Magyarország, 1903. május (10. évfolyam, 103-128. szám)

1903-05-01 / 103. szám

BUDAPEST, 1903. MÁJUS 1. FENTEK Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona, Főszerkesztő Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Holló Lajos, X. ÉVFOLYAM 103. SZÁM. Szerkesztőség és kiadóhivatal , Teréz-körut 19. szám Hirdetések nonpareill­e számítással du­szneág szerint A vegyrokonság törvénye. Budapest, ápr. 30. A magyar párt . . . hát igen, a magyar párt! Mert ebben a pillanatban nemcsak a nagy jövendőre dolgozunk, hanem a kézzelfogható jelenre is. Tehát egyszerűen magyar párt! Semmi egyéb a mai ak­­c­ióban ; nem közjogi, nem 48-as, nem függetlenségi. Csupán csak magyar! Tehát a magyar párt... nem tetszik ? Mi is a visszája ennek a szónak? Az volna jó, ugy­e, hogy mindig csak a felhők fölött szárnyalnánk ? Ám­it mond­játok : a függetlenségi párt nincs kontak­tusban az élettel; mindig elveken lova­gol ; nem számol az időnek szükségeivel; szemét a távol jövendő ködös ábrándjaira szegzi és nem látja a jelent. Hát megfogadtuk a tanácsot. Itt va­gyunk a földön. Nem révedezünk, hanem cselekszünk. Magyar párt vagyunk. Azt a bizonyos törvényes tért elfoglaltuk. A híres politikai bibliát felütöttük, elolvas­tuk, megértettük. Látjuk benne a magyar hadsereget. Körültekintünk az életben és ott is keressük azt, amit a törvényben látunk. Nincs. Hogyan? Hiszen a törvényt 1867-ben csinálták. Minden kormány arra eskü­dött, minden többség arra esküdött, hogy ragaszkodik ehhez a törvényhez, hogy megtartja, hogy változtatást nem tűr rajta. Nos hát ?! Jelen vagyunk. íme nem ostromoljuk a féltett törvényt. Ellen­kezőleg. Hivatkozunk rá, végrehajtását követeljük. Semmi egyebet, mint a tör­vény végrehajtását. Csodálatos! A dolgok természetes rendje az volna, hogy kormány és több­ség két kézzel ragadják meg a jó alkal­mat. A várva-várt egy akol létrejött. Az élet parancsszava a függetlenségi pártot leszólította a magas régiókból a földre. A párt rálépett arra az alapra, amelyet magáénak tekint a többség. Bement a nyitott ajtón és osztrákot talált magyar helyett. »Fiuk, a porta rosszul volt őrizve. Gyerünk, tisztogassunk! Kergessük le hajlékunkból a tolakodót!« így a magyar párt. »Ne bántsuk, már régen itt van, a felség parancsából van itt, nem tehetünk róla, hadd maradjon«, így a másik párt. »Nem látjátok ! ? Hiszen németül be­szél, osztrákul érez, nem a mi vérünk, nem a mi fajtánk, fegyver van a kezé­ben, henczeg, pöfög, lépten-nyomon meg­aláz, színeinket megveti, czimerünket nem viseli, parancsszóra kész ellenünk fordulni, intézményeinket kutyába veszi, hagyományainkat eltapossa. Nem látjá­tok?« A másik párt begombolkozik. Keblét nem zárja ki, hogy odaboruljon a nem­zeti géniusz. A fajszeretet jajgatása elöl beburkolja magát a bécsi politika sötét köpenyébe. Ezáltal mind jobban külön­válik a küzdők tábora és minél tovább foly a harcz, annál feltűnőbb lesz a vegyrokonsági t­örvények hatása. Ekként, az események méhében kialakul egy­felől a magyar párt, másfelől az osztrák párt. A magyar párt egyedül áll. Támasza a törvény! Támasza az igazság. Az az öröktől fogva élő jog a támasza, hogy Hollandia a hollandoké. Olaszország az olaszoké, Magyarország a magyaroké. Hazánk szíve a magyar párt törekvése mellett dobog. Az Alföld termékeny ba­rázdáiból kiemelkedik a nemzeti szellem. Százanként jönnek, ezerenként jönnek. Az új országház búcsujáró hely lett. Komoly csendben jönnek és méltó­sággal. Nem látjátok, hogy ez a földindulás ? Más támasza nincs a magyar pártnak. Csupán a magyarság, csupán a törvény, az igazság, a jog. Ez ugy­e semmi ? Bezzeg az osztrák pártnak más tá­masza van. Mert az osztrák párt ráakadt, a maga természetes szövetségeseire. Minap az oláh Tribuna jelentkezett. Tegnap a cseh Politik. Holnap a horvátok is jelentkez­nek. A Neue Freie Presse már régen fegyvertárs. Bécsnak, Grácznak, Brün­­nek hivatalos körei szintén. Maholnap megszólalnak az osztrák Landtagok. Lue­ger kezébe veszi az ügyet. Zsák a foltját megleli. A vegyrokonság törvénye nem csal. Várjuk a turóczszentmártoni népgyűlést, mert a tót izgatók csatlakozása nélkül hiányos volna a szövetség. Hát a zöld szászok mit csinálnak ? Hiszen érik a gyümölcs. Nem hasonlít hozzájuk, hogy elmaradjanak a szüretről. Hát csak rajta. Medgyes jó hely. Nagyszeben is jó. Fejez­zék ki rokonszenvüket a magyar képvise­lőhöz osztrák pártja iránt. Siessenek, hogy a tej­tölt ne csupán az oláhok szedjék le. Oh, a vegyrokonság törvénye nem csal. Az önkéntes csatlakozások megmutatták, hogy hányat ütött az óra. A magyar párt küzdelmét támogatja ötven vármegye. Aztán Debreczen, Kis­kőrös, Nagykőrös, Félegyháza, Czegléd, Kecskemét, Zenta, Hódmezővásárhely, Orosháza, Eger, Gyöngyös, Hatvan, a Jászság, a Kunság, ezer kérvénynyel, hetven küldöttséggel. Tegnapelőtt ezeröt­­százan, tegnap ezerkétszázan járultak a képviselőház elé. Ellenben ime az osztrák párt törekvését is támogatják. Kik? Az oláh tribunusok, az osztrák sajtó, az osztrák politikusok, Harrach úr a Politikban kiáltványt tesz közzé. Azt kívánja, hogy valamennyi osz­trák párt, tehát lengyel, cseh, szlovén, német egyesüljön a magyar nemzeti kö­vetelések ellen, a kétfejű sasnak és az osztrák hadseregnek oltalmára. A Tribuna is felszólította az oláhokat, hogy lépjenek akc­ióba a dinasztiánál az osztrák had­sereg érdekében. Lovat szőréről, embert barátjáról lehet megismerni. A politikát jellemzik a szövet­ségesek. Magyar párt áll szemben osztrák párttal. A magyar párt mellett áll a tör­vény, az igazság, a jog és hazánk magyar­sága. Az osztrák párt mellett áll a tör­vénytelenség, az oláhság és az osztrák politikusok serege. — Melyik párt kell? Bartha Miklós. Budapest, ápr. 30. A helyzet. Holnap, május 1-én belelép az ország a törvényen kívüli állapotba. Ma a képviselőház ülésének végén komoly szavakkal aposztrofálta Kossuth Ferencz a többséget ezen állapot előidézéséért. Szomorú volt az a kép, ami a nézők elé tárult. A többség vígan, széles jókedvvel vette fel az egész helyzetet. Örültek, hogy többen vannak, hogy számuk, tenyerük, nevetésük elnyomta a kisebbség ha­zafias aggodalmát és ki-kitörő zugolódását. Alakjuk szinte kigömbölyödni látszott a nagy önteltségből. Mint a könnyen meghízott nyárs­­polgár duzzadozik a boldogságtól és gyűrűktől ragyogó kezeit jókedvűen jártatja göm­bölyű termetén, úgy jártatták a többség tagjai is szemüket a jól megrakott pad­sorokon. Többség ! Többség ! — Ez a büszke önérzet áradozott szét soraikon. Hogy a mit többségükkel elnyomni akarnak, az a nemzet joga, nyelvéért, állami jelvényeiért, anyagi erőinek kíméletéért, hogy az osztrák katonai követelések erőszakolása kedvéért inkább pusz­títják el az alkotmányosságot, idéznek elő tör­vénytelen állapotokat, ez egy perezre se jutott eszükbe. Akik annyira belegyakorolták magu­kat az udvari akarat szolgálatába, ime a nem­zet legdrágább jogaiért sem képesek magukat abból egy pillanatra is kiszakítani. Inkább bele­rántják magukkal azokat is, akik eddig az ellenállás politikáját folytatták. Széll is elbizakodottnak látszott a többségnek láttára és a tengerek összeverődésére. Nem gondolta meg, hogy azok Bánffynak is épp úgy összeverődtek közvetlenül bukása előtt. Le­hetetlenség, hogy ez az állapot így fentartható legyen. Adó nem lesz, katona nem lesz. Ki fogja ezt kitartani ? És Széll azt hiszi, hogy az ő szép szemei kedvéért tűrik ezeket az állapotokat. Az alkalmatlan eszközöket eldobják és pró­bálkoznak mással, majd ha úgy sem fognak semmire se menni, akkor törik csak meg az osztrák katonai hatalom régi gőgje és makacs­kodása. A nemzet várhat. Adót nem fizetni és ujonezot nem adni sohasem tartozott a kelle­metlen állapotok közé. Lapunk mai száma 28 oldal.

Next