Magyarország, 1903. július (10. évfolyam, 155-181. szám)

1903-07-01 / 155. szám

. Ez magyarázza meg egyszersmind, hogy miért nem elégedtek meg a miniszterelnök kijelentéseivel. Ezt az álláspontot fentartjuk ma is. Ha a mostani kormány elzárkózik a nemzeti engedmények elől, ugyanazon fegyverrel küz­dünk, mint eddig. A harcsát el nem, odázzuk, — mondta pártja s a vele rokonszenvezők tapsai között. A nemzet és dinasztia érdekei egyaránt megkövetelik, hogy ezt most oldják meg s igy biztosítsák a békét és hasznos mun­kálkodást. Szederkényi után Nagy Ferencz fejtette ki Zichy János gróffal szemben, hogy a liberaliz­­mus igen is szükséges, ma is. Túlhajtani a liberalizmust nem szabad, de sok dolog van még, amit liberális szellemben kell megoldani. Ez a programmpont és a 67-iki programmpont az, amelynek alapján támogatja az egész sza­badelvű párt a kormányt, félreértések a szabad­elvű pártban csakis a kormányzati módszerre nézve vannak, amik különben a múltban is megvoltak. . Barabás Béla beszéde holnapra maradt. Khuen- Héderváry előterjesztette még a kvóta­jelentést, Kolossváry honvédelmi miniszter pedig a rendes újonczokról szóló katonai javaslatokat s ezzel az ülés véget ért. Részletes tudósításunk a következő: Gróf Apponyi Albert elnök az ülést megnyitja. Elnök: Bemutatja a belügyminiszter átiratát, melylyel értesít, hogy V. Ferdinánd király emlékére holnap, július 1-én d. e. 10 órakor a budavári koronázó templomban gyászmise lesz. Tudomásul szolgál. Bemutatja báró Fejérváry Géza, Temesvár városi választókerület képviselőjének levelét, amely szerint képviselői mandátumáról lemond. Tudomásul vétetik, és az elnökség megbizatik, hogy a megüresedett választókerületben a választás megejtése iránt intézkedjék. Az irományok előter­jesztése után: A kormány tagjai Csávossy Béla háznagy vezeté­sével a terembe lépnek és elfoglalják helyüket. (Élénk éljenzés a jobboldalon. Nagy zaj és felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Zsiv­ó!) Pichler Győző: Hogy Tomasics miniszter lett, ez szégyene a többségnek! (Nagy zaj.) Elnök: Pichler Győző képviselő urat rendreuta­­sítom! (Hosszantartó nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Pichler Győző: Tomasics kinevezése gyalázat! (Folytonos nagy zaj a szélsőbalon.) nem fogják most már neki adni a leányt, noha egyelőre nem tiltották el a háztól s csak a leány előtt példálóztak, hogy más szerencse vár ám az ilyen leányra. De mikor a fiatal ember a hideg fogadtatás daczára sem akart elmaradni a háztól, akkor végre tudtára adták, hogy más szándékuk van a leánynyal. Tériké sirt, de az apja, anyja rárivalltak: — Vége legyen a bőgősnek. Majd bizony ilyen rongyos mesterember miatt fogsz sírni ! Most már urak lettek volna Varjuék, csak a lakókkal ne lett volna baj. De azok semmiképp sem akarták megérteni, hogy Varjú Mihály úrnak is kötelezettségei vannak, fizetni kell a bankadósság részleteit, azok csak a maguk nótáját fújták : le kell szállítni a házbért, nem fölemelni, kiköltözködnek, felmondanak, így vergődtek Varjuék vagy két évig. Eleinte csak akadt hitel a bankokban, takarékpénztá­rakban, kölcsönös segélyegyletekben, később nehezen, utoljára semmiképp. A napokban találkoztam Varjú Mihálylyal. A régi kundsaftjait járta be, mert megint üzletet nyitott s engem is kért, hogy ha megint kez­­tyüre lesz szükségem, ne felejtkezzem meg róla. — Hát a háza? — kérdeztem tőle. — Volt, nincs, — felelt nagybusan, — elvették, liczitáczióra került. A pénzecském is odaveszett. A lakók tettek tönkre engem, uram, a lakók. Kérdeztem a leányát. — A Tériké ? Hát szegénynek férjhez kellett menni a régi kérőjéhez. Mit csinálhattunk ? Pedig milyen szerencséje akadt volna. De meg­öltek minket a lakók, uram, megöltek. Andrássy Tivadar gróf: Üljön le Pichler! (Nagy zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Zsiv­ó!) Elnök: (Csenget.) Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy ebben a Házban egyedül a horvátor­szági képviselőknek szabad a horvát nyelvet hasz­nálni. (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Gabanyi Miklós: Szíjja vissza Tomasics a be­szédjét ! Pap Zoltán: Héderváry megbukott! Azt hiszik, hogy mindent szabad már ebben az országban. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk! jobb­felöl.) Kubik Béla: Szíjja vissza Tomasics kinevezését! Elnök: Csendet kérek! (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk Tomasicsot személyes kér­désben !) Pap Zoltán és Lengyel Zoltán képviselő urakat kérem, legyenek csendben. Lengyel Zoltán : Köszönöm ! Zsiv­ó! Leszttay Gyula: Tomasicsnak kellene beszélnie, hogy visszaszívja múltkori beszédét! (Folytonos nagy zaj.) Pap Zoltán: A nemzeti vívmány Tomasics! (Foly­tonos nagy zaj.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök : T. képviselőház ! Van szerencsém bejelenteni, hogy ő cs. és apostoli kir. felségétől az országgyűléshez legkegyelmesebb királyi leirat érkezett. Kérem a t. Házat, hogy annak kihirdetéséről gondoskodni és azt kihirdetés végett a főrendiházzal közölni szí­veskedjék. Elnök: Méltóztassanak meghallgatni a kegyelmes királyi leiratot. (Zaj a szélsőbaloldalon és felkiáltá­sok : Halljuk Tomasicsot! Vonja vissza múltkori beszédét! Halljuk ! Halljuk ! jobbról.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak, nem szabad egyes képviselő urakat igy név szerint aposztrofálni. Hertelendy László jegyző felolvassa a királyi leiratot. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: A királyi leirat tudomásul vétetvén, ki­hirdetés végett a főrendiházzal közöltetni fog. Méltóztassanak az erre vonatkozó jegyzőkönyvi pontot hitelesíteni. Nyegre László jegyző: (Olvassa a jegyzőkönyv illető pontját.) Elnök: Ha nincs észrevétel, ez a jegyzőkönyvi pont hitelesíttetett. Van szerencsém bemutatni a miniszterelnök úrnak egy átiratát, mely a miniszteri kinevezésekre vonat­kozik. (Halljuk! Halljuk!) Hertelendy László jegyző (olvassa): Elnöző: Tudomásul vétetik. A miniszterelnöknek átiratát is kell közölnöm, amely ennek a báni mél­tóság alól való felmentését tartalmazza. Barabás Béla: Mi közünk nekünk hozzá. (Zaj.) Hertelendy László jegyző: (Olvassa.) Elnök: Azért olvastattam fel külön, mert a báni méltóság alól való felmentés ebben foglaltatik és a Háznak erről is hivatalosan tudomással kell bírnia. (Helyeslés a jobboldalon.) A miniszterelnök úr kíván szólani. Héderváry programmbeszéde, Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök : Midőn ő császári és apostoli királyi felsége által történt kineveztetésem után minisztertársaimmal elő­ször van szerencsém e­­. Házban megjelenni, köte­lességemnek tartom, hogy tudassam, közöljem a t. képviselőházzal azon elveket és irányzatokat, melyek a kormányt vezérelni fogják. (Helyeslés jobbfelől: Halljuk! Halljuk!) (A Ház munkarendje.) Mindenekelőtt azonban méltóztassanak megengedni, hogy a munkarend beosztására nézve előadjam azon sürgős teendők sorozatát, amelyeknek letárgyalása immár imminens országos érdeket érint. Miután a Ház huzamosabb időn keresztül a lefolyt és hosszúra nyúlt tárgyalások következtében műkö­désében pozitív eredményre jutni nem tudott . . . Visontai Soma: Nem mi voltunk az okai! (Zaj.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök : . . . s ennek következtében az ország költségvetés nélkül törvényen kívüli állapotba jutott, főfontosságú érdekévé vált az országnak, hogy a rendes parla­mentáris tanácskozás és az alkotmányos rend mi­előbb helyreállíttassék. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Erre vállalkoztam első­sorban, és hinni akarom, hogy azon akadály elhárítása után, amely a rendes tárgyalásoknak tulajdonképpen útjában állott, a ki­tűzött czél el is fog érezhetni. Pap Zoltán: Igen, de csak nemzeti politikával! Khuen-Héderváry Károly gr. miniszterelnök: Mint tudni méltóztatnak, az újonczjutalékról szóló tör­vényjavaslat tárgyalásai alatt felmerült nehézségek képezik tulajdonképpen kiindulási pontját annak, hogy a tárgyalások megakadtak. Részemről ugyan, parlamentáris tekintetekből, nem ismerhetem el helyesnek és jogosultnak azon eljárást, hogy a több­ség akarata érvényesülésében.... (Hosszantartó nagy zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Ugró­s Gábor: Nem a többség, az ország akarata a döntő ! A többség semmi, az ország minden. Kubik Béla: Az első a nemzet, azután jön a többség. (Folytonos zaj.) Elnöző: Csendet kérek, hisz a beszéd után meg­tehetik észrevételeiket az elmondottakra. (Nagy zaj.) Most azonban méltóztassanak csendben lenni. (Foly­tonos zaj a szélsőbaloldalon.) (Fordulat az obstrukczióban.­) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök: . . . meggátoltassák, és feltétlenül károsnak, sőt veszélyesnek kell jellemeznem a helyzetet, melybe az ország ennek következtében jutott. (ügy van­ a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.­ Módját kellett ezért ejteni annak, hogy ebből a helyzetből az országot mielőbb kimentsük. E végett az előállott helyzetben az idő előhaladottsága kö­vetkeztében és a sürgős állami teendők ellátása ér­dekében az mutatkozik legc­élszerűbbnek, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása egyelőre fölfüggesztessék... (Hosszantartó nagy zaj, mozgás és felkiáltások a baloldalon: Egyelőre!) Pap Zoltán : Nagyon szépen vagyunk ! (Zaj.) Holló Lajos : Mi szabadítsuk ki a kelepczéből! (Zaj.) Pap Zoltán: Egyelőre pedig obstruálunk. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Ismétlem, hogy a képvi­selő urak később megtehetik észrevételeiket, de mostan méltóztassanak a miniszterelnököt meghall­gatni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek ! (Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Barabás Béla: Be vagyunk csapva, t. miniszter­­elnök úr! Majd segítünk rajta! (Szűnni nem akaró nagy zaj a szélsőbaloldalon.)­­ Elnö­k: Csendet kérek (a szélsőbaloldalra mutat.) a Ház ezen oldalán! Méltóztassanak a szónokot először meghallgatni, azután megjegyzéseiket meg­tenni. (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Barabás Béla: Mehet vissza a miniszterelnök úl ahonnan jött! (Folytonos nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek! Polónyi Géza : Ez szószegés ! (Hosszantartó nagy zaj.) Barabás Béla : Becsapott bennünket, becsapott ! Be vagyunk csapva ! (Folytonos nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek­­a szélsőbaloldalra mutat) a Ház ezen oldalán. (Folytonos nagy zaj a szélső­­baloldalon. Lengyel Zoltán közbeszól.) Lengyel Zoltán képviselő urat rendreutasítom. (Hosszantartó nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek. (Halljuk ! Halljuk­­ jobbfelől.) Kérem méltóztassék­ az elnököt meghallgatni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Mezőssy Béla: Megszegte a szavát! (Hosszan­tartó nagy zaj a szélsőbaloldalon. Lengyel Zoltán több ízben közbeszól.) Elnök: Lengyel Zoltán képviselő urat újólag rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem a képviselő urakat, miután észrevételeiket azután is előadhatják, hogy most csendben legye­nek. (Folytonos nagy zaj. Elnök több ízben csenget.) Csendet kérek. (Folytonos zaj. Tomasics Miklós horvát miniszter Kossuth Ferenczhez lép, hogy vele értekezzék. Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Üljön le !) Mezőssy Béla: Üljön le. (Folytonosan zaj és lárma.) Leszkay Gyula: Szószegővel nem beszélünk ! (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon és mozgás jobb­felől.) Krasznay Ferencz: Nekünk nem azt mondtál Elnök (Csenget.): Csendet kérek t. képviselő urak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megcsaltak bennünket! Mozgás a jobboldalon.) Kubik Béla: Tessék felfüggeszteni az ülést. (Folytonos nagy zaj.) Elnök (Csenget.): Csendet kérek­­. képviselő urak. (Nagy zaj.) Leszkay Gyula: Nem lehet így tárgyalni! (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassa­nak csendben lenni! Leszkay Gyula: Szabad hazudni? (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon, így nem lehet tár­gyalni! Elnök több ízben csenget.) Lengyel Zoltán: Kérem felfüggeszteni az ülést ! Nagy zaj.) ( MAGYARORSZÁG Budapest, 1903. szerda, július .1

Next