Magyarország, 1903. június (10. évfolyam, 129-154. szám)
1903-06-10 / 136. szám
IO Erre a hosszú, nehéz és fáradságos útra a detektívek egyenként húsz korona költséget kaptak a központból. Hiszen az útiköltség is nagyobb, és azután a detektívek miből fedezik a napi kiadásaikat? Nem elégséges a nyomozáshoz a Krecsányi és Dömjén önfeláldozó munkája, ahhoz pénz is kell. El lehet mondani, hogy nálunk a nyomozások sikertelenségének örökösen az anyagi erő hiánya az okozója. Éjjel a rendőrség Tótalmásról táviratot kapott, hogy Micsinai tegnap ott járt. A távirat így adja elő az esetet: Tegnap délelőtt 11 óra tájban a Tótalmás—Szentmártonkáta közötti uton egy fáradt, kimerült ember tért be a Topolyos-csárdába és ennivalót kért Szabó Istvánnak, a csárda bérlőjének nejétől. Kapoit is levest és tejet, amiért 20 fillért fizetett. Fehér vászonnadrág volt rajta, kék zubbony és vásott posztósapka. Mezítláb volt, fáradtan vonszolta magát. Az asszony később úgy emlékezett vissza, hogy az ember jobb kezének középső ujjáról hiányzott a köröm. Pihenni azonban nem igen akart és alig öt percz múlva el is ment. Mielőtt elment volna, valami kalapot is kért, mert a sapkájáról a nyakába folyik a víz. Szabóné adott is a legénynek egy puha, fekete, gömbölyű kalapot. A legény rögtön elindult a Szentmártonkáta felé vezető gyalogúton. A rendőrség biztosra veszi, hogy Micsinai járt Tótalmás körül és nyomozását most odairányítja. Jászberényből is érkezett távirat a rendőrséghez, hogy ott is látták Micsinait, sőt üldözőbe is vették. A rendőrség azonban ennek a táviratnak semmi jelentőséget sem tulajdonít. Micsinai öltözetének nagy részét már megtalálták. Valószínű, hogy ezek a ruhadarabok nem Micsinai tulajdonát képezték, hanem valamiféle bűntársa dobhatta el ezeket a tárgyakat, hogy a rendőrséget a vizsgálat során félrevezessék. Most újabban a kibetűzött zsebkendőjét találták meg Péczelen. Bübics Gyula mázolósegéd a kőbányai rendőrkapitányságra egy fehér, piszkos, a szélén kékcsíkos kendőt vitt és ott elmondotta, hogy Péczelen találta vasánap este hét órakor a vasúti állomáson, a másodosztályú váróterem ajtaja küszöbén. Az egyik sarkában vegyi tintával, amilyennel a fehérnemű-tisztítók jelzik a ruhát, a Micsinai név volt írva. Hegyen, völgyön, erdőségekben hajszolják a detektívek a tolvaj postakocsist. Különösen Hatvan és Miskolcz tájékán folyik erősen a nyomozás. Ma délelőtt a hatvani személyvonattal érkező vasúti munkások a keleti pályaudvaron azt a hírt terjesztették, hogy Micsinait a valkói csendőrség letartóztatta. A munkások azt állították, hogy ők egyenesen Valkóról jönnek és látták, amint Micsinait elfogták. Postakocsis egyenruha, sapka és fehér nadrág volt rajta, alakja, arcza teljesen a Micsinaié volt. Pavlik felügyelő azonnal jelentést tett Krecsányi Kálmánnak. Valkóról azonban eddig a rendőrségre semmi értesítés nem érkezett Micsinai állítólagos letartóztatásáról. A főkapitányságon nem is hisznek semmit a hírben. Különben a rendőrségről ma délben táviratoztak a valkói csendőrségnek, hogy igaz-e a Micsinai letartóztatása, mire azt a viszonválaszt kapták, hogy ezen a vidéken nem is látta senki bolyongani. A rendőrségre garmadával érkeznek a legnagyobb badarságokat tartalmazó levelek, így ma is Teákéról levelet kapott a rendőrség M. M. aláírással, amelyben a kedélyes levélíró ezt mondja : — Mindennap olvasom a lapokat. Látom, hogy úgy sem menekülhetek, írják meg, hogy megkapom-e a 4000 korona jutalmat én is. Ha igen, akkor visszaküldöm a többi pénzt. M. M. Ma délelőtt a vidéken nyomozó detektívek újabb nyomokra akadtak. Ugyanis Aszód határában a szőllős hegyek alján egy Micsinaihoz hasonló embert láttak cseresznyét enni. Mikor valakit közeledni látott, azonnal futásnak eredt. A lakosság nem is sejtette, hogy Micsinai az ismeretlen bujdosó ember. Ma délben Tápió-Sápról az ott nyomozó detektív távirati értesítést küldött a főkapitányságra, hogy Micsinai a sápi határban bolyong. Ma reggel ugyanis, amint egy kókai parasztgazda kocsijával, a poros országúton Szecső község felé tartott, egy idegen, fáradt ember ugrott elő az árokból és kocsiját megállította. — Vegyen fel a kocsijára, nagyon fáradt vagyok, jó bért fizetek érte — szólott hozzá a mezítlábas, fehér nadrágot viselő ember. A kókai gazda nagyon megsajnálta az agyongyötört embert, kocsijára ültette és hangos, vidám beszélgetés közt vitte Szecső felé. Mikor a község határához értek, az idegen vándor megjutalmazta a gazdaembert és barátságos köszöntéssel vált el tőle. Csak azután vette észre a gazda, hogy ez az idegen nagyon hasonlít Micsinaihoz. Kocsiját megállította és hosszasan nézett az idegen vándorló után. Mikor az idegen észrevette, hogy a kókai gazda erősen figyeli, meggyorsította lépteit és a bozótos erdő felé tartott. Alapos gyanúja támadt, hogy ez csak Micsinai lehet. Gyorsan a községbe hajtott és a lakosságot fellármázta, hogy Micsinai itt van a falu alatt. Seregestől indultak a postatolvaj után, de akkorra már eltűnt a határban. A vizsgálatot most Szecső és Kóka környékére újból kiterjesztették. Ma délután 4 órakor a rendőrség Jászárokszálásról az ottani jegyzőtől egy táviratot kapott, amelyben arról értesíti a rendőrséget, hogy ma délben Visznek község határában látták Micsinait. A jegyző intézkedést kért vizsgálat kiterjesztése végett. MAGYARORSZÁG Budapest, 1903. szerda, junius 10. FŐVÁROSI ÜGYEK. X A főváros kölcsönkötvényei. A belügyminiszter ma ismét kellemetlenséget okozott a fővárosnak. A törvényhatóság — bízva a város hitelének erősségében — legutóbb kimondotta, hogy a fővárosi kölcsönkötvényeket teljes névértékében biztosítékul és bánatpénzül elfogadja s ennek az állami pénztáraknál való keresztülvitelét kérte a kormánytól. A belügyminiszter ma tudatta a fővárossal, hogy a határozatot nem hagyja jóvá. A miniszter kijelenti, hogy nincs ugyan észrevétele az ellen, hogy a főváros a kötvényeinek a saját pénztáránál bizonyos kiváltságokat biztosítson, mégis, úgy látja, hogy a közgyűlési határozatban foglalt intézkedés a megengedett határon már túlterjeszkednék, amennyiben az a biztosítékok és bánatpénzek rendeltetésével ellenkeznék, mert teljesen figyelmen kívül hagyja az értékpapír valódi forgalmi értékét vagyis tőzsdei árfolyamát, amelynek pedig a fedezeti érték megszabásánál elsősorban kell irányadónak lennie. Azok az érvek, úgymond a miniszter, amelyeket a főváros a határozatának támogatására fölhoz, részben nem helytállók s különösen nem az az érvelés, hogy az árfolyam csökkenése esetén a főváros hatósága a biztosíték (bánatpénz) kiegészítését vagy kicserélését követelheti, mert ha az értékpapirost teljes névértékben kell elfogadni, akkor pusztán árfolyam-csökkenés alapján való kiegészítést, vagy kicserélést jogosan alig lehet követelni. Nem helytálló továbbá az az állítás, hogy a főváros kölcsönkötvényeit az állami pénztáraknál üzleti biztosítékul és bánatpénzül teljes névértékben fogadják el, mert ezek csakis az utolsó (14 napnál nem régebben jegyzett) árfolyamok, de legföljebb a névértékük erejéig fogadhatók el. Mindezek figyelembevételével, a miniszter legczélszerűbbnek véli, ha a főváros a saját kötvényeit, nem az utolsó árfolyam 90 százaléka erejéig, hanem a teljes árfolyam s legföljebb a névérték erejéig fogadná el üzleti biztosítékul és bánatpénzül. A prakszisban ez az értékhatár alig tér el attól, amelyet a főváros közönsége elismertetni kíván, mert a fővárosi 4 é 5 százalékos kölcsöneinek a kötvényárfolyama ez időszerint 10- 60 százalék, a 4 százalékosoké pedig 98 százalék. Kijelenti végül a miniszter, hogy az esetleg ilyen értelemben hozott közgyűlési határozatot hajlandó lenne jóváhagyni. A főváros közgyűlésének holnap alig ad valami érdekességet a 46 pontból álló napirend. Nagyobb vita a hirdetési ügy körül várható, amely egy vállalkozó felebbezése révén kerül a városatyák elé. A vállalkozó hivatkozva arra, hogy a főváros új szabályzatot alkotott az utczai hirdetésekre, ajánlatot tett a hirdető oszlopok és táblák bérbevételére s kéri a jelenlegi bérlő szerződésének felmondását. A tanács a kérelmet elutasító javaslattal terjeszti elő. A munkásjóléti ügyosztály felállítására tett indítvány tárgyában a tanács azt javasolja, hogy a munkásügyeket hagyják az I. (iparügy) osztályban, s szervezzenek 20 tagból álló munkásjóléti bizottságot, amely a szociális természetű ügyekben lenne az ügyosztály segítségére. A városi villamos vasút három ponttal szerepel a napirenden. Az új parlament előtt építendő vonal engedélyokirata, a társaság építési tőkéjének két millió koronával leendő felemelése és az erre vonatkozó alapszabálymódosítás a három pont, amelyekre a tanács a közgyűlés hozzájárulását kéri. A közélelmezési ügyosztály a kenyérdrágaság dolgában beterjeszti a tanácsnak lapunkban már közölt határozatát, amely a vidéki sütők bevonásán kívül egy városi sütőműhely felállítását kívánja. — A kötelező fertőtlenítés szabályrendeletét is holnap terjesztik elő, amelylyel a főváros közegészségügyi viszonyai lényegesen javulni fognak. — Ezeken a főbb pontokon kívül több bérleti szerződés, különböző felebbezések és személyzeti ügyek töltik ki a napirendet. , X Bécsi egyetemi hallgatók a fővárosban. Érdekes vendégei lesznek pénteken a fővárosnak. Ullrich dr. bécsi egyetemi tanár vezetésével kétszáz műegyetemi hallgató érkezik Budapestre, hogy a főváros újabb technikai alkotásait tanulmányozzák. Pénteken délelőtt a sertésközvágóhidat és a vásárcsarnokokat szemlélik meg a főváros kirendelt tisztviselőinek kalauzolása mellett. A téli kikötő építését a földmivelésügyi kormány erősen sürgeti. Miután a főváros hozzájárult ahhoz, hogy a kikötő két medencével épüljön, a miniszter ma érkezett leiratában arra kéri a várost, nyilatkozzék, hogy a rakodópartok területét mily feltételek mellett volna hajlandó azonnal átengedni és illetőleg megszerezni. A miniszter kijelenti, hogy a partot akképp akarja kiépíttetni, hogy árvízvédelmi szempontból is megfelelő legyen, amellett, hogy a kikötőnél a rakodás és közlekedés czéljaira használnák. SZÍNHÁZ, művészet. — (Othello.) Mindennapos nyelvhasználat szerint az az előadás klasszikus, melyen klasszikus darab kerül színre; egyéb igényeink iránta alig is vannak. Együtt jár vele a félig üres ház lanyha érdeklődése s a kedveszegett színészek üres és lelketlen játéka. Othello nem ily értelemben klasszikus előadás; nemcsak szerzője remekíró, maga a mű tökéletes, hanem az előadás is klasszikus minálunk a Nemzeti Színházban. Szacsvay, Márkus Emma és Gyenes megtanulták Othellot és úgy tudják, ahogy a mieink csak kevés darabot. A szerencse véletlen kedvezése, hogy Shakespeare e hatalmas tragédiáját jobban ki lehet osztani csupa elsőrendű színművészek közt, mint Hamletet, Leart, vagy akár Bánkot. Szacsvay Othellojáról sokszor írtunk már, egyet azonban az ő javára ki kell emelnünk újra. E szerepből az olasz vándormesterek pszichopatológiai tanulmányt csináltak és az őrültek házából vett minden megfigyelésüket rápazarolták a szegény mórra. Szacsvay nem utánozza ez oly hálás és hatásvadászó s mindenek fölött divatos példát, mert valamint Shakespeare szinte öntudatlan költői intuíczióval találta el a lélek kóros elváltozásának rajzát, azonképp a színésznek sem szabad alakításának szintézisével kérkednie, hanem a részek rikító összetétele helyett egységes, egy darabból öntött alakítást kell produkálnia. Márkus Emilia Desdemónája a Shakespeare-ábrázolás csúcspontján van. Ne feledjük el, hogy a velenczei tanácsos lánya korántsem egyszerű, elemi karakter, mint ahogy Shakespeare egy alakja sem az ; gondoljunk az öreg apa jóslására, ki megjövendöli a mórnak, hogy őt is meg fogja csalni, mint apját megcsalta. E szép, ártatlan úrnő a renaissance olasz nagyvárosának szülötte, sikamlós beszédű, szereti a pajkos tréfát, «keze nedves», érzéki hajlamai vannak. Mind e sokszorű s mégis egységeset alkotó vonásokat Márkus Emilia nagy, néha csodálatos fénynyel s költészettel világítja meg. Gyenes Jagoja méltó a másik kettőhöz s egyike e kitűnően intelligens színész legszebb munkáinak. Akik több szeretetreméltóságot kívánnak ile, nem ismerik eléggé Othellót és az olaszoktól vezettetik félre magukat. Nyers baka ez, durva, hazug, nagyon eszes, de csöppet sem finom, még Desdemonával is úgy beszél, mint egy konyhaleánynyal. Gyenes érti ezt a szerepet s van fizikai és értelmi ereje, hogy érvényre is juttassa. Még a kisebb szerepek is jó kézben vannak, Mihályfi jó Cassio, Dezső ügyes Rodrigo és Paulayné stílszerű Emilia. — Meglepően