Magyarország, 1903. július (10. évfolyam, 155-181. szám)

1903-07-01 / 155. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1903. JULIUS 1.S­ZERDA X. ÉVFOLYAM 155. SZÁM. Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Egeres szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő Holló Lajos. Hirdetések nonpareille számítással dijzsabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Teréz-körút 19. szám Tisztelettel felkérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az elen­g­zés megújítása iránt lehetőleg gyor­­san szíveskedjenek intézkedni, s nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenveden. " ttzz. . — "..Vi ---- --—~ Az első lépés. Budapest, június 30. A beszélés művészete nemcsak deko­ratív jelentőséggel bír. Parlamentben a szónoklás fegyver. Valakiről azt mondani, hogy nem szónok, holott kormányelnök, éppen annyi, mintha mondanák: nem katona, holott hadvezér; nem lovas, holott huszár. Khuen-Héderváry gróf azt a benyo­mást keltette, hogy a beszéd művésze­tében járatlan. Vitorlást kormányoz, de a vitorlákkal nem tud bánni. Bányász, kalapács nélkül. Aratni akar, de nincsen sarlója. Ezzel meglepetést okozott. Hiszen, mint főispán, mint képviselő, mint hor­­vát bán huszonöt évet töltött a fó­rumon. Ez a negatív tulajdonság nem válik hasznára. A parlament az érvelés csata­­mezeje. Ott annak van súlya, akinek mondanivalója van és azt el is tudja mondani. A képviselőházat csak beszéd­del lehet kezelni. Itt csak az lehet a helyzet ura, aki beszélő tehetséggel ren­delkezik. Az új kormányelnök első föllépéséhez nem fűződött siker. Pártja hűvös tartóz­kodással fogadta. A közjogi ellenzék tom­bolt, viharzott és izzott a szenvedélytől. Háromnegyed órába került a nyolcz per­­c­es beszéd. Az elnöki erély súlyos közbe­lépéseire volt szükség, hogy a kormány­elnök írott beszédjét elolvashassa. Kivált mikor arról értesítette a Házat, hogy a katonai javaslatokat »egyelőre­­ felfüggeszti, valóságos láz fogta el a közjogi ellenzéket és vége-hossza nem volt a haragos közbeszólásoknak. Ennél a pontnál, úgy látszik, kissé zavaros a Kossuth Ferencznél tartott értekezlet megállapodása. A jelek szerint czélszerű lett volna azt a megállapodást írásba foglalni. Sok bajt okozhat a félreértés. A szenvedélyes kifakadások azt a be­nyomást keltették, hogy a párt zöme, a párt vezérkara és a kormányelnök nem egyformán magyarázzák a megállapodást. Kár, hogy a megegyezést annyira siettet­ték, hogy annak írásba foglalására sem vehettek időt. Nem ártott volna szem előtt tartani ezt a szálló igét: dara pacta boni amici. Kevesebb megütközést keltett, pedig fontosságban nem másodrendű a kor­mányelnöknek az a kijelentése, hogy fel­hatalmazást fog kérni a vámkülfölddel való egyezkedésre. Ez úgy hangzott, mintha az 1899. évi XXX-dik törvény garanc­iális részének elejtését venné tervbe a kormány. Ez a törvény ugyanis a vi­szonosság megszegésének tekinti, ha a kormány az autonóm vámtarifa megálla­pítása előtt bárminő tárgyalásokba bocsát­kozik a külfölddel. A viszonosság meg­szegése pedig, ugyanezen törvény értel­mében, maga után vonja a vámunió fölbomlását. Az idézett törvény tehát kilátásba he­lyezi a külön vámterületet és azon tilal­mával, hogy autonóm vámtarifa nélkül még tárgyalások sem kezdhetők, kötött marsrutát adott a kormány kezébe. Ez a törvény egy pactum conventumnak volt az eredménye, melyet a Széll-kabinet kötött az ellenzék összes árnyalataival. Kötelezi ez a paktum a közjogi ellenzé­ket, a néppártot, a volt nemzeti párt tagjait és a szabadelvű pártot. Párt­közi megegyezés alapján jött létre ez a törvény és hűtlenség nélkül, csak párt­közi megegyezéssel módosítható, s nincs jogom kételkedni senkiben. Ép­­­­pen ezért merőben lehetetlennek tartom, hogy ez a Ház elejtse^JipAp^ft­gyezés­­sel hozott g^1lC?!Slispontot. De mivel a kormány fölvette a programmjába ama pontnak elejtését, ennélfogva a Ház fel­oszlatása és új választások megejtése után akar érvényt szerezni programmjának. Ez esetben kiderül, hogy a bánnal megegyezett közjogi ellenzéknek volt-e valamely kikötése a Ház feloszlatására nézve ? Ha nem volt, no akkor vigan dudál a portugál. Khuen-Héderváry gróf­nak szabad keze van és hatalmának tel­jes birtokában, az 1899. évi XXX-dik törvény módosítási tervével megy az új választásokba és az ekként megcsinált többség fölmentve fogja magát érezni a régi kötelezettség alól. Egyebekben megrögzött szokásokhoz tartotta magát a kormányelnök, ígérte, hogy liberális lesz, aminek értelme kétes, bizonytalan és igen sokszor hamis. Ezen­kívül a 67-es kiegyezés hívének vallotta magát, azonban nem ígérte, hogy azt végrehajtja és az osztrák intézményekből közös intézményeket csinál. Hangsúlyozta a közgazdasági érdekek ápolását, de tar­tózkodott konkrét tervek felsorolásától. Adóreformot is helyezett kilátásba, kü­lönös tekintettel a szegényebb osztá­lyokra. Titok maradt, hogy ebbe az ált­alános lepelbe a progresszió elve bele van-e burkolva ? Szigort ígért a nemzetiségi izgatók ellen s ez alatt bizonyára nem azt értette, hogy átveszi a bíróságok feladatát. Kedvező benyo­mást tett azzal, hogy «akkor van hazánk­ban mindenkinek jó dolga, mikor a ma­gyarnak jó dolga van.» Éljeneket is ka­pott, mikor megígérte, hogy iparkodni fog egy társadalmi középosztályt terem­teni. Ezen ígérete közben nem jutott eszébe, hogy a társadalmi osztályok nem úgy teremnek, mint a miniszterelnökök. Jóslatom ez. Borús láthatár, hirtelen záporok, sok menydörgés, gyakori vihar, ártalmas szelek, nagy depressziók, állandó hullámverés a kormányelnöki szék alatt Bartha Miklós. Nincs megoldás! — A küzdelem folytatása. — Budapest, június 30. A képviselőház mai ülése megmutatta, hogy nincs megoldás. Az ellenzék küzdő elemei állják továbbra is a harczot. A szabadelvű párt pedig zsong és kong épp úgy, mint eddig. A Kossuth-párt küzdő elemei ma teljes lélekkel kitörtek a paktálás ellen. Leszerelés ezek részéről sem várható. Rendkívül nagy volt először is a fel­zúdulás amiatt, hogy a bán Tomasicsot nevezte ki horvát miniszterré, aki tudva­levőleg a képviselőházban alig pár hete azt vágta a magyar nemzet szemébe: — Akkor követeljék a magyarok a ma­gyar vezényszót és zászlót, ha húszmillió lesz a magyar! Ma valósággal tomboltak a Kossuth­­pártiak Tomasicsnak miniszterré való kinevezése ellen. — Gyalázat, hogy itt ül a miniszteri székben ! — Azonosítja-e magát a miniszterelnök Tomasicscsal ? — Hogy merte őt ide hozni? — Kövesse meg Tomasics a magyar nemzetet! Khuen-Héderváry mai bemutatója tel­jes fiaskót vallott. Rendkívül szakadozot­tan beszél és amit mondani akart is, mind olvasta. Még saját pártjában is kínos be­nyomást tett a bán vergődése. Az ellenzék főleg két kijelentése által volt felizgatva. Az egyik az volt, mikor arról szólt, hogy a katonai javaslatokat «egyelőr­e felfüggeszti.» — Mi az ? Nem vonja vissza ? — Hát megcsalt, becsapott bennünket? — Itt nem fog megmaradni. Kossuth csillapítani akarta a hiveket, de oly tűzzel és lánggal égett az inge­rültség a párt harczias elemeinek lelké­ben, hogy a csillapításnak semmi sikere sem volt. Justh Gyula próbálkozott még a kitört lázongást lecsendesíteni, de ez sem sikerült. Patónyi is, Barabás is erős sza­vakkal keltek ki a bán eljárása ellen. Azután az is kisült, hogy a kiegyezési lapnak mai száma 21 oldal.

Next