egyik kikötés, hogy a magyar hadsereg az egész hadsereg kiegészítő része legyen. Másik kikötés, hogy a magyar hadsereg vezérlete, vezénylete, belszervezete az összes hadsereggel egységes legyen. Mit jelent tehát ez a törvény ? Jelenti, hogy lenni kell egy magyar hadseregnek. Van-e­ L­ines! Jelenti, hogy a magyar had­sereget a magyar király vezérelje, vezényelje és szervezze. Így van-e? Nem így van. Mert nincs magyar szolgálati nyelv, nincs ma­gyar vezénynyelv, nincs magyar zászló, nincs magyar czimer és nincs magyar szellem Magyarország hadseregében. Mi van hát ebből a törvényből életbe­léptetve? Semmi. Esbei­ban fenforog egy óriási visszaélés. A magyar hadsereg tényleg le van olvasztva az osztrák­­had­seregbe. Osztrák czimer, osztrák zászló, osztrák szellem és német nyelv. Ez a beolvasztás törvénytelen. Mert a magyar királynak olyan alkotmányos joga nincs, nem volt és nem lesz, amelynél fogva osztrák-németté tehesse a magyar hadse­reget. Mégis azzá tették. Legázolták a törvényt. Hogy áll tehát a mérleg ? Az egyik serpenyőben áll az ellenzék vitája. Nem ismerem el, de mondjuk, obstrukc­ió jó. Tehát a parlamenti lebo­nyolítás akadálya. Szenved-e emiatt a parlamenti intézmény ? Szenved. Van-e benne törvénysértés? Nincs. A másik serpenyőben áll a hat­alom paczkázása. Egy magyar intézmény be­olvasztása egy osztrák intézménybe. A magyar királyság ősi jogának konfiská­­lása az osztrák császárság által. A ma­­gyar hadsereghez való jogunk elsikkasz­tja. A magyar zászlónak semmibe ve­­vése. A magyar czimernek megalázása. A magyar nyelv jogainak eltiprása. A magyar katonai hagyományok legázolása. A magyar érzések durva elfojtása. Az egyik serpenyőben áll a hatalom törvényszegése, a másikban az ellenzék törvényes követelése. Osztrák ügyet szol­gál a hatalom törvénytelenül. Magyar ügyet szolgál az ellenzék törvényesen. Ám tessék a dolgot a végletekig ki­hegyezni. Ez esetben az ellenzék veszé­lyezteti a parlamenti rendet — ami bi­zony nagy baj; a kormány pedig veszé­lyezteti törvényszegése által az egész alkotmányt — ami sokkal nagyobb baj. A parlament bizonyára becses intézmény. De maga a nemzeti lét mégis csak be­csesebb. Ha a végletek azt a kérdést vetnék föl, hogy akarunk-e parlamentet idegen uralommal, minden további gon­dolkozás nélkül választjuk a nemzeti függetlenséget parlament nélkül. Bartha Miklós. 3P? , BUDAPEST, 1903. ÁPRILIS 26. V­ASÁRNAP X. ÉVFOLYAM 99. SZÁM. Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Estyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Terez-sorut is. szám Hirdetések nonpareil­* számítással du­szalá, szerint­eLapunk mai száma 31 oldal. Apponyi és társai. — S­aj­át tudósítónktól. — Budapest, április 25. Az a nagy levertség, amely a volt nemzeti párt tagjain erőt vett, azt mutatja, hogy Apponyi már határozott. A régi párttagok nem akarják elhagyni vezérüket, mennek vele jóba-rosszba. Most úgy látszik, mennek bele az ex lex-be is. Táboruk úgy néz ki, amint kinézhetett a vilá­gosi fegyverletétel előtt a magyar tábor. Szo­morú, levert ott mindenki. Egy kiváló ítélőtehet­­ségű politikus így nyilatkozott Apponyiékról: — Apponyinak fátuma lett Széll Kálmán politikai barátsága. Szélinek Apponyival szem­ben egy törekvése volt: Socies habuisse malorum­. Társul akarta magával berántani a politikai hitelvesztésbe. Széli már a múltkor az exlexbe nyakig belekeveredett. Aláírta a Tisza-lexet,­­ Bánffyt bekísérte a törvénytelen állapotokba. Apponyi és pártja még intakt voltak, az exlex ellen küzdöttek és a nemzet előtt az alkotmá­nyos élet érintetlen képviselői voltak. Bele kel­lett hát most őket is vinni a törvénytelen kor­mányzásba, hogy a politikai érintetlenség him­­pora lekopjék róluk is és Széll urnák társaivá szegődjenek politikája követésében.

Next