Magyarország, 1903. június (10. évfolyam, 129-154. szám)

1903-06-10 / 136. szám

IO Erre a hosszú, nehéz és fáradságos útra a detektí­vek egyenként húsz korona költséget kaptak a köz­pontból. Hiszen az útiköltség is nagyobb, és azután a detektívek miből fedezik a napi kiadásaikat? Nem elégséges a nyomozáshoz a Krecsányi és Dömjén önfeláldozó munkája, ahhoz pénz is kell. El lehet mondani, hogy nálunk a nyomozások sikertelensé­gének örökösen az anyagi erő hiánya az okozója. Éjjel a rendőrség Tótalmásról táviratot kapott, hogy Micsinai tegnap ott járt. A távirat így adja elő az esetet: Tegnap délelőtt 11 óra tájban a Tótalmás—Szent­­mártonkáta közötti uton egy fáradt, kimerült ember tért be a Topolyos-csárdába és ennivalót kért Szabó Istvánnak, a csárda bérlőjének nejétől. Kapoit is levest és tejet, amiért 20 fillért fizetett. Fehér vászon­­nadrág volt rajta, kék zubbony és vásott posztósapka. Mezítláb volt, fáradtan vonszolta magát. Az asszony később úgy emlékezett vissza, hogy az ember jobb kezének középső ujjáról hiányzott a köröm. Pihenni azonban nem igen akart és alig öt percz múlva el is ment. Mielőtt elment volna, valami kalapot is kért, mert a sapkájáról a nyakába folyik a víz. Szabóné adott is a legénynek egy puha, fekete, gömbölyű kalapot. A legény rögtön elindult a Szentmárton­­káta felé vezető gyalogúton. A rendőrség biztosra veszi, hogy Micsinai járt Tótalmás körül és nyomozását most odairányítja. Jászberényből is érkezett távirat a rendőrséghez, hogy ott is látták Micsinait, sőt üldözőbe is vették. A rendőrség azonban ennek a táviratnak semmi jelentőséget sem tulajdonít. Micsinai öltözetének nagy részét már megtalálták. Valószínű, hogy ezek a ruhadarabok nem Micsinai tulajdonát képezték, hanem valamiféle bűntársa dobhatta el ezeket a tárgyakat, hogy a rendőrséget a vizsgálat során félrevezessék. Most újabban a kibetűzött zsebkendőjét találták meg Péczelen. Bü­bics Gyula mázolósegéd a kő­bányai rendőrkapitányságra egy fehér, piszkos, a szélén kékcsíkos kendőt vitt és ott­ elmondotta, hogy Péczelen találta vasánap este hét órakor a vasúti állomáson, a másodosztályú váróterem ajtaja küszöbén. Az egyik sarkában vegyi tintával, amilyen­nel a fehérnemű-tisztítók jelzik a ruhát, a Micsinai név volt írva. Hegyen, völgyön, erdőségekben hajszolják a de­tektívek a tolvaj postakocsist. Különösen Hatvan és Miskolcz tájékán folyik erősen a nyomozás. Ma délelőtt a hatvani személyvonattal érkező vasúti munkások a keleti pályaudvaron azt a hírt terjesztették, hogy Micsinait a valkói csend­őrség letartóztatta. A munkások azt állították, hogy ők egyenesen Valkóról jönnek és látták, amint Micsinait elfogták. Postakocsis­ egyenruha, sapka és fehér nadrág volt rajta, alakja, arcza teljesen a Micsinaié volt. Pavlik felügyelő azonnal jelentést tett Krecsányi Kálmánnak. Valkóról azonban eddig a rendőrségre semmi értesítés nem érkezett Micsinai állítólagos letartóztatásáról. A főkapitányságon nem is hisznek semmit a hírben. Különben a rendőr­ségről ma délben táviratoztak a valkói csendőrség­nek, hogy igaz-e a Micsinai letartóztatása, mire azt a viszonválaszt kapták, hogy ezen a vidéken nem is látta senki bolyongani. A rendőrségre garmadával érkeznek a legnagyobb badarságokat tartalmazó levelek, így ma is Teákéról levelet kapott a rendőrség M. M. aláírással, amely­ben a kedélyes levélíró ezt mondja : — Mindennap olvasom a lapokat. Látom, hogy úgy sem menekülhetek, írják meg, hogy megkapom-e a 4000 korona jutalmat én is. Ha igen, akkor vissza­küldöm a többi pénzt. M. M. Ma délelőtt a vidéken nyomozó detektívek újabb nyomokra akadtak. Ugyanis Aszód határában a szőllős hegyek alján egy Micsinaihoz hasonló embert láttak cseresznyét enni. Mikor valakit köze­ledni látott, azonnal futásnak eredt. A lakosság nem is sejtette, hogy Micsinai az ismeretlen buj­dosó ember. Ma délben Tápió-Sápról az ott nyomozó detektív távirati értesítést küldött a főkapitányságra, hogy Micsinai a sápi határban bolyong. Ma reggel ugyanis, amint egy kókai parasztgazda kocsijával, a poros országúton Szecső község felé tartott, egy idegen, fáradt ember ugrott elő az árokból és kocsiját megállította. — Vegyen fel a kocsijára, nagyon fáradt vagyok, jó bért fizetek érte — szólott hozzá a mezítlábas, fehér nadrágot viselő ember. A kókai gazda nagyon megsajnálta az agyongyötört embert, kocsijára ültette és hangos, vidám beszélgetés közt vitte Szecső felé. Mikor a község határához értek, az idegen vándor megjutalmazta a gazdaembert és barátságos köszön­téssel vált el tőle. Csak azután vette észre a gazda, hogy ez az idegen nagyon hasonlít Micsinaihoz. Kocsiját megállította és hosszasan nézett az idegen vándorló után. Mikor az idegen észrevette, hogy a kókai gazda erősen figyeli, meggyorsította lépteit és a bozótos erdő felé tartott. Alapos gyanúja támadt, hogy ez csak Micsinai lehet. Gyorsan a községbe hajtott és a lakosságot fellármázta, hogy Micsinai itt van a falu alatt. Seregestől indultak a postatolvaj után, de akkorra már eltűnt a határban. A vizsgálatot most Szecső és Kóka környékére újból kiterjesztették. Ma délután 4 órakor a rendőrség Jászárokszálás­­ról az ottani jegyzőtől egy táviratot kapott, amely­ben arról értesíti a rendőrséget, hogy ma délben Visznek község határában látták Micsinait. A jegyző intézkedést kért vizsgálat kiterjesztése végett. MAGYARORSZÁG Budapest, 1903. szerda, junius 10. FŐVÁROSI ÜGYEK. X A főváros kölcsönkötvényei. A belügymi­niszter ma ismét kellemetlenséget okozott a fővá­rosnak. A törvényhatóság — bízva a város hitelé­nek erősségében — legutóbb kimondotta, hogy a fővárosi kölcsönkötvényeket teljes névértékében biz­tosítékul és bánatpénzül elfogadja s ennek az állami pénztáraknál való keresztülvitelét kérte a kormány­tól. A belügyminiszter ma tudatta a fővárossal, hogy a határozatot nem hagyja jóvá. A miniszter kijelenti, hogy nincs ugyan észrevé­tele az ellen, hogy a főváros a kötvényeinek a saját pénztáránál bizonyos kiváltságokat biztosítson, mégis, úgy látja, hogy a közgyűlési határozatban foglalt intézkedés a megengedett határon már túlterjesz­kednék, amennyiben az a biztosítékok és bánatpén­zek rendeltetésével ellenkeznék, mert teljesen figyel­men kívül hagyja az értékpapír valódi forgalmi értékét vagyis tőzsdei árfolyamát, amelynek pedig a fedezeti érték megszabásánál első­sorban kell irányadónak lennie. Azok az érvek, úgymond a miniszter, amelyeket a főváros a határozatának támogatására fölhoz, részben nem helytállók s különösen nem az az érvelés, hogy az árfolyam csökkenése esetén a fő­város hatósága a biztosíték (bánatpénz) kiegészítését vagy kicserélését követelheti, mert ha az értékpapi­rost teljes névértékben kell elfogadni, akkor pusztán árfolyam-csökkenés alapján való kiegészítést, vagy kicserélést jogosan alig lehet követelni. Nem helyt­álló továbbá az az állítás, hogy a főváros kölcsön­­kötvényeit az állami pénztáraknál üzleti biztosítékul és bánatpénzül teljes névértékben fogadják el, mert ezek csakis az utolsó (14 napnál nem régebben jegyzett) árfolyamok, de legföljebb a névértékük erejéig fogadhatók el. Mindezek figyelembevételével, a miniszter legczél­­szerűbbnek véli, ha a főváros a saját kötvényeit, nem az utolsó árfolyam 90 százaléka erejéig, ha­nem a teljes árfolyam s legföljebb a névérték ere­jéig fogadná el üzleti biztosítékul és bánatpénzül. A prakszisban ez az értékhatár alig tér el attól, a­melyet a főváros közönsége elismertetni kíván, mert a fővárosi 4 é 5 százalékos kölcsöneinek a kötvény­­árfolyama ez időszerint 10- 60 százalék, a 4 százalé­kosoké pedig 98 százalék. Kijelenti végül a minisz­ter, hogy az esetleg ilyen értelemben hozott köz­gyűlési határozatot hajlandó lenne jóváhagyni.­­ A főváros közgyűlésének holnap alig ad valami érdekességet a 46 pontból álló napirend. Nagyobb vita a hirdetési ügy körül várható, amely egy vállalkozó felebbezése révén kerül a városatyák elé. A vállalkozó hivatkozva arra, hogy a főváros új szabályzatot alkotott az utczai hirdetésekre, ajánlatot tett a hirdető oszlopok és táblák bérbe­vételére s kéri a jelenlegi bérlő szerződésének fel­mondását. A tanács a kérelmet elutasító javaslattal terjeszti elő.­­ A munkásjóléti ügyosztály felállítá­sára tett indítvány tárgyában a tanács azt java­solja, hogy a munkásügyeket hagyják az I. (iparügy) osztályban, s szervezzenek 20 tagból álló munkásjó­léti bizottságot, amely a szoc­iális természetű ügyekben lenne az ügyosztály segítségére. A városi villamos vasút három ponttal szerepel a napirenden. Az új par­lament előtt építendő vonal engedélyokirata, a társaság építési tőkéjének két millió koronával leendő fel­emelése és az erre vonatkozó alapszabálymódosítás a három pont, amelyekre a tanács a közgyűlés hozzájárulását kéri.­­ A közélelmezési ügyosztály a kenyérdrágaság dolgában beterjeszti a tanácsnak lapunkban már közölt határozatát, amely a vidéki sütők bevonásán kívül egy városi sütőműhely fel­állítását kívánja. — A kötelező fertőtlenítés szabály­­rendeletét is holnap terjesztik elő, amelylyel a főváros közegészségügyi viszonyai lényegesen javulni fognak. — Ezeken a főbb pontokon kívül több bérleti szer­ződés, különböző felebbezések és személyzeti ügyek töltik ki a napirendet. , X Bécsi egyetemi hallgatók a fővárosban. Érdekes vendégei lesznek pénteken a fővárosnak. Ullrich dr. bécsi egyetemi tanár vezetésével kétszáz műegyetemi hallgató érkezik Budapestre, hogy a főváros újabb technikai alkotásait tanulmányozzák. Pénteken délelőtt a sertésközvágóhidat és a vásár­­csarnokokat szemlélik meg a főváros kirendelt tiszt­viselőinek kalauzolása mellett.­­ A téli kikötő építését a földmivelésügyi kor­mány erősen sürgeti. Miután a főváros hozzájárult ahhoz, hogy a kikötő két medenc­ével épüljön, a miniszter ma érkezett leiratában arra kéri a várost, nyilatkozzék, hogy a rakodópartok területét mily feltételek mellett volna hajlandó azonnal átengedni és illetőleg megszerezni. A miniszter kijelenti, hogy a partot akképp akarja kiépíttetni, hogy árvíz­védelmi szempontból is megfelelő legyen, amellett, hogy a kikötőnél a rakodás és közlekedés czéljaira használnák. SZÍNHÁZ, művészet. — (Othello.) Mindennapos nyelvhasználat szerint az az előadás klasszikus, melyen klasszikus darab kerül színre; egyéb igényeink iránta alig is vannak. Együtt jár vele a félig üres ház lanyha érdeklődése s a kedveszegett színészek üres és lelketlen játéka. Othello nem ily értelemben klasszikus előadás; nemcsak szerzője remekíró, maga a mű tökéletes, hanem az előadás is klasszikus minálunk a Nemzeti Színházban. Szacsvay, Márkus Emma és Gyenes megtanulták Othellot és úgy tudják, ahogy a mieink csak kevés darabot. A szerencse véletlen kedvezése, hogy Shakespeare e hatalmas tragédiáját jobban ki lehet osztani csupa elsőrendű színművészek közt, mint Hamletet, Leart, vagy akár Bánkot. Szacsvay Othellojáról sokszor írtunk már, egyet azonban az ő javára ki kell emelnünk újra. E szerepből az olasz vándormesterek pszichopatológiai tanulmányt csinál­tak és az őrültek házából vett minden megfigyelésüket rápazarolták a szegény mórra. Szacsvay nem utánozza ez oly hálás és hatásvadászó s mindenek fölött di­vatos példát, mert valamint Shakespeare szinte ön­tudatlan költői intuíczióval találta el a lélek kóros elváltozásának rajzát, azonképp a színésznek sem szabad alakításának szintézisével kérkednie, hanem a részek rikító összetétele helyett egységes, egy da­rabból öntött alakítást kell produkálnia. Márkus Emilia Desdemónája a Shakespeare-ábrázolás csúcs­pontján van. Ne feledjük el, hogy a velenczei taná­csos lánya korántsem egyszerű, elemi karakter, mint ahogy Shakespeare egy alakja sem az ; gondoljunk az öreg apa jóslására, ki megjövendöli a mórnak, hogy őt is meg fogja csalni, mint apját megcsalta. E szép, ártatlan úrnő a renaissance olasz nagyvá­rosának szülötte, sikamlós beszédű, szereti a pajkos tréfát, «keze nedves», érzéki hajlamai vannak. Mind e sokszorű s mégis egységeset alkotó vonásokat Márkus Emilia nagy, néha csodálatos fénynyel s költészettel világítja meg. Gyenes Jagoja méltó a másik kettőhöz s egyike e kitűnően intelligens színész legszebb munkáinak. Akik több szeretetreméltóságot kívánnak il­e, nem ismerik eléggé Othellót és az olaszoktól vezettetik félre magukat. Nyers baka ez, durva, hazug, nagyon eszes, de csöppet sem finom, még Desdemonával is úgy beszél, mint egy konyhaleánynyal. Gyenes érti ezt a szerepet s van fizikai és értelmi ereje, hogy érvényre is juttassa. Még a kisebb szerepek is jó kézben vannak, Mihályfi jó Cassio, Dezső ügyes Rodrigo és Paulayné stílszerű Emilia. — Meglepően

Next